A művésznő Mertz Erzsébet néven született, Budafokon, 1927. május 16-án. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Kitüntetései: Farkas-Ratkó-díj, Jászai Mari-díj, Érdemes művész, Kiváló művész, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje/polgári tagozat, Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, PUKK-díj, A Nemzet Színésze, Vastaps-díj-a legjobb női mellékszereplő, Baranya Megyei Önkormányzat Különdíja. 1945 és 1948 között az Országos Színészegyesület színiiskolájának volt a hallgatója, majd ennek végeztével 1949-ig a Vígszínháznak, 1952-től a Pécsi Nemzeti Színháznak, 1983-ig budapesti Nemzeti Színháznak volt tagja. 1982-tól a budapesti Katona József Színházban játszik, alapító tag. 2003-ban díjat alapított, amelyet az évadzáró társulati ülésen adnak át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó társulati tagnak. 2006-ban alapítványt hozott létre, melynek célja a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, valamint a határon túli magyar nyelvű színházak tagjainak, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak segítése. 1965 óta férje Kéri László. Filmjei: Gázolás, Virágvasárnap, Szindbád, Gyilkosok, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Októberi vasárnap, A Szeleburdi család, Keserű igazság, Mielőtt befejezi röptét a denevér, A herceg haladéka, Príma Primavéra, Iván Iljics halála, A fekete város, A képzelt beteg, Sakk, Kempelen úr!, Wiener Walzer, S. O. S. szobafogság, A védelemé a szó, Boszorkánypalánta, Micimackó, Koccanás, stb. A művésznő nagyon szereti a színház mellett az állatokat is.
-Drága művésznő, Ön nagyszerű szerepeket játszott élete folyamán. Ha mégis röviden kellene összefoglalni a hitvallását, mit mondana?
-Én mindig csak és kizárólag a színészetnek éltem. Örökké együtt akartam élni a szerepekkel, a külső világ számomra nem létezett. Azt hiszem, pályám során sok rendezőt megtévesztett az egyéniségem, az orgánumom, a temperamentumom. Szinte kizárólag kemény, erős, nagyszájú és brutális női figurákat láttak bennem. Olyannak akartak látni a rendezők, amilyennek ők gondoltak. De lehet, hogy én tévedek és mások látják azt, amilyen valóban vagyok? Értetlenkedem azon, miért kellett nekem örökké a gátlásaimmal küzdenem? Mintha ugyanaz a tizenhat éves lány lennék, csak az engem körülvevő burok változott volna meg. Talán ez az én szerencsém, hogy meg tudtam maradni annak, ami voltam. Maradtam a Katonában indulása óta, most már lassan másfél évtizede és nem bántam meg. Jó szerepeket osztottak rám, hol kisebbet, hol nagyobbat, de igen szeretem az itteni légkört, a kollégákat, az egészet. 50 éve vagyok színész, mindent megkaptam, amit ezen a pályán megkapni lehet, hát mi kellene még.
-Mikor kapott először macskát életében?
-Gyerekkoromban voltak már macskáink. Budafokon születtem és éltem, az Árpád utca és a Henger utca környékén. Minden macskának bolondos nevet adtunk, pl. lucsurlu fucsurlu máj máj, meg ilyenek és ezt variáltuk, ahogy eszünkbe jutott. Azonban egy macskám volt, aki végigkísérte az ifjúságomat, egy kandúr. Én 1927-ben születtem, akkoriban nem volt herélés, nem ivartalanították a macskákat. Most már bevallhatom, hogy nagyon rossz gyerek voltam, pl. ennek a mindig elkóborló macskának a farkára kötöttünk egy spárgát, arra egy galacsint, majd futottunk a macska után. Még olyan is volt, hogy a farkára csillagszórót is kötöttünk. Tényleg úgy játszottunk, mint a vad gyerekek. Ehhez jön még az, hogy én nagyon nassolós kislány voltam. A házunk padlásán lógtak a sonkák, amiket én gyakran kivájtam, megettem és persze adtam a macskáknak is. A narancsot is szerettem, azt pedig pofoztattuk a macskával. Azonban amikor meghalt a kedvencünk, nagyon megsirattuk. Szerintem megmérgezték, a szomszéd bácsi nagyon utálta, nagy-nagy kínok közepette halt meg.
-Ki volt a következő macska?
-Én a mostani Zugligeti úti kertes házamban közel 40 éve lakom, itt mindig is betévedtek macskák hozzám. Itt minden macskám mezei, házimacska volt. Egyszer például felébredtem, a kertben velem szemben ült egy házimacska. Volt itt Micike, Vaszilij, Nusika és most itt van a Dudi, a kiöregedett tarka cica. Ő is kandúr érdekes módon, nem ivartalanított. Ragaszkodik hozzám, a nevén szólítom. Mivel nem herélt, mindig elcsavarog. Dudi párnán alszik, a pincében, ott télen is van fűtés. Most 15 éves körülbelül.
-Úgy hallottam, hogy vannak még úgynevezett kosztos macskái is?
-Igen, most is itt van Lina, a teknőctarka macska, ő is kosztos, azaz én etetem. De ő már nagyon elvadult, el is hagyott egyszer, de a szeretetemmel visszahívtam. Kedveskedtem neki, hoztam neki ennivalót. Ő még az ennivaló, étel, macskakaja szavakat is megérti.
-Szóval ez egy ilyen macskás környék?
-Ne is mondja. Nem csak rengeteg kóbor macska van, de úgy látszik, hogy az itt lakók is szeretik a macskákat. Pl. mellettem lakik Zobóki Gábor, a híres tervezőmérnök, a Művészetek Palotáját is ő tervezte. Neki három gyönyörű cicája van, a legszebb a vörös.