A Zanzibár napjaink egyik legkedveltebb könnyűzenei együttese. Sidlovics Gábornak, az együttes gitárosának gyerekkorában kutyái voltak, amikor még az Artéria együttesben szólógitárosként zenélt, Cegléden. Első macskáját 1999-ben kapta, szintén Cegléden, a Zanzibár együttes másik gitárosától (a Zanzibár együttes 1999-ben alakult Cegléden). Ő egy hófehér keverék cica volt. Budapestre 2001-ben költöztek fel. Idén májusban jelent meg a Zanzibár harmadik nagylemeze, amely két aranylemezt követett. Sidlovics Gábor a IX. kerületi Mester utcában megtalálta álmai lakását. Az együttes videoklipeket készít, turnézik, koncertezik folyamatosan, augusztusban a Sziget fesztiválon is a nagyszínpadon léptek fel. Negyedik lemezüket jövőre tervezik megjelentetni. Tatu macska védőoltásainak beadása után beszélgettünk a Knézich állatorvosi rendelőben.
-Gyerekkorodban is voltak macskáid, mint minden vidéki gyereknek?
-Kutyáim voltak inkább, egyszerre három is. Első macskámat 1999-ben kaptam Cegléden, a Zanzibár együttes másik gitárosától, Gapszitól. Ő egy hófehér keverék cica volt, fekete farokkal, mintha odaragasztották volna. Annak ellenére, hogy lánycica volt, a Jancsi nevet kapta. Mivel nagyon fiatalon kaptam meg, nem tudtuk megállapítani a nemét, egyszerűen úgy gondoltuk, hogy kandúr lesz. Ezért a név. Abszolút nyugodt macska volt, együtt aludtam vele. Egyszer húsvétkor a harmadik emeleti lakásunk ablakából esett ki, méghozzá hajnalban, szellőztetés alatt. A lépcsőház bejárata feletti betonpillérre esett, ahova pedig én nem tudtam feljutni, ezért éjszaka felköltöttem a házmestert egy létráért. Jancsi egy karcolás nélkül megúszta a balesetet. Miatta szerettem meg a macskákat, amikor pedig elköltöztem Ceglédről, a szüleimhez került kertes házba.
-Mostani cicád hogyan került hozzátok?
-2003-ban költöztem össze a barátnőmmel a IX. kerületi lakásunkba. Ezelőtt a barátnőmnek is volt cicája, nekem is volt, így közös döntés volt az, hogy az összeköltözés örömére bevállalunk egy közös cicát. A barátnőm húgának a kollégája ajándékozta nekünk ezt a cirmos házi cicát, akinek nagyon szép, hosszanti csíkos mintázata van, ezért el is neveztük Tatunak. Ő egy másfél éves, most már ivartalanított gazember. A herélés ellenére is ugyanolyan játékos, mint kölyökcica korában. Mivel napközben egyedül van többnyire és sokat alszik, éjszaka lesz igazán aktív és nem hagy minket aludni. Játszik, és nehéz kicsalogatni a hálószobánkból, ugyanis nagyon eszes, minden trükköt csak egyszer lehet elsütni vele. Próbáltunk jutalomfalatot adni neki, gyufásdobozt dobtunk el, ami a kedvenc játéka, kinyitottuk a bejárati ajtót, stb., csak hogy jöjjön ki a franciaágyunk alól. Jelenleg ott tartunk, hogy csak seprűvel tudjuk kihozni az ágy alól. Ilyenkor átadja magát a sorsának. Amikor hosszabb ideig elutazunk, általában magunkkal visszük. Eddig csak egyszer hagytuk a szomszéd nénire, nagyon meg is sértődött Tatu. Mikorra hazaértünk, azt vettük észre, hogy a hűtő ajtaja tárva-nyitva, benne az összes ennivaló megromlott, leolvadt a mély fagyasztó részről a jég, tócsában állt a víz a lakásban. A körfolyóson egyszer szökött el, és mivel ő állandóan lakásban lakik, nem is talált vissza. Az alattunk lévő lakás bejárati ajtaja előtt táborozott le. Ekkor is a házmesternek szóltam éjszaka, ugyanis a folyosót is zárják, amihez nekem nem volt kulcsom. De ez is megoldódott. Szerencsére a barátnőm normál munkaidőben dolgozik, így a turnék, koncertek, fellépések ideje alatt ő vigyáz a macskánkra.