1953. augusztus 9-én nagy napra virradt az albán származású Delhusa család Oroszlányban, ugyanis világra jött a kis Gjon. S ha már megszültetett, nem is várt sokáig, hogy könnyűzenei karrierjét elkezdje, s egészen fiatalon berobbant a zenei élvonalba. Egészen pontosan 16 éves volt, amikor 1971-ben a Popfesztiválon előadta a „Hegyek lánya” című dalt, amellyel egy csapásra ismert lett. Dehusát pályáján Gyulai Gaál János indította el, kinek például Kovács Kati kezdeti sikereiben is része volt. A 70-es évek elején felfigyelt rá az Anmiga lemez kiadó, mely az akkori NDK legjelentősebb lemezgyártója volt. 1974 fantasztikus sikereket tartogatott a számára, hiszen amellett, hogy minden addig megjelent korongja (4 kislemez és egy 1 nagylemez) aranylemez lett, megjelent az NDK-ban egy német nyelvű lemeze is, amivel hatalmas sikert ér el, 500 ezer példányszámban kelt el, ami Olyannyira, hogy még a megjelenés évében megkapta a drezdai fesztivál nagydíját, ami akkoriban a legrangosabb sajtódíj volt az NDK-ban. 1975-ben az év énekesének választották az NDK-ban, amely azért is volt hatalmas szó, mert ezt az elismerést addig még egyetlen külföldi előadó sem vehette át. Ezt követően minden jelentős kelet-európai zenei rendezvényen fellépett (egészen 1980-ig), amikről rendszerint díjjal tért haza, így egyaránt kapott szerzői és előadói elismerések is. Több neves külföldi előadó is felkérte, hogy szerezzen számukra zenét (többek között Demis Roussos, a Boney M és a Goombay Dance Band is). 1977-ben visszatért és a Bergendy-ben játszott, majd 1979-től szólópályára lépett. 1980-ban a TELDEC elnevezésű multinacionális lemezcéggel kötött egy megállapodást, amelynek értelmében 3 éven keresztül támogatni fogja, s lemezei jelennek meg. Az együttműködés olyan remekül sikerült, hogy a cég 1983-ban újabb 3 éves szerződést ajánlott az előadónak, azzal a feltétellel, hogy Delhusa Gjon letelepedik Németországban, ám ezt ő visszautasította. Hazajött és itthon a Hungarotonnal kötött megállapodást. Itt 4 lemeze jelent meg. 1988-ban Kubában egy dalverseny résztvevője volt, s talán nem meglepetés, hogy ismét nem üres kézzel kellett hazatérnie, ugyanis ő lett a verseny legjobb zeneszerzője. Fantasztikus tehetségének köszönhetőn bejárta szinte az egész világot, járt a Holland Antillákon, Közép-Amerikában és Curacao szigetén is. 1989-ben itthon a Rákóczi Kiadó gondozásában megjelent a Csavargó című albuma, amely viharos gyorsasággal hódította meg a piacot. Pár nap alatt aranylemez lett, s két évvel később már a platina státusznál járt, ami ugye 100 ezer eladott példányszámot jelentett. A sikerek tehát hazánkban sem kerülték el, kiadott albumjait pillanatok alatt szétkapkodták, s 1989-bem megkapta a Magyar Rádió EMERTON-díját. 1996-ban Albánia legmagasabb kormánykitüntetését vehette át, amelyet „Mediterrán" című lemezével érdemelt ki. 1997-ben Curacao-ban CD-t jelentettek meg, amelyen az 1988-as fesztivál győztes dalai hallhatóak. 2000-ben Roma Közösségtől az Év énekese díjat kapta meg, s hamarosan a lemez eladási adatai elérték az 1 millió hanghordozót. 2005. március 15-én hatalmas megtiszteltetés érte a kiváló zenészt és énekest, ugyanis Magyarországon a könnyűzene műfajának képviselői közül elsőként ő vehette át a Magyar Köztársaság Aranyérdemrend Keresztjét. Áprilisban pedig a Vitézi Rend lovagjává is avatták a dunaújvárosi Hősök Templomában, azóta neve: sir vitéz lovag Delhusa Gjon. Legsikeresebb dalai közé tartozik gyermekkori barátja, a fiatalon elhunyt autóversenyző, Kesjár Csaba emlékére írt dala. Delhusáról mindenki tudja, hogy óriási motor és kutyarajongó. De a Cicc…Macska Magazinnak elárulta, a macskákat is szereti.
-Vidéki születésű vagy? Gyerekkorodban voltak állatok körülötted?
-Oroszlányban születtem, a szüleim voltak vidékiek. A nagyszüleim is vidékiek voltak, szerették az állatokat, valószínűleg én is tőlük örököltem ezt a tulajdonságom. Budapesten is mindig voltak kutyáim, dalmata és dobermann is például. Nem volt soha egy ideig macskám, inkább kutyás vagyok.
-Mostani két macskátok voltak az első állatok nálatok?
-Először két karakteres, vad, kajla, sziámi macskánk volt. Sziréna fóka színű, ivartalanított lánycica volt, sétálni lehetett vele, jött le velem a Duna-partra. A kutyáktól azonban félt, ha jött valami veszély, bement a bokrok közé, majd visszajött hozzám. Szinte beszélt magyarul, azt mondta, hogy mávaut. Sajnos nincs már meg, nagyon öreg volt, hosszú ideig volt hű társunk. A másik, szintén fóka színű és ivartalanított lánycicát Szilvinek hívták, ő sincs már velünk.
-Mégis vannak macskáitok most is.
-Igen, a sziámiak után jöttek a még egzotikusabbak, Manka, az ivartalanított Maine Coon lánycica. Ő fekete-fehér, 8 kg-os lehet. Végtelenül öntörvényű, ha ő azt akarja, sétál, ha kettő simogatást akar, a harmadikat már kikéri magának. Csak szárazeledelt eszik, még a tetejébe válogatós is. Shakira, akit a latin énekesnőről neveztünk el és Shakinak becézünk, bengáli szavanna fajta, nagyon ritka és nagyon vad. Ők csak lakásmacskák. A kutyákkal nem jönnek ki jól, nem lehet kiengedni őket, a dobermann keverék kölyökkutyám sem szereti a macskákat. De mivel azért mozgásigényesek, szeretnek ugrálni és mászni, ezt a lakásban is megtehetik. Ugyanis a Duna-partról hoztam a farönköket a nappaliba, ezeken mászkálnak.
-Milyenek ők? Milyen vicces történet esett meg velük?
-Ők már családtagok. De az következő történet bizonyítja azt, hogy a macska mindenre képes és nagyon önfejű: Takarítottam a fellépő buszomat, közben Shaki valahogy beleszökhetett a kalaptartóba. Elmenten a másik autómmal, bezártam a fellépő busz ajtaját, öt napig távol voltam. Mikor hazajöttem, a garázsban iszonyatos nyávogást hallottam, egyből nyitottam ki a busz ajtaját, ugrott kifelé a macskám. Nagyon megsértődött. Az volt a szerencséje, hogy a garázsban hűvös volt és egy ásványvizes üveg maradt még az ülésen, ami nem volt lezárva.