A Főiskola elvégzése után a Rockszínházhoz szerződött, ahol számos musicalben szerepelt (pl. Evita, Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Miss Saigon, stb.), majd az Operettszínházba szerződött át, ahol szintén musicalekben (Crazy For You, Van, aki forrón szereti, stb.), majd operettekben (Csárdáskirálynő, Mágnás Miska) játszott. Közben nagyon sokat turnézott külföldön (pl. Japán, Olaszország, Németország, Kanada), 1996-ban Párizsban megnyert egy francia sanzonversenyt, mint a legjobb külföldi előadó. Itthon is megjelent két francia sanzonokat tartalmazó CD lemeze. Jelenleg szabadúszó és a Budapesti Kamaraszínházban a Pókasszony csókja című musical férfi főszerepét alakítja. Gyerekkorából hozta magával az óriási vonzódást az állatokhoz és amint önálló lakásba költözhetett (19 éves korában), egyből magához vett egy cicát, akik azóta is fontos szerepet játszanak az életében. A Knézich állatorvosi rendelőben beszélgettem Attilával, akihez régi barátság fűz.
-Az első cicám is sziámi volt, akit a Vígszínházban egy öltöztető nőtől kaptam. Akkor hét hónapos volt Lucy, a fóka mintázatú kislány, akit azért kaptam, mert a tenyésztők már nem tudták eladni kora miatt a fajtatiszta macskát. A 15-ös buszon vittem haza előadás után. Ő végig üvöltött a jó mély hangján, otthon úgy elbújt, hogy két napig hírét-hamvát sem láttam a lakásban. Majd a harmadik nap reggelén egy csörömpölésre ébredtem, utána pedig a macska odajött az ágyamhoz és elkezdett kiabálni nekem, amire fölkeltem, ő pedig kivezetett az előszobába és megmutatta azt a vázát, amit levert. Egy évig volt velem, ivarzott, ezáltal sokat elcsavargott a gangos házból. Azt gyanítom, hogy elkóborolt és valaki befogta, megszerette. Én pedig kétségbeesetten kerestem, kiabáltam utána, de nem találtam meg. De nem bírtam macska nélkül maradni, Lucy eltűnése után rögtön lett következő macskám, majd több is, mert nagy volt a fluktuáció. Hol én költöztem el, hol a macskáim lógtak meg tőlem, egyszóval sokáig csak „futó kalandjaim” voltak a macskákkal. Ők mind fekete és cirmos házimacskák voltak, a legválogatottabb haramiák, kóbormacskák, csatornatöltelékek. Végül beköltöztem az első saját tulajdonú lakásomba. Akkor tudtam, hogy most jött el az ideje, hogy valóban tudok törődni egy kis jövevénnyel. Tudatosan sziámi akartam, már régóta tetszik ennek a macskafajtának a karaktere és a szépsége. Micó, a sziámi kandúrmacska egy kalandos véletlen során a Margitszigeti kisállatkertből került hozzám. Most már ennek 11 éve. Amikor hozzám került, 6 hetes volt. Ő is fóka sziámi, és csak 7 éves korában ivartalaníttattam, érdekes módon csak ekkor jött rá a nemi őrület. Ő abszolút szobacica, viszont nagyon jól viseli az autózást és az állatorvosi rendelőkben is feltűnően szépen viselkedik (volt már sokszor súlyos beteg). Általában az egyedüllétet is jól viseli, de amikor hosszabb időt töltöttem egy operáció miatt korházban és a szomszéd néni etette és vigyázott rá, ő is besokallt. 6 hétig jól megvoltak, de az utolsó, a hetedik héten egyszer csak étvágytalan és szomorú lett Micó, ami végül veseleállásig fajult, tehát állatorvoshoz kellett vinnem. Szerencsére az, hogy újra hazatértem, valamint az orvosi beavatkozás megmentette. Diétázott, azóta imádja a sült tököt. „Éhség-sztrájkolós”, amolyan vékony sziámi fajta és tudja, hogyha azt akarom, hogy egyen, úgyis mindent megadok neki, kicsábít a konyhába a tálkájához és képes megvárni, hogy elkezdjem a hasát vakarni, amíg ő eszik. Jelenleg is kiváló egészségben él velem, akár öt évet is letagadhatna.