Makk Károly Berettyóújfalun, 1925. december 23-án született. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, színész, érdemes és kiváló művész. Édesapja Makk Kálmán mozigépész révén nemcsak a mozi szó szerinti közelsége adatott meg neki gyermekkorában, hanem érettségi után egy gyakornoki állás is a budapesti Hunnia Filmgyárban. Budapesten iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-filozófia-esztétika szakára, majd tanulmányait a debreceni egyetemen folytatta. Innen hívta őt a filmszakmába Ranódy László a Sarló Filmvállalathoz. 1946-ban már a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Radványi Gézával. A Valahol Európában című Radványi-filmben ügyelő volt, és dolgozott Gertler Viktor, Bán Frigyes és Apáthi Imre mellett. 1950-ben azonban Máriássy Félix őt választotta asszisztensének a Kis Katalin házassága című filmjéhez, így kapott diplomát. 1951 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-ben, 10 éves szakmai gyakorlat után elkészíthette első játékfilmjét Szigligeti Ede vígjátéka alapján. A Liliomfi a kor (1954) egyik legnézettebb filmje lett, főként bájos és humoros biedermeier történetének, a szakmailag felszabadult és érett feldolgozásnak és a kiemelkedő színészi játéknak köszönhetően (Dajka Margit, Pécsi Sándor, Darvas Iván, Soós Imre, Tompa Sándor). Az 1955-ben készült A 9-es kórterem magán hordta a neorealizmus és Antonioni hatását. Ettől kezdve Makk Károly évente forgatott filmet, a sikeres közönségfilmek sorában mindig 1-1 kiemelkedő alkotást. A Mese a 12 találatról, A 39-es dandár és a Fűre lépni szabad közül így emelkedik ki az 1958-ban készített Ház a sziklák alatt, ez a komor lélektani kamaradráma, a múlt, a háború, az örökség terheitől szabadulni nem tudó, balsorsa felé végzetesen sodródó férfi filmnyelvileg is releváns drámája. A Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, illetve a magyar-román koprodukcióban készült Bolondos vakáció után készült el 1970-ben a Szerelem Déry Tibor novellái alapján, Darvas Lili és Törőcsik Mari felejthetetlen alakításával, máig a legnagyobb Makk-film. Az ezt követő Macskajáték az Örkény-mű nyomán, a Szkalla nővérek tragikomikus története formanyelvi bravúr, az Egy erkölcsös éjszaka pedig hangulatos, megkapó kor- és lélekrajz Hunyady Sándor novellájából, a Vöröslámpás házból. Az 1970-es évekre vált egyértelművé a filmszakmában Makk profizmusa, atmoszféra- és miliőteremtési készsége, valamint különleges érzéke az ún. lírai tragikumhoz. Ideális partnere e filmekben Tóth János operatőr. 1975 óta egyetemi tanár. Az 1980-as évek elején Makk ismét remekművel jelentkezett. Galgóczi Erzsébet kisregénye nyomán az Egymásra nézve nemcsak megrázó erejű korrajz, hanem a torz viszonyok között az önmegvalósításhoz és a különbözőséghez való emberi jog tragikus ellehetetlenülésének ábrázolása is. 2012-ben Berettyóújfaluban felavatta a Makk Kálmán Filmszínházat. A művész úr második kerületi háza ideális otthon a macskák számára.
-Művész úr! Tudjuk, hogy nagyon szereti az állatokat. Most milyen macskái vannak?
-A macskák nálunk mindig jövevények, a feleségem fogadja be őket, ő rendszeresen szállítja a macskákat hozzánk. Én egyáltalán nem értek hozzájuk, nem tudom azt sem, hogy melyik macskánk milyen fajtájú. De több év alatt mind a lakótársaim és játszótársaim lettek és egészen különleges dolgokat veszek észre rajtuk, ahogy folyamatosan megfigyelem őket.
-Hogy hívták a legkedvesebb macskáját?
-Pupáknak. Őt valaki a Balatonon hagyta el, 3 vagy 4 éve fedeztük fel. Ő egy házimacska, amikor megtaláltuk, akkor egy fiatal, kb. egyéves, nagyon kecses mozgású és szép állat volt. Ő életem legkecsesebb mozgású macskája, ugyanakkor nagyon barátságos. Otthon érzi magát náluk az első naptól kezdve, beengedtem a nagy szobánkba is. Hihetetlen a mozgástechnikája, nagyon keskeny léceken is bravúrosan sétál, sőt, utána még vissza is néz, hogy renden volt-e a mutatvány.
-Valamelyik filmjében szerepet kapott macska?
-Van egy Macskajáték című filmem, amely a Cannes-i fesztiválon Arany Pálma jelölést és a Legjobb idegen nyelvű filmek között Oscar-jelölést is kapott. A két főszereplő nő, akit Dajka Margit és Bulla Elma alakít, egy vöröses és szürke macskával élnek együtt. A két idős testvért az élet elválasztotta egymástól: a merev Giza tolószékben Münchenben él, a csupa zűr, szerelmes Erzsi Budapesten. Mindennap felhívják egymást és felidézik fiatalságukat. A film alapjául szolgáló első, groteszk, kisregényi formát Örkény István már 1963-ban számomra írta. A film inkább nosztalgikus, elégikus, kevésbé groteszk és nyávogós, mint Örkény színdarabja. Ezt a korabeli kritika és a nézők számon is kérték rajtam. Mára fölértékelődött ez a művem, amellyel az öregséget, a halállal szembenéző ember esendőségét, sejtésszerű tudati folyamatait-többek közt némafilmes és más fotografikus műfajok eszközeit alkalmazva-megjelenítem.
-Milyen a másik mostani macskája?
-Van még egy öreg cicánk, aki már 18 éves. Ő Maci, aki ivartalanított nőstény, a feleségem kedvenc cicája. A cicát részben a házunk lakói látják el. Régebben magányosan élt. Ha lemegyünk a Balatonra, mindig meg kell valakit kérni, hogy enni adjon neki. Mára már ez a morc öreg macskaasszony lett az egyik legbarátságosabb társunk. Ő egy öreg dáma, szürkés-barnás, nagyon elegáns, most nyírtuk meg éppen házilag, a macska sokkal kisebb lett, ahogy elvesztette a szőrbundáját.