Vitray Tamás (született Budapesten, 1932. november 5-én) Kossuth-díjas újságíró, főszerkesztő, riporter, kiváló művész. Polgári családba született. Kalandos gyermekkort követően, 1952-ben végzett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ezt követően a Magyar Néphadsereg Színházában dolgozott. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján angol sajtó szakon tanult és a Honvédelmi Minisztériumban fordítóként dolgozott, majd a Magyar Rádiónál, a Chemolimpexnél, a Kínai Népköztársaság Nagykövetségén. Első televíziós szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal való interjú készítésére. 1959. december 1-jén a Magyar Rádió és Televízió Televíziós főosztálya Agitációs Propaganda Osztályán a sportrovat belső munkatársa lett. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán sportszervezői oklevelet szerzett. Első külföldi közvetítése 1960 januárjában Prágából a Csehszlovákia-Brighton-Tigers (angol-kanadai) profi együttes jégkorongmérkőzése volt. Első sportkommentátori sikerét ugyanebben az évben a garmisch-partenkircheni Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése hozta meg. 1968. július 1-jétől főmunkatárs. Sporton kívül vezetett vetélkedőket, 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője. Szerepelt a Gyula vitéz télen-nyáron című filmben, ahol egy riportert alakított. 1975. december 1-jétől a Szórakoztató és Zenei Főosztály osztályvezetője. 1981. július 1-jétől a Drámai Főszerkesztőség Dokumentum Dráma osztályvezetője. 1988. november 1-jén kinevezték a nyugdíjba vonuló Radnai János helyére a Sport Önálló Szerkesztőség élére, ahová rövid kitérő után-1991. február 15-étől az M2 csatorna intendánsa lett-1992. március 15-én visszatért. Alig van olyan sportág, amit ne közvetített volna a televízióban. Az évek során megszámlálhatatlan Telesport- és helyszíni közvetítés, valamint számos nagy világverseny riportere volt. Összesen 21 téli- és nyári olimpiáról közvetített. 1997-től aktív nyugdíjas. 1999-től a Danubius Rádióban vezetett sporttal foglalkozó telefonos beszélgető műsort Ötfülközt címmel. Állandó vendége volt Gyulay Zsolt olimpiai bajnok kajakos. A műsor 2001 őszén átkerült a Klubrádióra. 2002. október 21-étől ismét kinevezték a Sportfőszerkesztőség élére. 2004. november 1-jétől elnöki főtanácsos volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, a Magyar Televízió Örökös Tagja. A 2008-as olimpia volt az első 1960 óta, amelyet már nem a Magyar Televízióban közvetített, a kajak-kenu versenyek kommentátora volt a Eurosporton, valamint az RTL Klub Híradójában foglalta össze az olimpia aznapi fejleményeit. 2009. június 26-án, majdnem egy év elteltével (akkor Baló György vendége volt A Szólás Szabadsága c. műsorban) újra megjelent a képernyőn Az Este c. műsor utolsó Szabadság téri adásában, mint az MTV Örökös tagja. A Digi Sporton vezette a Kibicek című beszélgető műsort sportolókat megszólaltatva. Első házasságából született két fia: Tamás és Péter. Harmadik felesége Kállai Bori színésznő, fogadott lánya Fonyó Barbara operaénekes. 2012. június 1-jén a XIII. kerület díszpolgára lett. Gödi háza kiváló otthon macskák számára.
-Voltak kedvenc állatai, esetleg macskái már korábban is? Milyen macskái vannak jelenleg? Hogyan kerültek a cicák Önhöz? Első találkozáskor hogyan viselkedtek, illetve most hogyan viszonyulnak egymáshoz?
-Ketten vagyunk egyetlen macskánk beosztottjai, feleségem (Kállay Bori énekes-színésznő) és jómagam.  Egyetlen macskánk egy “szmokingos”, azaz szénfekete, fehér mellényes (korábbi) kandúr, név szerint Odisz. Kora 14 év múlt. Jellemzője? Igen magas IQ szint, irántunk megengedő, de azért a rendet megkövetelő bánásmód, főleg ami a táplálkozásának minőségét, változatosságát illeti. Mamája tizenhárom utódot szült egy alkalommal,  Odisz a 13. volt születésekor. Szomszédunk egy gyönyörű szép, cirmos testvérét és őt kapta. A cirmos Jeffrey volt, aki elkezdett bennünket, illetve a helyi menüt figyelemre méltatni, hamarosan napi vendégként köszönthettük ebédre és vacsorára. Elégedettségét mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy egyszer csak hozta magával öccsét Odiszt is. Utóbbi, igen komoly, kissé barátságtalannak tűnő úr, egy közös vacsorájuk után, addigi szokásuktól eltérve, itt maradt. És itt van azóta is. Ma már felvette a nevünket, iratai Vitray Odisz névre szólnak. Hamarosan átvette tőlünk a házat, megtartva a szomszédékét is, ahová át-átjár ellenőrizni, hogy távozása után is tartják-e az ottléte alatti színvonalat. Ennek már lassan tíz éve. Időközben Jeffrey végleg  eltávozott, egy hajnalban jött át alighanem öccséhez elbúcsúzni, mert itt fejezte be földi pályafutását a kertünkben. Odiszt elütötte egy autó és úgy nézett ki, hogy jó esetben a bal lába elvész, rosszabban ő maga. Hála Istennek, egyik se következett be. Nem is biceg, csak az időjárás változásait nem kedveli.
-Mi jellemző rá, milyen tulajdonságai vannak?
-Munkaadónk szokásairól annyit, hogy tavasszal-nyáron kint lakik, ha meg jönnek a hűvösebb idők, beköltözik a házba, ahol négy-öt hálóhelyet is fenntart. A kiszolgáló személyzet valamivel nehezebben viseli a kinti létét, mert olyankor, rendszeres megjelenéseit vagy farkával az ajtón kopogtatva, vagy a szúnyoghálóba kapaszkodva, keretét rázva jelzi, hogy be akar jönni. Márpedig ez hajnali fél 4 és 5 közt minden reggel, elég kellemetlen. Igaz, hogy csak egyikőnk kel fel, hogy beengedje és a korai reggelit felszolgálja. Be is osztottuk, hogy mikor ki van szolgálatban és az az esti 9-10 óra közti utolsó étkezés munkája alól felmentést kap.
-Milyen vicces történetek történtek meg már a macskával? Meséljen róluk!
-Vicces történetekkel nemigen szolgálhatunk, inkább annyit mondanék, hogy az évek során annyira összeszoktunk, hogy néha még szóba is elegyedik velünk. Igaz, egyoldalú a beszélgetés, mert ő mindent ért, mígnem mi sajnos, csak nagyon hézagosan, ha válaszol, vagy valamit felvet. Odiszt nem zavartam, mert délelőtti pihenőjét tartja, a fárasztó második reggeli után.
-Köszönjük az interjút.