A népszerű zenész több mint negyedévszázada van a pályán, 7 lemezt jelentetett meg a KFT együttessel, 2 lemezt a Baba Yaga együttessel és 3 szólóalbuma is sikeres volt. Szinte hihetetlen, hogy idén lesz 20 éves a KFT, azaz 1981-ben szólalt meg először a Bábu vagy, nem beszélsz, valaki irányít, stb. Ezenkívül még számos ismert előadónak írt számokat Bornai Tibor (pl. Kern András, Nagy Natália, Koncz Zsuzsa, stb.), 18 évig volt Koncz Zsuzsa zenekarának vezetője, házi szerzője. Párja, Tóth Eszter filmrendező, mint a Nyomkeresők és a Sápadtarcúak című filmek rendezőjét ismerhetjük. Mind a ketten állatimádók.
-Gyerekkoromat Szegeden töltöttem, mindig voltak körülöttem macskák. Azonban első igazi, saját macskámnak külön története van, ő Vámos Miklós 50 perc a színházról című TV-s sorozatából való, eredetileg Hernádi Juditnak szántuk, de ő akkor éppen egy macskagyűlölő kutya gazdája volt. Tehát 1991-ben én választottam ki a tenyésztőnél Börzsönyvölgyi Fricit, a kis vörös perzsamacskát. Eredetileg nem is terveztem akkori, VIII. kerületi lakásomban állatot tartani, de Pipacs (mert ez lett a beceneve a színe miatt) megnyitotta számomra az állatok iránti szeretet kapuját. Egy éves korában kiheréltettük szegényt, bár én tartottam ettől a beavatkozástó, a hosszú, folyamatos sírás, nyávogás végül rákényszerített. Persze voltak közben rémisztő dolgok is, pl. Pipacs figyelmetlen volt és beleugrott egy kád forró vízbe, majd gőzölögve rohangált szegény a lakásban. Megesett az is, hogy a szomszédunk 1 hónapra külföldre készült, már mindent becsomagolt és bezárta a lakást, amikor nyávogás hallatszott ki a lesötétített és bezárt lakásból. Természetesen a macskánk volt az, aki valahogy besurrant a szomszéd lábai között a nagy pakolásban. Időközben mint meghívott vendég a zsűriben, a Petőfi Csarnokban egy nemzetközi macskakiállításon is részt vettem, itt tudatosult bennem, hogy én Pipacsot soha nem fogom ilyen tortúrának kitenni. 1992-ben érkezett Cassius, a fekete perzsamacska, akit később szintén kiheréltettünk. Így egy ideig ők voltak Stendhal, azaz Vörös és fekete. Egymással nagyon jól kijöttek, bár mindegyik egyéniség. Pipacs egy ügyes, talpraesett, bátor macska, Cassius egy gyámoltalan, két-ballábas, szinte saját lábában eleső ügyetlen macska. Ekkor tanultam meg, hogy a macskák arckifejezések segítségével kommunikálnak, pantominnel beszélgetnek. 1996-ban egy nagy változás állt be mind az én, mind a macskák életében. Megismerkedtem és összeköltöztem a párommal, aki egy briard kutyus büszke tulajdonosa. Kb. egy fél év kellett a kutya és a macska összebékítéséhez, ez idő alatt szorgalmasan bújtuk az etológiai könyveket. Azt a cselt eszeltük ki, hogy amikor találkoznak, megpróbáljuk őket valami pozitív közös élményben részesíteni, pl. finomfalatokkal bőségesen ellátni. Cassius korábban, Pipacs később közelített a kutyánkhoz, végül teljes lett az összhang, most már igazi barátokként viselkednek. 2000-ben pedig az újabb nagy változást a Visegrádra való kiköltözés hozta meg számunkra. Bár az első hetekben ki se mertek menni, egy idő után úgy viselkedtek, mint aki magánzárkából Las Vegas közepébe kerül hirtelen, a kert ugyanis tele van madarakkal, bogarakkal, békákkal és egyéb érdekes állatokkal, jót lehet kóborolni. A nagy szabadság azonban nehézségekkel is jár, lassan macskaajtót kell csináltatnunk és gyakorta meg kell mosni cicáink sáros lábát, hogy ne hozzanak be minden koszt.