A hátulsó testfél bénulását tacskó kutyákban szinte kizárólag a hátágyéki csigolyák porckorong-sérve okozza, ezért is nevezik erre a kutyafajtára nagyon jellemző betegséget köznapi szóhasználatban tacskóbénulásnak. Tacskókon kívül még más kisebb testű kutyáknál is jellemző a betegség (chondrodystrophiás fajták), de a nagytestű kutyákban is előfordulhat. A magyarázat, hogy miért a rövid lábú, kistestű fajták (pl. tacskó, pekingi palotakutya, francia bulldog, uszkár, beagle, stb.) és ezek keverékei betegszenek meg gyakrabban, még nem teljesen bizonyított. A feltételezés a következő: ezeknél a fajtáknál a tenyésztők a lehető legrövidebb lábakra törekedtek. Az úgynevezett törpe-gén, amely a rövid lábakért felelős, nemcsak fiatalabb korban megszünteti a csontok hosszanti növekedését, hanem elősegíti a csigolyák közötti porckorongokban a mészsók lerakódását, és így a porckorong korábbi deformálódását, elmeszesedését.
A gerincoszlop csigolyákból áll, a csigolyák közötti porckorongok pedig rugalmas ütköző szerepét töltik be két szomszédos csigolya között, így megkönnyítik a gerincoszlop hajlékonyságát. A porckorongok egy külső rostos gyűrűből és egy belső kocsonyás magból állnak. A kocsonyás mag a gerincoszlop mozgása közben keletkező nyomást párnaként minden irányban elosztja, a rostos porc pedig továbbítja a rá hirtelen ható nyomást. A gerinccsigolyák hozzák létre a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő foglal helyet.
A csigolyák közötti porckorong degenerációja tacskókban már fiatal korban létrejöhet. A porc hialinizálódik, átépül, degenerálódik, elmeszesedik. Így a porcra gyakorolt nagyobb nyomásra a porckorong külső rostos gyűrűje teljesen átszakad, a belső kocsonyás magja pedig hirtelen a gerinccsatornába nyomul. Ekkor, ha a gerincvelő súlyosabban sérül, elhal, gyors hátsó testfél bénulás következik be. Helyileg bevérzés és gyulladás kísérheti a folyamatot. Külsőleg először a hátulsó testfél fájdalmassága tűnik fel először, a kutya nem szívesen lépcsőzik, nem ugrál, púposít, nehezen ürít bélsarat, már hátsó testfelének enyhe érintésére vagy simogatására is erős fájdalommal jelez. Amikor a nyomóerő, a bevérzés a gerincvelőt sérti, a kutya hátsó testfele egyik pillanatról a másikra hirtelen megbénulhat. Ennek kialakulása bekövetkezhet például az állat egy, a gerincoszlopot terhelő hirtelen mozdulatával, mint például ágaskodás, hirtelen ugrás, stb. A hátulsó testfél bénulása annak első napjaiban általában merev jellegű. A hátulsó lábak izomzata kemény, a láb az ízületeknél alig hajlítható. Ezt a merev jellegű bénulást a későbbiek folyamán petyhüdt bénulás váltja fel. Ekkor már a két hátsó láb szinte élettelen, a kutya jellegzetes testtartásban, összegörnyedt gerincoszloppal, a hátulsó testrészét két elülső lábára támaszkodva vonszolja maga után. Általában a kezdeti, merev bénulásos szakaszban elmarad a vizelet- és bélsárürítés. A petyhüdt bénulásos szakaszban pedig a vizelet elcsorog, az állat nem tudja visszatartani, a végbél tátong és a farok bénultan lóg. A has és a hát bőrén érintésre érzéketlen területek ismerhetők fel, amelyeket túlérzékeny sáv övez.
Ha a porcsérv a gerincvelő nagyobb részében elhalást váltott ki, a bénulásos tünetek nem fognak javulni, gyógyulás nem remélhető. Ha azonban a bénulás inkább a gerincvelő bevérzéséből eredő működészavarára vezethető vissza, akkor lehetséges még a gyógyulás. Az idő előrehaladásával azonban egyre rosszabbak lesznek a gyógyulási esélyek.
A gyógykezelés lényege az enyhébb, illetve kezdődő esetekben még lehet belgyógyászati és fizikoterápiás, azonban súlyosabb esetekben szinte biztos, hogy csak a műtéti gyógykezelés hozhat javulást. A gyógyszeres kezelés lényege a nyugtatás és gyulladáscsillapítás, a mozgáskorlátozás, a vizelet és a bélsár eltávolítása mesterséges úton, a hátulsó végtagizomzat masszírozása, mozgatása. A műtéti gyógykezelés jelentheti a gerincvelőt nyomó előesett kocsonyás mag eltávolítását, illetve a csigolyaívek részleges vagy teljes eltávolítását
Német juhászkutyák gyakori betegsége, de más fajtákban is jelentkezhet. A bántalom következtében főleg a rágóizmok duzzadnak meg, majd elsorvadnak, a rágás akadályozottsága pedig lesoványodáshoz vezet. Ismeretlen a betegség kóroktana, immuneredetet feltételeznek. A rágóizmok savós, sejtes beszűrődésével egyidejűleg a beteg izmokban és a perifériás vérben az eosinophil fehérvérsejtek felhalmozódnak. Az izomduzzanattal járó rohamok ismétlődnek. Idült esetben az izom helyét kötőszövet foglalja el. A heveny kórforma legfeltűnőbb jele a rágóizmok fájdalmas duzzanata, amely mindkét oldalon szimmetrikusan mutatkozik. A kutya a száját félig nyitva tartja, mivel az izom összehúzódása fájdalmas. A szemgolyók elődomborodása következtében a harmadik szemhéj előesik, ami szaruhártya-gyulladáshoz vezet. A mandulák és az áll alatti nyirokcsomók megduzzadnak. Az evés és a nyelés akadályozott a nyelv és a nyelőcső izomzatának hasonló megbetegedése miatt. A heveny forma 2-3 hétig tart, majd nyugalmi szakaszok után ismétlődik. Az idült lefolyású betegségtípus jellemzője a rágóizmok sorvadása. A vérképben az eosinophil fehérvérsejtek felhalmozódása már eltűnik. Az állat ilyenkor már a száját sem tudja kinyitni, esetleg előfordulhat, hogy az állkapocs lóg és az állat képtelen a száj zárására. A táplálkozási elégtelenség az állat lesoványodásához vezet. Heveny esetekben prednizolon 5 napon át tartó adásával kísérelhetjük meg a gyógykezelést. A duzzanat csökkenése után felezzük az adagot. E-vitamin injekciót is adhatunk hetente egyszer. Az idült kórforma kialakulásakor már nincs esély a gyógyulásra.
A vitamin ellátás zavarai
Átlagos táplálási körülmények között, ha a kutya vegyes házi kosztot vagy jó minőségű kutyatápot kap, vitaminhiány nem fordul elő, ezért ilyen esetekben a mesterséges vitaminkiegészítés általában indokolatlan. Vitaminok szájon át vagy injekcióban való beadás ára egyes szervi betegségek gyógykezelésében vagy legyöngült kutyák állapotának javítása érdekében lehet szükség. Kutyákban az A- és a D-vitamin-túladagolás a legtöbb esetben együtt alakul ki, mivel az ok gyógyszer-túladagolás és a legtöbb gyógyszerkészítményben a két vitamin együtt szerepel. Ez esetben a D-hypervitaminosis tünetei a meghatározóak, mivel ezek a A-hypervitaminosis jelenségeit háttérbe szorítják. Előfordul, hogy kutyáknak azért adagolnak nagy mennyiségű D-vitamint injekció vagy szájon át adagolható készítmény formájában, hogy azzal az erőteljes csontfejlődést segítsék elő, a valóságban a túladagolásnak táplálkozási osteodystrophia és osteoporosis a következménye. A heteken-hónapokon át adott sok D-vitamin hatására a kutyák sokat fekszenek, esetleg fel sem tudnak állni, lesoványodnak, elesettek, a kevésbé súlyos esetekben a táplálkozási csontrendszer-betegség tünetei határozzák meg a kórképet. Kálciumsók rakódnak le a vesében, tüdőben és más lágy szövetben, és károsítják a szervek működését.
A növendék kutyák táplálkozási csontbetegsége (osteodystrophia hypertrophica)
A nagytestű, gyorsan növekedő fajtákhoz tartozó, 3-6 hónapos kiskutyákban fordulnak elő olyan csontbetegségek, amelyek oka a túl gyors növekedés, a túl sok energia bevitele (túl bőséges etetés). A szükségesnél több táplálék felvételének oka részben a kutyák atavisztikus tulajdonságaiban keresendő. A kutya ősei az elejtett prédából a lehető legnagyobb mennyiséget lakmározták be, hogy a következő vadászatig kitartson. A kutyatápok számukra étvágygerjesztő íz- és szaganyagai is serkentik az állatokat minél több eleség elfogyasztására. Mindezek hajlamossá teszik a kutyákat arra, hogy szükségletüknél nagyobb mennyiségű eleséget fogyasszanak el. A betegség kezdődhet lázzal, súlyos általános tünetekkel is, azonban a legtöbb esetben csak mozgászavar figyelhető meg. A kölyökkutyák csak nehezen, fájdalmasságot jelezve tudnak néhány lépést tenni. Máskor a lábállás enyhébb vagy súlyosabb eltorzulásai mutatkoznak, egymáshoz közelednek a sarokgumók (X-láb) vagy roggyant állás állapítható meg. Megvastagodnak a láb ízületek, nyomás érzékennyé válhatnak, elgörbülhetnek a csöves csontok. A legsúlyosabb elváltozások dán dog, bernáthegyi, német juhászkutya, újfundlandi és más, gyors növekedésű kutyákban fejlődnek ki, mégpedig a leggyorsabb testfejlődés időszakában (a 3-6 hónapos életkorban) olyan gyakorisággal, hogy sokan szinte fajtajellegükhöz tartózó, elkerülhetetlen csontfejlődési tulajdonságnak tekintik azokat. A csontdeformitások súlyosabbak kanokban, mint szukákban. Ennek magyarázata, hogy a kanok fejlődési erélye meghaladja a szukákét. A betegség különben jóindulatú, a nem nagyon súlyos eltérések elmúlnak, a kutyák teljesen vagy nagy részben kinövik a csont- vagy ízületei torzulásokat. Nem ritka azonban a fiatalkori csontbetegség maradandó nyoma, mint pl. az X-láb, más lábcsonti anomáliák, a medence szűkülete, amelyek csökkentik a kutya értékét, betegségek okai lehetnek. Heveny tünetek jelentkezése esetén a kutya pihentetésére van szükség. A gyógykezelés és a megelőzés szempontjából a legfontosabb a visszafogott táplálás, a korlátozott energiabevitel, az ad libitum eleségfelvétel lehetőségének megszüntetése. A táplálékfelvétel korlátozásával el lehet érni gyorsan fejlődő kutyák esetében is, hogy a fiatalkori csontelváltozásoktól mentesen növekedjenek fel. A fiatalkorban visszafogott táplálás nem befolyásolja kedvezőtlenül, hogy a kutya fajtajellegének megfelelő testnagyságot érjen el, és más káros következménnyel sem jár.
Csontritkulás (osteoporosis)
A csont megvékonyodásának, a csontállomány megfogyásának számos oka lehet. A táplálkozási eredetű osteoporosis elsősorban hús monodiéta következménye (ez kutyákban ritka). A csontsók mobilizálódnak és csökken a csont szilárd anyaga D-hypervitaminosisban is. A vese eredetű csontritkulásban főleg az arc- és az állkapocscsont állományának elváltozásával kell számolni. Az állatorvosi kezelés miatti osteoporosis hosszas glükokortikoid-terápia miatt következik be.
Angolkór
A fiatal, főleg az elválasztás utáni korban lévő állatok táplálkozási eredetű, ma már ritka csontbántalma. Alapvető oka az elégtelen kalciumellátottság és a foszfortöbblet. Ennek kialakításában az elégtelen vagy kedvezőtlen arányú kalcium-foszfor ellátás és a D-vitamin-hiány, esetleg súlyos orsóférgesség, a bélbeli kálcium-felszívódás zavara is közrejátszhat.
Osteoacropachia
Középkorú, idősebb kutyákban mutatkozó, a lábvégek feltűnő, fokozatosan súlyosbodó megduzzadásával, megvastagodásával járó csontbetegség. A megvastagodás oka csontnövedékek keletkezése a lábvégcsontok felületén. A csontok felülete egyenetlen, nyomásérzékeny. Az elváltozott végtagok melegek, nyomásérzékenyek, tömött tapintatúak. A betegek nem szívesen mozognak, esetleg járásképtelenek. A betegség kiváltó oka a legtöbb esetben tüdődaganat. Előfordul, hogy az acropachia hívja fel a figyelmet arra, hogy a kutyának daganatos megbetegedése van. Sajnos nem gyógykezelhető a betegség.
Csontgyulladás (panostitis)
Fiatal, 6-12 hónapos, főleg hím ivarú német juhászkutyákban mutatkozó csontbetegség. A nagy test, a sok mozgás hajlamosít a betegségre. A kutya valamelyik végtagján hirtelen olyan fájdalmasság mutatkozik, hogy azt megterhelni képtelen, sokszor három lábon ugrál. A beteg láb csöves csontjainak tapintásával fájdalmas, nyomásérzékeny területet lehet kitapintani. A betegség oka a csöves csontok túl gyors fejlődése, és a deformálódás következtében átmeneti, helyi vérkeringési zavar a csontállományban. A betegség jóindulatú, 1-2 héten belül elmúlik. Kiújulása, másik végtagon való jelentkezése nem kizárt. Gyógykezelése gyulladáscsillapító készítményekkel próbálható meg. A mozgás korlátozása szükséges. Megelőzhető a korlátozás nélküli táplálás elkerülésével.
Csontlágyulás
Az idősebb kor csontátépítési zavara, amely oktanilag némileg az angolkórhoz hasonlít. Ritkán fordul elő, esetleg az előrehaladottan vemhes, főleg a nagy almot szoptató szukákban, mészhiányos táplálkozásnál jelentkezik. Az emelkedett vérplazma-kalciumszint a mellékpajzsmirigy fokozott működésének a következménye. A kalcium vizelettel való fokozott ürülése, a csontváz mészben való elszegényedése, a mozgászavar ezzel magyarázható. Azért sem fordul elő gyakran, mert a vemhes szuka D-vitamin, kalcium- és foszforellátását a speciális kutyatápok biztosítják.
Csontdaganatok
A nagy testű kutyáknál a csöves csontok végső részén térfogat-megnagyobbodásban nyilvánul meg. Az elváltozott terület kezdetben nem fájdalmas. Pl. osteosarcoma keletkezhet először a fej csontjaiban, majd az áttét a hosszú csöves csontokban, pl. a vállízület csontjaiban is jelentkezhet. Fogsipoly hátterében is állhat ez a betegség. A röntgenképen a csontállomány felritkulása, a csontkéreg elvékonyodása és a csonthártya fellazulása látható. Többféle tünet mutatkozhat, pl. sántaság, a csonttörési hajlam növekedése, alakváltozás, esetleg a fájdalom hiánya, majd megjelenése. A végtagok csontjain jelentkező csontdaganat sebészeti beavatkozást, amputációt igényel. Utókezelésként glükokortikoidokat és citosztatikumokat kell adni. A tumoros betegségek egy részében nem az operáció az egyedül javasolható megoldás. Az utóbbi időben kezdték el kutyákon alkalmazni a kemoterápiás gyógyszereket. E gyógyszeres kezeléssel a betegség előnyösen befolyásolható, sokszor teljes mértékben leküzdhető. A csontdaganatok egy részénél a sugárterápia lehet a kezelés leghatékonyabb módja. A sugárterápia célja lehet a teljes gyógyulás, a tumormentes állapot elérése, a tumor méretének csökkentése és ezáltal a műtéti megoldás előkészítése, az operáció után az esetlegesen visszamaradó daganat elpusztítása, vagy a más módon nem csillapítható fájdalom csökkentése.