Lukács Sándor Magyarország egyik legnépszerűbb színművésze, a Film- és Színművészeti Főiskola elvégzése után a Vígszínházhoz szerződött. Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Huan volt. Érdekes, hogy Kapás Dezső utolsó rendezésében is szerepelt, a Pesti Színházban színre vitt Domb című darabban. Kedvenc szerepei voltak anyaszínházában a Szentivánéji álomban, a Caligula helytartójában és a Játék a kastélyban játszott alakításai. Szerepelt természetesen a két legnagyobb sikerű zenés darabban, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és a 30 éves vagyok című művekben. Folyamatosan szerepel a TV-ben, játszott az Itt járt Mátyás király és a Szerelem bolondjai TV-filmekben, jelenleg hosszú ideje alakítja a Kisváros sorozat polgármesterét és az Esti versek-et mondja a TV2-ben. Számos történelmi figurát eljátszott (pl. Kölcsey, Napóleon, stb.), manapság a Vígszínházban játszik a Salemi boszorkányokban, a Sylvia-ban (az előadás után beszélgettünk), a Pesti Színházban szerepel az Árulásban és a Játékszínben a Bűnbeesés után című darabban. 26 év után képletesen szólva kimozdult a fővárosból, övé a Pécsi Nemzeti Színházban C. Hampton: Hollywoodi mesék c. darabjának a főszerepe.
-Miskolcon születtem, eszmélésem óta szeretem az állatokat. Különleges helyen laktunk, a házunk homlokzata előtt villamos és busz közlekedett, a hátsó udvaron tehéncsordát és birkákat is láthattam. Otthon mindig volt kutyánk és macskánk. Első cicám egy vörös kandúr volt, a Mirci. Állatközelségben, állatszeretetben nőttem fel. 16 éves koromtól felkerültem Budapestre, a Főiskola ideje alatt kollégiumban laktam, itt sajnos nem volt lehetőségem állatot tartani. Ahogy kertes házba költözhettünk, mindjárt lett egy hollófekete lánycicánk, a Stáci. A fiam, Máté kapta második osztályos korában ezt a tüneményes házi cicát. Nagyon kedvelt volt a környék kandúrjai körében, kétszer is szült. A kiscicákat viszont nem volt szívünk elajándékozni, így egyszer csak azt vettük észre, hogy 16 macska van a háznál. Ennyivel már mi sem bírtunk, így a folyamatos elajándékozások után csak az első alomból tartottunk meg egy cicát, ő volt a Cunci. Neki volt egy kis perzsamacskás beütése, úgy látszik, az apja perzsa jellegű macska lehetett. Cunci érdekes lánycica volt, nagyon ragaszkodott hozzánk. Háromszor költöztünk, mindhárom költözés után megmaradt velünk (ellentétben azzal a mondással, hogy inkább a kutyák ragaszkodnak a gazdához, a macskák pedig a lakóhelyhez), a legutolsó házunkból azonban egyszer csak elszökött. 13 éves volt ekkor már. Pedig mindent megengedtünk neki: a fejünknél aludt a párnán, minden finom ételt megkapott, ő volt a ház királynője, bárhová bemehetett a lakásban, télen még sétálni is mentünk vele. A feleségem közben vett egy amerikai cocker-spániel kutyust, ő volt a Pami, akivel a Cunci nagyon jól összebarátkozott. Ez volt számunkra a híres kutya-macska barátság. Egy tányérból ettek, együtt aludtak bent a lakásban. Azonban inkább a Cunci volt az irányító, hozzánk ragaszkodott, de az idegeneket nem szerette. Cuncit az első alma után ivartalaníttattuk. Jelenleg épül a házunk Budaligeten, ahol biztosan fogunk majd újra állatokat tartani.