Havadtőy Sámuel 1952. augusztus 4-én született Londonban. A család 1956. elején hazatért Magyarországra. A forradalmat követően nem tudtak visszamenni Angliába és Sámuelnak több, mint 14 évet kellett várnia, amíg érvényt tudott szerezni brit állampolgárságának. Magyarországon vendéglátóipari szakközépiskolába járt, és dolgozott is vendéglátósként. 1971-ben illegális úton végül elhagyta az országot és Jugoszlávián keresztül Londonba ment, ahol egészen 1972-ig élt. Bentlakó szakácsként és lakájként megélhetést is talált. Itt ismerkedett meg az angol régiségkereskedő és lakberendező Stuart Greet-tel, akinek New Yorkban volt egy belsőépítészeti galériája. Az ő meghívására érkezett Sámuel 1972-ben New Yorkba, ahol kisebb megszakítással 2000-ig élt. 1978-ban létrehozta a lakberendezéssel foglalkozó Samuel Havadtoy Gallery-t és 1981-ig maga is lakberendezőként dolgozott. Ugyancsak ettől az évtől bekapcsolódik a New York-i művészeti életbe, ahol a legkülönbözőbb művészekkel dolgozott együtt. Szoros baráti viszonyba került Yoko Onoval (a világhírű zenész, John Lennon feleségével, aki a Beatles tagja volt), Andy Warhollal, Keith Haringgel, George Condoval, Donald Baechlerrel és sok más művésszel is. John Lennon halála után 20 évig Yoko Ono élettársa volt (1981-től 2003-ig), a jó viszonyuk szétválásuk után is megmaradt, Yoko Ono azóta is többször adományozott többmilliós értékű saját festményeket Magyarországra. Keith Haring halála előtti legutolsó és talán legmonumentálisabb munkáit, a bronz szárnyas-oltárokat egyenesen Havadtőy Sámuel csinálta meg. Az oltárok közül egyet a budapesti Ludwig Múzeumnak ajándékozott. 1986 és 1990 között jobbára a svájci Genfben élt, majd visszaköltözött New Yorkba. A 80-as évek végétől egyre többet járt Magyarországra és 1992-ben létrehozta a Galéria 56-ot. A név Yoko Ono-tól származik, aki a művészetben is bekövetkező forradalomra akart ezzel utalni. A Galéria 56 egyedülálló és rendkívül fontos szerepet töltött be a kortárs magyar képzőművészeti életben. Sámuel világhírű, gyakran a személyes ismeretségi körébe tartozó, főként amerikai képzőművészeket mutatott be, illetve hívott meg a galériába. A Galéria 56 nyolc éves fennállása során volt itt Keith Haring, Andy Warhol, Agnes Martin, Cindy Sherman, Kiki Smith, Robert Mapletorpe, Ross Bleckner, Donald Sultan, Donald Baechler, de Moholy-Nagy László kiállítás is, és a művészek közül többen a budapesti kiállítás megnyitójára maguk is eljöttek. 2000-ben újra hazaköltözött és azóta Budapesten, illetve Szentendrén él és dolgozik. Képeket festeni már egészen fiatalon, közvetlenül New Yorkba érkezése után elkezdett, de saját egyedi látásmódját igazán az 1980-as évek közepétől kezdi kialakítani. Olaj, akril és vegyes technikájú képeket fest, valamint szitanyomatokat készít. Művészeti kísérletezéseinek eredményeképpen mára teljesen egyedi technikája és önálló, összetéveszthetetlen stílusa alakult ki. Havadtőy Sámuel műveire a kulturális hatások keveredése jellemző: magyar alapokra amerikai felépítmény kerül, és ha mindenáron címkézni akarnánk, akkor leginkább “euramerikai” festőnek nevezhetjük. Óriási megtiszteltetés volt, hogy az állatszerető világpolgár a saját lakásán, művei között fogadott minket és adott exkluzív interjút a Cicc…Macska Magazinnak.
-Egy olyan fiatalembernek, mint Ön, New York rendkívül sokat kínálhatott…
-Azonnal belevetettem magam a forgatagába, csak úgy habzsoltam az életet. Rendszeres vendége voltam a például a Studio 54-nek. Oda járt New York művészeti krémje. Már bejutni is nagyon nehéz volt. Fiatalnak kellett lenni, extravagánsnak és az ő ízlésük szerint öltözöttnek, egyébként nem engedtek be. Körülbelül 2000 ember fért be, de konghatott akár az ürességtől is, ha nem tetszettél, kint volt a helyed. Általában mindig több ember állt kint, mint bent. Akkoriban, ha tartani akartad valakinek magad, oda kellett járnod. A 70-es években élte a fénykorát. 1980 után végleg vége lett.
-De addigra Ön már nem is igen járt oda?
-De. Stuart Greet stúdiójában öt év alatt kitanultam a régiségkereskedő és lakberendező szakmát és 1978 őszén Sam Havadtoy Gallery néven saját üzletet nyitottam. De még ez előtt, 1978 nyarán történt egy érdekes eset. Az üzletben megtanultam, hogy mindig a belépő vevő cipőjét kell nézni. Lehet snassz, kopott a farmer meg gyűrött az ing, ha a cipő drága, akkor a vevőt komolyan kell venni. Egyszer belépett egy furcsa, szakadt pár, jött a szokásos köszönés, cipő és már bámultam is ki az ablakon, majd hirtelen visszakaptam a fejem: de hiszen ez John Lennon és Yoko Ono!
-Ez a belépő aztán meghatározónak bizonyult az életében…
-Volt ott a kirakatban két egyiptomi karosszék, egy női és egy férfi, amit megvettek. Az eredeti szárnyas egyiptomi trónt a régészek találták meg az 1900-as évek elején, teljesen épp volt, macska motívumokkal volt díszítve. Az egyiptomiak szent állatnak tartották a macskát. Miután a trónt kiállították, az 1920-as évektől nagyon nagy divattá vált ezeknek a bútoroknak az utánzatait gyártani. Ez az art deco-nak az egyik stílusa volt. Én ezekből az utánzatokból megvettem kettőt. Ezeken a székeken van rajta a macska motívum. A trón egy igazi, tipikus egyiptomi trón volt, a szék lábai úgy néztek ki, mint egy macska tappancsai. Nemesfával voltak a székek bevonva. Ezeket a székeket látta meg a John Lennon és Yoko Ono a New York-i régiségüzletem kirakatában. Megtetszett nekik, megvették és így kezdődött a mi barátságunk története. Nem volt olcsó vásárlás, de ahogy mondani szoktam, a székek árában benne voltam én is.
-Így került közeli barátságba John Lennon-nal és Yoko Ono-val.
-Igen, bejáratos lettem hozzájuk, sokat dolgoztunk együtt. Én rendeztem be a vidéki házukat, a New York-i házukat és még mást is. Leginkább Yoko-val dolgoztam együtt, Johnt csak az érdekelte, hogy mikor lesz kész és hogy fog kinézni. A hírességek közül Michael Douglas igazán udvarias és kedves volt. Egyszer együtt utaztunk nyaralni valaki magánrepülőgépén, ami annyira lerobbant volt, hogy már a vészkijáratokat jelző olcsó matricák is félig leválva lógtak. Éppen Michael mellett ültem, aki kimutatott az ablakon és azt kérdezte: „Látod ott azt a két szép bárányfelhőt? Hát, ha abba belemegyünk, meghalunk.” Kicsit akasztófahumora volt. David Bowie-t, Bette Middlert és persze Andy Warhol-t nagyon szerettem, bár Andy nagyon furcsa ember volt. Társaságban mindig úgy viselkedett, mintha semmi mondanivalója nem lenne a világ számára. A beszélgetésekben általában három szót váltogatott, azt hogy “wow!”, “tényleg?” és “fantasztikus!”. A legjellemzőbb történetem vele kapcsolatban az, amikor Liza Minnelli édesapjának a gyászszertartására voltunk hivatalosak egy színházba és mi éppen tartunk befele, amikor látom, hogy Andy még mindig ott toporog a bejárat közelében. Oda léptem hozzá, hogy jöjjön, üljön le velünk, de ő azzal hárította el a meghívásomat, hogy „Én csak azért jöttem, hogy megérkezzem.” És tényleg: megérkezett, lefotózták és amikor a teremben kialudtak a fények, Andy már ott sem volt.
-A képzőművészek közül nem csak hozzá fűzte jó viszony, hanem Keith Haring-gel egyenesen barátok is voltak.
-Keith volt a legönzetlenebb ember, akit valaha ismertem. Képes volt napokon keresztül csak jótékony célra festeni. Tényleg nagyon jóban voltunk. Én segítettem neki berendezni a lakását. Felajánlotta, hogy fizet érte, de én nem fogadtam el, mire azt mondta, hogy akkor ad egy képet. Azt is elhárítottam és csendben bandukoltunk tovább a New York-i utcákon. Egyszer csak látom, hogy elkomorul és azt kérdezi, hogy van-e már tőle képem, mondom, hogy nincs. „Akkor miért nem kell, talán nem tetszenek a festményeim?” Úgyhogy el kellett mennem a műtermébe, ahol hatalmas képek lógtak a falon, ő meg körbemutatott, hogy bármelyiket választhatom. Én választottam egyet, de azt mondta, hogy azt pont nem, aztán egy másikat, de azt sem lehetett, mire megkérdeztem, hogy akkor melyik bármelyiket, és ő megmutatta. Azt hitte, hogy eleve azt fogom választani.
-Halála után Ön valósította meg utolsó műalkotását, a Keith Haring hármas aranyoltárt, amiből egyet a budapesti Ludwig Múzeumnak ajándékozott. Komoly képzőművészeti gyűjteménye van?
-Sok festőtől van képem, és nem is gyűjtök, csak barátokkal élek együtt, mint Moholy-Nagy László és André Kertész vagy kortársak közül Kelemen Károly és Káldi Katalin.
-Yoko Ono hogyan szerette meg a macskákat?
-Még a Dakota házban, New Yorkban, John Lennon-nak volt három macskája. A nevük is érdekes volt: Szása, Misa és Charro. Mind a három perzsamacska volt, egy fekete és két barna. Charro egy spanyol énekesnőről kapta a nevét, akit John Lennon nagyon érdekes személyiségnek tartott és ezért kedvenc macskáját is róla nevezte el. Yoko nagyon megszerette a macskákat, még a szárnyas egyiptomi oltár is megtetszett neki és több művében is macskák a főszereplők.
-Mit tudhatunk erről a kilenc macskáról, amelyek az Ön lakásában vannak?
-Amely macskák az előszobámban vannak, Yoko Ono sajátkezű művei. Eredeti egyiptomi macskáknak a felnagyított utánzatai, bronzból vannak. A szemük világít, villanyégő van mindben. Egy kiállításra kérték fel Yoko Ono-t, ő eredetileg 9 x 9 macskát készített el, ezekből én azóta is őrzök egy kollekciót. Felbecsülhetetlen az értékük.
-És még a másik szobájában is macskák vannak?
-Az egy érdekes történet. Mivel a belvárosban lakom, gyakran járok a Falk Miksa utcai galériák előtt. Egyik nap elmentem az egyik galéria előtt és ki volt rakva ez a két porcelánmacska a kirakatban. Zsolnai porcelán kerámiamacskák, az 1920-as évekből származnak. Nekem megtetszettek, megvettem és elhoztam őket. A fejükbe gyertyákat lehet tenni, amelyek hangulatos partykon fényt adnak. Az egyik fiú, a másik lány.
-Egyenesen következik a kérdés: Önnek volt macskája?
-Természetesen. Még New York-ban, az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején volt egy rövidszőrű macskám. A macska úgy került az életembe, hogy valaki egyszer csak úgy odaadta nekem, hogy vigyázzak rá, legyen nálam egy rövid ideig. Ez 3 évig tartott. Ezután a tulajdonosa visszajött érte és elvitte. A macskák aranyos állatok, de én a kutyákat jobban szeretem, most is van kutyám és kutya személyiségnek tartom magam.
-Milyen kiállításai vannak mostanában?
-Ebben az évben Szentendrén volt a Legends és a Love is Hell sorozatomnak a kiállítása, valamint a Sakk című sorozatomnak a megnyitója Budapesten, az év elején. 2008 márciusában lesz egy nagy átfogó kiállításom Milánóban, Pekingben pedig lesz egy kiállításom az Olimpiai idején. Szintén jövő tavasszal egy Rómában és egy Torinóban, de természetesen még Budapesten is állandóan jelen leszek, pl. a Godzsu-udvarban, a Király utcában.
-Köszönjük az interjút.