David Merlini, a fiatal szabaduló művész Magyarországon született 1978. október 31-én, napra pontosan az 52 éves korában elhunyt Harry Houdini halálának 52. évfordulóján. Olaszországban nőtt fel, de végül visszatért szülőhazájába. Négyéves kora óta tudja, hogy szabaduló művész lesz és példaképe természetesen a nagy Houdini. Európa egyetlen bűvésziskolájában tanult Milánóban, mutatványait maga találja ki és tervezi meg. Tizenhat évesen szerepelt először közönség előtt, ekkor kényszerzubbonyból szabadult ki egy égő kötélről lógva. Zuhant már negyven méterről lángoló autóban, egy hőlégballonról fejjel lefelé lógva kétszáz méter magasból bújt ki a kényszerzubbonyból (a rögzítő kötél égett), eltöltött három percet egy piranhákkal teli akváriumban, lemerült a jeges Északi-tenger vízében, oldott ki rengeteg bilincset, kézpántot, kerékbilincset és kényszerzubbonyt és a közelmúlt nagy produkciója, hogy egy betontömbbe zárva dobták a Dunába, ahonnan két és fél perc alatt menekült ki. A fiatal szabaduló művész élete eddigi legnagyobb és leglátványosabb produkcióját hajtotta végre 2004. augusztus 31-én. Három és fél tonna betonba ágyazva egy daru engedi a Lánchídról a Dunába, onnan alig két és fél perc alatt kell kiszabadulnia. A huszonhat éves David Merlini két és fél évig, 213 embert számláló stábbal készült a nagy mutatványra. A látványos szabadulást hatkamionnyi technika és a Sziget nagyszínpadánál háromszor nagyobb hangtechnika kíséri. Két héttel a nagy nap előtt azonban a fiatal szabaduló művész még nyugodtnak tűnt. Annak ellenére is, hogy ez az attrakció minden eddigi mutatványát együttvéve nagyobb veszélyt rejtett, és egyáltalán nem volt biztos abban, hogy túléli. „Annyi a teendőm, hogy nincs időm lelkileg felkészülni, pörögnek az események, nem jut időm saját magamra-mondta David. Ahogy telik az idő, az adrenalin-szintem egyre nő, az egész csapat egyre feszültebb. Mert nem tudunk számolni például a vízállással, az áramlatokkal, és attól kezdve, hogy leengednek a víz alá, egyedül leszek, nem lesz ott senki, aki segíthetne. Épp ez adja meg a dolog izgalmát. Minden produkcióm egyszer él, vagyis megismételhetetlen-mondta. David helyzetét nagyban megnehezítette az is, hogy az egész napot betonba ágyazva töltötte, csak barátai és ismerősei látogatták meg ideiglenes börtönénél. „Minden produkciómra büszke vagyok, viszont egyiket sem csinálnám újra, hiszen már nem jelentenek kihívást. Négyéves korom óta tisztában vagyok vele, hogy szabaduló művész leszek. Édesapám olasz származású, háromévesen vesztettem el, édesanyám jelentette számomra a biztos családi hátteret. Egészen tizennyolc éves koromig kint éltem vele Olaszországban.” Akkor úgy döntött, nincs tovább maradása. Jogosítvány nélkül, de autóval, és meg sem állt Magyarországig. Meséli, három éven át papírok nélkül járta az utakat. Az őt igazoltató rendőröket mindig jobban érdekelték a csomagtartóban felhalmozott bilincsek és láncok, meg az, hogyan tud kiszabadulni egy karperec fogságából a szemük láttára. Lassan híre ment a dolognak, folyton megállították, hogy produkálja magát, így megszerezte a szükséges papírokat, és lecserélte az autóját. Jelenleg egy nagyszabású produkcióra készül, az új műsorának az lesz a címe, hogy Purgatórium. David nagyon szereti az állatokat, állatrendőrséget is akar létrehozni Budapesten.
-Tudjuk, hogy olasz származású vagy, az olaszok pedig imádják az állatokat. Gyerekkorodban is voltak már állatok körülötted?
-Szinte azt mondhatom, hogy egy kutya volt a baby sitterem Olaszországban. Ő egy olasz vizsla volt, aki egyben a barátom, dajkám is volt. Mindig is kutyás voltam, mindössze két éve lettem macskás.
-Ezek szerint most van először életedben saját macskád?
-Igen, őt ajándékba kaptam, a III. kerületben, a Róka-hegyen találták. Kislány, Kurrogó Princessinának vagy szavannai hercegnőcskének hívom. A fülén különleges szőrzet van, hogy az őseit ez védte a homoktól a sivatagban. A vadászösztöne is megvan még, de most már ivartalanított. A színe vöröses-tarkás tigriscsíkos, most kb. 2 éves a kedvencem.
-Milyen ő, milyen tulajdonságokkal bír?
-Abszolút idomítható, okos, jó a memóriája. Jó társam, mindent megérez, nagyon érzékeny, nagyon meghálálja, ha kedves hozzá az ember. Általában a lakásomban tartózkodik, ritkán jár ki, de akkor a zöld Zugló ideális környék számára. Nagyon barátságos, minden látogatóval nagyon kedves, de a kóbor kutyákkal szemben barátságtalan sajnos, így amikor befogadtam egy kóbor ebet, máshová kellett Kurrogót elszállásoltatnom.
-Szinte kötelező a kérdés: tervezed bevonni egyik műsorszámodba?
-Gondolkodom azon, hogy egy műsorszámba bevonom. Kis bilincsei már vannak, egy ezüst és egy arany is. Ezeket természetesen én le tudom róla varázsolni, de már annyit gyakoroltam a mozdulatot rajta, hogy már ő maga is le tudja szedni.
-Milyen vicces történet esett meg vele?
-Azt játssza el gyakran, hogy valamit lever az asztalról, én visszarakom, ő újra leveri, én újra visszarakom, majd ez ismétlődik számtalanszor. De szerintem ezt ő találja csak nagyon viccesnek, én nem.