Horváth Vet állatorvosi rendelők

Emésztőszervi betegségek

Macskák fogkövességéről

A foglepedék (plakk) a fogak felszínén elhelyezkedő, csak erős mechanikai dörzsöléssel eltávolítható bevonat. Szárazanyagának 80%-át különböző baktériumok adják, amelyek a nyálból a fogfelszínre kiváló savas glikoprotein rétegen elszaporodva poliszacharid-fehérje hálózatot hoznak létre. Helyeződését tekintve íny feletti (supragingivalis) és íny alatti (subgingivalis) lepedéket különböztetünk meg. Az ínygyulladás (gingivitis) kiváltásában elsődleges oktani szerepe az íny alatti foglepedéknek van. A tömeges foglepedék szabad szemmel is jól látható, kis mennyiségű foglepedék pedig kimutatható egyszerű lepedékfestési eljárásokkal, pl. 5%-os neutrálvörös-oldattal a lepedéket vörösre festhetjük. A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentősen befolyásolja (pl. főtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetősége). Az eleség kémiai összetétele hatást gyakorolhat a lepedékben lévő baktériumok tápanyag-lebontási tevékenységeire, a lebontás során ugyanis mérgező anyagcseretermékek (toxinok) keletkeznek, amelyek az ínygyulladás egyik kiváltó okai. A fogazat hibái (pl. torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévő fogak, harapási rendellenességek, az antagonista fog hiánya, stb.), a fogak felületi egyenetlenségei (régebbi sérülések) elősegítik a lepedék felhalmozódását. A foglepedék (és a fogkő) elsősorban idősebb korban (3 éves kor felett) alakul ki, de olykor tejfogakon is megjelenhet. A macskák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak (egyes fajták esetében, pl. sziámi macskáknál a fogkő nagyon gyakori), közöttük bizonyos egyedi hajlamosság is megfigyelhető. A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd az előzáp- és zápfogakon mutatkozik, először az íny közelében.
A fogkő (cremor dentium) elmeszesedett foglepedék, mely a foglepedékben lévő kálcium-sók kicsapódásával, majd a teljes foglepedék elmeszesedésével jön létre. Anyagának 70-80%-a szervetlen sók, kálium- és foszfátvegyületek, kisebb mértékben magnézium- és nátriumkarbonát, valamint fluorid. Elhelyezkedése szerint ugyancsak íny feletti és íny alatti fogkövet különítünk el, amely a fognak mind a pofai (buccalis), mind a nyelvi (lingualis) és mind az ajaktájéki (labialis) felületén elhelyezkedhet. Az íny feletti fogkő könnyen észrevehető, az íny alatti azonban csak az ínytasakban, hegyes fogászati szondával tapintható ki. A fogkő a foghoz igen erősen tapad, felületét mindig el nem meszesedett foglepedék fedi. A fogkövesség súlyossága függ a baktériumflórától, a szervezet állapotától, megbetegedéseitől, az immunrendszer és a nem specifikus védelmi rendszerek állapotától. A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltűnő az ilyen állatok émelyítően büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatók a fogak felületén, elsősorban az ínyhez közeli részen a sárgásbarna felrakódások. A fogkő kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képződik, majd növekedve az egész fogat, sőt fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévő nagyszámú baktériumtól könnyen fertőződik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkővel érintkező szájnyálkahártya fekélyes gyulladása.
Azt a szájhigiéniás beavatkozást, amikor megfelelő eszközökkel eltávolítjuk a fog felszínéről a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt, fogkő-eltávolításnak (depurálás) nevezzük, ehhez kézi vagy gépi depurátorokat használhatunk. Ez nem kozmetikai beavatkozás. A beavatkozást az állatorvosok általában enyhe bódításban végzik, mivel a macskák nyugtalanok, nem sokáig bírják ezt a hosszadalmas és nagy pontosságot igénylő beavatkozást. A fogkőtől megszabadított felület egyenetlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért a fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Miután az állatorvosok elvégezték a depurálást és a polirozást, a szájüreg mikroflórájának helyreállítására is szükség van. Ezt nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal érhetjük el.
A fogkövesség megelőzésének legfontosabb része a fogfelszín tisztántartása. Súlyos fogkövesség esetén mind a macska, mind a gazda mandulagyulladás és garatgyulladás veszélyének is ki van téve. A gyerekek pedig sokszor megcsókolják cicáikat, együtt játszanak, alszanak és esznek velük, ezért fokozottan veszélyeztetettek. Ezért ezekben az esetekben célszerű rendszeresen speciális kisállat fogkefékkel és fogpasztákkal szájápolást végezni. Természetesen a macska rágjon minél többet és félévenként állatorvossal ellenőriztessük a fogait mindenképpen. Egyes tápgyártó cégek már fogkövességet megelőző tápokat (pl. Hill’s Canine t/d, Royal Canin dental, Sanabelle Dental, stb.) is gyártanak. Ezeknek a tápoknak a szerkezeti tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a pellet a macskafog behatolásakor nem roppan szét, hanem minden irányban hasad. A hasadáskor a darabok letolják a fogakról az időközben képződött foglepedékeket. A pelletek nagysága lehetővé teszi, hogy minden fogra és a kifejlett macskák testnagyságától függetlenül fejtse ki hatását. A DENTIZAHN rágócsík egy macskáknak kifejlesztett speciális rágóhenger, amely mechanikusan tisztítja a fogakat. A macskák nagyon szeretik ezt jó ízű jutalomfalatot.
A fogkövesség problémáját nagyon nehéz akkor megoldani, ha a cica fogköves, de öreg vagy beteg, tehát csak nagy kockázattal bódítható. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki az első enzim alapú fog és szájápoló tablettát, a DOGGYFRICE-t. Ez a hatását közvetlenül a szájüregben is kifejti vagy lenyelve a nyállal kiválasztódik. Deodoráló hatása megszünteti a kellemetlen szájszagot. Megelőzi és megszünteti a szájüreg baktériumos és gombás fertőzését. Megerősíti a fogzománcot, baktériumellenes védő filmréteget képez a fogak felületén, tisztítja és kifehéríti a fogakat. Rendszeres használata megelőzi a fogbetegségeket, meggátolja a fogkövesség kialakulását, folyamatos használata feloldja a meglévő kisebb fogköveket.

Macskák etetése

Mivel az etetési szokások fiatalkorban alakulnak ki, már kölyökkortól szoktassuk rá a macskát előregyártott tápra. A növendék macska táplálására még nagyobb gondot kell fordítani, mert pl. élete első négy hetében négyszeresére hízik születési súlyának. A vemhes macska energiaigénye folyamatosan nő, a fehérjeszükséglete is. A szükséges mennyiséget osszuk szét három vagy négy étkezésre. A szoptató macska is lényegesen többet igényel, a hetedik hétig az átlagos mennyiség akár három- vagy négyszeresét is, a kölykök számától függően, ezt a nagyobb mennyiséget hat alkalomra osszuk el, hetente 20-25%-kal növeljük az adagot. Friss ivóvíz mindig álljon rendelkezésre. A felnőtt macskát elég naponta kétszer etetni, reggel és este. A macska akkor tekinthető felnőttnek, ha a csontozata már nem növekszik tovább, ez kb. 9-10 hónapos korára tehető. Naponta mindig hasonló időpontokban etessünk. Ha macskáját új eleséggel akarja etetni, legjobb, ha először a megszokott eleséghez keverjük az újat, tehát nem hirtelen állunk át, és a keverési arányt addig növeljük az új eleség javára, amíg azt egymagában nem tudjuk adni. A táplálék legyen langyos, a macska a hűtőszekrényből frissen elővett eleséget legtöbbször visszautasítja, a táplálék legkedveltebb hőmérséklete 38°C körül van. Ha a macska nem fogyasztja el az egész adagot, a legközelebbi alkalom során a maradék mennyiségével csökkentsük az adagot. Olyan helyen etessünk, ahol a macskát semmi sem zavarja. Etetés után a macskának nyugalomra van szüksége, ilyenkor ne játszunk vele és ne akarjuk dögönyözni. Ne hagyjuk a tálban a maradékot, megromolhat, a legyek belepetézhetnek, baktériumok lephetik el. Ha a macska nem akar enni, egy napot nyugodtan éhezhet. Ez az egészséges macskának nem árt. Ha azonban az étvágytalanságot hányás vagy hasmenés kíséri, forduljunk állatorvoshoz. Kölyökmacskáknak ajánlatos a normális csont- és fogfejlődés biztosítására csonterősítő tablettát adni, a felnőtt macskáknak az általános ellenállóképesség fokozására, közérzetének javítására, stresszhelyzetekben (pl. kiállítás, utazás, stb.) a terhelhetőség növelésére, betegségek utáni felépülés gyorsítására multivitamin tablettát adni. A macskák nyalakodása közben lenyelt szőr a belekben gyakran gombóccá áll össze, ami emésztési problémákat, esetleg bélelzáródást okozhat, ezt szőrgombóc oldó paszta segítségével távolíthatjuk el, a paszta rendszeres alkalmazása megelőzi az újabb szőrgombócok kialakulását. A beteg macskák étvágytalansága gyakori probléma, ugyanis ezek az állatok amúgy is válogatósak. A probléma súlyossá válhat, ha házilag készített kis nátrium- vagy fehérjetartalmú eledeleket próbálnak az állattal megetetni, amelyek még az egészséges állatoknak sem ízlenek különösképpen. A beteg állatok tápláló- és hatóanyag-igényei általában nagyobbak az egészségeseknél, ennek oka a betegséget kísérő stresszállapot, valamint a lázas állapotot kísérő fokozott anyagcsere. Néhány alapelv arra vonatkozóan, hogy hogyan késztessük az állatokat táplálékfelvételre: a diéta biztosan teljes értékű és kiegyenlített legyen, többlet vitamin- és ásványi anyag ellátást biztosítsunk, a fejadag igen jól emészthető legyen, a táplálóanyag-koncentráció magas legyen, 3-4 etetésre osszuk el a napi adagot, melegítsük fel az ételt 38-39°C-ra, adjunk a táplálékhoz állati zsiradékot (ez a macska finomfalatja), etessünk nagy nedvességtartalmú takarmányokat, távolítsuk el azt az ételt, amit az állat 10-15 perc eltelte után sem eszik meg, mert a később felajánlott ételt nagyobb valószínűséggel fogadja el.

A nyálmirigyek cisztája

Nagyon kellemetlen betegség a nyálmirigyek megnagyobbodása. Sajnos, szinte mindig késve hozzák a tulajdonosok kedvencüket állatorvoshoz, mivel nem ismerik fel a duzzanat okát. Ilyenkor pedig már késő van a hagyományos kezeléshez. A nyálvezetékek tágulata mindig másodlagos elváltozás, amit azok részleges vagy teljes elzáródása (pl. nyálkő, szűkület, daganat) okoz. A fültő alatti, az állkapcsi nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy kivezető-csövének elzáródása miatt keletkeznek a retenciós ciszták. Ezek többnyire egy-, ritkán kétoldaliak. A fültő alatti ciszta az arc oldalán a fül előtt és alatt alakul ki. Az elváltozás egyik formája, amikor a lencsényi, vékony falú duzzanat a szájüregben, a nyelvfék alatt alakul ki. Ezt nevezzük ranulának. A nyaki ciszta az áll alatti tájékon, az állkapocs szögleténél vagy a gégetájékon helyeződik. Ezek tartalma sűrű, mézszerű nyál. A duzzanatok gyulladásos tünetektől mentesek, táplálkozási zavart a nagyméretű szájüregi ciszták okoznak. A szájüregi ciszták a fal egy részének kimetszése után gyakran gyógyulnak. Az áll alatti ciszta megszüntetésére megkísérelhető tartalmának leszívása után atropin befecskendezése. Maradandó gyógyulás csak a teljes megbetegedett nyálmirigy és a ciszta falának műtéti eltávolításával érhető el.

Macskák szájüregi sérülései

A macskák gyakran szenvednek sérüléseket a szájüregben. Leggyakrabban ezek a balesetek kellő körültekintéssel elkerülhetőek. Kölyökkorban alakulnak ki azok a rossz szokások, amelyek a későbbiekben veszélyforrások lehetnek. A kismacskák a fogváltás miatt szinte mindent megrágnak apró, tűhegyes fogaikkal. Ezért biztosítani kell számukra a megfelelő táplálékon felül (száraztáp) az olyan ártalmatlan játékokat, amelyekkel nemcsak elfoglalják magukat, hanem a gazda értékeit is kímélhetjük. Azokat a játékokat szabad csak felügyelet nélkül a macskánál hagyni, amelyeket semmiképpen sem tud szétrágni, lenyelni, illetve amelyekkel nem tud a szájában sérüléseket okozni. Az emészthetetlen gumi- és műanyag játékokból kisebb-nagyobb darabokat lerágcsálnak és amennyiben lenyelik, emészthetetlenségüknél fogva bélelzáródást okozhatnak. A probléma megoldására szinte minden esetben hasüregi műtét indokolt. A kismacskák tejfoga 3 hónapos kortól kezd váltódni, kb. 6 hónapos korra a maradandó fogakra cserélődnek a tejfogak, illetve kihasadnak a végleges fogak. Amennyiben a tejfog letörik, az csak ritkán okoz problémát, bár előfordulhat, hogy a megnyílt fogbél üregén keresztül befertőződik a fogmeder, és emiatt a sérült fogat ki kell húzni. A végleges fogak letörése is előfordulhat. A sérült fog pótlására is van lehetőség, de vállalni kell a vele járó hosszadalmas fogászati kezelést és a költségeket, valamint számolni kell azzal, hogy a pótolt rész még könnyebben sérülhet. A nyelven és a szájüreg nyálkahártyáján keletkezett sérülések nagyon vérzékenyek. Nagyon veszélyesek az éles fém eszközök, pl. konzervdoboz, kés, olló, üvegcserepek, porceláncserepek, stb. Ezeknek a tárgyaknak a sérülése nagyon súlyos, erős vérzést, fertőzést, nyelv- és szájnyálkahártya-elhalást okozhatnak. Az ilyen sérülések sebészeti ellátása minél előbb indokolt. A vérzés csillapítása és a seb varratokkal történő zárása után igen jó a gyógyulási esély minden ezen a területen keletkezett seb esetén. Gyakran szakad le az állkapocsról vagy az állcsontról a teljes fogíny. Ez bonyolultabb sebészeti és fogászati ellátást igényel. Bár macskák egyensúlyérzéke bámulatos, ők is gyakran szenvednek az esések után súlyos sérüléseket. A leggyakoribb sérülések a különböző törések (nagyon gyakran az alsó állkapocs-csont törése, a felső szájpadlás szétnyílása, a végtagok törései), a belső szervek sérülései (a vizelettel teli húgyhólyag vagy a lép szétrepedése), valamint a talajtól függően nyílt sérülések és horzsolások. A balesetek után az elsődleges feladat a shocktalanítás, valamint a nyugalom biztosítása.

Bélsárpangás

A bélsárpangás (obstipáció) okai a következő csoportokba sorolhatók:
-Nehezen emészthető anyagok: Nagytömegű csont, rostos fű kerülhet az emésztőcsőbe. Az etetésre szánt csontokból különösen a csirkecsont veszélyes. Ennek szúrós csontrészei sértik a bél nyálkahártyáját és a bélsárürítést fájdalmassá teszik, ezáltal a macska igyekszik visszatartani az ürítést. Idősebb macskákban a gyomornedv elválasztása csökkenése, elhízás, bélszűkület elősegíti az emésztetlen csont felhalmozódását a bélüregben. Azokban az állatokban, amelyek gyomor-bél emésztése jó, a csontokból felszívódó szervetlen anyagok a vastagbél nyálkahártyáján kiválasztódhatnak és következményként olyan tömegű foszforsavas mész (vakolatszerű anyag) halmozódhat fel a vastagbelekben, amely összetömörülve teljesen kitölti a végbelet. Ritkábban a lenyalogatott szőr vagy bélparaziták (orsóférgek) csomósodnak össze a belekben és ez akadályozza a bélsár tovahaladását.
-A medenceüreg beszűkülése: Az angolkór, a medencecsont-törés következményeként kialakuló deformáció, a medenceüregében fejlődő daganat (pl. prosztata), a végbél körüli gátsérv fontos hajlamosító tényező.
-A bélsárürítés fájdalmassága: A végbélnyílás körüli mirigyek eltályogosodása igen gyakori ok. A prosztata gyulladása, a prosztata megnagyobbodása is kiváltó tényező lehet. A hosszú szőrű macskák végbél körüli szőre hálószerűén összetapadhat, ami akadályozza az ürítést
-Mozgáshiány, a bélsárürítés rendszertelensége: A ritkán és rövid ideig mozgó, szobában tartott macskák a bélsarat hosszú időn át visszatarthatják, ennek következtében a béltartalom annyira besűrűsödik, hogy csak nehezen üríthető ki.
-A gerincvelő ágyék-keresztcsonti szelvényeinek sérülése: A gerincsérv, a gerincvelőburok elcsontosodása, a gerincvelő és a gerincvelőburok gyulladása az idegműködés akadályoztatásával segítheti elő a bélsárpangás kialakulását.
-A végbél körülírt kitágulása ritka kórforma, amely bélsárpangásra is vezethet. Könnyen tapintható.
A tünetek változóak. Feltűnő az enyhébb kiszáradás, a láz, a felhúzott, feszes hasfal. Az étvágytalan állat időnként hány és igen bágyadt. A kötött mozgás, az állat bűzös szaga ugyancsak felhívhatja a figyelmet a betegségre. A röntgenvizsgálati lelet nagyon jellemző. Ritka az egész vastagbél bélsárral való kitöltöttsége.
Gyógykezelés: A kisállatok bélsárpangásának terápiájában a legáltalánosabban használt hashajtó szer a szájon át beadott paraffinolaj. Azonban ez önmagában nem szünteti meg a már tünetekben megnyilvánuló bélsárpangást. A paraffinolaj vagy más, sikamlós folyadék (szappanos meleg víz, Klistier oldat) ömlesztése, ismételt végbélbe juttatása is szükséges. Ezt követően ajánlatos a végbél legvégső részében összesűrűsödött száraz bélsártömeget magfogóval kiszedni. Óvatosan esetleg gumikesztyűs ujjal is segíthetjük a bélsárrögök külvilágra kerülését. Ilyenkor nehéz elkerülni a bélnyálkahártya sérülését.
Megelőzés: Fontos a hajlamosító tényezők kiiktatása. Ha az anatómiai (pl. medenceszűkület) vagy működésbeli rendellenesség (öregkor) következtében jelentkező hajlam nem vagy nehezen szüntethető meg, hetente egyszer-kétszer Mira vizet, bélsarat puhító paraffinolajat keverjünk az eleségbe. A tejszín, a tej, időnként az olajos hal etetése is segíthet.

Idegentestek a gyomorban

Már a kölyökmacskáknak is kedvenc játéka a különböző tárgyak cipelése, rágcsálása. A macska minden elképzelhető tárgyat lenyelhet. A nagyobb tárgyak és a homok, talaj gyomorhurutot, gyomorgyulladást tart fönn. A kisebb terjedelmű idegen tárgyak, kavics, labda, textília, műanyag a gyomor végső szakaszában ékelődhetnek be, ezáltal elzáródást, tartósan megmaradó hányást okoznak. Az idegen test ritkábban elakadhat a szájüregben, a garatban vagy a nyelőcsőben, ezzel akadályozza a további táplálékfelvételt. Gyakrabban lejut a gyomorba. Itt a gyomorfal irritálása miatt gyakori hányingert és étvágytalanságot okoz. Előfordulhat, hogy sima falú, főleg gumilabda vagy játékbaba feje hetekig, hónapokig a gyomorban marad, ha elég nagyméretű ahhoz, hogy a vékonybélbe ne tudjon továbbhaladni és kihányni sem képes a páciens.
Lesoványodás, csökkent étvágy és gyakori hányás gyakori panasz szokott lenni. Ezekben az esetekben csak gyomormetszéssel lehet meggyógyítani a beteget. Általában azonban a gyomor és bélperisztaltika következtében a tárgy folytatja útját a tápcsatornában és a vékonybélbe jut. Ha elég kisméretű, előfordulhat, hogy a végbélből a bélsárral ürül. Ez nagyon szerencsés eset és csak aránylag enyhe panaszokat okoz. Bágyadtság, étvágytalanság, hányás, bélsárürítés hiánya és tapintáskor fájdalmas feszes has jelentkezik. Ezek a klasszikus tünetek. Idült esetekben lesoványodás, leromlás és súlyos kiszáradás is megállapítható.
Amennyiben a legkisebb gyanú merül fel idegen testre és az tapintással nem egyértelmű, úgy báriumszulfát tartalmú röntgenkontraszt anyagot etetünk a beteggel és 12 óra múlva röntgenfelvételt készítünk. Ennyi idő alatt a kontrasztanyagnak akadálytalanul a végbélig kell jutnia. Bármilyen jellegű bélperisztaltikai zavar esetén ez nem történik meg és előbbi bélszakaszokban is találunk röntgenárnyékot. A tapintási lelet vagy a röntgenkép alapján az operáció szükségessége eldönthető. A röntgenárnyékot adó idegen tárgyak natív felvételen is jól felismerhetőek. Esetleg az ultrahangvizsgálatot is igénybe vehetjük a gyomorban lévő idegen tárgyak kimutatására.
A jó általános állapotban lévő betegeknél előzőleg a görcsoldók és bélmozgatók, majd a hánytatás elősegítheti a gyomor kiürülését. Nagyobb tárgynak a gyomorból hánytatással való eltávolítását a fej előrehúzásával, garatingerléssel kísérelhetjük meg. A konzervatív terápiát csak azokban az esetekben próbálhatjuk meg, amelyekben az idegen tárgy biztosan végig fog haladni és képes lesz a macska kiüríteni. Ekkor szájon át csak folyadékot, illetve kevés olajat adunk, valamint a végbélen keresztül beöntéssel segítjük az ürítést. Ez azonban rendszerint eredménytelen és az idegen tárgy csak műtéttel távolítható el. Sikeres műtét után a betegek két napig csak napi kétszeri infúziót kapnak és szigorúan tilos enni, inni kapniuk. További két napig csak óránként kevés folyékony táplálékot adhatunk, majd két hétig csak turmixolt ételt ehetnek. Megelőzésre a legjobb, ha kedvencünket már kölyökkortól olyan játékokra szoktatjuk, amelyek ebből a szempontból veszélytelenek. Nem szabad a macskáknak játékból tömör gumilabdát dobálni. A játék után vegyük el előle azokat a tárgyakat, amelyek emészthetetlenek és szétrághatóak.

Végbélelőesés

A végbélelőesés a végbél nyálkahártyájának vagy egész falának kifordulását, kitüremkedését jelenti a végbélnyíláson át. A kifordult részt a végbélzáró izom görcsös összehúzódása a visszacsúszásban meggátolja. Az ily módon kiszorult részlet vérbővé lesz, megduzzad, vérzik, fájdalmas, sőt teljesen el is halhat. Húspiros, nedves, hurkaszerű képződmény kerül ki a végbélnyíláson, mely akár több centiméter hosszú is lehet.
A végbélelőesés lehet valódi, amikor a végbél végső része türemkedik a külvilágra, de hasonló tünetekben nyilvánul meg a vékonybél és a vakbél betüremkedése is, amikor a vékonybél egy része kerül a végbélnyíláson keresztül a külvilágra. A bélelőesést a görcsös bélsárürítés idézi elő. A parvovírus okozta gyomor- és bélgyulladás (panleukopénia), a különböző eredetű vastagbélgyulladások, a nagymértékű Trichuris vulpis féregfertőzöttség, idegen test a végbélben tarthatja fenn a görcsös bélürítési ingert.
Gyógyítása a kiváltó ok megszüntetésében, esetleg ismétlődése esetén műtétben áll. Enyhe esetekben minden nehézség nélkül vissza lehet helyezni az előesett belet. Súlyos esetekben az előesett résznek heges zsugorítása vagy teljes eltávolítása válhat szükségessé.

Az íny daganatai

Macskáknál sajnos viszonylag gyakoriak a szájüregben előforduló daganatok, ezek között is az ínydaganatok. Ezek a daganatok az íny szélén fejlődnek ki. Elsősorban idősebb macskákban észlelhetőek. Fejlődhetnek a nyálkahártyából, az alatta lévő kötőszövetből, sőt a csonthártyából is. Általában a szemfog és a zápfogak tájékán helyeződnek. Sokszor olyan naggyá nőnek, hogy a tulajdonosok a szájszögleten keresztül is jól láthatják. A fogíny szélén sorakozó, egymás mögött helyeződő ínydaganatok különböző nagyságúak, vékonyabb-vastagabb nyélen, esetleg széles alapon ülnek, dudorzatos felületűek és különféle szövetfélékből épülnek fel. Alapvetően éretlen és érett alakokat különíthetünk el. Az éretlen formák puhák, barnás színűek, vérzékenyek, kifekélyesedésre, szétesésre hajlamosak, szinte mindig gyulladásban vannak. Az érett formák ép hámréteggel fedettek, szürkésfehér vagy halvány vörös színűek, tömöttek. A daganat gyorsan továbbterjedhet a csontszövet felé. Ekkor az észlelhető, hogy a fogak meglazulnak, kiesnek és a macska nem szívesen rág.
A gyógykezelés a daganat nagyságától, helyeződésétől és egyéb tulajdonságaitól függ. Macskáknál főleg a műtéti gyógykezelésre támaszkodhatunk, a daganatellenes gyógyszerek (citosztatikumok) és a sugárterápia a kezelés ára miatt kevéssé használható. A daganat eltávolításakor teljes műtéti megoldásra törekszünk, aminek a környezet és a daganat kiterjedése szab határt. Szükség esetén az érintett fogakat is el kell távolítani. A nyeles, kisebb, jól körülhatárolt daganatok eltávolítása kisebb gondot okoz. Az előrehaladott, a környező részekbe áttéteket képzett daganatokat nem lehet sikeresen operálni.

Fogszuvasodás (caries)

A fog kemény állományának baktériumok okozta felpuhulása. A fogállomány szervetlen sóit azok a savak kezdik ki, amelyeket bizonyos baktériumok szénhidrátokból termelnek. A fogállomány szerves alkotórészei szabaddá válnak, majd más baktériumfajok által termelt fehérjebontó felmenteknek esnek áldozatul. A fogszuvasodás a fog cementállományában viszonylag gyorsan terjed. Macska fogaiban viszonylag gyakori. Ennek oka ismeretlen. Valószínűleg a szájflóra idézi elő. A fogszuvasodás helyén a fog kemény állománya hiányzik. A hiányos területet határoló fogállomány sötét színű. A fogszuvasodás üreget vájhat a fogállományban. Az üregben ételmaradványok vannak. A fogállomány és a szerves részek bomlása miatt a beteg állat szájüregéből jellegzetes bűzös szag árad.
Gyógykezelés. A beteg fogak gyógykezelése és konzerválása speciális ismereteket igényel. Előrehaladott esetben vagy a fogak meglazulásakor az eltávolítás a gyógymód.

Az étvágytalanság és a lesoványodás

A táplálék felvételének módjából, az elfogyasztott eleség mennyiségéből a macska egészségi állapotára jól tudunk következtetni. Az egészséges macska a szokott időben jó étvággyal, örömmel lát elesége elfogyasztásához, ha az etetés elmarad, éhséget érez, és ennek vérmérsékletétől, fegyelmezettségétől függő jeleit mutatja. Az étvágytalanság az eleségfelvételi zavar egyik formája. Az elsődleges étvágytalanságot az éhségcentrum működését közvetlenül gátló idegrendszeri betegségek idézik elő. Van pszichikus hátterű étvágytalanság is. A macskák étvágyára a környezetváltozás, a házhoz kerülő idegen személy vagy állat és sok más stressz tényező sokszor jól érzékelhető negatív hatást gyakorol anélkül, hogy megbetegedtek volna. Az étvágytalanság előidézője lehet továbbá az ízlelés és a szaglás zavara. Az idős kor velejárója az ízlelő bimbók, a szagfelfogó receptorok megfogyása. Rossz az étvágy orrgyulladásban vagy veseelégtelenség következtében karbamid választódik ki a száj nyálkahártyáján. A másodlagos étvágytalanság olyan betegségek következménye, amelyek az éhségérzet idegi és hormonális kontrollját károsan érintik. Ezek a fájdalommal, magas lázzal, mérgező anyagok, szövetszétesési termékek keletkezésével járó betegségek. A heveny gyomor-bél megbetegedésekben az étvágytalanság védekező mechanizmus, a táplálék elfogyasztása rontaná a beteg gyógyulási esélyeit. Az étvágytalanság nem azonos a nem evéssel. Ez utóbbi esetben a macskák éhesek, eleségük iránt érdeklődést mutatnak, azonban az eleségfelvételnek, rágásnak, nyelésnek az akadályozottsága miatt nem fogyasztják el azt. Ezzel járnak a szájüreg fájdalmas vagy bénulásos kórformái, a garat, a nyelőcső izmainak bénulása, valamint az utóbbi eltömődése. A lesoványodás, a tápláltsági állapot romlása, a szükségesnél kevesebb energia szervezetben való értékesülésének a jele. Ennek oka lehet a lesoványodás, a minőségileg vagy mennyiségileg nem kielégítő eleség nyújtása, a tápanyagok hiányos beépülése és a nagy energiaveszteség. A tápanyagok emésztési elégtelensége leggyakrabban hasnyálmirigy-betegségek, jóval ritkábban epesavhiány következménye. A felszívódás hibája a bél nyálkahártyájának a megbetegedéséből származik. Nagy az energiafelhasználás lázban, fertőzésben. Energiaveszteség éri a macskákat, ha hánynak, hasmenésük van, vizeletükkel sok fehérje, glükóz távozik el. A lesoványodás esetén a legfontosabb feladat az előidéző ok meghatározása és lehető elhárítása. Mivel azonban az eleség felvételének hosszú időn keresztüli megtagadása súlyos következménnyel járhat, sokszor még a diagnózis felállítása előtt szükség van arra, hogy a betegeket eleség elfogyasztására rábírjuk. Ez gyakran már az ízletes táplálékkal való többszöri kínálgatással, rábeszéléssel sikerül. Az étvágyat a legtöbb esetben gyógyszerekkel nem is lehet vagy nem is szabad erőltetni. Pszichogén lesoványodásban nyugtatók adása lehet eredményes.

A hányás

A hányás a gyomor-, esetleg a béltartalom önkéntelen, vissza nem tartható kiöklendezése, reflexes folyamat. A hányás lehet agyvelői eredetű, az agyi hányási központok közvetlen ingerlésének a következménye, ez a központi hányás. Félelem, fájdalom, az agyi nyomás emelkedése, gyulladásos folyamatok a koponyacsonton belül a központi hányás okozói. Jóval gyakoribb a perifériás hányás: a hányási inger a szervezet más helyein keletkezik és szimpatikus idegek vezetik a központba. A hányási receptorok különösen nagy mennyiségben találhatók a gyomor-bél traktusban. A receptorok izgalmát gyulladások, sérülések vagy kémiai és mechanikai hatások, valamint a gyomor-bél fal feszülése váltja ki. Hányást okoznak továbbá bakteriális eredetű mérgező anyagcseretermékek, bizonyos gyógyszerek-vegyszerek. Hányást idéznek elő még szagok, röntgensugarak és az utazási betegség.
A hányás emésztőszervi eredetű okai lehetnek a következőek:
-Étrend: hirtelen eleségváltoztatás, romlott eleség, növények felvétele, eleségallergia.
-Gyomor: idegen tárgyak, gyulladás, gyomor és bélmozgás fokozódás, fekély, kitágulás, megterhelés.
-Vékonybél: gyulladás, idegen tárgyak, bélelzáródás, paraziták.
-Vastagbél: gyulladás, eltömődés, bélgörcs, bélirritáció.
A hányás más okai lehetnek a következőek:
-Gyógyszerek, vegyszerek: citosztatikumok, szívglükozidák, nem szteroid gyulladáscsökkentők, nehézfémek, tisztítószerek, stb.
-Anyagforgalmi betegségek: cukorbetegség, vese-, májelégtelenség, vérmérgezés.
-Fertőző betegségek: panleukopénia (fertőző gyomor és bélgyulladás).
-Hasűri betegségek: hasnyálmirigy-gyulladás, hashártya-gyulladás, vesegyulladás, méhgyulladás.
-Idegrendszeri betegségek: egyensúlyzavar, koponyasérülés, stressz, epilepszia.
Gyógykezelés. Heveny hányás esetén a betegtől az eleséget és az ivóvizet 12-24 órára meg kell vonni és ezután csak fokozatosan szabad folyadékhoz juttatni, később pedig jól emészthető, rostszegény eleséggel kínáljuk. Az ivóvizet kis adagokban nyújtsuk vagy jégkockák formájában nyelessük le a macskával. Erős hányás esetén a betegeknek intravénásan folyadékpótlást, infúziót kell nyújtani. Ha hányáscsillapító gyógyszerek adására szükség mutatkozik, ezeket lehetőleg a hányást előidéző kóroknak megfelelően kell megválasztani.

A száj, a garat és a nyelőcső betegségei

A szájgyulladás.
A szájgyulladás oktana többféle lehet. Fizikai okok: sérülés, idegen tárgy, fogkő, vegyszerek. Fertőzések: baktériumok, ritkábban gombák (szájpenész). Egyéb okok: vesebetegség, autoimmun eredet, daganatok.
Tünetek. Étvágytalanság, nyálzás, szájszag, elváltozások a száj nyálkahártyáján.
Gyógykezelés. Az ok kiderítése és megszüntetése. Szájöblítés, ecsetelés, fogkezelés. Súlyos esetekben antibiotikumok. Diéta, pépes, folyékony eleség.
Garat- és mandulagyulladás.
A torok és a mandulák gyulladása gyakori és többnyire együtt fordul elő. A betegségre hajlamosít az ellenálló képesség általános csökkenése vagy a szervet érő hideg (hideg víz, levegő), a gyulladást pedig az elszaporodó és a mélyebb szövetekbe hatoló baktériumok idézik elő. Heveny esetben a beteg lázas, nem eszik, bágyadt, torka, mandulái kipirultak, esetleg kimaródások, felrakódások észlelhetők azokon. A macskáknak könnyen nyelhető, folyékony eleséget kell nyújtani. A torokmandulák ecsetelése, öblítése hasznos lehet, súlyos esetekben antibiotikumos terápia válik szükségessé.
A nyelés zavara.
A táplálék lenyelését megnehezíti vagy akadályozza a garat fájdalmas gyulladása, vizenyős beszűrődése. A garat izomzatának bénulása (veszettség) miatt a macska a falatot nem képes lenyelni. Ha fel is vette, megrágta, kiesik a szájából. A nyelési zavar további oka a nyelőcső működészavara, izomzatának bénulása, a szerv kitágulása, eltömődése következtében.
Nyelőcsőtágulat.
A szerv örökletes vagy szerzett megbetegedése. A szerzett kórforma lehet ismeretlen eredetű. Másodlagosan a nyelőcsőszűkület lefűződés előtti szakaszában következik be, mert a falat tovahaladásának akadályozása miatt a nyelőcsőszakaszt az ott pangó, felhalmozódó eleségrészek feszítik, ezért az kitágul.
Nyelőcső-eltömődés.
Előállhat csontdarab vagy más tárgy lenyelése és a nyelőcsőben való elakadása, beékelődése következtében.
Nyelőcső-lefűződés.
A betegség veleszületett.
Tünetek: A nyelőcsövön az étel nem tud a gyomorba kerülni, felhalmozódik a kitágult nyelőcsőszakaszban, majd egy idő után a macska azt felöklendezi. Nincs szó hányásról, bár a jelenségek igen hasonlatosak, mivel nem a gyomor tartalma kerül a külvilágra, a felöklendezett anyag nem savas kémhatású, jelezvén a gyomorsósav hiányát. A beteg macska állandóan éhes, a megszűkült nyelőcsőszakaszon jobbára csak folyadék tud átkerülni, lesoványodott, ha fiatal, fejlődésében visszamaradt, csenevész. A felöklendezett tartalmat az éhes állat újra és újra megeszi, hogy éhségét csillapítsa. Mindez önmagában is bizonyítéka annak, hogy nem lehet a tünetek (hányás) hátterében valamilyen gyomor-bél megbetegedés. A diagnózis megerősítésére nyelőcsőszonda levezetésére van szükség. A szonda a kitágult szakaszon feltűnően könnyen, minden ellenállás nélkül átszalad, majd egy adott helyen elakad. Röntgenvizsgálattal, kontrasztanyag lenyeletése után kirajzolódik a nyelőcsőtágulat, valamint a szűkület és a lefűződés lokalizációja.
Gyógykezelés. A nyelőcső-lefűződést műtéttel ugyan fel lehet szabadítani, de a tágulat műtéttel való megoldása nem lehetséges. Ennek következtében a gyógyulás kilátásai, bármi okozta a nyelőcső kitágulását, nem kedvezőek.

A belek betegsége

A bélelzáródás
A macskákban a bélelzáródást legtöbbször a vékonybélbe ékelődött idegen tárgy idézi elő. A lenyelt és a gyomorba került magok, szalámivégek, használati tárgyak stb. egy része be tud jutni a vékonybélbe, egyesek közülük itt elakadnak, a bél fala rájuk feszül és helyben rögzíti azokat, ezáltal tartósan vagy véglegesen akadályozottá válik a béltartalom tovahaladása. A következmény kiszáradás, mérgezés miatt sokk kialakulása. A beékelődött tárgy helyi vérkeringési zavart okoz a bélfalban, ami a bél fal elhalásának, hashártya-gyulladás kifejlődésének válik előidézőjévé. Az idegen tárgyak egy további hányada kimutatható baj nélkül továbbítódik a bélcsövön át és ürül ki a bélsárral. A teljes bélelzáródással szinte mindig együtt járó következmény a bágyadtság, a teljes étvágytalanság és a hányás. Elmarad a bélsárürítés is. A macska púposított testtartással áll, kiszáradt állat benyomását kelti. A hasfal áttapintásával a formált, kemény tárgyak sokszor jól kiérezhetők, a sugárelnyelők pedig röntgennel kimutathatók. A diagnosztikai problémát a bizonytalanul kitapintható, röntgennel nem vizsgálható műanyagok, textíliák által okozott eltömődés kimutatása adja. További nehézséget jelent a kórhatározásban, ha az általuk okozott eltömődés nem teljes, hanem mellettük több-kevesebb tartalom továbbítódik. Ilyenkor a macska hetekig elélhet, közben kondíciója nagyon leromlik, csonttá-bőrré lefogy. Teljes eltömődésben a túlélés időtartama az elzáródás helyétől függ, minél közelebb történt az eltömődés a gyomor kivezető nyílásához, annál kedvezőtlenebbek a kilátások. Legjobb esetben, ha képlet a vékonybélben helyeződik, a túlélés 6-8 napra tehető. Gyógyulást csak a beékelődött tárgy műtéti eltávolításával lehet elérni. Az operációval nem szabad késlekedni akkor sem, ha a diagnózis nem állítható fel teljes határozottsággal. Egy feleslegesen végzett diagnosztikai hasfeltárásnak a kockázata jóval kisebb, mint a szükséges műtét elmaradásáé.
Macskákban ritkán előfordul még, hogy a bélelzáródást a bél helyzetváltozásai (bélcsavar, bélbetüremkedés, sérv) okozza. Viszonylag gyakori a bélbetüremkedés parvovírusos okozta panleukopéniában.
A bélsárpangás
Gyakori, hogy a vastagbélben felgyülemlik, besűrűsödik, majd megreked a béltartalom. A bélsár könnyen besűrűsödik akkor, ha sok csont elfogyasztásából származó nagy tömegű mészsót és kevés rostot foglal magában. A sok éles csontszilánk a béltartalomban sérti a bél nyálkahártyáját, aminek következtében romlik a perisztaltika. Gyengülnek a bélmozgások még idősebb korban vagy a szervezet legyengülése következtében is. A betegek gyakran készülnek hozzá a bélsárürítéshez, de legfeljebb csak kevés, kemény vagy kőkemény bélsár távozik végbelükből. Bágyadtak, étvágytalanok, púposított testtartással állnak. A hasuk áttapintásával a felhalmozódott bélsár kemény, egyenetlen felületű, hurkaszerű képlet formájában könnyen felismerhető. Ha segítség nem érkezik, a belek fala a bélsár felfekvésének helyén sorvad, elhal, a belek átfúródnak és hashártyagyulladás vet véget a macska életének. A hashártyagyulladás kialakulására láz és az általános állapot gyors romlása mutat.

A májbetegségek megállapítása

Betegvizsgálat. Macskában a hasüreg mély áttapintásával a jobb bordaív mögött a máj kitapintható, megnagyobbodása, felületének elváltozása felismerhető. A sárgaság májbetegség fennforgására hívja fel a figyelmet. Sárgaság észlelése esetén azonban alapvető kérdés, hogy bizonyítva legyen annak máj eredete, másrészt a macskák májbetegségeinek nagy része, különösen az idült kórformák, sárgaság jelentkezése nélkül zajlik, a sárgaság önmaga tehát egyrészt még támasztja alá, hogy a macska májbeteg, másrészt a macska akár súlyos májbetegségben is szenvedhet, ha a sárgaság jelei nem mutatkoznak. A májelégtelenség egyéb klinikai tünetei, mint pl. a máj-agyvelői szindróma, hasvízkór, ödémaképződési hajlam, véralvadási zavar, a betegség előrehaladott szakában alakulnak ki, a korai diagnózishoz nem szolgálnak adatokkal.

Laboratóriumi vizsgálatok. Az epefesték-szint emelkedése, amennyiben máj eredete bizonyítást nyert, máj elváltozásra utal. Macskában csak az összes epefesték-meghatározásnak van értelme, mivel az epefesték, más háziállatfajokkal ellentétben, májon kívül is átalakul a vizeletbe is bekerülő bilirubin-glükuronáttá. Ebből következik, hogy a vizeletből az epefesték kimutatásával sem lehet a diagnózishoz használható következtetéseket levonni. A vér májenzimjei aktivitásemelkedésének a megállapítása a korszerű májdiagnosztika fontos és elengedhetetlen tartozéka. A májműködés vizsgálatára napjainkban elsősorban az összepesav-szint mérése ajánlható. Az epesavak mennyisége jelentősen emelkedik a vérben májműködés-zavar és sönt esetén. Az emelkedést az okozza, hogy a máj nem képes a vegyület kiválasztására a vérből, a szerven belül a konjugálására, majd elválasztás ára az epébe.

Képalkotó módszerek és májbiopszia. A röntgenvizsgálat a máj nagyságváltozásáról, kontrasztanyaggal való feltöltésük esetén pedig az epeutak átjárhatóságáról tájékoztat. Nagy fejlődést jelentett a máj diagnosztikában az ultrahangvizsgálat, amely veszélytelen, könnyen kivitelezhető módszer, és a szerv terimeváltozásán kívül informál a májszövet sűrűségéről, valamint szövettömörülések, daganatok kialakulásáról is. A komputertomográf pedig az elváltozások még ennél is részletesebb felismerését teszi lehetővé. Laparoszkópia segítségével a szerv felületének elváltozásai válnak megtekinthetővé. A májszövetkimetszés (májbiopszia) és a májbioptátum szövettani feldolgozása a májdiagnosztikának ma is a legmegbízhatóbb metódusa, amely nemcsak a máj esetleges bántalmazottságára és legjobb esetben annak súlyosságára, hanem a betegség mibenlétére is rámutat. A májbiopszia végzése során az ultrahang irányítás gyakorlatilag kiküszöbölte az eljárás veszélyességét és lehetővé tette, hogy a szerv pontosan meghatározott részéből történjen a szöveti minta nyerése (célzott májbiopszia).

A májterápia alapelvei. A májbetegségek gyógyszeres oki kezelésére alig van lehetőség, ezért a terápia lényegét a máj terheléstől való megóvása és ellenálló képességének fokozása jelenti. Az ezt elősegítő étrendi rendszabályok és gyógyszeres beavatkozások összességét nevezzük májvédő terápiának. A májvédő terápia heveny betegségekben az, hogy a kórok elhárulása után a jó regenerációs képességgel rendelkező szerv gyógyulásához időt nyerjünk és kedvező körülményeket teremtsünk, idült esetekben pedig a betegség súlyosbodását késleltessük és a macskának betegsége ellenére kielégítő életminőséget teremtsünk. A májvédő terápia étrendi előírásokból és gyógyszeres kezelésből áll.
A táplálás szabályozásának céljai a következőek:
-A testtömeg megőrzése, a fogyás elkerülése, optimális energiaellátás.
-Optimális fehérjeellátás, a pozitív N-egyensúly fenntartása, a strukturális fehérjék bontásának megakadályozása, a véralbumin-szint fenntartása.
-A zsírok adását csak zsírintolerancia esetén korlátozni.
-Komplex szénhidrátok, rosttartalmú eleség adása előtérben.
-Mikrotápanyagokkal való kedvező ellátás, cink, vízben oldódó vitaminok bevitele, nátriumfelvétel szabályozása.
Étrendi előírások:
-Ízletes, nagy energiatartalmú eleség.
-Jó minőségű, jól emészthető proteintáplálék; minimum 2,1 g/ttkg/nap
-Zsírokból átlag 2-3 g/ttkg/nap, korlátozás csak zsíremésztési zavar esetén.
-Szénhidrátokból átlag 5-8 g/ttkg/nap az adag; rosttartalmú eleség.
-Mikrotápanyagok: B- és C-vitamin, cink-szulfát, cink-glukonát kiegészítés, nátrium-bevitel korlátozása.
A gyógyszeres kezelés célja a májsejtek glükogénnal való feltöltése, antibiotikumokkal a bél- és máj baktériumok elszaporodásának megakadályozása, vitaminpótlás.

A sárgaság és a zsírmáj betegsége

A sárgaság tünet: a nyálkahártyák, a nem pigmentált bőr, a nyálkahártyák sárgára való színeződését jeleni. Oka az epefesték jelentős és tartós felszaporodása a vérben, valamint kötődése a szervezet szöveteihez. Az epefesték a széteső vörösvérsejtek hemoglobinjából állandóan termelődik és főleg az epével távozik a szervezetből. A termelés és a kiválasztás egyensúlyának megbomlása esetén visszamarad és felhalmozódik a szervezetben, tehát a sárgaság oka végső soron, hogy több epefesték keletkezik időegység alatt az átlagosnál vagy gátolt a vegyület kiürülése. Oktani alapon a sárgaságnak három fő típusát különböztetjük meg.

Elzáródásos sárgaság. Az epevezető elzáródása okozta sárgaság macskában ritka, főleg a máj melletti szervek (hasnyálmirigy) gyulladásos, daganatos betegsége miatt van. Még ritkább a vezeték epekő miatti elzáródása. Vékonybélgyulladásban az epevezető beszájadzása körüli ödéma okozhat zavart az epe elfolyásában.

Vörösvérsejt-széteséses sárgaság. Vörösvérsejt-szétesésessel járó betegségek macskákban nem ritkák. A vörösvérsejtek bomlásából olyan nagy mennyiségű epefesték keletkezik, hogy annak kiválasztását a máj teljesíteni nem képes. Ezért a vérfesték-vizelés és a vérszegénység mellett a vérveszteség harmadik jellemző velejárója a sárgaság.

Máj eredetű sárgaság. Oka összetett: a megbetegedett máj működése romlik, korlátozódik, és nem képes a keletkező epefesték ki- és elválasztására, valamint a károsodik a szerv struktúrája is, ez pedig a kis epeerek eltömődésével, összenyomatásával jár, tehát a már megtermelt epe sem tud megfelelő ütemben elfolyni. Az oktanában tehát funkcionális és mechanikai tényezők egyaránt szerepelnek.

A macska zsírmáj betegsége nem ritka jelenség. A vérsejtoldódásnak, kiterjedt májbántalomnak, az epeelfolyás akadályozottságának sárgaság, az éhezésnek zsírmáj lehet a következménye.
Kóroktan. A súlyos fokú Haemobartonella fertőzés, a vérsejtoldó gyógyszerek (acetamin), baktériumok vértestoldódást (hemolízist) és következményes sárgaságot okoznak. A baktériumos eredetű vérsejtoldódást és sárgaságot, az epeelfolyás-akadályoztatást és az immunszuppressziót leggyakrabban a macskaleukózis (FeLV) és a fertőző hashártyagyulladás (FIP) vírusa által okozott fertőzés indítja meg. A gyakori „zsírmáj” kialakulásának oktanában az Escherichia coli-fertőzésnek is szerepe lehet. A beteg epéjéből a baktérium gyakran izolálható. Az elhízott, majd valamilyen oknál fogva nem evő, étvágytalan (éhező) macskákban a máj zsírtartalma 5-10-szeresére növekedik és ezzel működése elégtelenné válik. A folyamatot az inzulinhiány, a táplálék alacsony arginin-karnitin tartalma súlyosbíthatja.
Tünetek. A tartósan étvágytalan macska sárgasága a száj és az orr nyálkahártyáját, valamint a külső hallójárat belső felületét borító bőr elszíneződése alapján vehető észre a legegyszerűbben. A vérsejtoldódást nagyfokú gyengeség, vérfogyottság, szapora, felületes légzés, esetleges lázas állapot is kíséri. Gyakori a máj- és a lépduzzanat, a dehidráció.
Gyógykezelés. A táplálék energiában gazdag és teljes értékű fehérjében dús legyen. Teljes értékű, dobozolt macskatáp etetése ajánlható. A táplálék zsírtartalma meg felelően magas (15-30%) legyen. Ez energiát, esszenciális zsírsavakat, ízletességet biztosít. Az étvágytalan macska mesterséges etetése szükséges. Az elektrolitfolyadék-terápia gyakran nélkülözhetetlen.

A heveny májbetegségek

A máj elváltozásai lehetnek regresszívek vagy gyulladásosak, sokszor azonban a kétféle elváltozás egyidejűleg alakul ki. A klinikai tünetek, a következmények a májban keletkezett elváltozások súlyosságával és nem annak sajátosságával függenek össze.

Kórokok
1. Fertőzések. Az egészséges macskák többségének a mája főleg clostridiumokból álló baktériumpopulációt tartalmaz, a különben bajt nem okozó baktériumok a szervet ért gyengítő tényezők hatására elszaporodhatnak és máj gyulladást idézhetnek elő, illetve súlyosbíthatják a más okból keletkezett májbetegséget.
2. Toxinok. Számos vegyszer hepatotoxikus hatású: ilyenek pl. a réz, vas, szelén, arzén és foszforvegyületek, a háztartásokban, mezőgazdaságban forgalmazott vegyi anyagok jelentős része.
3. Gyógyszerek. A glükokortikoidok, egyes antiepileptikumok, a mebendazol, a klórtetraciklin, a szulfonamid/trimeroprim egyebek mellett azok a macskapraxisban gyakran használt gyógyszerek, amelyek károsíthatják a májat. A kóroktan fontos tényezője, hogy milyen a máj érzékenysége a kórokozóval szemben. Érzékenyek a fiatal, valamint az elzsírosodott májú macskák. Előfordul egyedi érzékenység is, amikor nem lehet annak okát megjelölni. Az érzékenység, illetve az ellenálló képesség hiánya a magyarázata annak, hogy miért idéz elő hasonló kórok az egyik macskában súlyos betegséget, míg egy másik tünetmentes marad.

Tünetek
A diagnózishoz a jó kórelőzmény nagy segítséget jelent. Sok esetben ugyanis, ha a májat nem érte nagy károsodás, nincsenek felismerhető következmények. Máskor inkább csak általános tünetek mutatkoznak vagy a mérgezés, fertőző betegség egyéb jelenségei fedik el a májszimptómákat. Sárgaság inkább csak a súlyosabb kórformákban mutatkozik. A heveny májbetegségeket főleg akkor állapítjuk meg, amikor a máj szövet nagyobb része elpusztult. Nagy adag hepatotoxikus anyag felvétele után a tünetek hamar kialakulnak, hányás, hasmenés, étvágytalanság, levertség, sárgaság következik be. A kimenetel változatos: a gyors javulástól a gyógyítási kísérletek eredménytelenségéig, az elhullásig sokféle lehetőséggel kell számolnunk. Az egyik gyakori kimenetele a heveny májbetegségeknek, hogy azok az enyhe vagy nem jellemző tüneteik miatt még csak megállapításra sem kerültek, vagy ha mégis, teljesen elmúltak és a macskák tünetmentessé váltak. A betegség elmúlása azonban csak látszólagos, a kóros folyamatokból a későbbiekben idült májbetegség fejlődhet ki.
Gyógykezelés. A beteget teljes nyugalomba kell helyezni. A sokk kivédésére Ringer-laktát-, valamint glükóz-infúzió. Injekciós antibiotikum-kezelés. Elhúzódó esetekben és rekonvaleszcenciában májvédő terápia.

májdaganatok ritkák, inkább idősebb macskákban fordulnak elő. A macskák májában adenomára emlékeztető szövettömörülések, csomók gyakoriak, ezek azonban jó indulatú, a daganatoktól elkülönítendő elváltozások. A májrák folyamatosan rosszabbodó, idült megbetegedés. A macskák lesoványodnak, bágyadtak, étvágytalanok. Az esetleges sárgaság vagy a hasvízkór tereli a figyelmet a máj megbetegedésére. Már a fizikális betegvizsgálat eredménye is sokszor kórhatározó értékű: a lesoványodott macska mája könnyen kitapintható, és a májnak a daganatoktól tömör, dudorzatossá vált felülete esetleg kiérezhető. A pontosabb kórhatározás ultrahangvizsgálattal, valamint célzott májbiopsziával történhet. A májrák lefolyása, más daganatos betegségekhez képest viszonylag gyors, a betegség első jeleit a macska csak néhány héttel szokta túlélni.

Az epehólyag és az epeutak betegségei ritkák, más idült sárgasággal járó májbetegségektől nehezen, főleg csak ultrahangvizsgálat segítségével különíthetők el. Az epekövek recidiváló, epepangásos sárgaságot okozhatnak; egyébként a kövek nagy része néma, következménnyel nem jár. Másodlagos epehólyag-gyulladás bél- vagy májbetegségek szövődményeként fordul elő.

Az idült májbetegségek

Az idült májgyulladás macskákban nem gyakori. Okai között a fertőzés, valamint az immunbiológiai eredet szerepel, de sokszor eredetét nem lehet megmondani. Tünetei: bágyadtság, étvágytalanság, bő vizelés, az esetek nagy részében sárgaság. A betegek lesoványodnak, majd a folyamat májcirrhosisba megy át. A tárolási betegségek közül leggyakoribb a májlipidózis. A cukorbetegségnek a máj elzsírosodása szinte törvényszerű velejárója. Ezen kívül vegyszerek, baktérium-toxinok, gyógyszerek (tetraciklin-lipidózis) hatására áll elő. A réztárolási hepatopathia a rézkiválasztás öröklött zavara fordul elő. Az idült megbetegedés, amikor a májsejtekből a réz hirtelen a vérbe áramlik, heveny, súlyos fellobbanásban mutatkozik. A májcirrhosis és a májfibrosis a macskák gyakori és klinikai módszerekkel egymástól alig elkülöníthető betegsége. A májcirrhosist a máj és/vagy az epeerek gyulladásai idézik elő. A májfibrosis pedig elsősorban a jobbszívfél-elégtelenségben előálló tartós vérpangás miatti kötőszövetszaporodás, -zsugorodás következménye. Májfibrosisban, a cirrhosisal ellentétben, a májban regenerációs, átépülési folyamatokkal alig találkozunk. Mindkét esetben azonban a kórképet meghatározó kimenetel azonos: a máj működő szövete végérvényesen, fokozatosan pusztul, megfogy, helyét zsugorodó kötőszövet tölti ki. A májsejtek megfogyása, ha nagyfokú, májelégtelenséget okoz, másrészt a zsugorodó kötőszövet a májon áthaladó vérerek egyre nagyobb részét zárja el és kapcsolja ki véglegesen a vérkeringésből. A májbeli érrendszer összkeresztmetszetének májbeli megszűkülése tartós vérpangással jár a mögöttes érterületen, ami a hasvízkór kórfejlődésében jelentős tényező, másrészt romlik a máj saját vérellátása is.

Tünetek, kórhatározás. A májcirrhosis/fibrosis általában lassan és hosszú időn keresztül, minden betegségre utaló jel nélkül fejlődik. A betegségre először az általános tünetek, mint a bágyadtság, soványodás hívja fel a figyelmet. Gyakori következmény a hasvízkór, sokszor a hasvízkór az első panasz, amellyel a macska állatorvosi vizsgálatra kerül, és csak a has vízkór felismerése vezet az alapbetegség a májcirrhosis/fibrosis megállapításához. Az idült májbetegségek további velejárói még idegrendszeri tünetek is lehetnek, sárgaság azonban még előrehaladott stádiumban is ritka. A kórhatározást kezdeti esetekben laboratóriumi vizsgálatokkal lehet alátámasztani. Kórjelző értékű az ultrahanggal esetleg laparoszkóppal ellenőrzött (célzott) májbiopszia és a máj minta szövettani feldolgozása.

Kimenetel, gyógykezelés. A máj fibrosis/cirrhosis gyógyíthatatlan betegség. Nincs sok remény a tartós életben maradásra, ha már hasvízkór és különösen nem, ha idegrendszeri tünetek (görcsök, tudatzavar, kóma) mutatkoztak. Ha a betegséget a korai szakaszában állapították meg, a macska szerencsés esetben még hosszú hónapokig viszonylag jó állapotban elélhet, de a kórfolyamatot gyakorlatilag alig áll módunkban befolyásolni. A betegség következményeit viszont a májvédő terápia érvényesítésével enyhíteni lehetséges.

májbeli érrendszer és a nagyvérkör rendellenes összekötetése (a portocavalis sönt) nem ritka macskákban. A következmény, hogy a májbeli vér a máj megkerülésével jut a nagyvérkörbe, és tartalmazza a bélből felszívódott anyagokat anélkül, hogy azok a máj méregtelenítő metabolizmusán keresztülmentek volna. A portocavalis sönt lehet veleszületett és szerzett. A veleszületett sönt vezethet a májon keresztül és annak megkerülésével. A szerzett sönt oka a máj idült megbetegedése, valamint a jobb szívfél elégtelensége miatti tartós vérnyomás-emelkedés a májbeli érterületen.

Tünetek, megállapítás. A portocavalis sönt jellemző következménye a máj eredetű idegrendszeri szimptómák kialakulása, amelyeket a nagyvérkörbe került, a vér- agyvelő gáton át az agyvelőbe jutó anyagok, elsősorban az ammónia idéz elő.
A májeredetű agyi tünetek igen különbözőek. Megváltozhat a macskák magatartása, elbutulás vagy kiszámíthatatlan, hisztérikus magatartás, agresszivitás állhat elő. Máskor a bizonytalan, botladozó járás, körmozgás, céltalan járkálás, előretörés, falnak támasztott fejjel hosszú ideig egy helyben való állás a feltűnő. Nem ritka epilepsziaszerű görcsrohamok fellépte sem. Kórjelző értékű, ha a macskákban az idegrendszeri tünetek táplálék, főleg hús elfogyasztása után lépnek fel, súlyosbodnak. Hús etetésével portocavalis sönt esetében az idegrendszeri tüneteket nagy biztonsággal ki lehet váltani. A laboratóriumi diagnosztikai módszerek közül az epesav-szint nagyfokú emelkedése utal elsősorban portocavalis söntre. A kóros vérér-összeköttetések lokalizációja röntgenvizsgálattal, az erek kontrasztanyaggal való feltöltésével lehetséges.

Kimenetel, gyógykezelés. Az idegrendszeri tünetek enyhíthetők vagy megszüntethetők, ha a macskának naponta többször, kis mennyiségben nyújtunk táplálékot. A fehérjebevitelt a szükséges minimumra korlátozzuk és azt részben vagy főleg tejfehérjékkel biztosítjuk. A veleszületett söntök műtéti megoldása jöhet szóba. Veleszületett sönttel, diétával a macska operáció nélkül is, nagyobb baj nélkül, hosszú ideig elélhet. A szerzett (tüneti) sönt kimenetele lényegében az alapbetegségtől függ.

A hasnyálmirigy betegségei

A hasnyálmirigy külső és belső kiválasztású szerv. A szerv termeli a hasnyálat a külső elválasztási feladata során, a hasnyál a vékonybélbe áramlik, és a bélemésztés legfontosabb anyagait tartalmazza; a hasnyál hidrogén-karbonátja semlegesíti a gyomorsósavat és biztosítja a bél bizonyos részében az alkalikus kémhatást, amely az emésztőenzimek működéséhez szükséges. Az amiláz a keményítő, a lipáz a zsírok bontását végzi és aktív állapotban vannak jelen a hasnyálban, a fehérjebontók ezzel szemben inaktívak, hogy a hasnyálmirigy önemésztődése ne következzen be. A fehérjebontókhoz tartozik a kimotripszin, a tripszin, a karbopeptidáz és az elasztáz.

A külső hasnyálmirigy-működés elégtelensége (exokrin pancreasinsufficiencia: EPI) annyit jelent, hogy a hasnyálmirigy enzimek, valamint a hidrogén-karbonátban gazdag hasnyál termelése csökken, illetőleg az enzimek aktivitása nem elegendő a vékonybélbeli emésztőfolyamatok zavartalanságának biztosításához. Az EPI a bélemésztési zavarok leggyakoribb oka. Morfológiai EPI-ről beszélünk, ha a hasnyálmirigy 80-90%-a a hasnyál termelésre alkalmatlanná vált. Funkcionális EPI esetén az enzimek aktivitása nem elegendő az emésztési folyamatok ellátására. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás enzimatikus önemésztődés miatt jön létre. Tulajdonképpeni kiváltó okát nem ismerjük, a másodlagos (hajlamosító) tényezők között többek közt az elhízás, a túl zsíros ételek, a hasnyálmirigy-vezeték elzáródása, toxikózisok, fertőzések, immunológiai kórformák gyanúja szerepel. Az idült hasnyálmirigy-gyulladás macskákban ritkábban okoz EPI-t. Gyakori viszont, hogy ilyenkor a szerv endokrin zavara miatt cukorbetegség is bekövetkezik.
Az EPI klinikuma. A macskák sokszor azért kerülnek állatorvoshoz, mert sokat esznek és ennek ellenére fogynak, soványak és bélsaruk feltűnően nagy mennyiségű. A macskák bélsara világos színű, lágy, bűzös és emésztetlen tápanyagrészeket lehet abban felismerni. Ha zsírban gazdag eleséget fogyasztanak el, a zsír a bélsaruk egész felületét bevonja, az olajosan csillog (steatorrhea). Esetenként időnként kiújuló, vízszerű hasmenés is mutatkozik. Sokszor a lesoványodás szinte drámai mértékű lehet, a fiatalok növekedésükben visszamaradnak. Hányás, bélgázok ürítése, bélsárevés és bő vizelés tartozhat még a tünetek közé. A laboratóriumi vizsgálatok elvégzésének főleg akkor van értelme, amikor a betegség még nem nagyon súlyos és még csak gyanúja merült fel. A bizonytalan tünetekkel járó esetek kórhatározása sok nehézséget okoz; a diagnózist laboreljárásokkal lehet elősegíteni. A bélsárvizsgálat során a tápanyagok emésztetlen részeinek mikroszkópos kimutatása, a steatorrhea, valamint a kimotripszinaktivitás csökkenése erősíti az EPI gyanúját. A kimotripszinvizsgálat szűrővizsgálatra (screeningelésre) is ajánlható. A vérvizsgálat lényege bizonyos, hasnyálmirigy-betegségekben változásokat mutató plazmaparaméterek mérése, a vérplazma vizsgálata indokolt továbbá akkor is, amikor hasnyálmirigyfunkciós tesztek végzésére kerül sor. A vérplazma-paraméterek közül az EPI megállapításához hasznos információkkal járul a koleszterin- és még inkább a TLI-(trypsin-like-immunoreactivity-)-szintek megállapítása. A hasnyálmirigy működésének vizsgálatára megfelel a lipidterheléses teszt, a legmegbízhatóbb tájékoztatást a ceruloidstimulációs módszer adja. Az egyes eljárások diagnosztikai értéke különböző, egyetlen módszer sem ad egymagában biztos támpontot az EPI gyanújának kizárására vagy alátámasztására.
Gyógykezelés. Az EPI-ben szenvedő macskákat könnyen emészthető, zsír- és rostszegény eleségen (diétás állatorvosi tápok) kell tartani. Eredményesen lehet kezelni azokat gyógyszeres enzimszubsztitúcióval. Gazdaságosabb megoldást jelent vágóhídi, friss hasnyálmirigy használata. A bélbaktériumok elszaporodása ellen 14 napos, szájon át történő antibiotikum kúra indokolt.

A hashártya és a hasvízkór

hashártyagyulladás. Az elsődleges hashártyabántalmak ritkák és többnyire fertőző eredetűek. Másodlagosan, más szervek kóros elváltozásaihoz csatlakozva viszont gyakran előfordulnak. Hashártyagyulladás bekövetkezik a méh, a belek, a prosztata, stb. gennyes gyulladásának szövődményeként, a hasfal, a belek átható sérülései, üreges szervek repedései miatt, előidézheti a bajt a hasnyálmirigy-enzimek kiáramlása is. Letapadásokat, összenövéseket okozó helyi hashártyagyulladás műtétek következménye is lehet. A legsúlyosabb következményekkel az általános, heveny, szeptikus hashártyagyulladás jár. Bágyadtság, gyorsan romló általános állapot, gyengeség, vérkeringési elégtelenség (sokk) tapasztalható. A láz eleinte magas, a folyamat előrehaladásával viszont a normális alatti a hőmérséklet. Jellemző a súlyos, csillapíthatatlan hányás. A has felhúzott, a macska púposít, ha egyáltalán lábra tud állni. A has tapintásakor izomvédekezés (fájdalmas hasizom-összehúzódás, -megfeszülés) tapasztalható, valamint a nagy fájdalmasságra utaló egyéb jelek. A krónikus hashártyagyulladás enyhébb tünetekkel, viszont étvágytalansággal és lesoványodással jár. Az izzadmányos hashártyagyulladás a has kitágulását, abban gyulladásos savó felhalmozódását idézi elő. A betegség kimenetelét az általános állapot súlyossága és az alapbetegség határozza meg. A hasfal, a szervek átható sérülése, repedése miatti hashártyagyulladás gyógyulására nagyon kevés a kilátás. A helyi megbetegedés elhullásra ugyan ritkán vezet, de az összenövések gátolhatják a hasi szervek működését.

hasvízkór azt jelenti, hogy a macska hasüregében nagymennyiségű folyadék halmozódott fel.
Kóroktan: A hasüregben fehérjeszegény folyadék, májzsugorodás, vesebántalmak, továbbá idült szívgyengeség, az érfalak átjárhatóságának fokozódása következményeként halmozódik fel. Néhány hónapos macskában fehérjeszegénységnek (bélműködési zavar, hiányos táplálás) vagy súlyos bélférgességnek is következménye lehet. Gyakori kóroktan a macskák fertőző hashártyagyulladása (Feline Infectious Peritonitis, FIP) nevű betegség.
A folyadék a legtöbb esetben pangásos savó, lehet ezen kívül gyulladásos eredetű savó, továbbá vér, esetleg epe vagy vizelet is. A pangásos savó nagyfokú kilépését a hasüregbe a következők idézik elő: vérnyomás-emelkedés a környékbeli érterületen, a máj eredetű nyirok visszamarad a hasűri folyadékban, endokrin vagy vese eredetű nátrium-retenció, a vér albumintartalmának megfogyása. A felsorolt tényezők idült májbetegség és idült szívgyengeség esetleg májtájéki sönt miatt állnak elő. Következménye lehet továbbá jelentős és tartós fehérjeveszteségnek is.
Az állat bágyadt, étvágytalan, gyenge. A has térfogata megnagyobbodott, a hasfal mindkét oldalon elődomborodik, a horpaszok besüppednek (körte alakú has). Ha az álló állat hátulját megemeljük, a has elődomborodása helyét változtatja. A bal hasfalra szorított tenyérrel a jobb hasfal megütögetésével kiváltott hullámzás érezhető. A hasvízkóros állat sovány. A csípőcsontok, a gerincoszlop előtűnik. A próbacsapolás segítségével nagytömegű, fehérjeszegény, a tartósan megmaradó hasvízkórnál azonban a következményes hashártyaizgalom révén zavaros folyadék csapolható le. Súlyos esetekben a légzés erősen nehezített és a szívgyengeség tünetei ismerhetők fel.
A hasvízkór kimenetele teljesen a kiváltó betegség függvénye és mivel ezek legtöbbször gyógyíthatatlanok, az esetek többségében kedvezőtlen.
Gyógykezelés: Ha a hasvízkór a májzsugorodás következménye, a gyógykezelés kilátástalan. A szívgyengeség megszüntetése fontos feladat. A nagytömegű hasüregi folyadék lecsapolása a légzés, az emésztés zavara miatt is elkerülhetetlen és átmenetileg segít. Azonban a pangásos eredetű, kisebb mennyiségű savó haspunkcióval való lebocsátása akkor indokolt, ha az elviselhetetlen légzési nehézség okozója. Az ok elhárításának hiányában ugyanis a folyadék gyorsan pótlódik, a savó lecsapolásával előálló nagy fehérjeveszteség pedig rontja a macska egészségi állapotát. Jobb, ha vízhajtókkal (furoszemid) próbáljuk a folyadékgyülem csökkenését elérni.
Megelőzés: Mivel sajnos a macskák fertőző hashártyagyulladása (Feline Infectious Peritonitis, FIP) elleni vakcinát kivonták a forgalomból, fontos, hogy előzzük meg a betegséget a fertőzés kizárásával. A betegség megállapítására hosszabb ideje van forgalomban teszt, amelyhez vért kell venni. Amennyiben a kölyökmacska szeronegatív (nem fertőzött a betegséget okozó corona-vírussal), ne engedjünk nem tesztelt macskát a környezetébe.

Az akut has

Az akut has leggyakoribb okai a macskapraxisban a következőek:
-Emésztőszervek: gyomorcsavarodás, bélelzáródás, hasnyálmirigy-gyulladás, heveny gyomor- és bélgyulladás.
-Húgyszervek: húgycsőelzáródás, hólyagrepedés, heveny veseelégtelenség.
-Szaporodási szervek: méhrepedés, méhgyulladás, gennyes méhgyulladás.
-Hashártyagyulladás.
-Heveny fertőző betegségek: parvovírus okozta panleukopénia.
-Mozgatószervek: porcsérv, hasizomszakadás.
-Traumák: hasűri szervek sérülése, repedése, csonttörések, sokk.
-Egyéb okok: daganat vagy tályog megrepedése, ólom- vagy arzénmérgezés.
Klinikum. A részletekre terjedő, gondosan felvett kórelőzmény a diagnózis fontos kiindulópontja. A fizikális betegvizsgálati adatok közt különös figyelmet érdemelnek a következők: általános állapot, viselkedés, depresszió, letargia, étvágytalanság, láz, fájdalom, a légzés szám és a légzés módja, pulzus, szívműködés, hasmenés, hányás, bélműködés. A has megtekintés évei felismerhetők a sérülések, annak alak- és nagyságváltozásai. A hallgatózás a bélzörejek fokozódásáról vagy megszűnéséről informál. A kopogtatás a hasüreg gáztartalmáról vagy a hasvízkórról esetleg a hasűri szervek megnagyobbodásáról ad képet. A tapintás nehézséggel jár, ha a hasizmok fájdalmas görcsbe feszülnek. Idegen tárgyak, szervmegnagyobbodások, bélbetüremkedés, daganatok, tályogok ismerhetők fel ezen a módon. Az akut has okának megállapításában a klinikai laboratóriumi vizsgálatok, a hasröntgen-, ultrahangvizsgálata gyakran nélkülözhetetlen. Más esetekben csak laparoszkópia vagy diagnosztikai laparotómia ad megnyugtató eredményt.
A gyógykezelés során nagyon fontos, hogy az akut has esetén gyors beavatkozásra van szükség. Mivel az akut has sok oktanú klinikai szindróma, amelyet hirtelen hasi fájdalom, sokk, hányás, a bélperisztaltika változása (többnyire bélbénulás), láz, teljes étvágytalanság jellemez és az oki diagnózis megállapítása sokszor nehéz és időigényes, a beteg megmentése érdekében viszont a gyógykezelést haladéktalanul, esetleg a vizsgálatok lezárása előtt meg kell indítani.

© 2020 Horváth Vet állatorvosi rendelők. Minden jog fenntartva.
© 2020 Horváth Vet veterinary clinics. All rights reserved.
honlapkészítés
crossmenu