Leukózisnak nevezzük a vérsejtképző szövetek daganatait. Többféle leukózis ismert kutyáknál is. A lymphoid leukózis a leggyakoribb, amely általában az éretlen sejtek rosszindulatú átalakulása következtében alakul ki. A myeloid leukózis sokkal ritkább kórforma, az eosinophilsejtes, a basofilsejtes és az erythroblastos leukózis pedig kivételesen ritka kórformák. A lymphoid leukózis esetében a nyirokcsomók generalizált megnagyobbodása a jellemző, a folyamat elején általában csak a nyaki nyirokcsomók duzzanata ismerhető fel. A mandulák, majd a lép, végül a máj is átitatódik a daganatosan elváltozott sejtekkel és megnagyobbodik. A myeloid leukózisban a nyirokcsomók megnagyobbodása kevésbé jellegzetes, inkább fáradékonyság, lesoványodás, vérfogyottság, lép- és májduzzanat fordul elő. Az erythroid leukózisra súlyos vérszegénység jellemző. A betegség korai diagnosztizálásában sok segítséget nyújtanak a kiegészítő vizsgálatok. A vérkép a lymphoid leukózisban lymphocitássá változik. A myeloid leukózisban jellemző a vörösvértestek és a vérlemezkék számának csökkenése, valamint az éretlen granulociták megjelenése. Erythrobastos leukózis esetében a vörösvértest-szám és a vérfesték-koncentráció nagyfokú csökkenése állapítható meg. A röntgen- és az ultrahangvizsgálat a lép és a máj megnagyobbodását segíti kimutatni. A nyirokcsomókból és a csontvelőből végzett próbapunkció, az ultrahang által vezérelt lép- és májbiopszia sejt- és szövettani eredménye kórjelző értékű. A leukózis gyógyíthatatlan betegség, esetleg az állat élete hosszabbítható meg. Az egyes gyógyszerek adagolásával, vértranszfúzióval a tünetek átmenetileg enyhíthetőek.

Bár ma már ritkábban fordulnak elő ezek a végzetes balesetek, mert a különféle kumarinszármazékokat tartalmazó rágcsálóirtókat kevésbé használják (Rakumin, Tomorin-B, stb.), illetve kivonták a forgalomból, mégis érdemes áttekinteni az ilyen típusú mérgezéseket. A mérgezés úgy jöhet létre, hogy a kihelyezett rágcsálóirtós ízletes csalétkeket a kutyák feleszik vagy a mérgezés miatt lassan mozgó vagy elhullott patkányokat, egereket elfogyasztják. A kumarinszármazékok alapvetően a vér alvadóképességének zavarát okozzák azáltal, hogy gátolják a K-vitamin felhasználását és ezzel a protrombin képződését. Így csökken a különböző véralvadási faktorok vérbeli mennyisége, a fibrinogén-, a prokonvertin-képzés és romlik a vérlemezkék összecsapódási képessége. A kumarinszármazékoknak közvetlen kapillárist károsító hatása is van. Mindezek következtében az erek már minimális mechanikai hatásra sérülnek. Így csakhamar a test legkülönbözőbb részeiben és gyakran a testnyílásokon keresztül a külvilág felé is vérzések keletkeznek. A testüregekben nagy mennyiségű vér halmozódik fel. Az első klinikai tünetek a méreg felvétele után 18-24 órával jelentkeznek. A kutya bágyadt, nem szívesen mozog, sokat fekszik, étvágytalan. A látható nyálkahártyák először sápadtak, később porcelánfehérek. A testnyílásokból vér szivároghat, ritkán véres vizelés, véres bélsár ürülése is megfigyelhető. A kötőhártya alatt, a szájfenéken vonalszerű vérzés vagy kiterjedtebb véres beszűrődés is mutatkozhat. A mellüregi bevérzést először ismétlődő köhögés, majd egyre súlyosbodó, főleg mozgáskor jól szembetűnő nehezített belégzés jelzi. A vemhes méh üregében bekövetkező vérzés vetélést is okozhat. A kivérzés súlyosbodása nyomán végül a beteg elpusztul. A kórelőzményi adatok, a klinikai tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok (megnyúlt protrombin-, véralvadási és vérzési idő) utalhat az ilyen típusú mérgezésre. A gyógykezelés lényege a vérátömlesztés. K-vitamint injekció adása a K-vitamin-hatás biztosítására javasolt, a C-vitamin és a kálcium injekciók adása a kiegészítő terápia része. Ha a méreg felvétele rövid időn belül történt, érdemes rögtön meghánytatni a kutyát.