A népszerű művésznő 1991-ben végzett a Kapás-Horvai rendezőpáros osztályában. Az 1991-92-es évadot a Játékszínben töltötte, játszott a Macskajáték és a Három nővér című darabokban, jelölték a színikritikusok díjára is. Az 1993-as évadtól a Vígszínházban játszik, volt tanárai meghívására. Itt játszott a Padlás, a Trisztán és Izolda, a Nagy Romulus, a Liliom, a Macbeth és az Óz című darabokban. 1998-tól szabadúszóként szerepel. A Bárka színházban játszott a Szentivánéji álom-ban (ezzel a darabbal vendégszerepeltek Szarajevóban és Moszkvában is), a Soproni színházban vendégszerepelt és jelenleg is játszik a Karinthy színház Bástya sétány 77 című darabjában. Jónás Rita 13 éves kora óta szerepel a TV-ben. 6 éven keresztül vezette a Tízen Túliak Társasága (TTT) műsort, ezért nívódíjat is kapott. A Színművészeti Főiskola alatt szerepelt jó pár Családi kör TV-sorozatban és a Meselánc című sorozatban 4 évig. Láthattuk a Vörös vurstli című filmben. 1995-ben az MTV1-en 2 évig vezette a Dzsúz című ifjúsági showműsort. A kezdetektől (1997-től) munkatársa az RTL KLUB adónak, először a „kalózos”, majd az „űrlényes” Kölyökklub sorozatot vezeti, ezért 1999-ben átvehette a Kamera Hungária Fesztivál díját a vetélkedők és játékok kategóriában. A számára országos népszerűséget meghozó, 1998-tól induló RTL KLUB Road Show szinte minden turnéján részt vett, ami azt is jelenti, hogy a nyarak minden hétvégéje számára foglalt, sokszor órákat dedikál. De mindez nem okoz a művésznő számára fáradtságot, ugyanis imádja a gyerekeket és élvezi, hogy ilyen óriási élményt adhatnak a közönségnek (eredetileg egyébként is az Arany János gyermekszínházba akart szerződni, valamint élete legnagyobb élményének most már 5 és fél éves Réka lánya megszületését érzi). Mindenki tudja róla, hogy állatszerető, a macskájáról beszélgettem vele.
-Esztergomi születésű vagyok, már gyerekkoromban voltak állataink. Szüleim biológusok voltak, belém nevelték a jó értelemben vett természet- és állatszeretetet. A Főiskola elvégzése után egy Budapest melletti faluba költöztem egy öreg sváb parasztházba. Rögtön vettünk egy hatalmas dél-orosz juhászkutyát. Azonban mivel a ház öreg, vályogból és fából épült döntőrészt (ezt pedig szeretik az egerek), macskát kellett szerezni. A nővéreméknek és a bátyáméknak már volt macskájuk, a második alomból mi is kaptunk egy kiscicát. Kiválasztottuk a legrátermettebb cirmos kandúrt. Bátorka lett a neve. Balatoni utunk során csak nagy szerencsével tudtuk egy aknából kimenteni, erre ő azóta is emlékszik. Amióta velünk van, eltűntek az egerek a házból.  Nem ivartalanított kandúrunk a szomszéd macskával, aki szintén kandúr, egyszer nagyon összekülönbözött, állatorvoshoz is kellett vinni sérülése miatt, de szerencsére meggyógyult. Érdekes, hogy jól összebarátkoztak a hozzá képest óriási kutyánkkal. Az első napon a tenyérnyi cica még próbálkozott a kutya táljából enni, de miután kutyánk szájába vette (mint az anyamacska szokta ezt tenni kölykeivel) és jelentős távolsággal arrébb letette, világossá vált macskánk számára a helyes viselkedés. Azóta nagyon jó barátok.