Horváth Vet állatorvosi rendelők

Húgyúti, ivarszervi betegségek

Kutyák ivartalanításáról

A tavasz kemény megpróbáltatások elé állítja a kutyatartókat. Már maga a tüzelés is elég hangos és látványos, a tüzelő szuka kutyák szomszédságában lakó bővérű kanok képesek egész éjjel nyüszíteni és a ház körül tanyázni, az ajtót kaparni és a vadonatúj kerítést szinte lerombolni, illetve reggelig tartó hangversenyt rendezni. A kutyák első tüzelési időszakában (a kisasszonyok általában 7-10 hónapos korban válnak nagylánnyá) a nemkívánatos vemhesség elkerülése végett ajánlható a fokozott éberség a gazdák részéről, a séták időpontjainak és helyeinek gondos megválasztása (ne csúcsidőben és ne a legzsúfoltabb parkban), esetleg olyan szagközömbösítő spray használata, amely néhány órára közömbösíti az ivarzó szuka szagát. A későbbi tüzelések során (általában tavasszal és ősszel leggyakoribb a tüzelés) választhatunk különböző hormonkészítmények között. A tüzelést elhalasztó injekciót két tüzelési időszak között kell a kutyáknak megkapnia, így a következő tüzelés kimarad. Vannak olyan tabletták, amelyek felfüggesztik az ivarzást, ha tüzelés ideje alatt adjuk be. Ha azonban éberség ide, fokozott körültekintés oda, a tettre kész kan kutyák hadából (amelyek falkába verődve kísérnek bennünket napi sétánkra) egy rafinált (általában a legkevésbé kedvencünkhöz illő keverék kutya) pár pillanat alatt örömet szerzett tüzelő szukánknak, mielőbb el kell vinni kedvencünket állatorvoshoz. Létezik ugyanis olyan injekció kutyák részére, amelynek kétszeri beadása (a balesettől számított 3. és 5. napon) vemhesség-megszakítást okoz (a megtermékenyített petesejtek nem lesznek képesek letapadni a méh falára). Nem is túl ritka esetekben sor kerülhet kutyák (főként nem megfelelően pedigrés és keverék kutyák, valamint döntő többségben szuka kutyák) ivartalanítására. Ez általában kényszerből történik, nem úgy, mint macskáknál, amelyeknél ma már az egész világon ajánlják a továbbtenyészteni nem kívánt macskák ivartalanítását. A kanok herélése (castratio) néha a gazda kívánságára, az ivari viselkedés végleges megszüntetése érdekében történik, pl. amikor kettő vagy több kan kutya nem tud egymás mellett nyugodtan élni, ha egy kan kutya gyakran elcsavarog, továbbá, ha egy kan és egy szuka nem tartható különválasztottan, viszont a szuka vemhesítése nem kívánatos, stb. Történhet az ivartalanítás gyógyító célzattal is. A rejtettheréjű kutyáknál az esetek döntő többségében az egyik (egyoldali rejtettheréjűség) vagy mindkettő hasüregi here (kétoldali rejtettheréjűség) daganatosan elváltozik a későbbiek folyamán. Egyes kanok túlzott és fékezhetetlen ivari aktivitást mutatnak (hypersexualitas), pl. felugrálnak a másik kutyára, maszturbálnak, jelölnek, sokszor elkóborolnak. A különféle heredaganatok esetében minél előbb el kell távolítani a heréket, nehogy a daganat áttétet képezzen. A prosztata megnagyobbodása (cystak) esetében döntőrészt jótékony sorvadás lesz a herélés következménye. A prosztatarákok elsősorban nemi hormon, főleg androgén függőek, ezért a herélés ekkor is jótékony hatású a növekedésük lassítására. A hereborék daganatoknál a herékkel együtt távolítjuk el a hereborékot. A hereboréksérv, az ondózsinór-csavarodás és az androgén hatásra visszavezethető szimmetrikus szőrhullás is lehet herélés indikációja. A kanok herélése után az állat leszokik arról, hogy nemi ösztönétől űzve, ha kell, kilométereken át keresse a tüzelő nőstényeket. Kóborlása során rengeteg veszélynek van kitéve (pl. gázolás, agyonverés, mérgezés, stb.). A kóbor kutya könnyen válik betegségek (pl. fertőző kutyabetegségek, külső és belső parazitózisok, stb.) hordozójává, a riválisokkal folytatott harcai során súlyos sebekkel kerül haza, esetleg csak hetek múlva. Ivartalanításuk után a kanok agresszivitása csökken, érzelmileg jobban kötődnek gazdájukhoz. Nem fognak elhízni és sem játékosságukat, sem intelligenciájukat nem vesztik el. A kanok nagyon termékenyek, ennek eredménye rengeteg nem kívánt kóbor kiskutya, amelyek nagy része otthontalanná válik és kóborolni kezd. A kan kutyák ivartalanítása általában 9 hónap után már lehetséges (a nagytestű fajtáké csak másfél éves koruk után), ha elérték teljes fejlettségüket és már mutatják a nemi viselkedés jellemzőit. A szukák ivartalanításának (miskárolás, petefészek-eltávolítás, ovarioectomia, méh- és petefészek-eltávolítás, ovariohysterectomia) oka lehet a tulajdonos kívánságának teljesítése, aki már egyszerűen nem bírja az ivarzással járó kellemetlen viselkedést, nyugtalanságot, és azt, hogy a vérzés bepiszkítja a lakást, a kertbe kóbor kan kutyák járkálnak, főleg, ha már több nem kívánt vemhességet kellett eddig megszüntetni vagy pedig a kölyköket elaltatni. A végleges fogamzásgátlás vagy a vemhesült szuka nem kívánt ellésének megelőzése gyakori ok lehet. Azonban 6-8 éves kor fölött már a különféle ivarszervi megbetegedések megelőzése céljából is érdemes a szuka megelőző jellegű ivartalanítására gondolni. Ilyen kezelő jellegű ivartalanítások okai lehetnek a méh és a petefészek különböző megbetegedései. Ilyen a méhnyálkahártya túltengés, ciszták, daganatok, méhcsavarodás és méhperforáció a vemhesség alatt, gennyes méhgyulladás, petefészek-gyulladás, petefészekciszta, endokrin zavarok okozta szőrhullás és terméketlenség, hüvelyhurut, stb. A szukák ivartalanításával megszüntetjük az ivarzással járó kellemetlen viselkedést, nyugtalanságot, nem kívánt vemhességet. A szakszerűen elvégzett műtét nem változtatja meg az állat jellemét és tulajdonságait, nem vezet elhízáshoz (ez a megfelelő táplálás függvénye). Utána viszont megszűnnek a további tüzelések és nem kell tartanunk a nemkívánatos szaporulattól. A szukák ivartalanítása már 9 hónap után lehetséges (a nagytestű fajtáknál ez másfél vagy két évre is kitolódhat), miután elérték teljes kifejlettségüket és már volt ivarzásuk. Az ivarérés előtti ivartalanításnak káros következményei is lehetnek (pl. elhízás, túlnövekedés, kóros viselkedésforma kialakulása, szőrhullás, stb.), így ettől mindenképpen tartózkodjunk. Itt kell megjegyezni, hogy egyes ellenvélemények szerint a korai ivartalanítás (early spaying) számos előnnyel bír, pl. sokat halottam erről a módszerről az Amerikai Egyesült Államokban, amikor a kisállatklinikán nap mint nap hallottam, hogyan beszélte rá az állatorvos a kutyatulajdonosokat erre a beavatkozásra. A módszer hívei szerint a szuka kutyát már négy hónapos kortól lehet ivartalanítani. Szerintük ugyanis az így ivartalanított kutyáknál kevesebb a tejmirigy-daganat, az állat jóval tovább marad játékos, a csontok növekedése időben elhúzódik és az állat várható életkora növekszik.

Kutyák húgykövessége

Húgyköveknek (urolith) a húgyútakban keletkező kicsapódott részecskéket nevezzük, amelyek 90-95%-ban kikristályosodott szervetlen vegyületekből és 5-10%-ban szerves anyagokból állnak. Nagyságuk a homokszemcsényitől a kisebb-nagyobb kő méretéig változik. A kövek helyezkedhetnek a vesében is, de leggyakrabban a húgyhólyagban találhatóak, ahonnan a húgycsőbe továbbjutva beszorulhatnak. A húgykövek legnagyobb része struvit (magnézium), kisebb százalékban fordulnak elő kálcium-oxalát, kálcium-foszfát kövek, valamint még találkozhatunk urát- (dalmaták), cisztin-, szilikát- és vegyes összetételű kövekkel is. A szerves anyagok általában mukoproteinből, albuminból és globulinból állnak. Keletkezésükben étrendi faktorok is szerepet játszanak. Az eleség nagy magnézium-, foszfát- és kalciumtartalma a vizelet kémhatását lúgosítja, ami kedvez a húgykövek képződésének. A struvitképződésben a baktériumok is szerepet játszanak. A folyamatot súlyosbíthatja az ivóvízhiány, a kizárólag száraz eleség etetése és vizeletürítés akadályozottsága. Az urátkövek a dalmata kutyák vizeletében jönnek létre, e kutyafajtában a húgysav a fehérjebontás végterméke. A húgyhólyag-kövesség sokszor nem okoz a betegségre utaló tüneteket. A húgykövek kan kutyák húgycsővében eltömődést okozhatnak, ami a vizeletfolyás tartós akadályát jelenti. A kutyák nyugtalanok, gyakran készülnek vizeléshez, azonban csak csepegtetnek, a vizelet véres lehet. Később az állatok hasa megnagyobbodik, abban labdaszerű, kitágult, vizelettel feszesen kitöltött húgyhólyag tapintható. Azonnal állatorvoshoz kell vinni ilyenkor a kutyát. A röntgenfelvétel vagy az ultrahangvizsgálat kimutatja a húgyköveket a húgyhólyagban. A húgycsőbe levezetett katéteren keresztül próbálhatjuk meg a vizeletet kivezetni. A javulást a vizelés megindulása jelenti. Egyes esetekben a kövek csak hólyagmetszéssel távolíthatóak el. A húgykőképződés és a következményes húgycső-eltömődés ismétlődhet. Fontos a speciális kutyatápok (pl. vizeletsavanyító, alacsony fehérje-, magnézium- és foszfortartalmú tápok) etetése. Megfelelően adott antibiotikumot kell adni a fertőzés ellen. Ellenőrizni kell a vizelet kémhatását és a savanyú kémhatás fenntartására (pl. C-vitamin és metionin adása) kell törekedni.

Örökletes és veleszületett betegségek a gyakorló állatorvos szemével

Mint gyakorló állatorvos, naponta jó pár kutyával találkozom. Számos esetben látok olyan betegségeket és bántalmakat, amelyek megfelelőbb tenyésztési előzményekkel elkerülhetőek lehetnének. Ezek közül a betegségek közül számos veleszületett. Először is tisztázandó, hogy számos veleszületett bántalom nem öröklődő és az örökletes betegségek sem minden esetben veleszületettek (azaz csak az élet folyamán később lesznek felismerhetőek, gondoljunk csak a legismertebbre, a csípőízületi diszpláziára). A veleszületett bántalmak olyan strukturális, szervi és működésbeli rendellenességek, amelyek már a születés pillanatában felismerhetőek. Néhány öröklődő rendellenesség nem veleszületett, mert a megszületéskor még nem ismerhetőek fel. Más szempontból az örökletes rendellenességek két csoportra oszthatóak, a spontán és a szelekciós rendellenességekre. A spontán (véletlen) rendellenességek spontán mutációk (a genetikai anyag hirtelen megváltozása) következményei. Ezek váratlanul és bármikor felléphetnek egy tenyészetben. A szelekciós rendellenességek a szervek, szervrendszerek felépítésében és működésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket a célzott (szelektív) tenyésztői munka során előnyben részesítünk, sőt sokszor mindenekfelett ennek az elérésére tenyésztünk. Ezek a hibák gyakran olyan tulajdonságok is lehetnek, amelyek egyes fajtáknál kívánatosak, sőt a legszélsőségesebb esetben fajtajellegnek minősülnek, más fajtáknál ezzel ellentétben súlyos defektusnak számítanak (ilyen pl. a szabálytalan törpe alkat a tacskó fajtánál). Ezeknek a defektusoknak a megjelenéséhez hozzájárulnak az emberek, a korok és a divatok. Az állatorvosok felelőssége óriási lehet, gondoljunk csak az egyes korrekciós műtétekre (etikátlan pl. a rejtett heréjűség esetén a here vagy herék lehúzását célzó műtét, a bántalom ugyanis örökletes). A genetikai rendellenességek eltüntetését műtéti úton és a genetikailag súlyosan terhelt kutyák továbbtenyésztését külföldön nemzetközi szabályok tiltják (Finnországban pl. így sikerült csípőízületi diszpláziától csaknem mentes kutyapopulációt létrehozni). A kutyadivatot, csakúgy, mint a ruhadivatot, sokszor nem racionális okok mozgatják. A kutyadivat szokásainak engedelmeskedve számos tenyésztő járul hozzá olyan egyedek megszületéséhez, amelyek szinte már csaknem torzszülöttnek számítanak. Itt merülhet fel a kérdés, hogy a pár évtizeddel ezelőtti ún. eredeti bulldognak voltak-e légzési problémái, szüksége volt-e mesterséges termékenyítésre és császármetszésre, ha szaporodni kívánt. Valószínűleg a régi Angliában élő ún. eredeti bulldog nem küszködött ennyi problémával. A kutyaszaporítók (egyes esetekben már szinte szó szerinti kutyagyárakról beszélhetünk) sokszor felelőtlenül és nem eléggé előretekintően járultak hozzá az egyes rendellenességek gyakoribb megjelenéséhez. A mesterséges termékenyítés és a császármetszés alkalmazása olyan (szintén egyes esetekben terhelt) egyedek szaporodását is elősegíti, amelyek a természetes körülmények között már nem is szaporodnának. Mindezek miatt a legtöbb állatorvos lebeszéli az ilyen genetikailag terhelt kutyák tulajdonosait azok továbbszaporításáról. Azonban meg kell jegyezni, jó néhány rendellenesség nem ilyen súlyos, esetleg egyszerű műtéttel korrigálható, vagy legszerencsésebb esetben spontán eltűnik a tenyészetből. Írásommal természetesen nem akarok fekete-fehér dolgokat leszögezni, hanem csak arról akarok elgondolkodtatni, hogy az állatorvosok miért hívják fel a tenyésztők figyelmét egyes esetekben a szükséges tenyésztéshigiéniai lépések megtételére (ez jelentheti bizonyos egyedek tenyésztésből való kizárását is).

Föcstej, kutyatej, tehéntej, mesterséges tejpótlók

A megfelelő minőségű és mennyiségű föcstej (kolosztrum) felvételét az újszülött kutyák sem nélkülözhetik. Fontos, hogy a kölykök az élet első napjaiban elegendő mennyiségű ellenanyaghoz jussanak, ami az árván maradt kölyköknél csak nehezen biztosítható. Tulajdonképpen már az is kielégítő, ha a kutyakölykök legalább egyszer frissen ellett szuka tejéhez jutnak. Az anyakutya teje az ellés után kb. 3 napig tartalmazza az utódok életbennmaradásához nélkülözhetetlen ellenanyagokat. Bár húsevőknél a magzatok már a méhen belüli fejlődés során a méhlepényen keresztül is hozzájutnak az ellenanyagok egy részéhez (placentáris immunitás), ez korántsem elegendő az újszülött teljes védelméhez. Ha a kutyakölykök a föcstej útján (kolosztrális immunitás) nem jutnak elegendő ellenanyaghoz, életmentő megoldásként szóba jöhet az anyaállat véréből előállított vérplazma adása, amelynek ellenanyagtartalma igen jó. Az élet első 24-36 órájában az ellenanyagok az újszülött bélcsatornáján keresztül is jól felszívódnak. Az újszülött kutyák életének kb. első 3-4 hetében legfontosabb táplálékuk az anyatej. Az újszülött kutyák csaknem 20%-ának az elhullását eléhezés okozza, ezért naponta célszerű ellenőrizni a súlygyarapodásukat. Az újszülöttek már a születés után közvetlenül, de legkésőbb 1-2 órán belül táplálékot vesznek magukhoz. A táplálékfelvételt 2-3 óránként ismétlik meg ezután, még kb. 2 hetes korukig. Az egészséges újszülöttek a megszületést követő első 24 órában testtömegükből néhány grammot-dekagrammot elveszthetnek (maximum 10%-ot), illetve testtömegük stagnál. Ezt követően az első héttől naponta folyamatos súlygyarapodás várható. Ha az anyaállatnak nincs teje, akkor az újszülöttek felnevelése dajkásítással vagy mesterséges táplálással oldható meg. Amennyiben mi magunk állítjuk össze a táplálékot, figyelni kell arra, hogy a tehéntej alacsony fehérjetartalma és magas cukortartalma miatt egyedül nem alkalmas táplálékként. A tehéntej igen gazdag zsírokban (28-30%), 35-39% tejcukrot, azaz laktózt, 24-28% fehérjét, azaz kazeint és 6% hamut tartalmaz. A magas zsírtartalom miatt nagyon jó energiaforrás lehetne a kutyák számára, azonban magas laktóztartalma miatt rendkívül fontos hígítani. A szuka teje nem túl gazdag laktózban (15-18%), jóval kevesebbet tartalmaz, mint a tehéntej. A kazein pedig kiváló minőségű és kitűnően emészthető fehérje, amit kutyatápokban is használnak fehérjeforrásként. Az újszülött kutyák életük első heteiben kiválóan tudják emészteni a tejcukrot a belükben termelődő specifikus enzimnek, a laktáznak köszönhetően. Elválasztás idején (kb. 6 hetes kor) a laktáztermelés meglehetősen gyorsan sokkal alacsonyabb értékre csökken, mint az újszülöttekben megfigyelhető és rövidesen eléri a felnőtt állatokra jellemző alacsony szintet (1/8-a az eredeti, újszülött kutyákban mért szintnek). Ha a laktóz mennyisége mind a kölyökkutyáknál, mind a felnőtt kutyáknál meghaladja az emésztéshez szükséges laktáz mennyiségét, laza széklet, hasmenés, esetleg véres hasmenés alakulhat ki. A fiatal, kis testsúlyú kutyák pedig igen könnyen kiszáradhatnak, így egy hasmenéssel járó megbetegedés akár végzetes is lehet számukra. Ezzel összefüggésben az emésztőszervi zavarok miatt a fehérjék bontása is zavart szenved, ugyanis a fehérjék sokkal kevésbé vannak kitéve az enzimatikus bontásnak a felgyorsult bélmozgások (hasmenés) miatt, valamint az emésztetlen tejcukor a vastagbélbe kerül, ahol fokozza a bélflóra mennyiségét és ezek a baktériumok több fehérjét építenek be a testükbe, elvonva ezt a szervezettől. Mindezek miatt a legjobban ajánlhatóak a kereskedelmi forgalomban kapható, kiskutyák számára készített tejpótló tápszerek. Ezek a tejpótló tápszerek az anyakutya tejének összetételét nagymértékben megközelítik és annak pótlására szolgálnak. Általában por alakban kerülnek forgalomba, a csomagolásban kiskutyák számára készült gumi cumi (így nem kell szemcseppentőt alkalmazni) és a mennyiség kimérését szolgáló adagolókanál is található. A port 37°C-os vízhez kell keverni, ugyanis a táplálék legkedveltebb és legelfogadottabb hőmérséklete kb. ilyen. Mivel hétnapos korig általában 2-3 óránként adunk az oldatból, mindig frissen készítsük el a tejpótlót. A tápszerek összetételére jellemző, hogy a fent leírtak miatt laktózmentesek, de teljes értékűek (a fajspecifikus, fejlődéshez szükséges energia- és a beltartalom figyelembevételével), jól hasznosítható nyers fehérjét, nyers zsírt, A-, D- és E-vitamint is tartalmaznak. A mesterséges szoptatáskor a fej megfelelő, egyenes, kissé nyújtott tartására kell ügyelni. A cumisüveget csak olyan mértékben szabad megemelni, hogy levegő nyelésére ne kerülhessen sor. A folyadék túl gyors áramlása sem kívánatos, mivel az igen könnyen a légutakba és az orrnyílásba kerül, ami végül is félrenyelést, majd tüdőgyulladást és a kölykök elhullását okozza. A jól táplált kölykök 7-10 napos korukig a születési testsúlyukat megkétszerezik, a második, illetve a harmadik hét végére 3-4-, illetve 6-7-szeresére növelik születési testtömegüket.

Vesekövesség

A vesekövesség ritka betegség. Szukákban többször kerül megállapításra, mint kanokban.
Kóroktan: A húgykőképződés sokrétű, minden részletében még nem teljesen ismert, komplex folyamat. Kialakulásához több tényező együttes hatására van szükség. A külső tényezőkből a kőképződést elősegítő eleség összetétele, az endogén hatásokból a szervezet anyagcserezavara, a húgy-készülék heveny és idült gyulladásos és más típusú betegsége, a szervezet víz-, elektrolit-, sav-bázis egyensúlyzavara, hajlam (dalmata kutyákban gyakori), anyagcserezavarok a legjelentősebbek. A vesetényezőkből a vesetubulusok és veseglomerulusok hámrétegének elfajulása, lelökődése (kőképződési mag keletkezése), magas pH-jú, koncentrált vizelet képződése, a védőkolloidok mennyiségének csökkenése a leggyakoribbak. A vizeletpangás a húgyutakban, a nyálkahártya hámrétegének fertőzéses, gyulladásos elfajulása, leválása fontos hajlamosító. A kutyákban rendszerint (60-90%-ban) magnézium-ammónium-foszfát (triperfoszfát, struvit) összetételű kő képződik. A dalmata kutyákban a húgysav (urát), a tacskókban a cisztin összetételű kövek a gyakoribbak. A húgysav- és kálcium-oxalát-kövek 10-10%-ban, a cisztinkövek 5%-ban fordulnak elő. A leggyakrabban keletkező foszfát- (struvit-) kövek lúgos vizeletben, rendszerint baktériumos fertőzés következtében alakulnak ki.
Tünetek: A vesehúgykövesség rendszerint nem jár panaszokkal. Ha a húgykő a vesemedencét szinte lenyomatszerűen tölti ki, azt kitágítja, sorvasztja, károsítja a nyálkahártyát. Így vesemedence-gyulladás alakul ki, amelyre nagyfokú bágyadtság, étvágytalan, kötött mozgás, véres, zavaros, bűzös vizelet ürítése hívja fel a figyelmet. A vérvizelés, sok baktérium és hámsejt a vizelet üledékében nagyon gyakori lelet. A vesetájék fájdalmas, a vesék kemények, nagyok, vizelési zavar is mutatkozhat. Idült veseelégtelenség is kialakulhat. A vesekő a húgyvezetőkbe is ékelődhet, a kőre a vezeték fala görcsösen rászorul és ez heves hasi fájdalmakat (vesekőkólika) okozhat.
Kórhatározás. A vese- és a vesemedence-kövességre a röntgen-, ultrahangvizsgálat, esetleg pyelographia (a vesén kiválasztódó röntgenkontraszt befecskendezése után végzett röntgenfelvétel) utal.
Gyógykezelés. A vesemedencében lévő húgykő eltávolítása csak műtéttel lehetséges. A gyógyulás azonban csak akkor remélhető, ha a veseállomány sorvadása még nem olyan jelentős, hogy idült veseelégtelenség alakult volna ki. A C-vitamin, ammónium-klorid az eleségben, a vizeletet kedvező vegyhatásúvá savanyítja. Tabletták (pl. Urofur, Urofree, stb.) adagolása szükséges. Egyes tápgyártó cégek speciális diétás tápokat is gyártanak.

© 2020 Horváth Vet állatorvosi rendelők. Minden jog fenntartva.
© 2020 Horváth Vet veterinary clinics. All rights reserved.
honlapkészítés
crossmenu