Tóth Andi Nagyváradon, Erdélyben születet, 1999. január 18-án. A nagyon népszerű és csinos színésznő-énekesnő a magyarországi X-Faktor ötödik szériájának győztese, a Válótársak című tévésorozat fiatal női szereplője. Gyerekkora óta szeret énekelni. Szülővárosában a Művészeti Líceumba járt középiskolába, ahol rajz szakon tanult. 13 éves korában elkezdett énektanárhoz járni. Ezután részt vett különböző énekversenyeken és voltak kisebb fellépései. 2014-ben jelentkezett az X-Faktor ötödik szériájába, ahol párbaj nélkül a fináléba jutott és végül meg is nyerte azt. Ezzel ő lett a magyarországi X-Faktor történetének legfiatalabb győztese, emellett az első győztes, aki a Lányok kategóriájából került ki. A verseny során mentora Szikora Róbert volt. 2015-ben megjelent az akkor 16 éves lány első videoklipje a Legyek én!, valamint szerepet kapott a Madách Színház Nyomorultak című darabjában, majd az RTL Klub új sorozatának, a Válótársaknak az egyik fontos szerepében tért vissza a képernyőkre. A sorozatban Jakab Noémit alakítja. 2016-ban Berkes Olivérrel duettel alkotva bekerültek A Dalba a Seven Seas című dalukkal. 2016 tavaszán újabb dallal jelentkezett, melynek címe Itt vagyok!. 2016 őszén megjelent a Tovább című dala. 2017-ben az I’ve got a Fire című dalával ismét bekerült A Dalba. Jelenleg a Madách Színházban is játszik, a Nyomorultak legújabb szereposztásában Eponine szerepét kapta. A Glamour Woman of the year 10. gáláján adott exkluzív interjút lapunknak.
-Művésznő, Ön nagyváradi születésű. Voltak kedvenc állatai, esetleg macskái már gyerekkorában is?
-Mindig is voltak macskáim. Egyszerre mindig legalább 4 macskám volt, mert egy kis kertes családi házban laktunk, hogy úgy fogalmazzak, a macskák gyakran váltódtak nálunk, gyakran cserélődtek. Ezek házimacskák voltak.
-Milyen macskái vannak jelenleg? Mi jellemző rájuk, milyen tulajdonságaik vannak? Hogyan kerültek a cicák Önhöz?
-4 éve kötöztem fel Budapestre, egy fél év után nagyon hiányzott, hogy nincs macskám. Mivel mindig is macskaszerető voltam, macska hiányérzetem lett. Egy macskakiállításom megláttam ezt a nagyobb fajta macskát, a maine coon fajtát és nagyon megtetszett. Vettem is egy szép macskát, Pufinak neveztem el. A színe gyönyörű fekete, fehér tappanccsal, sállal és a hasa is fehér. Abszolút lakásmacska, amikor egyszer kivittem sétálni, ledermedt, nem is vittem többet ki. Azt hittem, hogy lánymacska. Mivel sokat vagyok távol az otthonomtól, egy idő után társat kerestem neki. Már nálam volt egy fél éve, amikor is vettem hozzá egy másik macskát, szintén csajszit. Vagyis akkor még úgy gondoltam, hogy mind a kettő az. Ő volt a Kókusz, aki fókaszínű. Később derült ki, hogy a Pufi fiúcica, azaz kandúr. Lett is 5 utóduk, akiket megpróbáltam mindenkinek osztogatni. Mivel nagyon sokat költöztem és nagyon nehezen tudtam elajándékozni a kiscicákat, Kókuszt odaadtam a szüleimnek, akiknél jobb helye van, de Pufit megtartottam, ő abszolút kedvenc. Viszont már megműttettem, ő egy herélt kandúr lett.
-Milyen vicces történetek történtek a macskával? Meséljen róluk!
-Pufi teljesen olyan, mint én. Megpróbálja magára húznia figyelmet. Amikor egyedül hagyom otthon, ledobja poharakat, szaladgál körbe-körbe. Egyébként egy lusta macska. Soha nem volt dorombolós, bújós cica, nem szereti, ha más hozzáér. Olyan, mint én. Egyszer leesett a második emeletről, eltört a lába, de meggyógyult.
-Köszönjük az interjút.