Bozsó Péter a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Marton László osztályába járt. A főiskola alatt a Vígszínházban volt gyakorlaton (A dzsungel könyve, Macbeth), diplomázása óta a Budapesti Kamaraszínház tagja vagyok. Jelentősebb szerepei: Shakespeare: A velencei kalmár (Bassanio)-Budapesti Kamaraszínház–Tivoli, Schiller: Haramiák (Spiegelberg)-Budapesti Kamaraszínház-Ericsson Stúdió, Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli (Laci)-Budapesti Kamaraszínház-Shure Stúdió, O'Neill: Amerikai Elektra (Peter)-Budapesti Kamaraszínház-Tivoli, Dosztojevszkij-Sopsits: Bűn és bűnhődés a rácsok mögött (Sűrű/Dunya)-Budapesti Kamaraszínház-Ericsson Stúdió, Shakespeare: Macbeth (Malcolm)-Budapesti Kamaraszínház-Tivoli, Shakespeare: Titus Andronicus (Aaron)-Budapesti Kamaraszínház-Shure Stúdió, Eric-Emmanuel Schmitt: Hotel Tranzit (Julien Portal)-Budapesti Kamaraszínház-Shure Stúdió, Dalton Trumbo: Johnny háborúja (Johnny)-Budapesti Kamaraszínház-Shure Stúdió, Christopher Hampton: Jung a díványon (Otto Gross)-Budapesti Kamaraszínház-Tivoli, Shelagh Delaney: Egy csepp méz (Peter)-Budapesti Kamaraszínház-Tivoli, David Hare: Amy világa (Dominic Tyghe)-Budapesti Kamaraszínház-Ericsson Stúdió. Filmen és TV-ben: Rendőrsztori (2000), Ébrenjárók (2001), Hídember (2001), Magyar vándor (2004), Ebéd (2004, TV-játék) és a Jóban, rosszban (2005, TV 2). Szinkronszerepei: South Park (Stan), Harmadik műszak (Bosco), MacLoad lányai. Felesége, Urbán Andrea a Soproni Színház tagja volt, jelenleg szabadúszó, szerepelt pl. a Kramazov fivérek című darabban, emellett sokat szinkronizál (pl. Sue Thomas, MacLoad lányai). Mivel az Urbán-Bozsó művészházaspárhoz régi ismeretség köt (hosszú ideig a IX. kerületi, rendelőmhöz közeli Thaly Kálmán utcában laktak és Steffy nevű golden-retrieverükkel gyakran jártak hozzám), nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy cicával is bővült a család. A kispesti kertes házba történő kiköltözés ideális terepet biztosított a golden retriever kutya részére is.
-Macskáink gyerekkorunkban soha sem voltak, feleségemnek se, budapestiek vagyunk. Az első este, amikor kiköltöztünk Kispestre a kertes házunkba, kinn ültünk az új kertünkben és még a bútorok se voltak berámolva. Nézegettük a szép eget és hirtelen megijedtünk, ugyanis egeret láttunk a kertben. Ahol egér van, oda macskát kell gyorsan szerezni. Felhívtam egy kisállat-klinikát, ahol érdeklődésemre elmondták, hogy akár rögtön örökbe lehet fogadni egy kismacskát. Elmentem, a kislány cica szimpatikusabb volt a kandúrnál és rögtön el is hoztam. Lucának neveztük el, orosz kék beütése van, a színe szürkéskék. 10 hetes korában hoztam el, fél éves korában már mi ivartalaníttattuk. Bár nagy macskát szerettünk volna, Luca kisebb testű lett csak, de annál agresszívabb és rámenősebb macsekká vált. Ahogy hazahoztuk, már szinte igazi egérvadászként funkcionált. Behozta a levadászott egeret, ezért mi erős dicséretben részesítettük. Nálunk azért van nagyobb esélye az egerek előfordulásának, mert a házunk egy nagyon szép, nyugodt helyen, az erdő közvetlen szomszédságában fekszik, az utca végén. Amikor Lucát hazahoztam, aznap már rögtön le is tűnk. Meg is ijedtünk, hogy mi lesz a vadászunkkal. 2 nap múlva a szomszéd szerszámos kamrájából nyávogás hallatszott, rögtön tudtuk, hogy ki az. Meg kellett a jövevényünket szelídíteni, mint a mesében, vagy legalábbis a Kis herceg című regényben leírtak szerint. Ez egy hetes munka volt, mindig közelebb és közelebb tettük az evőtáját, míg végül már engedte magát megsimogatni. A bátorságárára azonban gyakran ráfizet, mert amikor egy madárfészket rabolt ki, a felnőtt madarak megcsipkedték, vehettük a friss sérülésekkel állatorvoshoz. Életrevaló, olyan, mint a nagy könyvben meg van írva, hogy milyennek kell lennie egy macskának. Bár kutyánk, a szuka golden retriever, Steffy bent lakik velünk a házban, azonban Lucának készítettem egy macskaházat a kertben, ahol a hideg tél kivételével szinte mindig tanyázik. Egymásra is irigyek, amikor etetés van, keresztbe esznek, azaz a Steffy táljából eszik Luca és fordítva. De egyébként is igaz, hogy Luca a főnök. Luca naponta többször kap enni. De annak örülök, hogy bármilyen keveset is adok neki, a Steffy-nek mindig hagy a tálban egy kicsi maradékot. Szerintem ezzel is csak a felsőbbrendűségét akarja mutatni, illetve éreztetni mindenkivel. Egyszer egy hideg decemberi napon (amikor Luca kinn aludt), azt hallom a hajnali órákban, hogy a kopognak a bejárati ajtón. Kinyitottam, a szájában egy még élő madárfiókát tartott. A madárfiókát azonban megmentettük, kivettük a nagy vadász szájából. Egész éjszaka nem tudtam aludni, pedig másnap egy fontos színházi próbám volt, amin hulla fáradtan, de jó érzésekkel vettem részt. A szomszédban van egy macska, akit Luca tanítgat vadászni. Luca most 4 éves és már összeszokott Steffyvel, úgyhogy nálunk működik a kutya-macska barátság.