A Gór Nagy Mária Színitanoda elvégzése után több mint tíz éve dolgozik Fehér Adrienn a színház és popzene világában. Az első siker a tanoda által több évig játszott Grease musical volt, amit több mint 300-szor adtak elő, Franchy szerepét alakította. Vokalistaként nagyon keresett volt, fellépett és lemezein együttműködött Presser Gáborral, Cserháti Zsuzsával, Charlie, R-Go, Cotton Club Singers-sel, ahol Adrienn öccse, Fehér Gábor az egyik férfiénekes. 1999-ben EMERTON díjat kapott, az év felfedezettje volt. Jazz zenekarban is énekelt, majd 2003-ban rock-lemezzel rukkolt elő, mint szólóénekes. Színészként játszott a Madách Színház társulatával, a Ruttkai Éva Színházban és a mai napig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja. Fontosabb szerepei: Sally (Cabaret), Eszter (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Peggy (Hair), Pirella (Diótörő).
-Vidéki gyerek vagy, mindig volt kedvenc állatod?
-Annak ellenére, hogy gyerekkoromat Budapesten töltöttem és most Budaörsön lakom és sokat ingázok, mindig volt valamilyen állatkánk. Mindig csak macskáim voltak, néha volt kutyám és az utóbbi időben megszerettem a nyulakat. Volt egyszer egy fantasztikus macskám, akit Pöttömnek hívtak. Ő már sajnos nincs velem, tizenéves koromban töltött velem 7 boldog esztendőt. Pöttöm cirmos színű kislány cica volt, mielőtt ivartalanítottuk, egyszer szült 5 kiscicát a lakásunkban. A macskákról mindenki azt mondja, hogy öntörvényűek, ő azonban átmenet volt a kutya és a macska között. Nagyon hűséges és megbízható kedvencállat volt. Olyannyira, hogy képes volt elénk jönni az utcára, amikor az öcsémmel hazajöttünk az iskolából. Sokat kirándult velünk és a szabadban is elengedtük, macskanyakörvet nem tettünk rá, soha sem szökött el. Megtörtént az is, hogy egy ilyen kirándulás alatt beültünk egy étterembe, őt nem lehetett ide bevinni, ezért az autónkban hagytuk egyedül. Ő pedig rámászott a kormányon lévő autódudára és ezt folyamatosan nyomta, amit meghallottunk bent az étteremben, így tudatosult, hogy hiányzunk neki és ő is éhes. Egy második emeleti társasházban laktunk akkor, ahol Pöttöm ki tudta nyitni a bejárati lakásajtót úgy, hogy ráugrott a kilincsre. A csapóajtón valaki pedig biztosan kiengedte a házból és így ment kirándulni, valamint kint intézte el a dolgait (macskaalmot nem is tartottunk a lakásban). Este pedig, amikor megjöttünk, mi engedtük be a lakásba. Sajnos, az egyik ilyen alkalommal támadta meg egy kutya.
-És mit kell tudni a mostani cicádról?
-Pöttöm hiányát nagyon megéreztem és már az első adandó alkalommal összeszedtem egy kóbor macskát, aki a Fiatalok Színházában ugrott a lábamra. Annyira közvetlen volt, hogy azt gondoltam, másnap is hozzám fog jönni. Így is lett, megéreztem, hogy megszeretett engem ez a kis kóbor állat, megsajnáltam és befogadtam. Én abban hiszek, hogy a kóbor állatokat kell befogadni, ők sokkal jobban rászorulnak a segítségünkre. A párom is befogadott így egy kis kóbor pumi kutyát, aki élet-halál között volt akkor, olyan rossz állapotban találta meg. Több nevet is adtunk ennek a 3 éves kandúrmacskának. Édesanyám és én is adtunk neveket neki, hívtuk őt Lajosnak és Pikachu-nak, a Pokemon történet szereplője után. Mivel Pikachu-t nem ivartalaníttattuk, ő a környék nagy harcosa és kóborlója, megesett az is, hogy egy éjszakai verekedés után tépett füllel érkezett haza. Keverék macska, valószínűleg orosz kék, rongyláb és európai rövidszőrű macska is volt az ősei között. Ő szürke, viszonylag hosszú és vékony, nem az az óriási kandúr típus, nagyon hajlékony. Nagyon önállóan él, kijár és a lakásban is mindenhol előfordul, kinyitja a hűtőszekrényt is. Úgy gondolom, hogy miután már régóta élek kedvenc állatokkal, számomra egyértelműen bebizonyosodott: nincs rossz állat, csak lelketlen ember. Aki kiteszi az állatát az utcára vagy kínozza, azt én nem nevezem gazdának.
-Úgy hallottam, hogy a nagymacskákat is kedveled?
-Van két nagyon jó barátnőm, Brunner Márti és az ex-Romantic-os Jónás Andi. Velük indultam el egy ismerőshöz, akit az a szerencse ért, hogy oroszlánkölyköket nevelhetett. A néhány hetes oroszlánkölyköknek egy egész birodalmat építtettek. Bár a kis állatok még csak tíz kilósak és félénkek voltak, de azért amikor elkezdték a szokásos játékukat, akkor kiderült, hogy jobb menekülni, bármennyire is aranyosak. Bőven volt erő és karom a kis oroszlánokban, még megharapni is próbáltak. Bár nagyon édesek voltak, azért nem cserélném le oroszlánra otthon a macskámat.