Instagram
Kocsis Zoltán, a macskaszerető művész

Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30.) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója, érdemes és kiváló művész. Ötéves korában kezdett el zongorázni. 1957 és 1963 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, mikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követ a világ minden jelentős zenei központjaiba és fesztiváljaira. Huszonöt évesen megkapta már a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat és fellépett a világ számos vezető zenekarával, mint például a Berlini Filharmonikusok, a Royal Philharmonic Orchestra, a Bécsi Filharmonikusok, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar. Rendszeres sztárvendége volt több fontos fesztiválnak, többek között Edinburgh, Párizs, Tours, Luzern, Salzburg, Prága, Menton és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Ferencsik János, Lovro von Matacic, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt és Michael Tilson Thomas. 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. 1984-ben az Érdemes művész címet, hat évvel később a Kiváló művész címet is megkapta. 1987 óta karmesteri pályája mellett komponál is. A Denon, Hungaroton, Nippon Columbia, Phonogram és Quintana lemezcégek részére készített több felvétel után Kocsis Zoltán hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt. Kocsis Zoltán 1997 őszétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezeti. Az elmúlt években a Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban vett részt. A közönség világsztárokat megillető lelkesedéssel ünnepelte. 2005-ben másodjára is megkapta a Kossuth-díjat. A Hungaroton gondozásában és Kocsis Zoltán vezetésével 2006 decemberében útjára indult a Bartók Új Sorozat. A sorozatban megjelenő CD-k közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d’or, Pizzicato Supersonic-díj) tüntettek ki. 2010. január 16-án mutatták be a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg Mózes és Áron című operáját, a Kocsis Zoltán által megkomponált harmadik felvonással együtt. Minden év május 30-án megtartott születésnapi koncertjének bevételét élete végéig a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. A művész úr budatétényi háza ideális otthon a macskáinak.
-Művész Úr, Ön fővárosi születésű. Voltak kedvenc állatai, esetleg macskái már gyerekkorában is?
-Nem, szegények voltunk, szüleimmel albérletben éltünk és egyik főbérlő sem engedélyezte háziállatok tartását. Pedig elkelt volna, a tipikusnak mondható, szigeteletlen bérház tele volt egerekkel, de patkány is előfordult. Maradtak a többi lakó cicái, velük sokat játszottam gyermekkoromben.
-Milyen macskái vannak jelenleg? Mi jellemző rájuk, milyen tulajdonságaik vannak?
-Két sziámi macskánk van, Gizmó, aki fóka jegyű és Táda, aki kék jegyű sziámi. Fél év korkülönbséggel testvérek. Mindkettő szült már, igaz, hogy csak egyszer. Táda a fiatalabb, érkezése után gyakorlatilag azonnal kialakult a hierarchia: Gizmó a királynő, Táda az alattvaló. Ez megmaradt akkor is, amikor Táda kiscicái megszülettek, ti. a szoptatáson kívül főként Gizmó foglalkozott velük. Egyébként nagyon különböző természetűek, Táda a barátkozóbb, engedelmesebb, „bújósabb”, de ő egyben a félősebb is. Gizmó öntörvényű, egyáltalán nem rejti véka alá, ha valami nincs ínyére s nem is könnyű a bizalmába férkőzni. Mégis valahogy ő áll közelebb hozzám, hiszen 2012-ben, halálos betegségemből fölépülve puszta jelenlétével is sokat segített a mindennapi életbe való visszatérésemben.
-Milyen vicces történetek történnek a macskákkal?
-Gondolom, egyrészt a szokásosak, tehát amikor hirtelen valamelyikük átszalad a számítógép billentyűzetén és-lehetőleg mentés előtt-megváltoztatja vagy törli az aktuális dokumentum tartalmát. De előfordult már komponálás közben is, hogy olyan hangsorok jöttek ki egy-egy ilyen villanásból, hogy Domenico Scarlatti, a híres Macskafúga szerzője is megnyalná mind a tíz ujját… Aztán a különböző esetek a szabadban: szobacicák lévén első alkalommal újdonság volt nekik természetesen minden, a legyek, darazsak, katicabogarak. A kivitel persze mindig pórázon történik és egyik ilyen alkalommal a házba visszatérve Táda cica valamiért bevadult, eltépte a pórázt, aminek a következménye még nagyobb bevadulás lett: ide-oda rohangált, villámgyorsan és egyre veszettebbül, miután a póráz csatja ott csattogott mögötte és azt hitte, valaki vagy valami üldözi. Elfogásról szó nem lehetett, olyan gyors volt, viszont egy idő után nem tudtunk mást tenni, mint teli szájjal röhögni. Beletelt elég hosszú idő, amíg szegény Táda lenyugodott, de ma sem tudom, felfogta-e a szituáció lényegét.
-Köszönjük az interjút.

Kocsis Zoltán

© 2023 Horváth Vet állatorvosi rendelők. Minden jog fenntartva.
© 2023 Horváth Vet veterinary clinics. All right reserved.
Honlap-profi
crossmenu