Varga Alexa lett 2012-ben az év playmate-je Magyarországon, és azóta is ő birtokolja a címet, hiszen nem rendezett a Playboy magazin ilyen versenyt többet. Az egykori pókerosztó ismerős lehet olvasóinknak, hiszen ő is lakója volt az ÖsszeEsküvők rezidenciájának, ahonnan ugyan nyeremény nélkül, de szerelemmel távozott. A címlapon kívül övé lett egy egymillió forintos Playboy-modellszerződés, egy félmillió forint értékű egyedi fürdőruha, több százezer forintnyi vásárlási utalvány ruhákra, ékszerekre, fodrászra és egy gyönyörű ruha Léber Barbarától. Alexandrának nincs mit tökéletesítenie a testén, de, hogy ezt a formát megőrizze, segítségére lesz az egyéves speedfitnesz bérlet, amely szintén a megtisztelő cím mellé járt. A verseny fáradalmait pedig egy lillafüredi hosszú hétvégén pihenheti ki, ugyanis ez is a nyeremény része volt. Ezután Németországban is nyuszilány lett Alexa, ugyanis az év hazai playmate-je bekerült a németországi nyuszilány-kereső verseny döntőjébe, amely óriási előrelépés a TV2 Összeesküvők című műsorában is szerepelt lánynak, hiszen rengeteg új kapu nyílhat meg számára a modellkedés terén. Alexát imádják a fotósok és a megrendelők, nem véletlenül, hiszen gyönyörű arca és alakja van, amiért keményen meg is dolgozik. Éppen ezért egyre kevesebb időt tölt Magyarországon, szeretné meghódítani bájaival az egész világot! Azt azonban kevesen tudják róla, hogy az állatokat is imádja és két különleges macskának a szerető gazdája.
-Vácott születtél, azaz vidéken. Gyerekkorodban is voltak macskáid?
-Cicám régebben nem volt, nekem kutyáim voltak, volt egy palotapincsim. A nagyszülőktől kaptam, nem az én választásom volt. Az, hogy én a macskákat jobban szeretem, később alakult ki, akkor, amikor felköltöztem Budapestre. Azonban az állatok szeretet már megvolt gyerekkoromban is.
-Hogyan szeretted meg a macskákat?
-Krupiéként, kártyaosztóként dolgoztam a Lurdy házban, mindig ott tartották a macska kiállításokat. Én is mindig ott voltam, és ez az első pillanatban szerelem volt. Elkezdtem tanulmányozni, hogy melyik macskafajtának mi a jellemzője. Végül rájöttem, hogy én inkább macskás vagyok. A kutyusok nagyon aranyosak, de a macskák mégis közelebb állnak hozzám. Az első cicámat is ott vettem meg, amely egy különleges, abesszin cica volt. Ez is sorsszerű volt, mivel én már interneten kinéztem, hogy abesszin macskát szeretnék és csak egy abesszin kandúr kölyök macska volt az egész kiállításon. Egyébként nekem már régebben is a fiúcicákat ajánlották és neki pont Káró ász volt a neve. Óriási volt a szerelem köztünk. A második cicámat már nem is magamnak vettem, hanem inkább Káró ásznak szerettem volna egy társat. Körbekérdeztem a tenyésztőket, hogy mit ajánlanak egy ilyen mozgékony, eleven cica mellé. Ők egy különleges és ritka fajtát, a szfinx macskát ajánlották.
-Hogyan hívják a mostani macskáidat? Mikor születtek, milyen színűek és milyen tulajdonságaik vannak?
-Mint mondtam, az abesszin macskám fiú, Alt de caro, azaz Káró ász magyarul, de én Karcsinak is nevezem. Ő egy vadas, őzbarna színű macska, olyan, mint egy kis ember, nagyon értelmes, ragaszkodó, velem alszik, jön utánam, nagyon szeret engem. Ő 2010-ben született. A második cicám Lorita, a szfinx kislány. Ő egy teljesen más egyéniség. Egy év van csak közöttük, Lorita 2011-ben született. Hozzá nekem kell menni, ő az az önálló macskatípus, ki kell érdemelni a szeretetét. Ők ketten nagyon jól elvannak, együtt is alszanak. annak ellenére, hogy nem volt köztük első látásra szerelem. Ma már tisztogatják is egymást. Később ivartalaníttattam őket. Egyébként csak lakásban vannak. Hámmal próbálkoztam, hogy majd sétáltatom őket, de nem sikerült, lemerevedtek.
-Milyen tulajdonságaik vannak, milyen vicces történetek estek meg velük?
-Rengeteg vicces történet esett meg velük. Lorita egy eltűnő művész, volt olyan, hogy 3 óráig nem találtuk meg. A nagyobb macskám ilyenkor annyira kétségbe van esve, hogy nyávog, nem tudja elképzelni, hol van a barátja és velem együtt keresi aktívan. Karcsi pedig olyan kíváncsi, hogy bármi új táska, szatyor érkezik a lakásba, belebújik, megnézni, mi van benne.