A negyvenes generáció jól ismeri Som Lajos basszusgitárost. Lajos a Neoton, a Taurus, a Piramis és a Senator együttesekben zenélt nagy sikerrel. Talán nem mindenki tudja, hogy Lajos őrülten szereti az állatokat. Pár hónapja nősült újra, s úgy érzi, most találta meg az igazit Kata személyében, aki nagy állatmenő és macskabolond. A friggyel a Som család állatainak száma is jelentősen megnőtt. Hozományként több kutya és cica került a horányi birtokra. Áprilisban még gyarapodott a család és az új jövevények kedvéért visszaköltöztek a budapesti lakásba. Lajoséknál kilenc rottweiler apróság és négy perzsa cica kölyök született. A Cicc…Macska Magazin látogatásának oka pedig nem mindennapi különlegesség, ugyanis az újszülött cicákat a várandós kutyamama nevelte egy darabig. Mint minden családban, itt is nagy izgalom előzte meg a kismacskák születését. Nehéz vajúdás után hét kis cica született, a mamának azonban nem volt teje. Kata mihelyt észrevette a bajt, azonnal rohant tejpótlóért, de sajnos mire beszerezte, már késő volt, csak négy cica élt. Azokat fecskendővel kezdték táplálni, mint az igazi kismamák és kispapák, felváltva, kétóránként. Eközben a várandós kutyamama, akit szintén a lakásba költöztettek a szülésre, már az utolsó heteibe ért vemhességének. Hatalmas pocakjában jól fejlettek voltak a kiskutyák, s a mama tejelválasztása is megindult már. Lajos és Kata mégis külön szobában tartották a kutyát és a cica gyerekeket, mondván, jobb a békesség. Bár Roti, a lány kutya, a cicákat jobban szereti, mint a kutyákat, mégis aggódtak, hogy vemhesen megtámadja a kismacskákat.
-Különben Roti is egy kidobott kutya, egy perzsacicával együtt került utcára, s persze mi megkönyörültünk rajtuk. Olyan szerencsétlenek, s mégis csodálatra méltóak voltak, ahogyan piszkosan, éhesen, hontalanul rótták az utcákat, az emberevőnek bélyegzett kutya nyomában a loncsos macskával. Már egy hete nevelgettük a kiscicákat, amikor muszáj volt vásárolni, feltölteni vészesen leapadt kutya- és macskakonzerv készletünket. Indulás előtt természetesen jól elzártuk Rotit a macskakölyköktől. Meghűlt ereinkben a vér, amikor hazaérkezve láttuk, hogy a szoba ajtaja tárva-nyitva, s vészjósló néma csönd vett körül minket. Egy másodperc alatt felkészültem a legrosszabbra. Felocsúdva az első rémületből, Rotit kezdtük hívni. Nem jött. Ekkor még jobban megrémültünk, mert arra gondoltunk, hogy biztosan széttépte a kiscicákat, és most nem mer előjönni, mert fél, hogy kikap. Pattanásig feszült idegekkel mentünk a macskakölykök helyéhez. Még most is elgyengül a lábam és kiráz a hideg attól, amit akkor láttam. Rotikánk békésen szoptatta a négy cicagyereket. Hát mondja valaki, hogy nincs csoda és gondviselés! Mi megdöbbentünk a látványtól, de érdekes módon a cicamama egészen természetesnek vette a pótmama személyét. Sokszor a kutya mellé feküdt a mama macska is, mintha ellenőrizte volna, hogy Roti jól végzi-e a dolgát.
-A lakásotok, a birtok olyan, akár a Noé Bárkája. Valahogyan mindig befogadtok kidobott, megunt állatokat.
-Igen, ez itt egy kidobott papagáj.
-Hogyan lehet papagájt kidobni, hiszen az nem olyan, mint egy kutya vagy macska, melyet kiraknak egy autóból?
-Egy ismerősöm panaszolta, hogy a szomszédja megunta a papagáját és el akarja engedni. Egyszerűen kiröptetette az ablakon, mert már nem kellett. Hát nekem kellett szegény. Még nem beszél, de tanítgatjuk. Már mindenki tudja, hogy megesik a szívem az állatokon. Az emberekre nagyon haragszom. Az első kutya, amit magamhoz vettem, például fel volt akasztva egy erdőben. A hurokról vágtam le, már alig volt benne élet. Ez a kutya a mai napig halálosan fél mindentől, mert mielőtt fölakasztotta a gazdája, félholtra is verte. Egy törött szárnyú verebet évekig neveltem. Rudi a mai napig jól van. Hannibál lovunk istállójában bolondítja a csaj verebeket.
-Hányan is alkotjátok a Som klánt, vagyis a családot?
-Horányban él a felakasztott keverék kutyus. Stefánia talált spániel, akit az akkori munkahelyemen, egy benzinkúton dobtak ki egy autóból. Persze nekem kellett és Stefike már hat éves. Kutyagyerekeim egyike még Szuzi, ő egy három éves eb, akit ivartalaníttattunk. Lajos hozománya Roxana, a husky leány, akit negyvennyolcadik születésnapjára kapott sportegyesületétől. Roti lányunk is itt él a hét kis kutyakölykével. Marcselina, a csau-csau lány, akit pont ma reggel szedtem össze egy felüljárón.  Elgázolta egy autó, ott feküdt megsérülve, senki sem állt meg, hogy segítsen. Mindjárt megyünk vele állatorvoshoz. Már sejtem, hogy Marcselina is nálunk fog maradni. Következnek a tollas állataink, Dzsoni, a papagáj, egy másik papagáj, akit a kis unokánk hozott a házhoz. Úgy történt, hogy a srác születésnapjára kapott ezer forintot, hogy vegyen magának valamit. A valamit zacskóban hozta és egy papagáj volt. Négyezerért vehettem hozzá kalitkát, ami végül madarastól itt maradt. Lajos kedvence az egerészölyv, a hóbagoly és Rudi, a veréb. Cicáink is vannak, Orbánhegyi Béla, a tizenhat esztendős, vörös, ivartalanított kandúr, akinek már több a füle, mint a foga, de ettől eltekintve jól van, most úgy tűnik, még 100 évig akar élni. Gábor szintén befogadott, ő minden további nálunk született macska apja. Igor egy kék-fehér cica, elviekben az unokáké. Husika, aki most itt van velünk a lakásban, mert neki van négy kis cicája. Doromboló Nyafika, aki kifejezetten a Lajos macskája és kedvenc helye a gazdája kopasz fejteteje. Jöhetnek a patások, mint Hannibál, Lajos lova, Póni, a mini lovacska, aki az unokáké.
-Nem mindennapi ez az állatszeretet. Tréfásan úgy is mondhatnám, hogy menhely van nálatok.
-Azonban tovább gyarapítani már nem szeretnénk az állományt, mert a mi lehetőségeink is végesek.