A vérkeringési elégtelenség. A vérkeringési elégtelenség annyit jelent, hogy a szervekhez kevesebb vér áramlik, mint amennyi a feladatuk teljesítéséhez elegendő oxigén- és tápanyagszükségletük ellátásához elegendő lenne. Késedelmet szenved továbbá az anyagcsere-folyamatokban keletkezett bomlástermékek elszállítása is. A következmény a szervek, szövetek oxigénhiánya, megváltozik a sejteket körülvevő környezet (a sejtek közti térben áramló folyadék) állandósága, amely biztosítja a normális életfunkciókat. A sejtek pusztulása rontja a szervek működését, ami súlyos esetekben olyan nagyfokú lehet, hogy veszélyezteti az élet fennmaradását. A vérkeringési elégtelenséget gyakran okozza a sokk, amikor a keringésben lévő vér és a vérerek befogadóképessége közti aránytalanságról van szó, a másik előidéző a szívelégtelenség, amelyet a szív oly mértékű teljesítménycsökkenése vált ki, hogy a szerv képtelen a szükséges mennyiségű vér eljuttatására a szervekhez. A vérkeringési elégtelenség két típusa között nincs éles határvonal, az összefüggés szoros lehet: a szív megbetegedése nemritkán együtt jár sokkos állapottal, a sokk miatt pedig szívelváltozások állhatnak elő.
A sokk. A sokk olyan tünetcsoport, amelyben annyira csökkenhet a vér hajszálereiben a vérellátás, hogy sejtbeli és sejtek közötti anyagcserezavarral és savasodással, valamint oxigénhiánnyal kell számolni. A sokk a különféle megbetegedésekben sokszor fordul elő, állapotuknak romlásának, netalán elhullásuknak egyik leggyakoribb közvetlen okozója és így annak elhárítása a gyógykezelés fontos, esetenként minden egyebet, még az időigényes vizsgálatokat is megelőző feladata. A vérkeringés zavarát több ok idézheti elő. Mindegyik lényege azonban az, hogy kevesebb a vérkeringésben lévő vér mennyisége, mint az érrendszer befogadóképessége. Emiatt az átlagosnál kevesebb vénás vér érkezik a szívhez, a szív kamráinak kitöltődése nem kielégítő, megfogy az időegység alatt a nagy- és a kisvérkörbe kijutó vérmennyiség, csökken a szív perctérfogata. A következmény a vérnyomás esése, a kapillárisokból való filtrációnak és ezzel együtt a sejtek működéséhez kellő anyagokkal való ellátottságának romlása. A sokk dinamikusan, gyorsan változó folyamat, csak heveny lefolyása ismert.
A sokk okai, típusai. A sokk előidézésében alapvetően két tényezőt lehet megjelölni: a vér mennyiségének a megfogyása, továbbá az érrendszer befogadóképességének fokozódása, az azt szabályozó idegi mechanizmus károsodása.
A sokk főbb típusai oktani alapon a következők.
A vér mennyiségének a megfogyása okozta sokk. A vér mennyisége megfogyhat hirtelen kivérzés (traumák, belső vérzések) következtében. Macskákban ennél sokkal gyakoribb, hogy nem a teljes vér elfolyásáról, hanem a szervezet folyadékveszteségéről van szó. Sokszor fordul ez elő bélgyulladásban, hasmenésben, hányás, az erek áteresztőképességének fokozódása esetén és még számos más esetben.
Az érrendszert szabályozó idegi mechanizmus károsodása okozta sokk. Az erek befogadóképességét szabályozó idegi szabályozásra károsítóan hathatnak sérülések, műtétek, fájdalom, ijedelem, fertőzés, mérgezés, baktériumtoxinok, agyi oxigénhiány, kóma, hogy kiemeljük a sokféle közül legfontosabbakat. Az érrendszert szabályozó idegi mechanizmus csődje esetén az erek fala nem húzódik össze a vérelosztás igényeinek megfelelően, a vér nagy része, amelynek a mennyisége különben megfelel az átlagosnak, a vérraktárakban, főleg a kitágult kapilláris érhálózatban pang, és a nagy gyűjtőerek szinte üresek.
Szív eredetű sokk. A súlyos, heveny szívgyengeségben előálló vérnyomás esés következménye.
Több oktanú sokk. A gyakorlatban a sokkot legtöbbször több, egy időben érvényesülő, azonos kórformából származó faktor szokta előidézni. A fertőzésből származó vagy valamely más eredetű mérgező anyag pl. egyidejűleg béníthatja az érrendszert szabályozó idegi mechanizmust, az erek falát és azok áteresztőképességét. Ez viszont agyi vérszegénységgel járhat. A bélgyulladás megfogyasztja a vérfolyadékot, esetleg a vért magát is, a mérgező anyagok hatnak a vérerek falára, a vérérszabályozó idegi rendszerre. A sokk azután, bármilyen eredetű is legyen, a szívizomzat elfajulásnak okává válik. A legtöbb esetben tehát inkább csak a sokkot megindító vagy esetleg annak legfontosabb, az állapotra jellemző tényezőjét lehet megjelölni és a keringési zavar kiváltói gyakorlatilag egymás káros hatásait erősítően egymásból alakulnak ki.
Következmények és tünetek. A keringésben lévő vérmennyiség csökkenésének következményeit a szervezet egy ideig kompenzációs mechanizmusainak mozgósításával kiegyenlíti, és ezzel elhárítja a hirtelen vérnyomásesés bekövetkeztét. A kompenzáció azonban csak az izomzat, illetőleg a nem közvetlenül életfontosságú szervek vérellátásának nagyfokú redukálásával érhető el, súlyos esetekben ez annyit tesz, hogy csak az agyvelő és még a szív kap elegendő vért. Ezt nevezzük sokk előtti állapotnak. Ekkor ugyan még a macskán nem mutatkoznak a sokk, a vérnyomásesés feltűnő jelenségei, mégis az állat kritikus állapotba kerül, mivel a szervek csökkent vérellátása következtében megkezdődik azok működészavara, a fokozódó sejtelhalás és felhalmozódnak az anyagcsere káros termékei. A savasodás, máj- és vesefunkció zavar sokszor kimutatható, bár a laboratóriumi vizsgálatok eredményei a kezdeti stádiumban még normálisak lehetnek. Sokkban legtöbbször megrövidül a véralvadási idő, ereken belüli, spontán véralvadási zavar figyelhető meg, vérzések, trombózis jelentkezik, ami aztán tovább rontja a szervek vérellátását, a macska általános állapotát. A sokk előtti állapot nem tart hosszú ideig, a kiváltó ok vagy magától megszűnik (pl. a vérzés eláll) vagy pedig a macskán állatorvosi beavatkozás segít. A sokk első jelei közé a macska gyengesége, elesettsége tartozik. A légzés- és a pulzusszám enyhén emelkedik, a pulzus gyenge nehezen vagy nem tapintható, máskor kicsi és kemény. A szívverések száma magasabb a normálisnál, a szívhangok gyengék, alig hallhatók. A nyálkahártyák szárazak, halványak. A végtagok hűvösek. A kapilláristelődési idő elhúzódott lehet. Az említett tünetek feltűnőkké azután a sokk későbbi stádiumában válnak. Az állapot klinikai képe határozatlan, az említett tünetek nem specifikusak, megállapításában sokat segít a kórelőzmény ismerete, hogy az adott kórok következtében fennforgására számítani nemcsak lehet, hanem kell is. A sokkal számolni minden arra utaló vagy arra gyanút keltő állapotban annál is inkább indokolt, mert segíteni az állaton leginkább azon rövid idő alatt lehet, amíg még tart. Kedvezőtlen esetben ugyanis, esetleg már az állapot 15-30 perces fennállása után, végleges elváltozások következnek be, a vérnyomás esik, az ún. paralitikus sokk, kóma áll elő és a macska elpusztul. Ha az oxigénhiányos állapot és a káros anyagforgalmi termékek felgyülemlése hosszabb ideig tartott, ennek olyan mélyreható, végzetes következményei lehetnek, hogy még a vérnyomás csökkenés rendezése esetén sem biztos, hogy a macska megmenthető (visszafordíthatatlan sokk).
Gyógykezelés. Első feladat a macska állapotának stabilizálása, amely a légzési körülmények, a véralvadási viszonyok rendezéséből és az ereknek folyadékkal való feltöltéséből áll. Rendkívül fontos a vérmennyiség normalizálása folyadékterápia segítségével, a vérmennyiség kiegészítésével lehet ugyanis az oxigénigény- és ellátás egyensúlyba kerülésének előfeltételeit megteremteni. Az oxigénellátás helyzetét a sokkellenes terápia eredményességének megfigyelésével folyamatosan ellenőrizni kell. Minimális igény a hematokrit és az összplazma-fehérje mérése, ezen kívül főleg a vérgázanalízis szolgál értékes adatokkal. A plazma összfehérje-szintjét a nagymennyiségű infúziós oldat csökkentheti, ez esetben annyira csökkenhet az onkotikus nyomás, hogy ödémák keletkezhetnek. A vérmennyiség pótlására főleg oldatokat, pl. a fiziológiás konyhasó- vagy a Ringer-laktát oldat, használunk. Gyakran van arra szükség, hogy az infúzió nagyobb részét gyorsan juttassuk vénába, a gyors infúzió nyomásfokozó mandzsetta segítségével lehetséges.

A szívelégtelenség. A szívelégtelenség nem oki diagnózis, hanem rendszerint különböző betegségek folytán leromlott szívműködés következtében előálló tünetcsoport, amely azonban rendkívüli megterhelés (pl. meghajszolás) esetén akkor is bekövetkezhet, ha a szív teljesítőképessége átlagos, szívbetegség nem állapítható meg. Ezzel szemben a szív megbetegedése nem vezet minden esetben vérkeringési elégtelenségre, de hajlamosít arra. A szívelégtelenség tehát aránytalanságot jelent a vérkeringés központi szervének a teljesítménye és a szervezet igénye között. Akkor beszélhetünk erről, ha a szív által időegység alatt a vérkörbe préselt vér mennyisége (a perctérfogat) tartósan kisebb annál, hogy a szervezet részére a szükséges vérmennyiséget biztosítani képes legyen. Megkülönböztetünk heveny és idült, az utóbbi esetben pedig bal- és jobb szívfél-elégtelenséget.
A heveny szívelégtelenség. A szívelégtelenség gyors, esetleg hirtelen kialakulásáról van szó, amely súlyos szívbetegségben szenvedő kutyákban fordulhat elő vagy pedig, ha a macska szívének teljesítőképessége, alkalmazkodóképessége betegség következtében csökkent és az állatot jelentős fizikai terhelésnek tették ki. Heveny szívgyengeségben a keringő vérmennyiség és a vérnyomás alacsonyabb lesz (szív eredetű sokk) és a nyálkahártyák halványak, kékes árnyalatúak lesznek. A pulzus az alacsony vérnyomás következtében alig tapintható. A felületes vénák teltek, bennük a vér pang. A macska gyenge, aluszékony, esetleg állandóan fekszik, ha feláll vagy pár lépést tesz, légzése nehezítetté válik. Agyi oxigénhiányos állapot is felléphet, ami miatt visszafordíthatatlan elváltozások állnak elő a központi idegrendszerben. Nem ritka a hirtelen szívhalál, gyenge terhelés esetén, némi mozgásra a macska elpusztul.
Gyógykezelés. Heveny szívgyengeségben legfontosabb feladat a teljes, zavartalan nyugalom megteremtése. A gyógyszeres kezelés az alapbetegség szerint.
Az idült szívelégtelenség. A szívelégtelenség idült formája akkor következik be, ha a szívnek ideje van alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és kompenzációk kifejlesztésére van lehetősége. Jellemző a vörösvérsejtek megszaporodása. Ritka esetekben csökken viszont az artériás vérnyomás, inkább a vénás nyomás emelkedése állapítható meg és vénás vérpangás következik be. Megkisebbedik az artériás és vénás érrendszer közötti nyomáskülönbség, ami a véráramlás lassúbbodására és ödémaképződésre vezet.
A bal és a jobb szívfél elégtelensége. A szívelégtelenséget előidéző ártalom nem mindig érinti a szerv egészét, hanem lehetséges, hogy csak egyik felére korlátozódik.
Balszívfél-elégtelenségben a tüdőben alakul ki vérpangás, az alveoláris gázcsere romlik, a kilépő pangásos folyadék tüdőödémát idézhet elő, a szerv az átlagosnál több vért és kevesebb levegőt tartalmaz. A jobb szívfél elégtelensége gyakoribb, mivel az izomszegény jobb kamra kisebb terhelést visel el és rosszabb kompenzációra képes, mint a bal. Ez esetben a vérpangás a nagy vérkörben, főleg a májban mutatkozik. Nagy az ödémaképződési hajlam.
Tünetek és kórhatározás. Az idült szívelégtelenségben a vérkeringés zavara lehet előreirányuló, az átlagosnál kevesebb vér áramlik a nagyvérkör artériás érrendszerébe, valamint a kisvérkörbe. A kórelőzményben ez esetben gyengeség, fáradékonyság, depresszió, letargia és fokozott vízivás is lehetséges. A klinikai tünetek: gyenge pulzus, szapora szívverés, sápadt nyálkahártyák, hűvös végtagok. Gyakoribb ennél a hátra irányuló szívelégtelenség, ami annyit jelent, hogy a vér a mögöttes érterületen a nagyvérkör vénáiban, valamint a kisvérkörben pang. Ilyenkor a kórelőzmény: nehézlégzés, köhögés, a has teriméjének megnagyobbodása. A klinikai tünetek: a vénák kitágulása, májmegnagyobbodás, hasűri és mellűri folyadékgyülem, nehezített és szapora légzés, szívzörejek, szívritmuszavarok. A tünetek mutatkozhatnak már nyugalmi állapotban (abszolút elégtelenség) vagy csak akkor, ha a macskát fizikai terhelésnek tesszük ki (munka elégtelenség). Az előrehaladott szívgyengeség megállapítása nem nehéz. A tulajdonos észleli, hogy macskája fáradékony, már rövid mozgás után kimerül, köhög, esetleg megnő a hasa. A klinikai vizsgálat során elsősorban a pulzus tapintása és a szív hallgatózásos vizsgálata jelent támpontot. A megfelelő gyógykezelés megválasztása érdekében fontos továbbá a tüneteket okozó megbetegedésnek a megállapítása. A pontos diagnózis érdekében a hagyományos fizikális vizsgálat műszeres, képalkotó módszerekkel egészül ki. A mellkasi röntgen kimutatja a szívmegnagyobbodást, elsősorban a bal kamra térfogatváltozását, tisztázni lehet továbbá, hogy a köhögés szív vagy légzőszervi eredetű-e. Echokardiográfia segítségével megállapítható a szívtágulat, a billentyűhiba miatti vérvisszaáramlás és számos veleszületett szívelváltozás. Az elektrokardiográfia főleg a ritmuszavarok kórhatározására való.
Gyógykezelés. A kezelés során először is a vérpangás következményeinek (tüdő-ödéma, hasvízkór, mellűri vizenyő) megszüntetése, majd a vérnyomás szinten tartása és a ritmuszavarok elhárítása a cél. Gyógyszeres terápiára vízhajtókat (furoszemid, bumetidin, hidroklórtiazid), ACE-(angiotensin-converting enzyme-) inhibitorokat (enapril, benapril), vérértágítókat és digoxint lehet adni. Ezen kívül alacsony konyha-sótartalmú diétát, a testsúly csökkentését, a testi megerőltetéstől való megkímélést kell előírni.
A szívbelhártya- (szívbillentyű-) elfajulás. A macskák egyik leggyakoribb, idült jellegű, főleg idősebbekben mutatkozó szívbetegsége, amely legtöbbször a kéthegyű és néha még a háromhegyű billentyűkben is okoz elváltozást. A háromhegyű vagy más billentyűk önálló megbetegedése a ritkaságok közé tartozik. A szívbillentyű elfajulás következtében a billentyűkben a kollagénrostok elfajulnak, valamint fokozódik azok képződése. A kórfolyamat oka ismeretlen, szóba kerül az immuneredet, általános kötőszöveti elváltozás, belső elválasztású mirigyek működészavarának lehetősége. A betegség a billentyűkön növedékek keletkezésével, a billentyűvitorlák megvastagodásával és zsugorodásával jár. A deformálódott, merevvé vált szívbillentyűk alkalmatlanok a szájadékok teljes zárására, azaz billentyűelégtelenség következik be. A zsugorodás esetleg a szájadék szűkületét is előidézheti. A betegség tünetei a billentyűelégtelenség következményeivel egyeznek meg. Ezek sokszor nem okoznak a macskának észrevehető egészségkárosodást és az elváltozás megállapítására csak más okból végzett vizsgálatkor kerül sor vagy a tünetek olyan enyhék, hogy nem keltenek figyelmet. Súlyos esetekben azonban a bal szívfél, sőt még a jobb szívfél elégtelenségének jeleivel is találkozunk. Ha az ilyen macskát fizikai megterhelés éri, a tünetek igen kifejezetté válnak, az állat el is pusztulhat. A szívbillentyű elfajulásból származó következmények nem múlnak el, hanem általában stagnálnak vagy lassan rosszabbodnak. Az ínhúrok leszakadása miatt ritkán hirtelen rosszabbodás, szívhalál is előállhat. A tünetmentes, enyhe panaszokkal járó elváltozás kórjóslata az életfunkciókat illetően jó, a macskák nem szorulnak kezelésre. A szívelégtelenséggel járó esetek megítélése viszont komoly, a betegek csak állandó kezeléssel tarthatók életben. Gyógyszerként elsősorban vizelethajtók és szívglükozidok jönnek számításba.
A szívbelhártya- (szívbillentyű-) gyulladás. A betegséget különféle gennyesztő baktériumok idézik elő, amelyek más szervek gyulladásos folyamataiból kerülnek a véráramba és fertőzik a szív belhártyáját. A szívbillentyű gyulladás nem gyakori, leginkább nagy testű macskák aorta- és egyéb billentyűin okoz elváltozást, karfiolszerű felrakódásokat. A heveny stádiumban láz, elesettség, étvágytalanság a tünet, emelkedik a pulzus és a légzés percenkénti száma. Később a betegek lesoványodnak. A billentyűk károsodására a hallgatózással felismerhető szívzörejek és a szívelégtelenség jelenségei utalnak. Gyakori az egy időben fellépő vesegyulladás, szívizomgyulladás. A szívbillentyű gyulladás megállapítása, különösen, ha szívzörejek nem mutatkoznak, nehéz, a diagnózis felállítását EKG, ultrahang- és vérvizsgálat segítheti. Gyakori, hogy a macskának egyidejűleg más gyulladásos megbetegedése (vese-, szívizom-, tüdőgyulladás) is van, amelyek bonyolítják a szívbelhártya-gyulladás felismerését. A szívbillentyű-gyulladás kimenetele nem kedvező, a macska életét sokszor még intenzív antibiotikumkúrával sem lehet megmenteni. Máskor a nem gyógyuló billentyűelégtelenség jár súlyos következményekkel.
A billentyűhibák. A billentyűhibák következménye lehet a szájadék záródásának elégtelensége vagy a szájadék szűkülete. Mindkét esetben véráramlási zavarok és a hibára jellemző szívzörejek keletkeznek. A macskákban előforduló billentyűhibák jellemzői a következőek:
-A kéthegyű billentyű elégtelensége. A szívbelhártya-elfajulás leggyakoribb következménye. A bal szívkamra összehúzódásakor a rosszul záró billentyű nem akadályozza teljesen a vér visszaáramlását a bal pitvarba. A bal pitvar a kitágulás stádiumában tehát folyamatosan az ingavér befogadására is kényszerül és ezáltal emelkedik a benne uralkodó nyomás. A hiba állandó vértorlódást (pangást) okoz a kisvérkörben, aminek krónikus hörgőhurut, köhögés, nehezített lélegzés a leggyakoribb velejárója. Súlyos esetekben a kisvérköri pangás a jobb szívfél elváltozásait is előidézheti.
-A háromhegyű billentyű elégtelensége. Szívbillentyű elfajulás, ritkábban gyulladás következménye, lehet veleszületett is. A legtöbb esetben a kéthegyű billentyű elégtelenségével együtt fordul elő. Véráramlási jellemzője az ingavér visszaáramlás összehúzódás idején a jobb pitvarba, ami aztán esetleg vérpangást vált ki a nagyvérkörben. Klinikai tüneteket inkább csak okoz, ha együtt jár más szívbetegséggel. Ez esetben máj-, lépmegnagyobbodás, hasvízkór, mellkasi gyulladások, emésztőszervi bántalmak okozója lehet.
-A pitvar-kamrai szájadékok szűkülete macskákban nagyon ritka, legfeljebb a kéthegyű billentyű szájadékban észlelhető szívbillentyű gyulladás következtében. Az utóbbi véráramlási következményei a háromhegyű billentyű elégtelenségéhez nagyon hasonlóak.
-Az artéria tüdő felőli erének szájadékszűkülete veleszületett elváltozás. A jobb kamra túlterhelődik, és jobbszívfél-elégtelenség áll elő.
-Az aortaszájadék szűkülete ugyancsak veleszületett bajként ismeretes. A hiba a bal kamrai kiáramlás akadályozottsága miatt balszívfél-elégtelenséget képes előidézni. Csökken a nagyvérkörbe jutó vér mennyisége is.
A szívizomzat betegségei. A szívizombetegségek lehetnek elsődlegesek és másodlagosak, azaz következményesek.
Az elsődleges szívizomzat betegségek. Kóroktanukban a szívizomzat anyagcserezavara feltételezhető. A betegségre hajlamosak a nagytestű, kandúr macskák. Örökletes eredetűnek tartanak egyes szívbetegségét. A tágulásos szívizombetegségeket a szívkamrák és a kamrai sövény falának az elvékonyodása jellemzi. Emiatt csökken a kamrák összehúzódási képessége, túlterhelés, pitvartágulat, a pitvar-kamrai szájadékok kitágulása, visszaáramlás állhat elő. A következmény idült szívelégtelenség, amelyben a jobb szívfél nem kielégítő működése dominál. A betegség magas vérnyomásos típusában a bal szívfél elégtelenségével kell számolni és így pangásos tüdő, a nagyvérkörben pedig vérellátási zavar a következmény. A romló szívizombetegségekben a szívizomzat és a szívbelhártya elfajulása szabja meg a betegség lefolyását és tüneteit.
Tünetek. A tágulásos szívizombetegségekben a panasz néhány napos vagy hetes betegeskedésről szól. A fő tünetek a fáradékonyság, köhögés, nehezített légzés, a hastérfogat növekedése, testszerte ödémás beszűrődések, a nyálkahártyák halványak, a szívverés és a pulzus gyenge, a macska lesoványodott. Röntgenvizsgálattal szívtágulat, pangásos tüdőgyulladás, ultrahangvizsgálattal a szívüregek falának elvékonyodása, az izomzat gyenge összehúzódó képessége mutatható ki. A magas vérnyomásos szívizombetegségben a tünetek gyakran minden előzetes bajra utaló jelenség nélkül, rendszerint terhelésre, izgalomra vagy sokszor műtétek közben fejlődnek ki. Főleg kisvérköri elégtelenség (tüdőödéma, nehézlégzés) áll ilyenkor az előtérben.
Kórjóslat, gyógykezelés. A betegség kimenetele bizonytalan. A tágulásos alakra az elhúzódó állapotromlás a jellemző, míg a magas vérnyomásos forma hirtelen elhullás oka lehet. A gyógykezeléssel, a szabályozott életmóddal a betegek élettartama meghosszabbítható. Macskákban a terápia az idült szívelégtelenség kezelésének felel meg.
A szívizomzat betegségei. A szívizombetegségek lehetnek elsődlegesek és másodlagosak, következményesek.
Az elsődleges szívizomzat megbetegedések. Kóroktanukban a szívizomzat anyagcserezavara feltételezhető, de határozott állásfoglalás nincsen. A betegségre hajlamosak a nagytestű, kandúr macskák. A betegség dilatációs formája a gyakoribb, a hypertrófiás ritka. A dilatációs cardiomyopathiát a szívkamrák és a kamrai sövény falának az elvékonyodása jellemzi. Emiatt csökken a kamrák összehúzódási képessége, diasztolés túlterhelés, pitvartágulat, a pitvar-kamrai szájadékok kitágulása, systolés visszaáramlás állhat elő. A következmény idült szívelégtelenség, amelyben a jobb szívfél nem kielégítő működése dominál. A betegség hypertrófiás típusában a bal szívfél elégtelenségével kell számolni, és így pangásos tüdő, a nagyvérkörben pedig vérellátási zavar a következmény. A restriktív cardiomyopathiában a szívizomzat és a szívbelhártya elfajulása szabja meg a betegség lefolyását és szimptómáit.
Tünetek. Dilatációs cardiomyopathiában a panasz néhány napos vagy hetes betegeskedésről szól. A fő tünetek a fáradékonyság, köhögés, nehezített légzés, a hastérfogat növekedése (hasvízkór), testszerte ödémás beszűrődések, a nyálkahártyák cianotikusak, a szívverés és a pulzus gyenge, a macska lesoványodott, röntgennel szívtágulat, pangásos hörgőgyulladás, ultrahanggal a szívüregek falának elvékonyodása, az izomzat gyenge összehúzódó képessége mutatható ki. Hypertrófiás szívizombetegségben a tünetek gyakran minden előzetes bajra utaló jelenség nélkül, rendszerint terhelésre, izgalomra vagy sokszor műtétek közben fejlődnek ki. Főleg kisvérköri elégtelenség (tüdőödéma, nehézlégzés) áll ilyenkor az előtérben.
Kórjóslat, gyógykezelés. A betegség kimenetele bizonytalan. A dilatációs alakra az elhúzódó állapotromlás a jellemző, míg a hypertrófiás hirtelen elhullás oka lehet. A gyógykezeléssel, a szabályozott életmóddal a betegek élettartama meghosszabbítható. A terápia az idült szívelégtelenség kezelésének felel meg.
A következményes szívizombetegségek
A szívizomzat a következő fontosabb kórokokból kifolyóan betegedhet meg.
-Fertőző betegségek: parvovírus okozta fertőző betegségek, Lyme-kór.
-Mérgezések: nehézfémek sói, narazin, gyógyszerek.
-Anyagforgalmi bajok: pajzsmirigybetegségek, Se-, E-vitamin-, taurinhiány.
-Fizikai kórokok: hypotermia, hypertermia, hypoxia.
A heveny kórformákban a láz, az EKG, a fáradékonyság és a nehézlégzés kelt gyanút a szívizomzat bántalmazottságára. Az idült alakok klinikai képe gyakran azonos a dilatatiós cardiomyopátiában tapasztalhatóval.
A szív ingerképzési és ingerületvezetési zavarai
Ingerképzési zavarok
-Sinustachycardia: a szívritmus normális, az összehúzódások percenkénti száma emelkedett. Láz, fájdalom esetén, hypoxiában gyakori. Kezelése az alapbántalom szerint.
-Sinus bradycardia: alacsony szívfrekvencia normális ritmus mellett, vagotónia, endokrin betegségek, hypotermia, altatószer-mérgezés következménye lehet.
-Sinusarrhyhtmia: főleg légzőszervi betegségek velejárója. Jól trenírozott, nagytestű kutyákban mutatkozik kifejezett légzési ritmuseltérés.
-Extrasystole: ritmuson kívüli szívösszehúzódás. Leggyakoribb a szívkamrai eredetű, lényegesen ritkább a pitvari extrasystole. A gyakori, halmozottan jelentkező extrasystolék a szívizomzat betegségének következményei, miattuk csökken a szív perctérfogata, a szívelégtelenség súlyosbításában játszanak szerepet.
-Rohamszerű szapora szívverés (paroxysmalis tachycardia): a szív percekig-órákig gyors ütemben, de szabályszerűen ver. A jelenség hirtelen keletkezik és szinte átmenet nélkül elmúlik. Oka a szívizomzat károsodása vagy stresszhatás. Következménye a perctérfogat csökkenése, amely szívhalálra is vezethet.
-Pitvarlebegés: a pitvarok gyors, és szabályos összehúzódása. A kamrák izomzatára azonban csak minden 4-5. inger tud ráterjedni, tehát jóval kevesebbszer húzódnak össze, mint a pitvarok.
-Pitvarremegés (pitvarfibrilláció): a pitvarokon izomcsoportok szabálytalan összehúzódásai követik gyors egymásutánban egymást. A pitvarok fala hullámzik, vérszivattyúzó szerepe megszűnt. A kamrák falára az impulzusok ritkán, rendszertelenül jutnak. A szívműködés ritmikája felborul, a szívösszehúzódások hatásfoka csekély, a pulzus nem vagy csak igen rendszertelenül tapintható.
-Kamralebegés: igen gyors kamra-összehúzódások, amelyekben bizonyos szabályszerűség még felismerhető. Súlyos szívizom-károsodások tünete.
-Kamraremegés (kamrafibrilláció): a kamraizomzat mozgásai összerendezetlenek. Egyes izomcsoportok igen szaporán, görcsszerűen húzódnak össze. A szív képtelenné válik a vérellátás biztosítására, és ha az állapot perceken belül nem javul, a kutya elhullásával kell számolni.
Ingerületvezetési zavarok.
Pitvar-kamrai blokk: a pitvarokban keletkező ingerület nem terjed át a kamrákra. A kamrák alacsonyabb ingerközpont által vezérelve, a pitvaroktól függetlenül és azoknál lassabb ütemben húzódnak össze. A kamrák vérrel való telődése ezért szabálytalan, nem kielégítő. A pitvarok viszont feszülésig telődnek, és belőlük a vér visszatorlódik az erekbe. Mindkét körülmény vérkeringési elégtelenség forrása. A szívműködés a változó igénybevételhez nem képes alkalmazkodni. Elégtelenné válhat az agyvelő vérellátása is, aminek tudatvesztés, rángógörcsök és elhullás a következménye.
A szívburok betegségei.
A szívburokban gyulladásos izzadmány, savó és vér halmozódhat fel. A gyulladásos izzadmány kilépését vírusos vagy baktériumos gyulladások idézik elő. Ismeretes nagytestű macskákban nem tisztázott oktanú szívburokgyulladás is, amely rendszerint jóindulatú lefolyású. A savó felhalmozódása jobbszívfél-elégtelenség vagy hypoproteinémia következménye. Vér a szívburokba véralvadási zavar (dikumarol-toxikózis), esetleg érrepedés miatt kerül (haemopericardium). A szívburokba került folyadék lokális hatásaként pericardialis szívtamponád áll elő, lényegében függetlenül a folyadék milyenségétől. A szívburokban emiatt kialakuló nyomás gátolja főleg a puha falú pitvarok, valamint a szívhez vezető véna telődését. Mindez főleg a jobb szívfelet érinti, és ennek megfelelően jobbszívfél-elégtelenség következik be. A szívburokbeli folyadékgyülem általános tüneteket okoz. Ilyen a fáradékonyság, bágyadtság, láz (gyulladás esetén). A pulzus- és a légzésszám emelkedett. A torkolati véna kitágult, pulzál. Előrehaladott esetekben hasvízkór, a has alja és a végtagok ödémás beszűrődése figyelhető meg. A szívtompulat megnagyobbodott, a szívhangok alig vagy nem hallhatóak. A folyadék gyors kilépése (bevérzés) esetén hirtelen szívmegállás is lehet a következmény. A szívburokcsapolás diagnosztikai és terápiás célt egyaránt szolgálhat. A betegség gyógykezelését az előidéző ok szabja meg.

Bár ma már ritkábban fordulnak elő ezek a végzetes balesetek, mert a különféle kumarinszármazékokat tartalmazó rágcsálóirtókat kevésbé használják (Rakumin, Tomorin-B, stb.), illetve kivonták a forgalomból, mégis érdemes áttekinteni az ilyen típusú mérgezéseket. A mérgezés úgy jöhet létre, hogy a kihelyezett rágcsálóirtós ízletes csalétkeket a kijáró macskák feleszik vagy a mérgezés miatt lassan mozgó vagy elhullott patkányokat, egereket elfogyasztják. A kumarinszármazékok alapvetően a vér alvadóképességének zavarát okozzák azáltal, hogy gátolják a K-vitamin felhasználását és ezzel a protrombin képződését. Így csökken a különböző véralvadási faktorok vérbeli mennyisége, a fibrinogén-, a prokonvertin-képzés és romlik a vérlemezkék összecsapódási képessége.  A kumarinszármazékoknak közvetlen kapillárist károsító hatása is van. Mindezek következtében az erek már minimális mechanikai hatásra sérülnek. Így csakhamar a test legkülönbözőbb részeiben és gyakran a testnyílásokon keresztül a külvilág felé is vérzések keletkeznek. A testüregekben nagy mennyiségű vér halmozódik fel. Az első klinikai tünetek a méreg felvétele után 18-24 órával jelentkeznek. A macska bágyadt, nem szívesen mozog, sokat fekszik, étvágytalan. A látható nyálkahártyák először sápadtak, később porcelánfehérek. A testnyílásokból vér szivároghat, ritkán véres vizelés, véres bélsár ürülése is megfigyelhető. A kötőhártya alatt, a szájfenéken vonalszerű vérzés vagy kiterjedtebb véres beszűrődés is mutatkozhat. A mellüregi bevérzést először ismétlődő köhögés, majd egyre súlyosbodó, főleg mozgáskor jól szembetűnő nehezített belégzés jelzi. A vemhes méh üregében bekövetkező vérzés vetélést is okozhat. A kivérzés súlyosbodása nyomán végül a beteg elpusztul. A kórelőzményi adatok, a klinikai tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok (megnyúlt protrombin-, véralvadási és vérzési idő) utalhat az ilyen típusú mérgezésre. A gyógykezelés lényege a vérátömlesztés. K-vitamint injekció adása a K-vitamin-hatás biztosítására javasolt, a C-vitamin és a kálcium injekciók adása a kiegészítő terápia része. Ha a méreg felvétele rövid időn belül történt, érdemes rögtön vagy néhány órán belül meghánytatni a macskát.