Solymos Antal, akit az egész ország csak Tóninak hív, az egykori legendás Express zenekar szólógitárosa és énekese volt, amíg az Express aktívan működött. Nem feloszlott, nem megszűnt, hanem egyszerűen szünetelteti tevékenységét, azaz nincs kizárva, hogy egyszer gondolnak egy nagyot és ők is rendeznek egy szuperkoncertet. Tiltakoznak a búcsú-, a retro-, a nosztalgia- megjelölés ellen, egy „életmű” koncert lenne, egy ehhez méltó helyen. Az alkalom kézenfekvő, hiszen 1963-ban a Ki Mit Tud megnyerésével indult a karrier, és 2013-ban lesz az ötven éves évforduló. Anyag az bőven akad feldolgozni való, hiszen az elmúlt 50 év bőven termelte a nagy Express slágereket, az aranylemezeket (Jöjj hozzám, Drágám, Hull az elsárgult levél, Ahogy a két szemeddel nézel, a Harmonikás, Szállj, szállj madár, Véletlen és még sorolhatnánk…). Szerencsére a tagok, bár hatvanon felül van mindenki, jó egészségnek örvendenek, csak emlékeztetőül: Malek Miklós, Silye Attila, Magyar Csaba, Kangyal Feri, Kalmus Pál, és Tóni. A zenekari leállás a Hofival történt közel 20 éves sikeres színházi együttműködés után történt,  Tóni ettől kezdve egyedül, illetve kis együttesével alakította további karrierjét. A  „project”  a mai napig sikeresen működik, így az Express dalok életben tartása biztosított. Amit  sokan nem tudnak Tóniról: hogy az aktív zenélés mellett komoly polgári állásokat, pozíciókat töltött be. 1990-től a Whirlpool Magyarország kereskedelmi igazgatójaként, majd 2005-től, nyugdíj helyett, az Electro-Coord Magyarország üzletfejlesztési igazgatójaként dolgozott. Tóni az állatok nagy kedvelője….
-Honnan jött a legendás állatszereteted?
-Kis gyerekkorom óta szeretem a családhoz tartozó háziállatokat. Lehet, hogy macska ügyben kicsit áruló vagyok, mert a kutyákat is nagyon szeretem. Mindig is voltak párhuzamosan kutyák és cicák körülöttünk.
-Milyen macskáid voltak régebben?
-Folyamatosan váltakozó volt a választék: legtöbbször mezei házimacskák. Hol innen, hol onnan fogadtunk be egy-egy kiscicát, és nálunk ragadtak. Több mint tíz macskánk volt, mind kandúr, és csak egyetlen egy lány macskánk volt. De ő volt a királynő. Egy színtiszta perzsa macska, világos szürke, selymes hosszú bundával. Úgy viselkedett, mint egy hercegnő. Méltóságteljesen lépkedett, kimérten mozgott, és csak arra reagált, ami őt érdekelte. Majd 10 évig élt velünk, a neve Cicó volt, és szoros, szinte testvéri kapcsolatban volt a vele egyidős fehér pulikutyánkkal. 
-Mi volt rá jellemző, milyen tulajdonságai voltak?
-Félelmetesen arisztokratikus, előkelő volt. Ha elmentünk nyaralni, és hosszabb idő után visszatértünk, a kutyus majd kiugrott a bőréből örömében, úgy ugrált körbe minket. Ő viszont sértődötten, felcsapott farokkal ránk sem nézve, sértődötten vonulva  közölte velünk: -micsoda dolog, hogy el mertünk menni nyaralni? Bezzeg, ha valami neki kellett, akkor jött hízelegni, bújt és dorombolt. Biztos ismerik a sztorit a macska és kutya közti alapvető különbségről? A kutya azt mondja: Itt van a gazdám. Enni ad, inni ad, házat ad nekem, orvoshoz visz, minden jóval ellát. Azt hiszem, nekem Ő az Isten! Mit mond a macska: itt a gazdám. Enni ad, inni ad, házat ad nekem, orvoshoz visz, minden jóval ellát. Így azt hiszem, ÉN vagyok neki az Isten!
-Most milyen macskád van?
-Egy parasztmacska. A Bakonyból hoztuk haza, és mindenki csodálja. Ugyanis tök kancsal. Mind a két szeme befelé áll. Az állatorvos is ki volt ájulva: ilyet még nem látott. Szenvedélyes vadász. Reggelente egy-egy egeret letesz a küszöb elé, és elvárja, hogy megdicsérjük! Hogy végül is most van-e, vagy nincs, azt nem tudom, mert két hete nincs itthon. Na de egy kandúrnál ugye megesik az ilyesmi…
-Milyen vicces történet esett meg a macskával?
-Visszatérnék az egyetlen értékes macskánkhoz, a Cicóhoz. Valamiért a gyönyörű bundája összecsomósodott több helyen, és nem tudtuk kifésülni. Gondoltuk a feleségemmel, hogy a csomókat egyszerűen kivágjuk a bundájából. Neki is láttunk egy ollóval, de valami olyan félelmetesen vékony és érzékeny bőr volt a perzsabunda alatt, hogy mire észbe kaptunk, már négy-öt helyen belevágtunk a bőrébe és csak szakadt és szakadt. Gyorsan hívtuk az állatorvost. Meglátta a mesterművet és majd megszakadt a nevetéstől: - Maguk aztán jól átszabták a Cicót! Elvitte, és összevarrta. Hazajött a cica, tele kötéssel, hamar felgyógyult. De a kinézése… Akkor meg azért ájult el mindenki, aki átjött hozzánk, mert szegény úgy nézett ki, mint egy tollseprű, amibe itt-ott belenyírtak. Hát, most egyelőre ennyi, kimegyek és enni, inni adok a pulinak.