A szívférgesség egy halálos betegség, melyet a dirofilaria immitis fonálféreg okoz. A szúnyogcsípéssel terjedő, nálunk elsősorban a kutyákat fenyegető betegség Magyarországon a közelmúltig ismeretlen volt, ám a klímaváltozás miatt manapság már nagyon elterjedt. A fertőzésre különösen fogékony kutyák mellett a szívférgek megbetegíthetik a macskákat, menyétféléket és mintegy harminc más állatfajt. Az ember is megfertőződhet, de kialakult megbetegedésről még nem hallottunk. A fertőzés megelőzése könnyű, a kifejlődött férgek eltávolítása viszont csak igen komoly műtéttel történhet, ezért a hangsúly a megelőzésen van. A féreg szaporodási- és életciklusa meglehetősen bonyolult. Szükséges hozzá egy olyan gazdaállat, melyben kifejlődött nőstény féreg élt és szaporodott, így a vérében féreglárvák találhatóak, melyeknek új gazdatestre van szükségük a fejlődéshez. A fertőzött állatokból szúnyogcsípéskor a vérrel együtt a féreglárvák is a szúnyogba, mint köztigazdába kerülnek. Két-három hét, a szúnyogban töltött érés után a következő csípéskor egy újabb állatba kerülnek. Itt két-három hónapig főként a kötőszövetben fejlődnek, majd az úgynevezett mikrofilária (miniféreg) állapotukban a vénás rendszeren keresztül eljutnak a szervezet különféle helyeire.
Amikor tüdőartériákba, majd a jobb szívfélbe jutnak, megtelepednek és vérplazmán élnek. További három hónap alatt kifejlődnek ivarérett féreggé. Amennyiben nem pusztítja el a gazdaszervezetet, a féreg élettartama kifejezetten hosszú, 6-7 év is lehet. A hímek hosszúsága a 15, a nőstényeké a 30 centimétert is elérheti. A férgek kifejlődés után szaporodnak, majd a nőstény több évig is életképes lárvákat juttat a vérbe. Ezek itt nem fejlődnek tovább, a ciklus újra kezdődik a szúnyogcsípéssel, majd ezután a következő gazdatestben való fejlődéssel. Mikrofilária állapotban semmiféle tünetet nem okoznak. Az előbb a tüdőartériákban, majd a jobb szívkamrában megkapaszkodott kifejlett példányok a számuktól függően okoznak tüneteket. Amennyiben csak néhány féreg él, akár tünetmentesség is előfordulhat, de ez ritka. A tünetek között szinte mindig jelentkezik a légszomj, gyengeség, köhögés, fáradékonyság. A bejutott lárvákat elpusztíthatjuk tablettával (pl. Milbemax, Milprazon, Bravecto, NexGard Spectra, stb.) vagy nyakra cseppenthető spot on készítménnyel (pl. Advocate, Stronghold, stb.). Féregellenes hatású spot on készítmények alkalmazása ajánlott szinte egész évben, ezek többsége tetvek, bolhák, kullancsok ellen is hatásos. Nyakörveket is igénybe vehetünk (pl. Kiltix, Foresto, stb.), Javasolt évente legalább egyszeri, de inkább kétszeri féregszűrés elvégzése. A már megtörtént fertőzés, a mikrofiláriák jelenléte vérből kimutatható, erre több eljárás is lehetséges. Szerencsés esetben mikroszkóppal is felfedezhetőek, de gyakori a tévesen negatív vizsgálat. Mivel a mikroszkópos elkülönítés a bőrféreg mikrofiláriától nem könnyű, ezért kezelés előtt további vizsgálatokat célszerű elvégezni az esetleges kifejlett szívférgek kizárása céljából. Ennek oka, hogy amennyiben a szervezetben kifejlett szívférgek is találhatók, a kezelést az embóliaveszély miatt csak rendkívül körültekintően szabad megkezdeni. A kifejlett férgek kimutatására percek alatt elvégezhető antigén teszt (vérteszt) áll rendelkezésre. A már panaszokat is okozó férgek kimutatására a szív ultrahangvizsgálata alkalmas, de az így felfedezett férgek kipusztítása ilyenkor már nagyon veszélyes.

A kutyák egyik legsúlyosabb bőrbántalma, ugyanis gyógykezelése hosszantartó, komplikált és nemritkán csak átmeneti sikerrel jár vagy eredménytelen.
A Demodex canis nevű ízeltlábú parazita okozza, amely gazdaspecifikus és a kutyák állandó élősködője. Kb. 1/4 mm hosszú, színtelen, féregszerű atka, 4 pár csökevényes, tuskószerű lába van, a kutyák szőrtüszőiben, faggyúmirigyeiben élősködik. Fejlődésmenetük részleges átalakulás, a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket. A citrom alakú petékből mintegy hat nap alatt kikelnek a hatlábú lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe. A kutyák közvetlen érintkezés útján fertőződnek, sokszor a születésük után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák.
A paraziták a klinikailag egészséges ebek nagy részének a bőrében is megtalálhatóak. Tünetek mégiscsak egyes kutyákban jelentkeznek. Ennek magyarázata a gazdaszervezet immunrendszerének működési állapotában kereshető. Gyakrabban jelennek meg tünetek az immunrendszer működését gyengítő vagy blokkoló tényezők jelenléte esetén (pl. egyes gyógyszerek beadása után, télen, rossz tartás és etetés, betegségek, daganatok esetében, stb.). A betegségre való hajlam öröklődik, egyes fajtákban (pl. dobermann, német juhászkutya, stb.), családokban gyakrabban észlelhető.
A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő:
1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező (squamosus) demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik.
2. Az általános vagy generalizált (pustulás) demodicosis minden esetben a helyi vagy pikkelyező formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltő baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök (pustulák) vagy ilyen váladékkal borított területek (pyoderma) jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges.
3. Pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. A kutyák lábainak alsó részein észlelhető. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos (pododermatitis), vizenyősek és fájdalmasak. Általában a következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás tűnik fel a tulajdonosoknak.
A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a kórhatározást.
A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különböző kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket, az injekciós antibiotikum készítmények a másodlagos baktériumfertőzés ellen szükségesek. Adhatóak az immunrendszer működését serkentő készítmények is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer működését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és az eleség javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen előfordulnak demodicosis kölykök, tanácsos a tenyésztésből kizárni.

A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.
Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászokban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.
A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.
A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres. A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.
Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.
A jóval ritkább szívizom-gyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.
A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot. A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.
A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az
ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.

A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák, mint köztigazdák vagy kórokozók hordozói is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a kutyáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a kutyabolha (Ctenocephalides canis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok. Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő nedvező bőrgyulladás és szőrhullás látható, ami szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. Nagyon jelentős kártétele még a kutyabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum) köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a kutyák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezen kívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos betegség mechanikus hordozói is. A bolhák elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a lakásban, udvarban tartott valamennyi állaton egyszerre történik a bolhátlanítás. Erre számos, különféle módon ható készítmény áll rendelkezésünkre (pl. fürdetés, lemosás, porozás, permetezés, szájon át adott tabletta, nyakörvek, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.). Az állatok környezetében, különösen az alvóhelyeiken porszívózással, az ott található rongyok, szőnyegek kimosásával, a padló és a parketta felsúrolásával együtt kell a bolhaellenes készítményeinket alkalmazni.
A kullancsok a szabadba kijáró kutyák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok kb. 1/2 cm hosszúak, feji részből és testből állnak, a feji részt alapi rész, két tapogató, a köztük elhelyezkedő szipóka alkotja, 4 pár végtagjuk van. Testtömegük a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott, és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokban több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kijáró kutyákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői.
A kutya súlyos megbetegedését, a babéziózist kiváltó Babesia canis vektora a Dermacentor reticulatus kullancsfaj. A Babesia canis 1,5-4 μm nagyságú, osztódás előtt amőboid, osztódás után körtére emlékeztető, vörösvértestekben élősködő véglény (parazita). Vadászkutyákban, a Balaton mellett, az ország nyugati részében nyaralt, erdőben, vizek mellett kirándult kutyákban többnyire szeptember-októberben, enyhe téli időszakokban szezonálisan jelentkezhet a betegség, de egész évben előfordulhat. A nőstény kifejlett kullancs vérszívása során fertőzőképes fejlődési alakokat olt be a kutyákba, amelyek azután a vörösvértestekben kettéosztódás útján szaporodnak. A szaporodási folyamata ismétlődése a vörösvértestek szétesését okozza. Jellemző tünet a vérfesték-vizelés, a kivérzett, halvány, esetleg sárga nyálkahártyák feltűnőek. Kezdetben bágyadtság, elesettség, majd láz jelentkezik. A jellemző vérfesték-vizelés a Babesiák beoltását követő 5-20 napi lappangás után jelentkezik. A szívverés és légzés szapora, esetleg nehezített. Előfordulhatnak még idegrendszeri tünetek, ingadozó járás, végtagok gyengesége. Gyógykezelés nélkül a betegség a tünetek megjelenése utáni 6-10. naptól elhullásban végződik. A gyógykezelés hosszadalmas és bizonytalan. A betegség 1 hónapos védettséget adó injekcióval előzhető meg.
Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliózisnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya is fogékony. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik, a szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás. Az ember és a kutyák antibiotikumokkal eredményesen gyógykezelhetőek. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk kutyánkat.
A kullancsok ellen is védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, szájon át adott tabletta, stb.).

Számtalan közlemény megjelent már a témáról, azonban mostani írásommal szeretném a miérteket és hogyanokat is egy kicsit jobban megvilágítani és a legkorszerűbb álláspontot közzétenni. A védőoltások feladata, hogy megvédje az Ön kutyáját bizonyos fertőző betegségekkel szemben. Ha a kutyákat nem részesítjük megfelelő védőoltásokban, nagy annak a kockázata, hogy az állat megkapja valamelyik végzetes fertőző betegséget (még akkor is, ha kutyája állandóan csak lakásban tartózkodik, ugyanis léteznek nagyon ellenálló és ragályos kórokozók is). Ha az illető betegség nem a legveszélyesebbek közé tartozik, akkor is fontos védekezni ellene, ugyanis a súlyosan megbetegedett állat lehet, hogy nem, vagy csak hosszadalmas, szenvedésekkel teli és költséges módon gyógykezelhető. Védőoltásokkal sajnos nem minden fertőző betegség ellen lehet védekezni, azonban a legelterjedtebb és legveszélyesebb betegségek ellen igen. A hazánkban két legelterjedtebb és legveszélyesebb betegség a parvovírusos bélgyulladás és a szopornyica, de védekeznünk kell az egyéb fertőző betegségek ellen is. Be kell oltatnunk a kölyökkutyákat sajátos, szinte egyedi és bonyolult oltási program szerint (ez sokszor az illető hely járványtanától függ, ezért tanácsos a kutya lakóhelyéhez a legközelebb praktizáló állatorvost megkérni ennek végrehajtására) és be kell oltatnunk a kifejlett kutyákat évente ismétlő védőoltásokkal. Most tekintsük át azokat a fertőző betegségeket, amelyek ellen hazánkban is forgalomban vannak vakcinák:
-veszettség (rabies, R, a Rhabdoviridae család Lyssavirus genusába tartozó vírus okozza ezt az emberre is veszélyes, halálos fertőző betegséget)
-kutyák parvovírusos bélgyulladása (canine parvo virus enteritis, P, kutya parvovírus okozza, CPV-2, a köznyelv néha macskavésznek is nevezi, a legveszélyesebb és legfertőzőbb kutyabetegség)
-szopornyica (distemper, D, CDV, szopornyicavírus okozta légző- és emésztőszervi betegség, a köznyelvben néha kutyakanyarónak is nevezik)
-fertőző májgyulladás (Rubarth-kór, canine infectious hepatitis, canine virus hepatitis, CVH, H, CAV-2, 2-es szerotípusú kutya adenovírus okozta májbetegség)
-leptospirózis (leptospirosis, L, Leptospira canicoli és Leptospira icterrohaemorrhagiae baktérium okozta, emberre is veszélyes húgyúti betegség)
-kennel-köhögés (kutyák fertőző tracheobronchitise vagy laryngotracheitise, canine infectious tracheobronchitis, CITB, kennel cough, kórokozói a kutyák parainfluenza-, 1-es szerotípusú adeno-, CAV-1, herpes-, myxo- és rheo-vírusai, mycoplasmák, valamint a Bordetella bronchiseptica baktérium). Főleg tenyészetekben, kiállítások alkalmával, amikor a kutyák egymás közelében vannak, nagyobb a terjedési lehetősége ennek a légzőszervi betegségnek.
-kutyák koronavírusos bélgyulladása (canine corona virus enteritis, CCV, hazánkban viszonylag új, de nagyon elterjedt és fertőző emésztőszervi kutyabetegség)
-Lyme-kór vagy Lyme-borreliózis (Lyme-disease, kullancsok által terjesztett, Borrelia burgdorferi baktérium okozta, emberre is veszélyes betegség). Az első vakcinát legalább 12 hetes vagy idősebb állatoknak, majd a második adagot minimum 2-3 héttel később adjuk. Évente egyszer egy adaggal emlékeztető oltás ajánlott.
-bőrgombásodás (kutyák, macskák és ember gombás bőrbetegségét, mycosisát okozó Microsporum canis kórokozója ellen védekezhetünk). A vakcinát három hónapos kórnál idősebb állatokon alkalmazzuk, a második vakcinázást az első után minimum 14-21 nappal végezhetjük. A folyamatos immunitás érdekében évente egy ismétlő oltás javasolt. A kölyökkutyák védelme már tulajdonképpen az anya vemhessége előtt és vemhessége alatt megkezdődik. A tervezett vemhesítés előtt, a tüzelés előtti 6. héttől számítva legkésőbb a tüzelés első napjáig terjedő időintervallumban ajánlatos gyengített (attenuált) élővírusos vakcinával oltatni a legveszélyesebb kutyabetegségek ellen. E vakcinák jó védőhatása (immunogenitása) miatt az anyaállat föcsteje (kolosztrum) bőségesen fog védőanyagokat (immunglobulinokat) tartalmazni és kellő passzív védelmet nyújt a kölyköknek.
A vemhesség alatt már csak elölt (inaktivált) vírusos vakcinákat ajánlatos alkalmazni, ugyanis egyes élővírusos vakcinák (pl. parvovírusos bélgyulladás elleni vakcina) vetélést, magzatkárosodást vagy születési rendellenességeket okozhatnak. A kutya átlagos vemhességi ideje 63 nap, célszerű a vakcinázásokat a vemhesség első felének vége felé elvégezni (kb. a vemhesség 4. hete). A legveszélyesebb kutyabetegség, a parvovírusos bélgyulladás ellen számos elölt vírusos vakcina van forgalomban hazánkban is. Azonban itt meg kell jegyezni, hogy az elölt vírusos vakcinák védőhatása (immunogén hatása) mindig kisebb, mint az élővírusos vakcináké. Ezen kívül még koronavírusos bélgyulladás ellen is célszerű a szukát vakcinázni, a kölykök nagy valószínűséggel jobban védettek lesznek e betegség ellen, főleg ha kölyökkorukban is oltani fogjuk őket. Fontos a vemhesség alatt a parazitamentesítés is, ugyanis a vándorló orsóféreglárvák átjuthatnak a méhlepényen. Ez természetesen olyan széles spektrumú állatgyógyászati készítménnyel történjen, ami hatásos a vándorló orsóféreglárvák ellen is. Itt kell megjegyezni, hogy tanácsos az anyát a vemhesítés előtt is féregteleníteni, valamint a várható szülés előtt is, ugyanis az orsóférgek a tejjel is ürülhetnek. A tévhiteket eloszlatandó, az emberi (humán) féreghajtók, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Kutyák féreghajtására mindig széles spektrumú, állatgyógyászati készítményeket alkalmazzunk, a testtömeg szerinti adagolást pontosan tartsuk be. A vemhesség alatt természetesen csak olyan készítményt használjunk, ami adható vemhes állatoknak is.
A megszületett kölykök az anyai föcstejből veszik fel a vírusos betegségek elleni ellenanyagokat, méghozzá az anyai (maternális) ellenanyagok 90%-át az élet első 72 órájában. Ezért rendkívül fontos, hogy a kiskutya a megszületése után minél előbb szophasson az anyjától, főleg, hogy ez a lehetősége élete első három napjában (főleg az első napon) maximálisan kihasználható legyen. Az így felvett ellenanyagok mennyisége kb. 10 naponként felére csökken, és egyedenként változó mértékben, de kb. a 8-18 hetes korra már teljesen kiürülnek. A kiskutyákat az oltások előtt mindenképpen féregteleníteni kell valamilyen teljes spektrumú állatgyógyászati pasztával vagy tablettával. Jó immunválasz csak azoknál a kölyköknél várható a vakcinákra, amelyek gyengítő tényezővel nem terheltek, tehát egészségesek, többszörösen féregtelenítettek, bolhátlanítottak, jól tápláltak, stb.
A legveszélyesebb kutyabetegség, a parvovírusos bélgyulladás elsősorban az újszülött és a kölyökkutyáknál végzetes kimenetelű, éppen ezért nézzük meg most részletesebben, hogy milyen tényezők játszanak szerepet az oltások tekintetében. A vakcinára alapozott védelem hatékonysága attól függ, hogy milyen szintű kolosztrális védelmet és aktív immunválaszt biztosítunk a fertőzött környezetben felnövő kiskutyáknak. Ugyanis a kolosztrális immunitás egy adott szintnél még megvédi a kiskutyát a környezetben lévő vírussal szemben, de ugyanez a védelmi szint egyben közömbösíti a vakcinába foglalt vírus immunizáló hatását is. A szervezetbe oltott vakcina vírust ilyenkor semlegesítik az anyától felvett keringő passzív ellenanyagok, ennek következtében a vakcina a hatékony immunizáció kiváltásához szükséges szaporodását a sejtekben nem tudja végrehajtani, valamint mivel a keringő ellenanyagok nagy része lekötődik, a kiskutya még fogékonyabb lesz az utcai vírusfertőzéssel szemben. Ez történik akkor, ha túl korán vakcinázunk. Ha azonban túl későn vakcinázunk, akkor már olyan alacsony szintre csökken a maternális ellenanyagszint, hogy utcai vírussal szemben teljesen védtelen lesz a kiskutya. Tehát akkor kell vakcinázni, amikor a vakcinában foglalt vírus még kifejtheti immunizáló hatását, de ugyanakkor még van olyan ellenanyagszint, ami viszonylagos védelmet biztosít az utcai vírus ellen. A parvovírus elleni fogékonyság szempontjából a kutyák alacsony, illetve magas kockázati csoportokba sorolhatóak a keverék fajtákkal való összehasonlítás alapján. Erősen fogékonyak a betegségre (azaz a magas kockázati csoportba tartoznak) a rottweilerek, a dobermannok, a német juhászkutyák, az amerikai staffordshire-terrierek, a kaukázusi juhászok, a border colliek, stb. Az alacsonyabb kockázati csoportba tartoznak pl. a spánielek és az uszkárok. Éppen ezért a magas kockázati csoportba tartozó kutyáknál még a legoptimálisabb és legjobb minőségű vakcinákkal is ajánlatos a vakcinázási programot a három hónapos, esetleg 18-20 hetes életkorig fenntartani. Manapság már szerencsére a kutyakölykök többsége olyan anyától származik, amelyeket rendszeresen oltanak, ezért az ilyen kölyköket nem érdemes 6 hetes kor előtt vakcinázni (úgy is fogalmazhatok, hogy 6 hetes életkor előtt kaphat a kutya 20 védőoltást is, ennek semmi értelme, ha utána nem oltatják többet, sőt ez még ront is a kiskutya ellenálló képességén). Természetesen teljesen más a helyzet, ha rajtunk kívülálló okok miatt kiskutyánk semmilyen védőhatást nem kap az anyától (pl. az anya mindig csak veszettség ellen volt oltva), vagy még rosszabb a helyzetünk, ha kiskutyánk lesoványodott, fertőzött környezetből származik, nem volt féregtelenítve, stb. Ha az anyát a vemhessége alatt oltatták elölt vírusos vakcinával, az első oltás ideje kitolódik a 7-8. hétre. Mivel az eredményes oltáshoz az szükséges, hogy az ellenanyagok alacsony szinten legyenek a kölykökben, oltás után jó pár napig (kb. 2 hét) nincs védve a kutya az utcai parvovírussal szemben. Nagyon fontos éppen ezért, hogy ilyenkor ne érintkezzen más kutyákkal, ne vigyük oda, ahová sok kutya jár. Még mindezek után is további veszélyforrás, hogy a parvovírus nagyon ellenálló és ragályos vírus, így cipőtalpunkon, utcai ruházatunkon vagy egyéb ragályfogó tárgyakon hazavihetjük. Tehát fontos továbbá a zárt tartás, a kézmosás kutyázás előtt, valamint az, hogy utcai ruházatunkkal a kutyakölykök ne érintkezzenek. Ezek betartása után is javasolt a többszöri oltás (a magas kockázati csoportokba tartozóaknál háromszori oltás is erősen meggondolandó!).
A veszettség elleni védőoltás Magyarországon kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!)
A többi fertőző kutyabetegség esetében pedig azt kell követni, hogy minden betegség ellen legalább kétszer ajánlatos oltatnunk kiskutyánkat. Az egyes oltások között mindig legalább két hetet várjunk, ennyi kell ugyanis az immunitás kifejlődéséhez. Természetes, hogy manapság az állatorvosok kombinált vakcinákat használnak, hiszen ha valamennyi kutyabetegség ellen külön-külön oltanának, nagyon hosszú ideig nem vihetnénk kiskutyánkat szinte sehová. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a kombinált (sokkomponensű) kutyavakcinák védőhatása kismértékben mindig csekélyebb, mint az egykomponensűeké (monovalens). A lehető legoptimálisabb oltási program kialakítását bízzuk állatorvosunkra, aki igyekszik az összes szempont figyelembevételével tervezni (pl. a legveszélyesebb kutyabetegség, a parvovírusos bélgyulladás ellen az első oltást általában monovalens vakcinával adják, a másodikat pedig, ha lehetőség van rá, nem egy sokkomponensű (pl. 6-komponensű) vakcinával. Az első veszettség elleni oltást a rendeletek szerint sem lehet kombinált vakcinával oltani.).
Összefoglalva tehát általános, minden kutyára érvényes oltási program soha nem létezett és nem is fog, hanem mindig a helyben dolgozó és a helyi viszonyokat ismerő állatorvosra kell magunkat bízni, aki a környezeti feltételek (pl. járvány volt-e, hol tartják a kiskutyákat, stb.), az előzmények (pl. oltott volt-e az anyaállat, stb.) és a használt vakcinák tulajdonságainak mérlegelésével alakítja ki az oltási programot.
Az egy évnél idősebb kutyákat is mindenképpen ajánlatos évente a fertőző betegségek ellen beoltatni (a tíz évnél idősebbeket is!), ugyanis a betegség elleni védő ellenanyagszint lecsökken, és az egy évnél régebben adott vakcina már nem vagy csak nagyon-nagyon csekély mértékben véd a betegség ellen (a vakcinák beadására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint kölyköknél, tehát csak egészséges, jól táplált, negyedévente féregtelenített kutya oltható). Itt kell megjegyezni, hogy egyes kutatók véleménye szerint célszerű lenne a Leptospira canicola és icterrohaemorrhagiae ellen minden 6. hónapban oltani az ebeket, mert ez ellen a betegség ellen az immunitás rövidebb életű lehet. A veszettség elleni védőoltás évenkénti ismétlése pedig kötelező. Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.
Csak érdekességképpen közzéteszem az Amerikai Állatorvosi Szövetség (AVMA) által minimális vakcinázási programként elfogadott oltási sorozatot:
5. hét-parvovírusos bélgyulladás elleni oltás inaktivált vakcinával,
9. hét-parvovírusos bélgyulladás elleni oltás attenuált vakcinával, fertőző májgyulladás, szopornyica, leptospirózis, kennel-köhögés, koronavírusos bélgyulladás elleni védőoltás,
13. hét- parvovírusos bélgyulladás elleni oltás attenuált vakcinával, fertőző májgyulladás, szopornyica, leptospirózis, kennel-köhögés, koronavírusos bélgyulladás elleni védőoltás,
17. hét- parvovírusos bélgyulladás elleni oltás attenuált vakcinával, fertőző májgyulladás, szopornyica, leptospirózis, kennel-köhögés, koronavírusos bélgyulladás és veszettség elleni védőoltás,
22. hét- parvovírusos bélgyulladás elleni oltás attenuált vakcinával, fertőző májgyulladás, szopornyica, leptospirózis, kennel-köhögés, koronavírusos bélgyulladás és Lyme-kór elleni védőoltás.

A fonál- és galandférgek (a köznapi nyelvben csak giliszták) a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körtealakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.
A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 30 nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek, főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani. Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával) történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.

A reflexingerlékenység fokozódásában és az izmok merevgörcsében megnyilvánuló betegség, amelyet a talaj felső rétegében mindenütt megtalálható Clostridium tetani baktériumok a sebek mélyébe jutva és ott elszaporodva termelt tetanospasmin toxinja okoz. Kutyákban kölyökkorban a fogváltással kapcsolatos nyálkahártya-sérülések, a végtagok szúrt sérülései, műtéti sebek fertőzése, stb. válthatja ki a betegséget. A toxin az egész testre kiterjedő vagy főleg csak a fej izmain mutatkozó merevgörcsöt vált ki. A lappangási idő 1-2 hét, ez fiatal állatokban rövidebb, mint az idősebbekben. A tünetek kutyákban először a rágóizomzat görcsös összehúzódásában jelentkeznek. A fülek megmerevednek, közelebb húzódnak egymáshoz, a homlok bőre mély ráncokat vet, előreesik a harmadik szemhéj, a kutya a száját kitátani nem képes és arckifejezése sajátságos, ún. szenvedő alakot ölt. Nyálzás is észlelhető. Lehetséges, hogy az izomgörcsök csak a fej tájékára lokalizálódnak, többnyire azonban a törzs és a végtagok izomzatára is kiterjednek. Jellemző a zászlós faroktartás. Emiatt a mozgás kötött vagy járni sem tud a beteg. Ha az állatot felemeljük, akkor lábait mereven nyújtja ki, ez az ún. fűrészbakszerű testtartás (az elfekvő, járni képtelen kutya). A reflexingerlékenység fokozott. A legkisebb hang- vagy érintési inger általános izomösszerándulást vált ki a betegnél. A légzés felületessé válik, a belégzést sípolás, a kilégzést nyögés kíséri. A gyógykezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni, amint a gyanú felmerül a betegség jelentkezésére. A kutyának antibiotikumot kell kapnia. Friss esetekben tetanusz-antiszérumot célszerű beadni a vérben keringő toxinok semlegesítése céljából. Az állatokat nyugtatni és olyan helyen kell tartani, ahol semmiféle zavaró tényező nincs (abszolút csend és nyugalom szükséges, a kutyát lehetőség szerint besötétített, hangszigetelt szobában kell kezelni, esetleg a füleit célszerű vattával bedugni). A sebzést gondos sebészi ellátásban, fertőtlenítésben kell részesíteni. Bizonyos hosszan elhúzódó esetekben mesterséges etetés és itatás válhat szükségessé (intravénásan vagy gyomorszondán keresztül). A tetanusz megelőzésében fontos az ellenszérum alkalmazása a sérülések, különösen a mély, szúrt sebek, harapások esetében, továbbá a sebek megfelelő ellátása.

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője (de más kullancsfajok is szerepet játszanak kisebb mértékben a betegség terjesztésében) a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliózisnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya és az összes melegvérű állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élő rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertőzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következő fertőzési alakja szúráskor már fertőzőképes. A kullancs az állatból szív vért, sokszor egy kutyán több kullancs is megtapad. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a kutya lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A legtöbb kutya sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri- és bőrtünetek. A kutyák antibiotikumokkal (pl. klavulánsavval potencírozott amoxicillin hatóanyagú antibakteriális szerekkel) gyógykezelhetőek, de a kezelés hosszadalmas, költséges és nem minden esetben sikeres. Éppen ezért kell a megelőzésre hangsúlyt fektetni. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk be kutyánkat. A vakcina alkalmazása a következő program szerint történik: első oltás 12 hetes életkortól, a második oltás 3-5 héttel később, emlékeztető oltások évente. A Borrelia burgdorferi baktériumok különböző változatokban léteznek a különböző kontinenseken, ezért nagyon fontos, hogy a védőoltás megtervezésekor a földrajzi egységnek megfelelő törzset tartalmazó vakcinát alkalmazzuk. Tehát Magyarországon európai törzset tartalmazó vakcinát alkalmazzunk. A Lyme-borreliózis állatról emberre terjedő betegség. Saját magunkat és családunkat is védjük azáltal, hogy négylábú kedvenceinket rendszeresen kezeljük a kullancsok ellen és kutyáinknak beadatjuk a vakcinát! A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, szájon át adott tabletta, stb.). Megjegyzendő, hogy a kullancsok még számos más emberi és állati betegségeknek is terjesztői. Ilyen kutyákra veszélyes betegségek még Magyarországon: a vírus okozta kullancs-encephalitis (agyhártyagyulladás), a Francisella tularensis baktérium okozta tularémia és a Babesia canis parazita okozta babéziózis. A babesiosis megelőzhető 1 hónapos védettséget adó injekcióval és mivel a kór halálos kutyabetegség, azaz nagyon sokszor nem gyógykezelhető, feltétlenül adassuk be az 1 hónapos védelmet adó injekciót kedvencünknek!

A betegség emberre és egyéb emlősállatokra is veszélyes a kutyákon és macskákon kívül, így zoonózisnak minősül. A gombás bőrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok, valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertőződés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivő ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipőtalp, stb.) jön létre. A bőrelváltozások kialakulását elősegíti a bőr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése. A fertőződés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idő jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szőrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különböző nagyságú, általában kerek, erősen korpázó, pikkelyező vagy szőrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bőr erősen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos Staphylococcus baktériumok okozta fertőzések következtében gennyes bőrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhető, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszíneződőek, felrostozódnak, és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni. A bőrkaparék- és szőrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésű, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetőek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenőcs. Állatorvosi készítmény az Imaverol oldat, amelynek 1:50 arányban hígított emulzióját alkalmazzuk 3-4 naponként. Legalább 4-5 alkalommal dörzsöljük be a bőrbe a szőr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szőrű kutyákat a kezelés előtt ajánlatos megnyírni. A nagy bőrfelületeket érintő idült gombás bőrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk. Újabban került forgalomba a Microsporum canis okozta fertőzés megelőzésére és gyógykezelésére a Biocan M vakcina. Az állatok 2-3 hetes időközzel végzett kétszeri oltása 1 éves védelmet nyújt a kórokozók ellen. A tünetmentes, de a fertőzést hordozó egyedek is megszabadíthatók a kórokozóktól a vakcina segítségével.

Magyarországon az utóbbi időben megjelent, de nagyon elterjedt kutyabetegség. A fertőző betegség főleg fiatal kutyákban jelentkezik hasmenés formájában, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek. A fertőződés a bélsárból történik szájon át. A fertőzött állat többnyire 6-9 napig üríti bélsarával a vírust, de nem ritka a hosszan tartó vírusürítés sem. A tünetek a fertőzés után 18-72 órával jelentkeznek. A betegek étvágytalanok, vízszerű, olykor véres hasmenésük van (ez általában kellemetlenül bűzös, sárgásbarna vagy narancssárga), gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezet. A betegek testhőmérséklete normális vagy kissé alacsonyabb. Általában a betegség tünetei, lefolyása enyhébb, mint a parvovírusos bélgyulladásé, de súlyos esetben olykor akár gyors elhullást is előidézhet. A parvovírus bélgyulladással történő társfertőzés esetén a betegség prognózisa rendkívül rossz. Parazitózisok, egyéb betegségek még tovább gyengítik az ellenálló képességet. A kórokozó a bélsárból immunfluoreszcenciás próbával és más módokon kimutatható, illetve kitenyészthető. A gyógyítás a kölyökkutyák melegben tartásából, folyadékpótlásból (vénásan adott infúzió), valamint a hasmenés és a hányás csillapításából áll. A megelőzés céljára inaktivált koronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is rendelkezésre állnak, utóbbiak egyéb antigének mellett koronavírust is tartalmaznak. Ezeknek a vakcináknak a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszeri egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat az anyai immunitás lejártakor javasolt oltani. A vemhes szukákat célszerű a vemhesség alatt félidőben (kb. 30. nap) oltani, így az újszülöttek nagy valószínűséggel védettebbek lesznek a betegség ellen.

A tetvek sárgás színű, szárnyatlan, 1,5 mm hosszú, lapított testű, állandóan a gazdán tartózkodó, ízeltlábú élősködők. Életük mindössze 1-5 hónapig tart. Hámtörmelékkel, szövetnedvvel és vérrel táplálkoznak. A serkéknek nevezett petéket a nőstények egyesével, a szőrszálak tövéhez a bőrhöz közeli részekre ragasztják. Néhány nap alatt kikelnek a kifejlett szőrtetvekhez hasonló, de azoknál kisebb nimfák, amelyek háromszori vedléssel érik el teljes fejlettségüket. A tetvek átlagos fejlődési ideje kb. három-hat hét. A kutyák szőrtetvei (Trichodectes canis) főleg a rosszul táplált, hosszú szőrű falusi kutyákon találhatóak meg. Leginkább a nagyon fiatal vagy idős, beteg állatokon szaporodnak el, főleg a fejen, nyakon és faroktőnél. Kutyák galandférgeinek a köztigazdái. Leggyakrabban közvetlen érintkezés során kerülnek az anyáról az újszülöttekre vagy egyik állatról a másikra, esetleg ragályfogó tárgyakkal (pl. kutyafésű, kutyakefe, takaró, stb.) jutnak a gazdaállatra. Az enyhe fertőzés legtöbbször észrevétlen marad. Ha azonban a szőrtetvek tömegesen vannak jelen, a kutyák nyugtalanok, nyaldossák, harapdálják, vakarják és dörzsölik magukat. A szőrzet megritkulhat, a bőrön gyulladásra utaló tünetek mutatkoznak. Az enyhe fokú fertőzöttséget a szőrzet alapos átvizsgálásával (főleg a rejtett testrészeken, pl. fül mögött, herezacskó körül, stb.), kézi nagyítóval lehet megállapítani. Esetleg szőrmintát gyűjtünk, amit mikroszkóp alatt vizsgálunk. A szőrtetvek külső parazitaellenes szerekkel könnyen elpusztíthatóak (pl. spray, fürdetés). Fontos, hogy a teljes testfelületet kezeljük, valamint a kutya fekvőhelyén is alaposan takarítsunk. A kezelést kb. egy hét múlva meg kell ismételni, mert a parazitairtó szerek a serkékre nem hatnak. Figyelmet kell fordítani a kutyaápoló eszközök, állatszállítók és a környezet fertőtlenítésére is.

Kutyák leptospirosisának előidézésében főként a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae játszik szerepet, szórványosan azonban egyéb Leptospirák is előfordulhatnak. Ma már ritkább betegség, de a kutyák egymástól és más állatfajoktól (pl. patkányfogó kutyák) megfertőződhetnek. A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, idősebb kutyákban inkább a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegségnek is nevezik). A néhány napig tartó magas lázat követően a nyálkahártyák, a hasalji bőr és a combok belső felületének a bőre is sárgára festődik, a vizelet barnás színű lesz, tapintásra a máj és a vese fájdalmas. A vizeletben fehérje és sejtekben gazdag üledék található. Súlyosabb esetekben az állatok hánynak, hasmenésük van, a bélsárban vércsíkok láthatóak. Ritkán idegrendszeri tünetek után elhullásban végződhet a betegség. Idősebb kutyákban idült vesegyulladás alakul ki, ilyenkor az állatok tünetmentesek. A betegség elhúzódó (idült) formájára a kedvetlenség, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés a jellemző. A kutyák gyakran ürítenek vizeletet, feszesen, púpos háttal mozognak, a vese fájdalmas. Az állatok lehelete bűzös, a száj nyálkahártyáján, a pofák belső oldalán és a nyelvszélen fekélyek keletkeznek. A vizeletben bőséges üledék található. Az ilyen tünetekben megbetegedő kutyák 1-2, esetleg néhány héten belül elhullanak. Az állatorvos a klinikai tünetekből, a Leptospiráknak a vérből, a vizeletből, szövetekből való kimutatásából következtet a betegségre. A heveny esetekben antibiotikummal lehet megpróbálni kezelni a beteg állatokat, a veseelégtelenség tüneteit mutató kutyák rendszerint a kezelés ellenére is elhullanak. A megelőzés legfontosabb módja vakcinázás, mind kölyök-, mind idősebb korban. Fontos tudni, hogy a leptospirosis emberre is veszélyes betegség, így emiatt is elengedhetetlen kedvenceink évenkénti oltatása.

A kutyák szopornyicája fertőző betegség, a köznapi nyelvben kanyarónak is nevezik. Szerencsére manapság már kevésbé fordul elő ez a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, néha idegrendszeri és bőrkiütéses tünetekben mutatkozó betegség, köszönhetően a kiterjedt védőoltásoknak. A betegséget paramyxovírus okozza, amely szájon át vagy belégzéssel terjed a kutyákba. A lappangási idő 3-7 nap. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túlheveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, kialakul a felső légutak hurutja és a kötőhártya-gyulladás. Az állatok orrnyílásából savós váladék ürül, szemükből is váladék szivárog. A vemhes szukák elvetélhetnek. Ez a betegségforma gyógyítható általában. A betegség súlyosabb kórképe alkalmával a mélyebb légutak, az emésztőrendszer, a bőr és az idegrendszer is megbetegszik. Az emésztőrendszer nyálkahártyájának a megbetegedését a hasmenés és hányás jelzi, kialakulhat torok- és mandulagyulladás is. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bőrének hyperkeratosisa (hard pad disease) alakul ki. A központi idegrendszer elváltozásaira jellemző lehet az általános eltompultság, egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok és bénulások. Az ilyen esetekből meggyógyult kutyák egy részén a szaglóképesség csökkenése, keresztgyengeség és egyéb mozgászavarok, stb. maradhatnak vissza. Az állatorvosok a tünetek, valamint az orrtükörről, kötőhártyáról vett mintákból történő víruskimutatás alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a lázcsillapítás, keringés támogatása, görcsoldás, antibakteriális terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védőoltások kölyökkori és felnőttkori, évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.

A kutya fertőző májgyulladása (Rubarth-kór) heveny lefolyású, gyorsan terjedő, súlyos elesettséggel, hányással, sárgasággal és a vérerek károsodásával járó betegség, amelyet a kutya adenovírus 1-es szerotípusa (canine adono virus-1, CAV-1) idéz elő. A beteg állatok minden váladékukkal, de főleg vizelettel ürítik a vírust. Kutyák közvetlen érintkezéssel, a nyál és a vizelet útján, de esetleg táplálék, ivóvíz és egyéb ragályfogó tárgyak közvetítésével is fertőződhetnek szájon át. A lappangási idő 2-5 nap. A kórkép igen változatos, előfordulhat tünetmentes átvészelés is. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túlheveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, levertek, szomjasak és ismételten hánynak. A száj nyálkahártyáján vérzések, később sárgaság alakul ki. Az elhúzódó esetekben ödéma jelenik meg a bőr alatti kötőszövetben, a fejen, a nyakon és a has alján. Az agyvelő megbetegedése miatt kialakulhatnak görcsök is. Az elhúzódó esetekben a betegek egy részében egyoldali vagy mindkét szemre kiterjedő szaruhártya-ödéma, a szaruhártya átmeneti vagy tartós elhomályosodása (kék szem, blue eye) és gyulladása is kialakulhat. A félévesnél fiatalabb kutyák megbetegedése többnyire elhullással végződik, az ennél idősebbeknél jobbak a gyógyulási kilátások. Az állatorvosok a tünetek, valamint a laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatok eredményei alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a tüneti beavatkozás, a keringés támogatása (infúzió és glükóz intravénás adása), antibakteriális terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védőoltások kölyökkori és felnőttkori, évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.

Egyes légyfajok a lárváikat kutyák testfelületére, sebeibe is rakhatják. Az elváltozások lehetnek a szemben, a fülben, a bőrön, az orrban, a végbélben, a húgyszervekben. A keletkezés módja szerint a légynyüvesség lehet elsődleges (amikor a sértetlen bőrön jön létre a fertőzés) vagy másodlagos (a legyek a bőrön, nyálkahártyán keletkezett sérülésekbe rakják lárváikat). A légynyüvesség kóroktanában leggyakrabban szereplő légy hazánkban a pettyes húslégy. Ezek a kb. 1-1,5 cm nagyságú pettyes potrohú legyek főként a nyári nagy melegben (esetleg még szeptemberben és októberben is) lehetnek veszélyesek. A legyek nőstényei bizonyos ingerek (pl. nem kezelt sérülések, nyári nagy melegben bomló húsrészek és vér, vizelet és bélsár, egyéb külső élősködők vérszívása) hatására a kutyák bőrére, nyálkahártyáira és sebeire rakják lárváikat. Ezeken a helyeken a bőr felpuhul. Az elváltozások először alig észrevehetőek, főleg a hosszú szőrű kutyáknál. A gyorsan növekvő, fehér vagy sárga színű, szelvényezett testű, 1-2 cm-es lárvák sokszor feszülésig kitöltik a sebek alapját és a bőr alatti kötőszövetbe is bepréselődnek. A fejlődő lárvák által kibocsátott szövetoldó enzimek károsítják a szöveteket. Az állatok nyugtalanok, étvágytalanok. A nyüvekkel fertőzött sebeiket rágják, dörzsölik. Súlyosabb esetben szőrhullás, lesoványodás, a gyógykezelés elmaradása esetén esetleg elhullás is lehetséges. A gyógykezelés lényegét a helyileg alkalmazott külső élősködő ellenes készítmények (pl. spray, oldat, fürdetés, stb.) adják. A megelőzés szempontjából fontos a hosszú szőrű kutyák szőrzetének megritkítása, a sebek időben történő ellátása, a kutyaházak talajának szárazon és tisztán tartása.

A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatoktól való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat (pl. róka) harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon-szarvak, a közép agy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán érő harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza. A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási idő legtöbbször néhány hét, előfordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubáció sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, kimerülésig igyekszik ketrecéből, láncaitól megszabadulni. Ha mozgása szabaddá válik, messze elkóborol és az útjába akadó embereket és állatokat megharaphatja. Ezzel egy időben vagy később bénulásos tünetek (pl. kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás, stb.) válnak megfigyelhetővé. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog (víziszony). Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak tűnő kutya azonban hirtelen megmarhatja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, és pl. az étvágytalanság panasszal állatorvoshoz kerülő kutya azért nem eszik, mert garatizom bénulása van. Előfordulnak a legkülönbözőbb átmenetek a két kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk, különösen azoknál a kutyáknál, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, nincsenek beoltva vagy gazdájuk ezt nem tudja igazolni. Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem az érvényben lévő állategészségügyi rendszabályok szerint kell eljárni. A veszettség elhullás utáni megállapítása az elhullott kutya agyvelejéből hatósági állategészségügyi intézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!). Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.