Már gyerekkorában szerepelt modellként és bemutatókon az elefántcsontparti és magyar szülőktől származó Fanny, aki a Carpe Diem együttessel került a köztudatba, amikor is 1994-ben (17 éves korában) megjelent első nagylemezük, a Carpe Diem címmel, amit még kettő nagylemez követett (Lépj tovább, Álomhajó), valamint szólóalbumot is adott ki (Élj a maximumon). A turnék után kint tanult tovább az USA-ban 2 évet még (szerepelt ott is videoklipekben), majd 2001-ben visszajött Magyarországra és idén februárban elindult az RTL KLUB TV-csatornán a Tengerjáró című csodaszép sorozat, amelyen keresztül különleges és egzotikus tengerpartokat, illetve búvárkodóshoz kiválóan alakalmas merülőhelyeket ismerhetünk meg.
Cicc…Macska Magazin: -Gyerekkorodban is szeretted a macskákat, illetve voltak macskáid?
Funnah Fanny: -8 éves koromig szüleim nem engedték be kicsi lakásunkba az állatokat, bár kérleltem őket. Miután nagyobb lakásba költöztünk, a saját szobámba anyukám beengedett egy kis cicát. A cirmos házimacskát ismerősünktől kaptam. Mirci kislány cica volt. Három hónappal később az utcán találtam egy fekete kislány házi cicát, akit nagyon megsajnáltam és hazavittem titokban (anyukám csak egy állatot engedélyezett). De amikor kiderült a turpisság, meglágyult anyukám szíve és engedélyezte Manci itt maradását, azzal a feltétellel, ha rendesen gondoskodom róluk. Ezek után nagyon megjött az önbizalmam és minden talált macskát hazavittem, így végül összesen hat macskám lett. Teljesen véletlen, de én mindig lánycicákat találtam. A színeik viszont különbözőek voltak (vörös, fekete, fehér, cirmos, fekete-fehér foltos), valamint a temperamentumuk is különböző volt (bújós, barátságos, játékos, bajkeverő, stb.). A bajkeverő mindig összetörte magát, kettő pedig megszökött, miután az első ivarzásuk elkezdődött, három azonban megmaradt, de őket is nagyon nehezen tudtuk a nyaralások alkalmával felügyeletre bízni. Én is egyre kevesebbet törődtem velük és egyszer csak anyukám megelégelte, hogy minden gondjuk-bajuk az ő nyakába varródott, így folyamatosan jó ismerősökhöz ajándékoztuk őket.
C. M. M.: -Utána volt még macskád?
F. F.: -Később születésnapomra kaptam egy kutyát, akit nem tudtam munka mellett megfelelően gondozni, ezért odaadtam a nagypapámnak ahol a kertes házban azóta is nagyon jól érzi magát. A 20. születésnapomra a barátomtól kaptam a mostani macskámat, Odessát (Odit), a fehér lány perzsamacskát.
C. M. M.: -Ő az, aki most is a kedvenced?
F. F.: -Igen, kiscicaként került hozzám, 10 hetes volt akkor, nagyon eleven és játékos. Nem úgy mint most, mert 3 éve Odi szinte csak eszik és alszik, ennek ellenére nem kövér. Amikor külföldön voltam (hosszabb ideig, két évig az USA-ban) és a mostani forgatások alkalmával a nagymamám vigyázott és vigyáz a mai napig rá. Ez azért jó Odinak, mert a nagymamám közel lakik és a cica otthoni környezetben kapja az etetést és az ellátást. Odi beszélő macska. Amikor enni kér, azt mondja, hogy ham-ham. Ezt szerintem onnan tanulta el, hogy a nagymamám etetés előtt mindig azt mondta neki, hogy hami-ham, kérsz ham-ham-ot, a macska pedig megjegyezte, hogy ezután mindig enni kap. Ezen kívül keveset nyávog. Odi ivartalanított cica, pedig szerettem volna kiscicákat, ez sajnos egy nőgyógyászati problémája miatt meghiúsult. Odi csak a lakásomban van, ahol azonban mindenhová mehet, sőt, a teraszra sokat kimerészkedik és velem alszik az ágyamban. Eddig csak állatorvoshoz utazott, az utazó kosarában. Egyszer próbáltam csak meg, hogy átviszem a barátnőmhöz, akinek szintén perzsamacskája van, de Odi nem érezte jól magát, elbújt egy sarokban. Ezért most már az állatorvost is kihívom oltásra és sehová sem viszem Odit, csak a függőfolyosóra merészkedik ki. A házban tartott kutyákkal viszont jó viszonyban van, köszöntik egymást, mielőtt a kutyusok lemennek sétálni.