Kapás Dezsőnek, a Vígszínház nagyszerű rendezőjének özvegye számos gyönyörű macskás képet festett, imádja a macskákat, mindig is voltak macskái és élvezettel olvassa a Cicc…Macska Magazint. Kapás Dezső rendező, főiskolai tanár. 1964 óta a Vígszínház rendezője volt, 1990-1991 között a veszprémi Petőfi Színház főrendezője volt. A Színművészeti Főiskolán 1970-től színészi játékot tanított. Rendezéseiben a szürrealista líra ugyanúgy helyet kapott, mint a keserű élethelyzetek groteszk-erőteljes megjelenítése. Jászai Mari-díjat kapott. Káplár Éva művésznő nagy macskabarát, több kedvenc macskája is volt, akik közül többet én kezeltem.
-Hány macska játszott szerepet az életében?
-Gyerekkoromban is voltak macskáim. A legelső macskám vörös volt. A mostani előtti két macskám volt a legfontosabb, ők Cili és Dagi voltak, két kislány. Utánuk jött Mirci, ő egy herélt, nagyon játékos cica volt. 16 évig volt hű társam, gyógyíthatatlan beteg lett, akkor altattattam el.
-De már van egy utódja is?
-Igen, méghozzá az egyik macska hozta magával a másikat, persze, csak áttétesen. Miután elaltattattam Mircit, rögtön, még ott helyben, örökbe fogadtam Benjit, a mostani macskámat. Ez 2009. szeptember 16-án volt. Akkor körülbelül 3 hónapos volt, így idén nyáron lesz egy éves. Őt gyerekek fogták be, nagyon beteges volt, de már szerencsére teljesen egészséges.
-Mi jellemző rá, milyen tulajdonságai vannak?
 -Gyorsan nőtt meg. Játékos, rosszalkodó, elbújik mindig. Morgással ugrik a legyek után, el akarja őket kapni. A galamboktól azonban fél. Nagyon érdekes színe és kontúrja van az orrának, én ugye úgy is nézem, mint festőművész.
-Tudjuk, hogy macskás képeket is festett….
-Igen, többet is, egy például Rátóti Zoltán művész úr tulajdonában van, és egyet Dr Horváth Dávid állatorvosnak ajándékoztam, mert több macskámat is nagyon alaposan kezelte. Természetesen egyet magamnak is megtartottam.
-Ezúton szeretnénk megköszönni azt a sok segítséget, hogy számos színművészt ajánlott a Cicc…Macska Magazin sztárvendégeink rovatába, akik macskatulajdonosok. És köszönjük az interjút.