A védőoltások feladata, hogy megvédje az Ön macskáját bizonyos fertőző betegségekkel szemben. A védőoltások beadási idejének megfelelő megválasztása, a védettség megszerzése és fenntartása szempontjából fontos figyelembe venni, hogy minden újszülött állat rendelkezik ún. anyai ellenanyagokkal, amelyek megvédik őt bizonyos betegségektől életének első néhány hetében. Ezeknek az ellenanyagoknak a mennyisége és minősége az anyaállat immunológiai állapotától függ. Ezért fontosak a tenyészállatok rendszeres védőoltásai! A különböző betegségek elleni védő ellenanyagoknak a macskakölykök szervezetéből való kiürülésétől függően (kb. 8 hetes életkor után) a szükséges védőoltásokat eltérő időközökben, általában két hetes időközzel kell beadni, ugyanis az anyai ellenanyagok megléte megakadályozza a védőoltás hatásának kialakulását. A kölykök védettsége általában kétszeri alkalommal adott alapoltásokkal érhető el egy-egy meghatározott betegséggel szemben. Az ismétlés azért szükséges, mert egyetlen védőoltás nem ad megfelelő védettséget a betegséggel szemben. A második védőoltás után olyan magas lesz az ellenanyagszint, amely már véd a fertőzés ellen. Az egyes betegségek elleni védőoltások ismétlése az állat egész élete során évente szükséges. Amennyiben ez elmarad, az ellenanyagszint lecsökken és az egy évnél régebben beadott védőoltás már nem vagy csak nagyon lecsökkent mértékben véd ezen betegségek ellen. Csak egészséges és megfelelően féregtelenített macskák vakcinázhatók eredményesen! A következő betegségek ellen lehet védőoltások beadásával védekezni: veszettség (gyógyíthatatlan, ember számára is halálos fertőző betegség), fertőző gyomor- és bélgyulladás (feline panleucopaenia, FPL), macska herpesvírusos rhinotracheitise (feline rhinotracheitis virus, FRV), macska calicivírusos náthája (feline calici virus, FCV), macskák leukémiája (feline leucaemia virus, FeLV).

A fonál- és galandférgek a macskák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok a vemhes macskák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt macskákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 30 nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt két héttel, a macskakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen féregtelenítés után, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. Ha a háztartásban több macskája, kutyája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak. Általában gyerekek fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzésére gyermeke macskával való játék után mindig mosson kezet, a szennyezett macskaalmot össze kell takarítani és el kell távolítani. A féregtelenítés mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerrel történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be.

A bolhák a macskák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan macska, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák, mint köztigazdák vagy a kórokozók vektorai is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a macskáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a macskabolha (Ctenocephalides felis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok. Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Macskában ez sajátos formában jelentkezik, az állat fején, nyakán, hátán, gerinc mentén, combokon bőrgyulladás alakul ki, majd ezeken a helyeken bőrpír, végül pörkök keletkeznek. Az állatok gyakrabban mosakodnak, ritkán szőrhullás és vakaródzás is megfigyelhető. Nagyon jelentős kártétele még a macskabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum) köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a macskák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezen kívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos betegség mechanikus hordozói is. A bolhák elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a lakásban, udvarban tartott valamennyi állaton egyszerre történik. Erre számos, különféle módon ható készítmény áll rendelkezésünkre (pl. fürdetés, lemosás, porozás, permetezés, szájon át adott szuszpenzió vagy tabletta, nyakörvek, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.). Az állatok környezetében, különösen az alvóhelyeiken porszívózással, az ott található rongyok, szőnyegek kimosásával, a padló és a parketta felsúrolásával együtt kell a bolhaellenes készítményeinket alkalmazni.
A kullancsok a szabadba kijáró macskák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok testtömege a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott, és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokba több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kimerészkedő macskákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői. Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska és a kutya is fogékony. A fertőzött kullancs szúrását követően a macska bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik, a szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A macska lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás. A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, szájon át adott szuszpenzió vagy tabletta, stb.).

A macskák fertőző betegségeit a kórokozók szerint a következőkre oszthatjuk: vírusok okozta betegségek, baktériumok okozta betegségek, gombák okozta betegségek és paraziták (férgek, ízeltlábúak és véglények) okozta betegségek. Most a Magyarországon előforduló, fontosabb fertőző betegségeket tekintjük át. A terjedelem szűkössége miatt természetesen csak összefoglalásokra hagyatkozhatunk. A betegségek közül számos zoonózis, azaz emberre és állatra egyaránt veszélyes.
A vírusok okozta betegségek közül a legveszélyesebb az emberre is halálos veszettség (lyssa, rabbies, R). A kórokozó a Rhabdoviridae család Lyssavirus genusának tagja. A tünetek jelentkezése után a kórkép mindenképpen halállal végződik, gyógyíthatatlan. A macskák (főképpen a kijáróké) rendszeres oltása emberre való veszélyessége miatt éppen ezért elengedhetetlen.
A macskák fertőző gyomor- és bélgyulladása (köznyelvben parvónak vagy macskavésznek is hívják) parvovírus okozta bántalom, a fehérvérsejtek számának nagyfokú csökkenése miatt nevezik a világon pánleukopéniának (feline panleucopaenia, FPL). Jellemző tünet a hasmenés és a nyelvfekély. A betegség ellen kombinált vakcina van forgalomban, a vírus nagyfokú ragályozóképessége miatt mindenképpen lényeges kedvenceink oltása.
Macska fertőző rhinotracheitisét (feline rhinotracheitis, FRT) okozó Alphaherpesvirus tüdőgyulladást és vetélést okozhat. Kombinált vakcinákkal védekezhetünk ellene.
Az Aujeszky-betegséget szintén Alphaherpesvirus okozza, főképpen régebben, amikor még nyers sertéshúst adtak macskáknak, volt elterjedt. Jellemző a bőséges nyálzás, a nyávogás, a pupillák egyenlőtlen tágassága és az egyes izmok görcse, ami kivétel nélkül elhullásban végződik.
A macskanáthát okozó calicivírus (feline calici virus, FCV) felső légúti tüneteket (orrfolyás, könnyezés, stb.) okoz. Ez ellen is kombinált vakcinával védekezhetünk.
A macskák fertőző hashártyagyulladását (feline infectious peritonitis, FIP) coronavírus okozza. Jelentkezhet nedves (hasvízkór, mellüregi izzadmány) vagy száraz formában. A vírussal való fertőzöttséget teszttel ellenőrizhetjük.
A macskaleukózist (feline leucaemia virus, FeLV, a köznyelvben leukémia vagy fehérvérűség is hallható) retrovírus okozza. Jellemző lehet a lymphoreticularis szövetek elfajulása, más esetekben a leukémia (fehérvérsejtek elfajulása) és daganatos formák. Forgalomban van vakcina a betegség ellen (kombinált is), a fertőzöttséget teszttel állapíthatjuk meg.
A macska immundeficiencia vagy immunszuppresszív vírusa által okozott kórképet (a köznyelvben ez a macska AIDS, feline immunodeficiency virus, FIV) szintén retrovírus okozza. Főleg idősebb kandúr macskákban állapították meg, nehezen ismerhető fel. A betegség néhány hetes hőemelkedés és nyirokcsomó duzzanat után élethossziglan is tünetmentes lehet. A betegség ellen vakcina nincs forgalomban, a fertőzöttség teszttel megállapítható.
Egyes himlővírusok is veszélyesek lehetnek a macskákra, valamint az emberekre is.
A baktériumok közül macskákban a Chlamydia psittaci okozta chlamydiosis (köznyelvben klamídiózis) kötőhártya-gyulladást és tüdőgyulladást okoz. A beteg macskáktól az ember is fertőződhet és megbetegedhet, éppen ezért fontos a rendszeres védekezés, a kombinált macskavakcinákkal.
A macskakarmolási betegséget az Afipia felis baktérium okozza. A karmolás, harapás helyén az ember bőrén folyadékkal teli hólyag keletkezik, jelentkezhetnek általános tünetek (láz, étvágytalanság, fejfájás, fáradékonyság, helyi nyirokcsomók duzzadása) is.
A gombák közül számos veszélyes a macskára, kutyára és emberre is egyaránt. A legelterjedtebb kórokozó a Microsporum canis gomba. Jellemzőek a kör vagy gyűrű alakú bőrelváltozások, a hám megvastagodik, a bőr korpázik, a szőr megritkul és letöredezik (a köznyelvi tarlósömör elnevezés innen ered), később pörkök keletkeznek, nedvedző a bőrfelület a pörkök alatt. A biztos diagnózist mikroszkópos vizsgálattal erősíthetjük meg. Szerencsére már hazánkban is van forgalomban vakcina macskák gombás bőrbetegségeinek megelőzésére és gyógykezelésére, aminek rendszeres használata feltétlenül ajánlatos.
A paraziták okozta betegségeket férgek, véglények és ízeltlábúak által okozott betegségekre oszthatjuk.
A fonál- és galandférgek macskák legfontosabb belső élősködői, emberre való veszélyességük miatt kötelező a rendszeres féregtelenítés.
A véglények közül közismert a Toxoplasma gondii okozta toxoplasmosis. A betegség az egyik leggyakoribb zoonózis, a felnőttek kb. 70%-a szeropozitív. A probléma akkor jelentkezhet, ha szeronegatív nők terhességük alatt fertőződnek: bekövetkezhet vetélés, koraszülés, halvaszülés vagy különböző magzatkárosodások. Ennek megelőzésében a higiéniás rendszabályok betartásának van nagy jelentősége (az emberi fertőződést okozhatja nyers hús fogyasztása, zöldségek, gyümölcsök nem megfelelő megmosása, macska ürülékének nem elég gyakran való eltávolítása, stb.).
Az ízeltlábúak közül a bolhák macskák leggyakoribb külső élősködői, a kijáró macskák esetében kártételt okozhatnak a kullancsok.
A tetvek közül macskák fajspecifikus tetve a Felicola subrostratus, főleg vidéken tartott, hosszú szőrű vagy csökkent ellenálló képességű (esetleg fiatal vagy idős) állatokon fordul elő. Védekezésre számos gyógyszerforma (pl. oldat, spray, stb.) áll rendelkezésre.
A rossz kondícióban lévő macskáknál a Notoedres cati okozza a fejrühösséget. A szőrzet kihullik, a bőr megvastagszik, ráncokat vet, felületét pörk borítja. A vakaródzás szembetűnő. A fülrühösséget az Otodectes cynotis okozza. Az állat nyugtalan, a fejét rázza, ferdén tartja, külső hallójárat-gyulladás alakul ki. A rühösség kezelésére is több parazitaellenes szer (pl. oldat, spray, fülcsepp, stb.) áll rendelkezésre.

A betegség széles körben elterjedt, esetenként súlyos következményekkel járó zoonózis (állatról emberre terjedő betegség). A Toxoplasma gondii nevű spórás véglény (tulajdonképpen parazita, a köznyelvben féregnek is mondják) okozza. Végleges gazdája a macska. A macska különféle köztigazdák (pl. egér, háziállatok) szerveiben előforduló cystákkal vagy sporulált oocystákkal fertőződik. A cystával való fertőzés után a macska vékonybelében való fejlődés ocysták kialakulását eredményezi, amelyek megjelennek a bélsárban. Az emberek hazánkban igen fertőzöttnek mondhatók, a felnőttek 50-70 %-a szeropozitív. A gazda (macska), illetve a köztigazdák (így az ember is) sporulált oocystákkal vagy sertés, juh, stb. eredetű nyers hús fogyasztása esetén az abban lévő cystákkal fertőződik. Ritka fertőződési lehetőség a méhen belüli, a vérátömlesztés és a szervátültetés útján való fertőződés. A macskák életükben csak egyszer fertőződnek, mert immunitás alakul ki, de a fertőzés időszaka alatt (1-2 hét) akár 500 millió oocystát is üríthetnek. A sporutált oocysták a külvilágban hosszú ideig nem vesztik el fertőzőképességüket, a talajban 1 évig, nedves környezetben 2 évig, a nyers húsban 3 hétig is életben maradhatnak. Főzés hatására hamar elpusztulnak. Ember fertőződésének lehetősége nagy, mert minden gazdasági haszonállat húsa fertőzött lehet (nyers, félnyers húsok), a mosatlan, a földről felszedett gyümölcs és zöldség fogyasztása sem elhanyagolható. A kutyával és macskával való közvetlen érintkezés nem forrása az ember fertőzésének. Főként fiatal macskák ürüléke viszont annál veszélyesebb lehet. Az emberek között a betegséget klinikai formában főleg a 13-35 éves korosztályban észlelik. Szeronegatív nők terhességük első harmadában (trimeszterében) bekövetkezett fertőződése esetenként vetélést, a 2-3. trimeszterben történő fertőződés néha koraszülést, halvaszülést és különféle súlyosságú és megnyilvánulású magzatkárosodást (lép- és májnagyobbodás, agyban meszes gócok, vízfejűség, értelmi fogyatékosság, fejlődésben való visszamaradás, idegrendszeri tünetek, a magzat szemében lezajló gyulladás, látáskárosodás, vakság) okozhat. A méhen belüli (intrauterin) fertőződés következményei nem mindig vagy csak évek múltán jelentkeznek. A felnőttek fertőződése többnyire tünetmentesen zajlik le, legfeljebb a nyirokcsomók duzzanata, hurutos tünetek, májmegnagyobbodás, lázas állapot figyelhető meg. Azonban immunhiányos állapotban lévő szervezetben (pl. AIDS, immunszuppresszív szerek, stb.) súlyos, néha halálos kimenetelű szervi elváltozások (agyhártya- és agyvelőgyulladás, generalizált kórkép) jöhetnek létre. Az egészséges védekezőképességű felnőtteknél nincs szükség gyógykezelésre. A terhes nőknél és akiknek a védekezőképessége nem megfelelő, a paraziták szaporodását gátló gyógyszereket adnak. A fertőzött újszülöttek kezelése hosszú hónapokig tart. A betegség megelőzésében fontos szerepe van a higiéniás szabályok betartásának. Főleg terhes állapotban (de ez mindenkire vonatkozhat) a kerti munkát, a macskaalom tisztítását legjobb gumikesztyűben végezni, a zöldséget, gyümölcsöt csak nagyon alapos tisztítás és mosás után fogyasztani. A kismamáknak kerülni kell a nem jól átsütött vagy nem eléggé megfőzött húsok fogyasztását. Ugyanakkor helytelen a már meglévő macska eltávolítása, hiszen akinek a környezetében a terhesség előtt is volt cica, annak sokkal nagyobb az esélye a terhesség előtt lezajlott fertőzésre, tehát a védettség idejekorán történő megszerzésére. A terhesség korai szakaszában tanácsos elvégeztetni a vérvizsgálatot (ellenanyag vizsgálatot), hogy időben kiderüljön, milyen a szervezet védettségi állapota. Lényeges szerepe van a megelőzésben a macskával való helyes bánásmódnak: kerülni kell a nyers hús macska által történő fogyasztását, távol kell tartani a macskákat az állattartó telepektől, tiltani kell a macskák által történő rágcsálóirtást, a szobában tartott macskák ürülékét naponta el kell távolítani, a homokot cserélni kell, az alomtálat időnként hővel fertőtleníteni kell. Nagyon fontos, hogy a gyermek kezét alaposan megmossuk a homokozóban való játszadozás után.

A kedvenc állatok tartásának egyre szélesebb körűvé tartásával központba kerültek azok az állatokban előforduló vírusok, baktériumok, gombák és paraziták, amelyek az emberre is átterjedhetnek. A zoonózis fogalmát az Egyészségügyi Világszervezet (WHO) Zoonosis Szakértő Bizottságának a megfogalmazásában használjuk, mint ”olyan betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjedhetnek gerinces állatokról az emberre” (WHO, 1982). A következőkben csak a legfontosabb macskáról emberre átterjedő betegségeket érintjük, a részletesség igénye nélkül.
Vírus okozta zoonózis:
-A veszettség heveny lefolyású, Lyssavírus okozta betegség, amely emlősökben (beleértve a macskát és az embert is) a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le. A veszettség típusos (dühöngő) lefolyásakor a viselkedés megváltozását követően általában fokozott ingerlékenység, provokálás nélkül is gyakran támadó magatartás, majd bénulásos tünetek jelentkeznek, először többnyire az állkapocs- és a szemmozgató izmokban (lógó állkapocs, nyálzás, kancsalság). A csendes veszettség során a kezdeti levertség ingerlékenység nélkül megy át bénulásba. A beteg állatok a garatizmok fájdalmassága miatt általában nem tudnak nyelni (víziszony).
Baktériumok okozta zoonózisok:
Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme borreliosisnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska és az összes melegvérű állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élő rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertőzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következő fertőzési alakja szúráskor már fertőzőképes. A kullancs az állatból szív vért, sokszor egy macskán több kullancs is megtapad. A fertőzött kullancs szúrását követően a macska bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a macska lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A legtöbb macska sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri- és bőrtünetek. A macskák antibiotikumokkal gyógykezelhetőek, de a kezelés hosszadalmas, költséges és nem minden esetben sikeres. Éppen ezért kell a megelőzésre hangsúlyt fektetni. Megelőzésként a kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, szájon át adott szuszpenzió vagy tabletta, stb.).
Gombák okozta zoonózisok:
A gombás bőrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok, valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertőződés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivő ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipőtalp, stb.) jön létre. A bőrelváltozások kialakulását elősegíti a bőr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése. A fertőződés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idő jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szőrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különböző nagyságú, általában kerek, erősen korpázó, pikkelyező vagy szőrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bőr erősen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos baktériumok okozta fertőzések következtében gennyes bőrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhető, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszíneződőek, felrostozódnak és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni. A bőrkaparék- és szőrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésű, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetőek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenőcs. Legalább 4-5 alkalommal dörzsöljük be a bőrbe a szőr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szőrű macskákat a kezelés előtt ajánlatos megnyírni. A nagy bőrfelületeket érintő idült gombás bőrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk. Forgalomban van a Microsporum canis okozta fertőzés megelőzésére és gyógykezelésére a Biocan M elnevezésű vakcina is.
Belső paraziták okozta zoonózisok:
A fonál- és galandférgek a macskák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes macskák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató macskák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kismacskák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökmacskákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte-alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökmacskák elpusztulását is okozhatja. A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés (tablettával vagy pasztával).

A macskák fertőző betegségeit a kórokozók szerint a következőkre oszthatjuk: vírusok okozta betegségek, baktériumok okozta betegségek, gombák okozta betegségek és paraziták (férgek, ízeltlábúak és véglények) okozta betegségek. Mivel a betegségek közül számos zoonózis, azaz emberre és állatra egyaránt veszélyes, valamint halálos is lehet a cicára, fontos, hogy a legfontosabb tüneteket észlelve a tulajdonos haladéktalanul állatorvoshoz forduljon.
A vírusok okozta betegségek közül a legveszélyesebb az emberre is halálos veszettség. A klinikai tünetek változatosak lehetnek. Általánosságban minden olyan esetben, amikor a kijáró macska viselkedésének megváltozását észleljük, gondoljunk veszettségre. A klasszikus vagy dühöngő veszettséget a viselkedés megváltozására utaló tünetek vezetik be, a macska félénk, tompult, étvágya szeszélyes, esetleg nyálzik is. Ezt követi a fokozott ingerlékenység szakasza, amikor a macska támadóvá válik, végkimerülésig igyekszik ketrecéből elszabadulni. A klasszikus tünetek megjelenésekor az állat idegbénulás miatt nem tud nyelni, vizet inni (az állatoknak a nyelés görcsös fájdalmat okoz), kancsalság jelentkezik, végül a törzs- és végtagizmok is megbénulnak. A beteg macska állkapcsa lóg, szájából nyál csurog, majd elerőtlenedve elfekszik, végül a légző izmok görcse miatt a fenti tünetek megjelenése után 2-4 nap alatt elhullik. Másik lezajlási forma a csendes veszettség. Ez alkalommal kimarad a dühöngési szakasz és a bevezető tünetek közvetlen bénulásba mennek át. Macskákban többnyire dühöngő veszettség alakul ki, ekkor az embert is megtámadják, és ráugorva gyakran veszélyes fej közeli sebeket ejtenek. A tünetek jelentkezése után a kórkép mindenképpen halállal végződik, gyógyíthatatlan.
A macskák fertőző gyomor- és bélgyulladása (a köznyelvben parvónak vagy macskavésznek is hívják) vírus okozta bántalom, a fehérvérsejtek számának nagyfokú csökkenése miatt nevezik a világon pánleukopéniának. Jellemző tünet heveny esetekben a hasmenés, hányás, étvágytalanság, láz, kiszáradás kialakulása, elhúzódó esetekben nyelvfekély is keletkezhet.
Macska fertőző rhinotracheitisét (feline rhinotracheitis, FRT) okozó vírus lappangási ideje 3-6 nap. A macskák lázasok, étvágytalanok, bágyadtak, könnyeznek, orrfolyásuk van, nyálzanak, tüsszögnek, köhögnek. Az orr-nyálkahártya és a kötőhártya kipirult, duzzadt. A váladék összetapasztja a szemhéjakat, elzárja az orrnyílásokat. A beteg macskák nehezen, szuszogva lélegzenek. Az elhúzódó esetekben kifejezett hörgő- és tüdőgyulladás is kifejlődik, kiszáradás is kialakulhat. A vemhes macskák a vemhesség előrehaladott szakaszában elvetélhetnek vagy gyenge, életképtelen utódokat ellenek.
A macskanáthát okozó calicivírus (feline calici virus, FCV) felső légúti tüneteket okoz. Először étvágytalanok, kedvetlenek a macskák, majd nyálzanak, tüsszögnek, könnyeznek, orrfolyásuk van, a belső szemszögletből váladékozás indul ki, tüdőgyulladás is kialakulhat. A száj és a torok nyálkahártyája gyulladásos, kimaródások és fekélyek is keletkezhetnek.  
Az Aujeszky-betegséget szintén vírus okozza, főképpen régebben, amikor még nyers sertéshúst adtak macskáknak, volt elterjedt, manapság már szinte nem fordul elő szerencsére. Először lázas általános tünetek, bágyadtság, majd nyugtalanság figyelhető meg. Jellemző a bőséges nyálzás, a nyávogás, a pupillák egyenlőtlen tágassága és az egyes izmok görcse. A fokozatosan gyengülő macskák megbetegedése kivétel nélkül elhullásban végződik.
A macskák fertőző hashártyagyulladását (feline infectious peritonitis, FIP) is vírus okozza. Jelentkezhet nedves (hasvízkór, mellüregi izzadmány) vagy száraz formában. Először többnyire észrevehetetlen a betegség, legfeljebb enyhe felső légúti vagy hasmenéses tünetek észlelhetők. Jóval később mutatkoznak jellegzetes tünetek. A macskák tompultak, étvágytalanok, tartósan lázasok. A nedves forma során a hasüregben nagyobb mennyiségű savó halmozódik fel, fokozatosan hasvízkór alakul ki, a has teriméje megnő. Egyes esetekben a mellüregben is előfordul savókilépés, ami légzési nehézséget okoz. A száraz forma során nincs nagyobb mennyiségű savókilépés, de egyenlőtlen pupillatágulat a belső szemgyulladás miatt, veseelégtelenség, összerendezetlen mozgás, görcsök észlelhetőek. A beteg macskák általában nyolc héten belül elhullanak, de fokozatos lesoványodással járó betegségük hat hónapra is elhúzódhat.    
A macskaleukózist (feline leucaemia virus, FeLV, a köznyelvben leukémia vagy fehérvérűség is hallható) vírus okozza. A fertőzést követő 4-6 hét múlva enyhe tünetek, lázas hőemelkedés, levertség, étvágytalanság, a nyirokcsomók megduzzadása észlelhető. Ezután igen változatos tünetek jelentkezhetnek, pl. a beteg macskák étvágytalanok, kedvetlenek, testsúlyuk csökken, vérszegények, lázasok. A lymphosarcomatosis (emésztőcsatornát érintő daganatos forma) során hányás, hasmenés, esetleg bélsárrekedés észlelhető. A myoproliferatív daganatos formában vérfogyottság, a lép és a máj megnagyobbodása észlelhető. A betegség hetekre, hónapokra elhúzódik, a macskák lesoványodnak és végül elhullanak.
A macska immundeficiencia vagy immunszuppresszív vírusa által okozott kórképet (a köznyelvben ez a macska AIDS, feline immunodeficiency virus, FIV) szintén vírus okozza. Főleg idősebb kandúr macskákban állapították meg, nehezen ismerhető fel. A betegség néhány hetes hőemelkedés és nyirokcsomó duzzanat után élethossziglan is tünetmentes lehet.

A baktériumok közül macskákban a Chlamydia psittaci okozta chlamydiosis kötőhártya-gyulladást és tüdőgyulladást okoz. Kezdetben enyhe, savós kötőhártya-gyulladás alakul ki, amely gyakran egyoldali, majd mindkét szemre kiterjed. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas, zárt szemrés is kialakulhat. Elhúzódó esetekben a kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a szemhéjak összetapadnak, a pislogóhártya előesik. Kialakul orrgyulladás, tüsszögés, köhögés, a macskák lázasok lesznek, ritkán hörgő- és tüdőgyulladásban végződik a betegség. A beteg macskáktól az ember is fertőződhet és megbetegedhet.
Macskáknál csak nagymennyiségű Salmonella felvétele vezet klinikai tünetek kialakulásával járó salmonellosis kialakulásához, az is többnyire csak fiatal állatokban és olyan kifejlett macskákban, amelyeknek az ellenálló képessége valamilyen okból csökkent. A kórokozó rendszerint Salmonella typhimurium, de számos más Salmonella baktérium is lehet. A betegek lázasok, étvágytalanok, hánynak, hasmenésük van.
A kullancsok a szabadba kijáró macskák esetében jelentősek, a legnagyobb jelentőségük abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői. Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliosis-nak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska is fogékony lehet. A ritkán diagnosztizált tünetek hasonlóak a kutyáknál tapasztaltakhoz, de a betegség nagyon nehezen állapítható meg. A fertőzött kullancs szúrását követően a macska bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződhet, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a macska lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A macska sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerülhet állatorvoshoz, de lehetnek szívpanaszok, teljes lesoványodás, idegrendszeri- és bőrtünetek is.
A nocardiosist a Nocardia asteroides és más Nocardia baktériumok okozzák. A kórokozó a földben él, minden emlős állatfaj és az ember is fogékony rá. Viszonylag könnyebben kaphatnak nocardiosist kijáró macskák a bőrükön szerzett sebzéseken keresztül, de a fertőződés a légutakon keresztül és szájon át is kialakulhat. Legtöbbször a lábak és a fej bőrén jön létre nehezen gyógyuló, gennyes és fekélyes bőrgyulladás. Az elváltozások mélyre terjedhetnek és fisztulaképződésre hajlamosak, amelyekből barnásvörös genny csurog, illetve nyomható ki. A fertőzés végül betörhet a testüregekbe, ennek gennyes mellhártya- és hashártyagyulladás lehet a következménye. A has- és mellüreget gennyes folyadék tölti ki, feltűnő lehet emiatt a nehezített légzés. A betegek általános állapota rossz, gyakran lázasak, étvágytalanok, lefogynak. Más szervek (pl. máj, vese, stb.) következményes elváltozásai is előfordulhatnak. A macska csak gondos, sok törődést igénylő kezeléssel tartható életben. A terápia első és elkerülhetetlen lépése a gennyes testűri folyadékgyülemek eltávolítása. A has és a mellkas pungálására, ha a folyadék felszaporodik, ismételten szükség lehet. Nehéz feladat továbbá a bőrfekélyek és a sipolyok (fisztulák) folyamatos, alapos sebészi ellátása.
A macska haemobartonellosisa gyakran tünetmentes marad, alkalmanként lázas általános tünetek, vérfogyottság és sárgaság alakul ki. Kialakulhat még étvágytalanság, fáradékonyság, ennek következtében lefogyás, szapora érverés és légzés, majd fokozatosan sárgaság.

A betegség emberre és egyéb emlősállatokra is veszélyes a kutyákon és macskákon kívül, így zoonózisnak (állatról emberre terjedő fertőző betegség) minősül. A gombás bőrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok (Microsporum gypseum, Trichophyton mentagropytes, Trichophyton quinckeanum), valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertőződés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivő ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipőtalp, stb.) jön létre. A bőrelváltozások kialakulását elősegíti a bőr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése, így elsősorban fiatal macskák fogékonyak. A fertőződés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idő jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szőrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különböző nagyságú, általában kerek, erősen korpázó, pikkelyező vagy szőrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bőr erősen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos Staphylococcus baktériumok okozta fertőzések következtében gennyes bőrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhető, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszíneződőek, felrostozódnak, és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni, ekkor főleg az orrháton, a pofatájékon, a fülkagylókon, az elülső lábakon láthatóak az elváltozások. Hosszú szőrű macskákban gyakori a tünetmentes fertőzöttség. A bőrkaparék- és szőrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésű, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetőek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenőcs. Állatorvosi készítmény az Imaverol oldat, amelynek 1:50 arányban hígított emulzióját alkalmazzuk 3-4 naponként. Legalább 4-5 alkalommal dörzsöljük be a bőrbe a szőr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szőrű macskákat a kezelés előtt ajánlatos megnyírni. A nagy bőrfelületeket érintő idült gombás bőrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk. Forgalomban van a Microsporum canis okozta fertőzés megelőzésére és gyógykezelésére a Biocan M vakcina. Az állatok 2-3 hetes időközzel végzett kétszeri oltása 1 éves védelmet nyújt a kórokozók ellen. A tünetmentes, de a fertőzést hordozó egyedek is megszabadíthatók a kórokozóktól a vakcina segítségével.

A paraziták okozta betegségeket férgek, véglények és ízeltlábúak által okozott betegségekre oszthatjuk.
A rühösséget 0,2-0,7 mm nagyságú, hosszant ovális, zsákszerű rühatkák okozzák. A testük elülső részén látható a fej, amelyet a szájszervek és a tapogatók alkotnak. Lábaik utolsó ízén sörkék vannak. Élettartamuk a gazdán néhány hét. Rossz kondícióban lévő macskáknál a Notoedres cati okozza a fejrühösséget. A fülek szélén fellépő bőrelváltozás a fej és a nyak egyre nagyobb részére terjed át, esetleg a mancsokon és a faroktőnél is észlelhető. A szőrzet kihullik, a bőr megvastagszik, ráncokat vet, felületét pörk borítja. A vakaródzás szembetűnő. Gyakoriak a vérzések és a másodlagos bakteriális bőrfertőzések. A fülrühösséget az Otodectes cynotis okozza. Az állat nyugtalan, a fejét rázza, ferdén tartja, külső hallójárat-gyulladás alakul ki, a fülzsír termelődése fokozódik. Ritkán a fülek tövénél, a fülek előtt és egyéb testrészeken is megfigyelhető bőrgyulladás és szőrhullás.
A bolhák a macskák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan macska, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák, mint köztigazdák vagy a kórokozók hordozói is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a macskáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a macskabolha (Ctenocephalides felis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok. Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a macska néha vakaródzik. Súlyos esetben a jellegzetes bolhaekcéma esetén nagy területre kiterjedő bőrgyulladás látható a fejen, nyakon, a háton, a gerinc mellett és a combokon, ami gyakori mosakodással jár. Az állatok esetleg testüket harapdálják, dörzsölik. Az elváltozott területen néhány mm átmérőjű, körülírt bőrpír, hólyagocskák, majd vöröses-barna pörkök keletkeznek. Nagyon jelentős kártétele még a macskabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a macskák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezen kívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos (pl. samlonellosis) betegség mechanikus hordozói is.
A kullancsok a szabadba kijáró macskák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok kb. 1/2 cm hosszúak, feji részből és testből állnak, a feji részt alapi rész, két tapogató, a köztük elhelyezkedő szipóka alkotja, 4 pár végtagjuk van. Testtömegük a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokban több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kijáró macskákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői. Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliosis-nak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska is fogékony lehet.
A szőrtetvek sárgás színű, szárnyatlan, 1 mm hosszú, lapított testű, állandóan a gazdán tartózkodó, ízeltlábú élősködők. Életük mindössze 1-5 hónapig tart. Hámtörmelékkel, szövetnedvvel és vérrel táplálkoznak. A serkéknek nevezett petéket a nőstények egyesével, a szőrszálak tövéhez a bőrhöz közeli részekre ragasztják. Néhány nap alatt kikelnek a kifejlett szőrtetvekhez hasonló, de azoknál kisebb nimfák, amelyek háromszori vedléssel érik el teljes fejlettségüket. A tetvek átlagos fejlődési ideje kb. három-hat hét. A tetvek közül macskák fajspecifikus szőrtetve a Felicola subrostratus. A macskák szőrtetvei főleg a rosszul táplált, csökkent ellenálló képességű (esetleg fiatal vagy idős), hosszú szőrű falusi macskákon találhatóak meg. Leginkább a nagyon fiatal vagy idős, beteg állatokon szaporodnak el, főleg a fejen, nyakon és a háton. Leggyakrabban közvetlen érintkezés során kerülnek az anyáról az újszülöttekre vagy egyik állatról a másikra, esetleg ragályfogó tárgyakkal (pl. fésű, kefe, takaró, stb.) jutnak a gazdaállatra. Az enyhe fertőzés legtöbbször észrevétlen marad. Ha azonban a szőrtetvek tömegesen vannak jelen, a macskák nyugtalanok, nyaldossák, harapdálják, vakarják és dörzsölik magukat. A szőrzet megritkulhat, a bőrön gyulladásra utaló tünetek mutatkoznak. Az enyhe fokú fertőzöttséget a szőrzet alapos átvizsgálásával (főleg a rejtett testrészeken, pl. fül mögött, herezacskó körül, stb.), kézi nagyítóval lehet megállapítani. Esetleg szőrmintát gyűjtünk, amit mikroszkóp alatt vizsgálunk.

A fonál- és galandférgek (a köznapi nyelvben csak giliszták) a macskák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes macskák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató nősténymacskák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kismacskák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökmacskákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökmacskák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek. A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt macskákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 30 nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a macskakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája és macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek, főleg azok, akik gyakran érintkeznek a macskával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében gyermeke a macskával való játék után mindig mosson kezet.

A toxoplazmózis széles körben elterjedt, esetenként súlyos következményekkel járó zoonózis (állatról emberre terjedő betegség). A Toxoplasma gondii nevű spórás véglény, protozoon (tulajdonképpen parazita, a köznyelvben féregnek is mondják) okozza, amely a földön a legelterjedtebb ezek közül a mikroszkópikus kórokozók közül. Végleges gazdája a macska. A macska különféle köztigazdák (pl. egér, háziállatok) szerveiben előforduló cystákkal vagy sporulált oocystákkal fertőződik, esetleg fertőződhet még oocystákat ürítő más macskák székletének elfogyasztása révén. A cystával való fertőzés után a macska vékonybelében való fejlődés ocysták kialakulását eredményezi, amelyek megjelennek a bélsárban. Az emberek hazánkban igen fertőzöttnek mondhatók, a felnőttek 50-60%-a szeropozitív. A gazda (macska), illetve a köztigazdák (így az ember is) sporulált oocystákkal vagy sertés, juh, stb. eredetű nyers hús fogyasztása esetén az abban lévő cystákkal fertőződik. Ritka fertőződési lehetőség a méhen belüli, a vérátömlesztés és a szervátültetés útján való fertőződés. A macskák életükben csak egyszer fertőződnek, mert immunitás alakul ki, de a fertőzés időszaka alatt (1-2 hét) akár 500 millió oocystát is üríthetnek. A sporutált oocysták a külvilágban hosszú ideig nem vesztik el fertőzőképességüket, a talajban 1 évig, nedves környezetben több évig, a nyers húsban 3 hétig is életben maradhatnak. Főzés hatására hamar elpusztulnak. Ember fertőződésének lehetősége nagy, mert minden gazdasági haszonállat húsa fertőzött lehet (nyers, félnyers húsok), a mosatlan, a földről felszedett gyümölcs és zöldség fogyasztása sem elhanyagolható. A kutyával és macskával való közvetlen érintkezés nem forrása az ember fertőzésének. Főként fiatal macskák ürüléke viszont annál veszélyesebb lehet. Az emberek között a betegséget klinikai formában főleg a 13-35 éves korosztályban észlelik. Szeronegatív nők terhességük első harmadában (trimeszterében) bekövetkezett fertőződése esetenként vetélést, a 2-3. trimeszterben történő fertőződés néha koraszülést, halvaszülést és különféle súlyosságú és megnyilvánulású magzatkárosodást (lép- és májnagyobbodás, agyban meszes gócok, vízfejűség, értelmi fogyatékosság, fejlődésben való visszamaradás, idegrendszeri tünetek, a magzat szemében lezajló gyulladás, látáskárosodás, vakság) okozhat. A méhen belüli fertőződés következményei nem mindig, vagy csak évek múltán jelentkeznek. A felnőttek fertőződése többnyire tünetmentesen zajlik le, legfeljebb a nyirokcsomók duzzanata, hurutos tünetek, májmegnagyobbodás, lázas állapot figyelhető meg. Azonban immunhiányos állapotban lévő szervezetben (pl. AIDS, immunszuppresszív szerek, stb.) súlyos, néha halálos kimenetelű szervi elváltozások (agyhártya- és agyvelőgyulladás, generalizált kórkép) jöhetnek létre. Az egészséges védekezőképességű felnőtteknél nincs szükség a gyógykezelésre. A terhes nőknél és akiknek a védekezőképessége nem megfelelő, a paraziták szaporodását gátló gyógyszereket (pl. spiamycin, pirimetazin-szulfadiazin, stb.) adnak. A fertőzött újszülöttek kezelése hosszú hónapokig tart. A betegség megelőzésében fontos szerepe van a higiéniás szabályok betartásának. Főleg terhes állapotban, de ez mindenkire vonatkozhat, a kerti munkát, a macskaalom tisztítását legjobb gumikesztyűben végezni, a zöldséget, gyümölcsöt csak alapos mosás után fogyasztani. A kismamáknak kerülni kell a nem jól átsütött vagy nem eléggé főzött húsok fogyasztását. Ugyanakkor helytelen a már meglévő macska eltávolítása, hiszen akinek a környezetében a terhesség előtt is volt cica, annak sokkal nagyobb az esélye a terhesség előtt lezajlott fertőzésre, tehát a védettség idejekorán történő megszerzésére. Fontos terhesség alatti szűrővizsgálat, Toxoplasma ellenanyaggal nem rendelkező várandós nőknél ismételten (kb. 2 havonta) végeznek szűrővizsgálatot vérből.

A tetvek sárgás színű, szárnyatlan, 1,5 mm hosszú, lapított testű, állandóan a gazdán tartózkodó, ízeltlábú élősködők. Életük mindössze 1-5 hónapig tart. Hámtörmelékkel, szövetnedvvel és vérrel táplálkoznak. A serkéknek nevezett petéket a nőstények egyesével, a szőrszálak tövéhez a bőrhöz közeli részekre ragasztják. Néhány nap alatt kikelnek a kifejlett szőrtetvekhez hasonló, de azoknál kisebb nimfák, amelyek háromszori vedléssel érik el teljes fejlettségüket. A tetvek átlagos fejlődési ideje kb. három-hat hét. A macskák szőrtetvei főleg a rosszul táplált, hosszú szőrű falusi macskákon találhatóak meg. Leginkább a nagyon fiatal vagy idős, beteg állatokon szaporodnak el, főleg a fejen, nyakon és faroktőnél. Macskák galandférgeinek a köztigazdái. Leggyakrabban közvetlen érintkezés során kerülnek az anyáról az újszülöttekre vagy egyik állatról a másikra, esetleg ragályfogó tárgyakkal (pl. macskafésű, macskakefe, takaró, stb.) jutnak a gazdaállatra. Az enyhe fertőzés legtöbbször észrevétlen marad. Ha azonban a szőrtetvek tömegesen vannak jelen, a macskák nyugtalanok, nyaldossák, harapdálják, vakarják és dörzsölik magukat. A szőrzet megritkulhat, a bőrön gyulladásra utaló tünetek mutatkoznak. Az enyhe fokú fertőzöttséget a szőrzet alapos átvizsgálásával (főleg a rejtett testrészeken, pl. fül mögött, herezacskó körül, stb.), kézi nagyítóval lehet megállapítani. Esetleg szőrmintát gyűjtünk, amit mikroszkóp alatt vizsgálunk. A szőrtetvek külső parazitaellenes szerekkel könnyen elpusztíthatóak (pl. spray, fürdetés). Fontos, hogy a teljes testfelületet kezeljük, valamint a macska fekvőhelyén is alaposan takarítsunk. A kezelést kb. egy hét múlva meg kell ismételni, mert a parazitairtó szerek a serkékre nem hatnak. Figyelmet kell fordítani a macskaápoló eszközök, állatszállítók és a környezet fertőtlenítésére is.

A madárinfluenza példátlan méretekben terjed, de az emberiség nem teljesen védtelen a kórral szembe. A gazdag országok annak idején nem vették figyelembe a madárinfluenzára figyelmeztető jelzéseket, következésképpen nem is voltak hajlandóak pénzügyi áldozatra, hogy idejekorán feltartóztassák a kór terjedését. Felelősség terheli őket azért, hogy elszalasztották a megelőzés lehetőségét, és nem vállaltak szolidaritást azokkal az országokkal, amelyekben felütötte a fejét a járvány. Úgy gondolták, hogy a madárinfluenza Ázsiában marad. Tévedtek.
Volt, aki azt kérdezte tőlem, hogy be tudja-e madárinfluenza ellen oltatni kedvenceit. Madárinfluenza ellen létezik oltóanyag madarak számára, de pillanatnyilag az EU-n belül ennek alkalmazását nem engedélyezik, erre nincs is szükség. Hazánkban csak néhány hattyúban állapítottak meg madárinfluenzát, járványról nem beszélhetünk. Amennyiben zárt helyen tartják a baromfit, azok nem fertőződhetnek meg. Egyéb állatfajok oltásának szükségszerűsége nem jön szóba, ugyanis ezek a fajok nem érzékenyek a madárinfluenzára, megbetegedésükre csak extrém körülmények között kerülhet sor, csakúgy, mint az ember megbetegedésére. Vírusmentessé váltak pl. azok az ausztriai macskák, amelyek szervezetében az első tesztek még a madárinfluenza H5N1 altípusának jelenlétét mutatták ki. Az osztrák egészségügyi minisztérium illetékese azt mondta, a harmadik ellenőrző vizsgálat már egyetlen macska szervezetében sem mutatta ki a madárinfluenza vírusát. Az osztrák szakértő véleménye szerint a teszteredmény azt bizonyítja, hogy a macskák szervezete nyilvánvalóan elbánik a kórokozóval, kilöki azt és nem terjeszti tovább. Az elhullott madarakat össze kell szedni és meg kell akadályozni, hogy a kutya, macska megegye. Ezek ugyanis normális körülmények között nem betegszenek meg, de ha influenzában elhullott madarakat falnak fel, felvehetnek annyi vírust, ami által maguk is megbetegszenek és el is hullanak. Németországban már volt példa macska elhullására influenzában, ami azért kuriózum. A járvány 2003-2004-es ázsiai megjelenése idején már állatkerti nagymacskák és számos házimacska szervezetében is kimutatták a betegséget. Szakemberek valószínűsítették, hogy az emlősállatok madárinfluenzában elhullott vadmadarak húsából ettek, s így kapták el a vírust. A jelenlegi adatok szerint még soha sem fordult elő, hogy emberek a madarakon kívül más állatoktól fertőződtek volna meg madárinfluenzával. Közben Szerbia délnyugati részén is felbukkant a madárinfluenza. A szakemberek Magyarországon is több esetben mutatták ki hattyúk teteméből a vírust. Házi őrizetbe kerülnek a németországi macskák a madárinfluenza miatt. A német szövetségi kormány és a tartományok úgy határoztak, hogy a veszélyeztetett területeken a macskák nem hagyhatják el gazdájuk lakását, a kutyákat pedig pórázon kell vezetni mindenütt, ahol kimutatták a madárinfluenzát okozó H5N1 vírust. Kiderült, hogy szerencsére nincs baja annak a gazdálkodónak, akinek a macskája madárinfluenzában hullott el. A macska Rügen szigetén a szabadban kószálva súlyos vírussal fertőzött madártetemhez nyúlt, valószínűleg evett is belőle, de a macska gazdáját, noha továbbra is orvosi megfigyelés alatt tartják, nem fertőzte meg a betegség.

Egyes légyfajok a lárváikat kint tartott macskák testfelületére, sebeibe is rakhatják. Az elváltozások lehetnek a szemben, a fülben, a bőrön, az orrban, a végbélben, a húgyszervekben. A keletkezés módja szerint a légynyüvesség lehet elsődleges (amikor a sértetlen bőrön jön létre a fertőzés) vagy másodlagos (a legyek a bőrön, nyálkahártyán keletkezett sérülésekbe rakják lárváikat). A légynyüvesség kóroktanában leggyakrabban szereplő légy hazánkban a pettyes húslégy. Ezek a kb. 1-1,5 cm nagyságú pettyes potrohú legyek főként a nyári nagy melegben (esetleg még szeptemberben és októberben is) lehetnek veszélyesek. A legyek nőstényei bizonyos ingerek (pl. nem kezelt sérülések, nyári nagy melegben bomló húsrészek és vér, vizelet és bélsár, egyéb külső élősködők vérszívása) hatására a macskák bőrére, nyálkahártyáira és sebeire rakják lárváikat. Ezeken a helyeken a bőr felpuhul. Az elváltozások először alig észrevehetőek, főleg az elhanyagolt, hosszúszőrű macskáknál. A gyorsan növekvő, fehér vagy sárga színű, szelvényezett testű, 1-2 cm-es lárvák sokszor feszülésig kitöltik a sebek alapját és a bőr alatti kötőszövetbe is bepréselődnek. A fejlődő lárvák által kibocsátott szövetoldó enzimek károsítják a szöveteket. Az állatok nyugtalanok, étvágytalanok. A nyüvekkel fertőzött sebeiket rágják, dörzsölik. Súlyosabb esetben szőrhullás, lesoványodás, a gyógykezelés elmaradása esetén esetleg elhullás is lehetséges. A gyógykezelés lényegét a helyileg alkalmazott külső élősködő ellenes készítmények (pl. spray, oldat, fürdetés, stb.) adják. A megelőzés szempontjából fontos a hosszú szőrű macskák szőrzetének megritkítása, a sebek időben történő ellátása, a kinti macskaházak talajának szárazon és tisztán tartása.

A mézelő méh ritkán macskát is megtámadhat, illetve a szájüregükbe kerülhet és ezzel mérge a szervezetükbe juthat.
Kóroktan. A méreg többkomponensű, hatására helyi ödéma, felszívódva értágulat, vérnyomásesés, vérsejtoldódás, idegrendszeri hatás, vesekárosodás jelentkezik és akár szív- vagy légzésbénulás is bekövetkezhet.
Tünetek. Helyi duzzanat (a szájüregbe került méh hatására életveszélyes gégeduzzanat) és általános tünetek: izgatottság, tudatzavar, görcsök, tüdővizenyő alakulhat ki. A vérfesték-vizelés, vesekárosodásra utaló bőséges vizelés később mutatkozhat.
Gyógykezelés. Gyulladáscsökkentők, antiallergiás szerek (pl. Depersolon, Fenistil, stb.), értömítők (kálcium injekció, C-vitamin injekció) adása, gégeödéma okozta fulladási veszély esetén a gégemetszés elkerülhetetlen. A fullánkok kiszedése, a beszúrás helyének híg szalmiákszesz oldatos bedörzsölése hasznos.

A macska chlamydiosisa a kötőhártya és a felső légutak gyulladásával járó fertőző betegség, amelyet a Chlamydia psittaci idéz elő.
Előfordulás. A macska chlamydiosisa világszerte előfordul, nálunk is megállapították. A macskák kötőhártya-gyulladása az esetek kb. 30%-ában chlamydiosis következménye. Svájcban a klinikailag egészséges macskák 5%-át, Kanadában 22%-át találták Chlamydia psittaci szeropozitívnak.
Kóroktan. A chlamydiák 0,2-0,4 μm nagyságú, coccoid alakú, sejtben szaporodó mikrobák. A fertőzött sejtekben a citoplazma-membránból származó burok (chlamys=burok, köpeny) által körülvett halmazok (citoplazmazárványok) formájában láthatók.
A chlamydiák ellenálló képessége hővel és fertőtlenítőszerekkel szemben nem nagy, 65°C-ra hevítve vagy 1-3%-os klórtartalmú fertőtlenítőszer-oldattal kezelve perceken belül elpusztulnak. A bélsárban, hörgőváladékban, magzatburkokban, továbbá beszáradva a porban is azonban kb. 3 hétig életképesek maradnak. A Chlamydia nemzetségben jelenleg több fajt különböztetünk meg, amelyek közül a Chlamydia trachomatis és a Chlamydia pneumoniae csupán az embert betegíti meg, a Chlamydia psittaci (psittacu=papagáj) azonban az állatokban és az emberben egyaránt megtelepszik.
A Chlamydia psittaci iránt gyakorlatilag az összes emlős- és madárfaj fogékony. A kórokozót eddig több mint 130 madárfajból, közöttük 57 papagájféléből izolálták. Klinikai tünetekben is megnyilvánuló betegséget főként papagájfélékben (psittacosis=papagájkór), galambokban, pulykában, kacsában, ritkábban más madarakban (ornithosis), az emlősök közül pedig kérődzőkben (vetélés, kötőhártya-gyulladás, tüdőgyulladás, ízületgyulladások, stb.), macskákban, lovakban (kötőhártya-gyulladás, légúti tünetek) és az emberben okoz, baktériumürítéssel járó tünetmentes fertőzés azonban bármely fajban előfordulhat. Kutyában esetenként szopornyicához társul Chlamydia psittaci okozta kötőhártya-gyulladás, felső légúti hurut.
Járványtan. A macskák egymástól főként belégzéssel fertőződnek, kötőhártya-, illetve légúti váladékokkal, de bekövetkezhet a fertőzés madaraktól, illetve ellő, vetélő kérődzők magzatburkaitól, váladékaitól is. A betegség leggyakrabban macskatenyészetekben, illetve macskapanziókban fordul elő, de a háztartásokban tartott macskák is megbetegedhetnek.
Tünetek. A betegség lappangási ideje macskák mesterséges fertőzését követően 3-5 nap. Kezdetben enyhe, savós kötőhártya-gyulladás alakul ki, amely gyakran egyoldali, majd később mindkét szemre kiterjed. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas. Elhúzódó esetekben a kötőhártya gyulladása gennyessé válik, a szemhéjak összetapadnak, a pislogóhártya előesik. A chlamydiáknak az orr üregeiben és a légutakban való szaporodása miatt orrfolyás, orrhurut, tüsszögés, köhögés lép fel, miközben az állatok egy része lázas lesz. Ritkán a mélyebb légutak megbetegedése, illetve tüdőgyulladás is kialakul.
Kezeletlen esetekben a betegség hetekre elhúzódik. Vemhes macskákban a kórokozó a méhbe is eljuthat, a kismacskák betegen, kötőhártya-gyulladással születhetnek.
Kórjelzés. Macskákban a kötőhártya-gyulladás gyakran chlamydiosis következménye. A beteg kötőhártyáról vett lenyomati készítményben, illetve kaparékból készített kenetben a fertőzött sejtek vakuolumaiban a chlamydiák festési eljárásokkal kimutathatók. A kötőhártyáról vett tamponmintákat embrionált tojás szíkzsákjába vagy szövettenyészetre oltva a Chlamydia psittaci kitenyészthető. A vérsavóban komplementkötési próbával, indirekt immunfluoreszcenciával, illetve ELISA-val ellenanyagok mutathatók ki.
Gyógykezelés, megelőzés, védekezés. A legcélszerűbb a tetraciklinekkel (oxitetraciklinnel, doxiciklinnel) szájon át végzett gyógykezelés legalább 7 napon át. A kötőhártya-gyulladás oxitetraciklin-tartalmú (OTC) szemkenőcsökkel ugyancsak jól gyógyítható. A Chlamydia psittaci a szulfonamidok, a penicillinek és az aminoglikozid antibiotikumok (streptomicin) iránt nem érzékeny. A korán abbahagyott kezelést esetenként kiújulás követi.
A megelőzés érdekében forgalomban van Chlamydia psittacit, macska-calicivírust, rhinotracheitis- és panleucopeniavírust együtt tartalmazó kombinált oltóanyag, amellyel a macskák eredményesen vakcinázhatók a chlamydiosis ellen is. A kombinált vakcinát 2 hetes időközzel kétszer adjuk egymás után, a macskakölyköknek legkorábban 9-12 hetes korban, majd évente egyszer ismét. A vakcinázással a klinikai tünetek megelőzhetők, a Chlamydia psittaci azonban a vakcinázott macskákban is megtelepszik.
Közegészségügyi vonatkozások. A Chlamydia psittaci iránt az ember is fogékony, a betegség zoonózis. Az ember legtöbbször papagájtól, kacsa, pulyka vágóhídi levágásakor, galamboktól, ritkán ellő, vetélő kérődzőktől vagy kivételesen beteg macskától, ritkán más fajú állattól fertőződik, főleg légúton. A fertőzés gyakran tünetmentes, de jelentkezhet láz, fejfájás, végtag- és mellkasi fájdalom, tüdőgyulladás, májmegnagyobbodás stb. A kórjelzésben az anamnézis, a tünetek és a vérsavók ellenanyag-titerének vizsgálata segít. A gyógykezelésre tetraciklineket vesznek igénybe. A megelőzés érdekében fontos a beteg macskák mielőbbi gyógykezelése és a macskákkal való foglalkozás során a személyi higiénia betartása.

A macska Aujeszky-betegsége lázas, általános és idegrendszeri tünetekkel lezajló, fertőző betegség, amely gyakorlatilag kivétel nélkül a megbetegedett állatok elhullásához vezet.
Előfordulás. Amióta 1902-ben hazánk fia, Aujeszky Aladár, a betegséget szarvasmarhán észlelt formáját leírta és a veszettségtől elkülönítette (pseudorabies), előfordulását kutyán, macskán, valamint sertésállományokban is világszerte megállapították. Sertésben, eltekintve azoktól az országoktól, amelyek a mentesítést már befejezték, a betegség nagyon gyakori. Nálunk jelenleg a tenyésztésre szánt állományoknak nagy része mentes a fertőzéstől. Az egyéb állatfajok, közöttük a kutya és a macska is, a sertéstől fertőződnek, azonban bennük a betegség ritka. Azokon a területeken, ahol nem tartanak sertést (pl. a mohamedán országokban), az Aujeszky-betegség ismeretlen.
Kóroktan. Az Aujeszky-betegség vírusa sertés és egyéb eredetű sejttenyészetekben is jól tenyészthető, citopatogén. Antigénszerkezetileg egységes. Gazdaspektruma a többi herpesvírustól eltérően széles, a sertésen kívül egyebek között fogékonyak iránta a kérődzők, a kutya és a macska és más húsevők, az ember azonban nem.
Járványtan. Az Aujeszky-betegség vírusának fenntartó gazdája a tartósan fertőzött sertés. Ettől fertőződnek más háziállatfajok, beleértve a kutyát és a macskát is. A macska fertőződhet a sertéstelepeken közvetlen érintkezés, illetve nyál, vizelet stb. útján vagy városban tartott macskák nyers sertésbelsőségektől, főleg tüdőtől, légcsőtől, gégétől, valamint vágóhídi hulladékok feletetésével. A gége, a légcső és a tüdő a tünetmentes, de fertőzött sertésekben is nagy mennyiségben tartalmazhat vírust, másrészt a gége és a légcső porcai könnyen felsérthetik a macska torkát, ami bementi kaput nyit a vírusnak.
Kórfejlődés, tünetek. A sérült száj- és garatnyálkahártyán vagy bőrön át bejutó vírus az idegek mentén az agyvelőbe jut, ott agyburok- vagy agyvelőgyulladást okoz, ami következetesen halálosan zajlik le. A betegek főként szájszögletüket, de más testrészüket is kíméletlenül vakarják, közben kimerültén fekszenek és fájdalmasan nyögnek. A legtöbb beteg állat 1-2 nap alatt elhullik. Hirtelen nyugtalanná válnak, esetleg hánynak. A legfeltűnőbb tünet, hogy fájdalmas nyivákolás közben bőségesen nyálzanak, a pupillák egyenlőtlenül tágultak, és egyes izomcsoportok rángógörcse is kialakul. A bőrviszketegség miatti vakarózás a betegeknek csak mintegy felénél jelentkezik. A beteg macskák szinte kivétel nélkül elhullanak.
Kórjelzés. A kórjelzés a jellegzetes tünetek miatt többnyire nem okoz gondot.
Védekezés, megelőzés. Ne etessünk nyers sertéshúst és sertés eredetű vágási hulladékot.

A macskakarmolási betegség az ember macskától eredő, helyi bőrelváltozásokkal és a környéki nyirokcsomók duzzanatával járó, elhúzódó lefolyású, fertőző betegsége. A betegség világszerte előfordul, bár ritka. Évente néhány eset nálunk is előfordul. A fertőzés macskától ered, karmolás, a macska nyálának sérült bőrre, sebfelületre jutása, ritkábban macskaharapás következtében. A betegség kórokozója egy, a karmolás helyén keletkező, folyadékkal telt, gennyes tályogban és a beolvadt nyirokcsomók tartalmában egyaránt kimutatható, sejtben szaporodó, rövid pálcika alakú, Gram-negatív, Haemobartonella henselae-nek nevezett mikroba. A kórokozót kitenyésztették táptalajon is, de jobban szaporodik egyrétegű sejttenyészetekben. Ez a mikroba megtalálható természetes viszonyok között a macska szájüregében és nyálában. A macska nem betegszik meg. A kórokozó valószínűleg a macska mosakodása során, a nyállal kerül a szőrzetre és a karmokra. A karmolás, harapás után 1-2 hét múlva a sebzés helyén a bőr kipirul, göbök, majd ezekből savós folyadékkal telt pusztula keletkezik, amely 1-3 hét múlva gyógyul. Ezt követően megduzzadnak a regionális nyirokcsomók, esetenként más nyirokcsomók is. A nyirokcsomók megduzzadását általános tünetek, láz, étvágytalanság, fejfájás, émelygés, fáradékonyság kísérheti. A nyirokcsomók gyakran elgennyesednek, beolvadnak. A folyamatok általában jóindulatúak, 2-4 hónap alatt gyógyulnak. A betegség kiállása tartós védettséget eredményez, ugyanaz a személy még egyszer nem betegszik meg. A betegségre utal a kórelőzmény (macskakarmolás) és a tünetek (a nyirokcsomók duzzanata azonban lehet tularaemia, yersiniosis stb. következménye is). A kórokozó az eddigi tapasztalatok szerint antibiotikumokkal alig befolyásolható. A megelőzésben lényeges a macskakarmolás vagy macskaharapás elkerülése, a sebzés kimosása, leöblítése és fertőtlenítése (felületes sérüléseknél alkohollal vagy jódtinktúrával).

Leukózisnak nevezzük a vérsejtképző szövetek daganatait. Többféle leukózis ismert macskáknál is. A lymphoid leukózis a leggyakoribb, amely általában az éretlen sejtek rosszindulatú átalakulása következtében alakul ki. A myeloid leukózis sokkal ritkább kórforma, az eosinophilsejtes, a basophilsejtes és az erythroblastos leukózis pedig kivételesen ritka kórformák. A lymphoid leukózis esetében a nyirokcsomók generalizált megnagyobbodása a jellemző, a folyamat elején általában csak a nyaki nyirokcsomók duzzanata ismerhető fel. A mandulák, majd a lép, végül a máj is átitatódik a daganatosan elváltozott sejtekkel és megnagyobbodik. A myeloid leukózisban a nyirokcsomók megnagyobbodása kevésbé jellegzetes, inkább fáradékonyság, lesoványodás, vérfogyottság, lép- és májduzzanat fordul elő. Az erythroid leukózisra súlyos vérszegénység jellemző. A betegség korai diagnosztizálásában sok segítséget nyújtanak a kiegészítő vizsgálatok. A vérkép a lymphoid leukózisban lymphocitássá változik. A myeloid leukózisban jellemző a vörösvértestek és a vérlemezkék számának csökkenése, valamint az éretlen granulociták megjelenése. Erythrobastos leukózis esetében a vörösvértest-szám és a vérfesték-koncentráció nagyfokú csökkenése állapítható meg.
A röntgen- és az ultrahangvizsgálat a lép és a máj megnagyobbodását segíti kimutatni. A nyirokcsomókból és a csontvelőből végzett próbapunkció, az ultrahang által vezérelt lép- és májbiopszia sejt- és szövettani eredménye kórjelző értékű.
A leukózis gyógyíthatatlan betegség, esetleg az állat élete hosszabítható meg. Az egyes gyógyszerek adagolásával, vértranszfúzióval a tünetek átmenetileg enyhíthetőek.