A foglepedék (plakk) a fogak felszínén elhelyezkedő, csak erős mechanikai dörzsöléssel eltávolítható bevonat. Szárazanyagának 80%-át különböző baktériumok adják, amelyek a nyálból a fogfelszínre kiváló savas glikoprotein rétegen elszaporodva poliszacharid-fehérje hálózatot hoznak létre. Helyeződését tekintve íny feletti (supragingivalis) és íny alatti (subgingivalis) lepedéket különböztetünk meg. Az ínygyulladás (gingivitis) kiváltásában elsődleges oktani szerepe az íny alatti foglepedéknek van. A tömeges foglepedék szabad szemmel is jól látható, kis mennyiségű foglepedék pedig kimutatható egyszerű lepedékfestési eljárásokkal, pl. 5%-os neutrálvörös-oldattal a lepedéket vörösre festhetjük. A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentősen befolyásolja (pl. főtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetősége). Az eleség kémiai összetétele hatást gyakorolhat a lepedékben lévő baktériumok tápanyag-lebontási tevékenységeire, a lebontás során ugyanis toxinok keletkeznek, amelyek az ínygyulladás egyik kiváltó okai. A fogazat hibái (pl. a torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévő fogak, harapási rendellenességek, az antagonista fog hiánya), a fogak felületi egyenetlenségei (régebbi sérülések) elősegítik a lepedék felhalmozódását. A foglepedék (és a fogkő) elsősorban idősebb korban (3 éves kor felett) alakul ki, de olykor tejfogakon is megjelenhet. A kutyák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak (egyes fajták esetében, pl. tacskó, uszkár stb. a fogkő nagyon gyakori), közöttük bizonyos egyedi hajlamosság is megfigyelhető. A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd az előzáp- és zápfogakon mutatkozik, először az íny közelében.
A fogkő (cremor dentium) elmeszesedett foglepedék, mely a foglepedékben lévő kálcium-sók kicsapódásával, majd a teljes foglepedék elmeszesedésével jön létre. Anyagának 70-80%-a szervetlen sók, kálium- és foszfátvegyületek, kisebb mértékben magnézium- és nátriumkarbonát, fluorid. Elhelyezkedése szerint ugyancsak íny feletti és íny alatti fogkövet különítünk el, amely a fognak mind a pofai (buccalis), mind a nyelvi (lingualis) és mind az ajaktájéki (labialis) felületén elhelyezkedhet. Az íny feletti fogkő könnyen észrevehető, az íny alatti azonban csak az ínytasakban, hegyes fogászati szondával tapintható ki. A fogkő a foghoz igen erősen tapad, felületét mindig el nem meszesedett foglepedék fedi. A fogkövesség súlyossága függ a baktériumflórától, a szervezet állapotától, megbetegedéseitől, az immunrendszer és a nem specifikus védelmi rendszerek állapotától. A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltűnő az ilyen állatok émelyítően büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatók a fogak felületén, elsősorban az ínyhez közeli részen a sárgásbarna felrakódások. A fogkő kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képződik, majd növekedve az egész fogat, sőt fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévő nagyszámú baktériumtól könnyen fertőződik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkővel érintkező szájnyálkahártya fekélyes gyulladása.
Azt a szájhigiéniás beavatkozást, amikor megfelelő eszközökkel eltávolítjuk a fog felszínéről a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt, fogkő-eltávolításnak (depurálás) nevezzük, ehhez kézi vagy gépi depurátorokat használhatunk (ez nem kozmetikai beavatkozás!!!). A kézi depurátorok depuráló élből, nyélből és a kettőt összekötő szárból állnak. A kézi depurátorokat elsősorban kiegészítésként, a gépi fogkő-eltávolítás bevezetéseként szokták használni. A gépi depurátorok közül az ultrahangos fogkő-eltávolítók terjedtek el az állatorvoslásban. A beavatkozást az állatorvosok általában enyhe bódításban végzik. A fogkőtől megszabadított felület egyenetlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért a fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Ez kézi polírozó segítségével valósítható meg, amely gumiharangocskában végződő kis elemes készülék, a hozzá tartozó polírozó pasztával együtt szoktuk használni. Miután az állatorvosok elvégezték a depurálást és a polirozást, a szájüreg mikroflórájának helyreállítására is szükség van. Ezt nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal érhetjük el. Rutinszerűen használt szer pl. a Klion vagy Stomorgyl tabletta, amely kiválóan alkalmazható szájfertőzések- és betegségek gyógykezelésére, kisállatok jól tolerálják, mellékhatása nincs. A kezelés időtartama 10 nap, amelyet az általános fertőzés elkerülése érdekében 2-3 nappal a fogászati beavatkozás előtt kezdünk meg. Használható még pl. a Gingisan kenőcs is. A Gingisan kenőcs különösen súlyos, recidiváló fogkövesség esetén jó a prevencióra, hosszan tartó antibakteriális és antimikotikus hatást képes kifejteni. Olyan állat kezelésekor, melynek szokásai nehezen vagy egyáltalán nem változtathatóak meg (pl. nem hajlandó rágni), a fogkövesség megelőzésének kiváló szere, napi egyszeri, étkezés utáni kezeléssel jól kézben tartható a probléma.
A fogkövesség megelőzésének legfontosabb része a fogfelszín tisztántartása. Súlyos fogkövesség esetén mind a kutya, mind a gazda mandulagyulladás és garatgyulladás veszélyének is ki van téve. Ezért ezekben az esetekben célszerű rendszeresen speciális kisállat fogkefékkel és fogpasztákkal szájápolást végezni (a mentolos emberi fogkrémeket nem szeretik a kutyák, a sósakat még elviselik, kutyafogkrém ma már létezik csirkehús-, marhahús- és édességíz-aromával, por alakban, dobozban vagy tubusban is. Ha az ízesítés annyira ízlik a kutyáknak, hogy lenyelik, akkor semleges, íztelen fogpasztát célszerű használni!). Természetesen a kutya rágjon minél több természetes csontot vagy műcsontot, és félévenként állatorvossal ellenőriztessük a fogait mindenképpen. Egyes tápgyártó cégek (pl. Hill’s Canine t/d, Royal Canin dental, Sanabelle Dental, stb.) már fogkövességet megelőző tápokat is gyártanak. Ezeknek a tápoknak a szerkezeti tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a pellet a kutyafog behatolásakor nem roppan szét, hanem minden irányban hasad. A hasadáskor a darabok letolják a fogakról az időközben képződött foglepedékeket. A pelletek nagysága lehetővé teszi, hogy minden fogra és a kifejlett kutyák testnagyságától függetlenül fejtse ki hatását. A fogkövesség problémáját nagyon nehéz akkor megoldani, ha a kutya fogköves, de öreg vagy beteg, tehát csak nagy kockázattal bódítható. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki a rágócsíkokat, illetve rágószalagokat. Ezek kutyáknak kifejlesztett speciális fogtisztítók és jutalomfalatok is, amelyek mechanikusan tisztítják a fogakat és laktoproteináz-enzimmel vannak átitatva. Enzim alapú hatását közvetlenül a szájüregben is kifejtik vagy lenyelve a nyállal kiválasztódnak. Deodoráló hatásuk megszünteti a kellemetlen szájszagot. Megelőzik és megszüntetik a szájüreg baktériumos és gombás fertőzését. Megerősítik a fogzománcot, baktériumellenes védő filmréteget képeznek a fogak felületén, tisztítják és kifehérítik a fogakat. Rendszeres használatuk megelőzi a fogbetegségeket, meggátolja a fogkövesség kialakulását, folyamatos használatuk feloldja a meglévő kisebb fogköveket A kutyák nagyon szeretik ezt jó ízű jutalomfalatot. A rágószalag két nagyságban készül közepes és nagytestű kutyák számára, a kisebb méretű és puhább rágócsík ideális a kisebb kutyáknak.

A kutyák végbélnyílásánál helyeződő mirigyek (bűzmirigyeknek, végbélzacskóknak vagyis paraanális sinusoknak is nevezik őket) gyakran betegszenek meg. A kétoldali borsónyi, babnyi nagyságú végbélzacskók járatai a végbélbe nyílnak, tartalmukat bélsárürítés közben a bélsár felületére juttatják. Amennyiben gombostűfejnyi kimeneteli nyílásuk eltömődik, tartalmuk (sűrű, igen bűzös váladék) felgyülemlik, bennük a baktériumok elszaporodnak és a mirigyek fala gyulladásos állapotba kerülhet. Erőteljes fertőződés esetén a végbélzacskók gennyes gyulladása alakul ki. Az állatok a váladék felhalmozódása miatt nyugtalanok, a végbélnyílás környékét nyalogatják, dörzsölik, szánkáznak. A bélsárürítés nehezített és fájdalmas lehet. A végbélnyílás tájékán mogyorónyi-diónyi, fájdalmas duzzanat tapintható. A nyomásra belőle ürülő váladék híg vagy kenőcsszerű és rendkívül bűzös. Gennyes gyulladás esetén a végbélnyílás mellett gyulladásos beszűrődés alakul ki, tályog képződhet, amely gyakran feltör. A feltörési nyílás begyógyulhat, de néha a helyén sipoly marad vissza. Az elváltozás kiújulásra hajlamos. Az ismételt gyulladás következtében az öböl fala megvastagodik, ami tömött tapintású duzzanatot okoz. A végbélmirigyek idült gyulladása egyéb betegségeket, pl. ekcémát, vakaródzást, külső hallójárat gyulladást, bőrgyulladást és szőrhullást is okozhat és az állat általános ellenálló képessége nagymértékben lecsökken. A felhalmozódott váladékot kinyomással távolítjuk el. Ilyenkor az állatorvos a gumikesztyűvel védett mutatóujját mélyen a végbélbe vezeti és a váladékot mind a kétoldali végbélmirigyből kinyomja. A kezelést szükség esetén többször is meg kell ismételni. A váladéktermelés csökkentésére az öblök üregét átöblíthetjük fertőtlenítő oldattal, a gennyes gyulladás esetén antibiotikumot is adhatunk. A tályogot azonnal fel kell nyitni. Visszatérő és súlyos probléma esetén a mirigyeket esetleg el lehet távolítani műtétileg.

Nagyon kellemetlen betegség a nyálmirigyek megnagyobbodása. Sajnos, szinte mindig késve hozzák a tulajdonosok kedvencüket állatorvoshoz, mivel nem ismerik fel a duzzanat okát. Ilyenkor pedig már késő van a hagyományos kezeléshez. A nyálvezetékek tágulata mindig másodlagos elváltozás, amit azok részleges vagy teljes elzáródása (pl. nyálkő, szűkület, daganat) okoz. Az állkapcsi nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy kivezető csövének elzáródása miatt keletkeznek a retenciós ciszták. Ezek többnyire egy-, ritkán kétoldaliak. Az elváltozás egyik formája, amikor a diónyi, vékony falú duzzanat a szájüregben, a nyelvfék alatt alakul ki. Ezt nevezzük ranulának. A nyaki ciszta az áll alatti tájékon, az állkapocs szögleténél vagy a gégetájékon helyeződik. Ezek tartalma sűrű, mézszerű nyál. A duzzanatok gyulladásos tünetektől mentesek, táplálkozási zavart a nagy méretű szájüregi ciszták okoznak. A szájüregi ciszták a fal egy részének kimetszése után gyakran gyógyulnak. Az áll alatti ciszta megszüntetésére megkísérelhető tartalmának leszívása után atropin befecskendezése. Maradandó gyógyulás csak a teljes megbetegedett nyálmirigyek és a ciszta falának műtéti eltávolításával érhető el.

Kutyáknál sajnos viszonylag gyakoriak a szájüregben előforduló daganatok, ezek között is az ínydaganatok, vagyis az epulis. Ezek a daganatok az íny szélén fejlődnek ki. Elsősorban idősebb kutyákban, főleg boxerekben és terrierekben észlelhetőek. Fejlődhetnek a nyálkahártyából, az alatta lévő kötőszövetből, sőt a csonthártyából is. Általában a szemfog és a zápfogak tájékán helyeződnek. Sokszor olyan naggyá nőnek, hogy a tulajdonosok a szájszögleten keresztül is jól láthatják. A fogíny szélén sorakozó, egymás mögött helyeződő ínydaganatok különböző nagyságúak, vékonyabb-vastagabb nyélen, esetleg széles alapon ülnek, dudorzatos felületűek és különféle szövetfélékből épülnek fel. Alapvetően éretlen és érett alakokat különíthetünk el. Az éretlen formák puhák, barnás színűek, vérzékenyek, kifekélyesedésre, szétesésre hajlamosak, szinte mindig gyulladásban vannak. Az érett formák ép hámréteggel fedettek, szürkésfehér vagy halvány vörös színűek, tömöttek. Az epulis gyorsan továbbterjedhet a csontszövet felé. Ekkor az észlelhető, hogy a fogak meglazulnak, kiesnek és a kutya nem szívesen rág. A gyógykezelés a daganat nagyságától, helyeződésétől és egyéb tulajdonságaitól függ. Kutyánál csak a műtéti gyógykezelésre támaszkodhatunk, a daganatellenes gyógyszerek (citosztatikumok) és a sugárterápia a kezelés ára miatt nem használható. Az epulis eltávolításakor teljes műtéti megoldásra törekszünk, aminek a környezet és a daganat kiterjedése szab határt. Szükség esetén az érintett fogakat is el kell távolítani. A nyeles, kisebb, jól körülhatárolt daganatok eltávolítása kisebb gondot okoz. Az előrehaladott, a környező részekbe áttéteket képzett daganatokat nem lehet sikeresen operálni.

A kutyák gyakran szenvednek sérüléseket a szájüregben. Leggyakrabban ezek a balesetek kellő körültekintéssel elkerülhetőek. Kölyökkorban alakulnak ki azok a rossz szokások, amelyek a későbbiekben veszélyforrások lehetnek. A kiskutyák a fogváltás miatt szinte mindent megrágnak apró, tűhegyes fogaikat, pl. a gazda cipőjét, cipőkanalát, zokniját, egyéb használati tárgyakat, stb. Ezért biztosítani kell számukra a megfelelő táplálékon felül (száraztáp) az olyan ártalmatlan játékokat és műcsontokat, rágócsontokat, amelyekkel nemcsak elfoglalják magukat, hanem a gazda értékeit is kímélhetjük. Azokat a játékokat szabad csak felügyelet nélkül a kutyánál hagyni, amelyeket semmiképpen sem tud szétrágni, lenyelni, illetve amelyekkel nem tud a szájában sérüléseket okozni. Az emészthetetlen gumi- és műanyag játékokból kisebb-nagyobb darabokat lerágcsálnak, és amennyiben lenyelik, emészthetetlenségüknél fogva bélelzáródást okozhatnak. Leggyakoribbak ezek közül a gumikarikából lenyelt darabok. A probléma megoldása szinte minden esetben hasüregi műtétet indokol. A faágak játék közben szintén sérülés forrásai lehetnek. Gyakori rossz szokás, ha a kutya kavicsokkal vagy gesztenyével játszik (a gazda még ösztönzi is, ha dobálja neki). Az ilyen kutyák fogazata idő előtt elkopik vagy letöredezik. A kiskutyák tejfoga 3 hónapos kortól kezd váltódni, kb. 6 hónapos korra a maradandó fogakra cserélődnek a tejfogak, illetve kihasadnak a végleges fogak. Amennyiben a tejfog letörik, az csak ritkán okoz problémát, bár előfordulhat, hogy a megnyílt fogbél üregén keresztül befertőződik a fogmeder, és emiatt a sérült fogat ki kell húzni. A végleges fogak letörése gyakran fordul elő őrző-védő gyakorlat közben (lógás gumikarikán, elfogási gyakorlat, stb.), apportírozáskor (ezért nem javasolom a kavicsok dobálását, inkább gumilabdát használjanak) vagy egymással történő utcai harc során. A sérült fog pótlására is van lehetőség, de vállalni kell a vele járó hosszadalmas fogászati kezelést és a költségeket, valamint számolni kell azzal, hogy a pótolt rész még könnyebben sérülhet. A nyelven és a szájüreg nyálkahártyáján keletkezett sérülések nagyon vérzékenyek. Nagyon veszélyesek az éles fém eszközök, pl. konzervdoboz, kés, olló, vagy az üvegcserepek, porceláncserepek, stb. Ezeknek a tárgyaknak a sérülése nagyon súlyos, erős vérzést, fertőzést, nyelv- és szájnyálkahártya-elhalást okozhatnak. Az ilyen sérülések sebészeti ellátása minél előbb indokolt. A vérzés csillapítása és a seb varratokkal történő zárása után igen jó a gyógyulási esély minden ezen a területen keletkezett seb esetén. Gyakran szakad le az állkapocsról vagy az állcsontról a teljes fogíny. Ez bonyolultabb sebészeti és fogászati ellátást igényel.

Főleg a nagy testű, mély mellkasú kutyafajták (pl. dog, kuvasz, német juhász, masztiff, stb.) betegsége, de a közepes és kis testű kutyákban is előfordul. A kanokban gyakoribb, mint a szukákban.
Heveny gyomorkitágulás a nagy mennyiségű eleség hirtelen felhabzsolása következtében jön létre. A nagy mennyiségű, erjedésre hajlamos gabonafélék vagy kutyatápok etetése a betegség kialakulásának veszélyét növeli. A gyomor kiürülésének lassulása, a fokozott gázképződés és a gyomorbeli nyomás fokozódása a gyomorfal ellazulását idézi elő. A kutya az etetés után nem sokkal nyugtalankodni kezd, hasa hirtelen kitágul. Jó jel, ha hány, mert ezáltal a gyomormegterhelés rendszerint meg is oldódik. A súlyos, életveszélyes helyzet akkor alakul ki, ha ebben a tele gyomrú kutyát intenzív mozgásra késztetik és valamely hirtelen testhelyzetváltozás, ugrálás, hempergés következtében a gyomor megcsavarodik. A gyomorcsavarodás azért a nagytestű kutyafajták betegsége, mert ezekben a fajtákban a gyomorkitágulás, a szerv falának ellazulása és a gyomorürülés lassú. A csavarodás (amely rendszerint jobbról balra irányul és általában 90-180º-os) a nyelőcső hasűri szakaszán spirális köteg képződésével és az epésbél kezdetének szögbetörésével veszi kezdetét. A gyomorfalban, a lépben és a hasnyálmirigyben, valamint a májban futó erekben vérpangás alakul ki. A folyamat a vérkeringés összeomlásában csúcsosodik ki. A betegség súlyosbodásában fontos tényező a gyomortartalomban keletkező mérgező anyagcseretermékek felszívódása.
Gyomorcsavarodására az etetés után nem sokkal, főleg az azt követő séta, játék, ugrándozás után fellépő bágyadtság, gyengeség, rosszullét, öklendezés, nyálzás utal. Az állapot rosszabbodása olyan hirtelenül és előtte teljesen egészséges kutyán áll elő, hogy a tulajdonosban mérgezés gyanúját kelti. A felfúvódás súlyos, a hasfal térfogata hatalmasan megnő, a hasfal dobszerűen feszes (a has tenyérrel ütögetve kongó hangot ad), egyre súlyosbodik a vérkeringési és légzési elégtelenség (gyenge és szapora a kutya pulzusa). Kezelés nélkül a kutya rövid időn belül elpusztul. A betegség különben is jellemző tünetei mellett a gyomorcsavarodás diagnózisát megerősíti, ha a gyomorszondát nem lehet levezetni a gyomorba.
A legfontosabb feladat a sokk azonnali megszüntetése (a vérgáz-analízis alapján kiválasztott infúziók és gyógyszerek beadása). A beteg megmentésére csak azonnali műtét nyújt némi kilátást, de az utókezelés is fontos a teljes gyógyuláshoz. Tudni kell azt is, hogy ugyanannak a kutyának többször is lehet gyomorcsavarodása, ezért fokozott hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre (főleg az etetés vonatkozásában).

Már a kölyökkutyáknak is kedvenc játéka a különböző tárgyak cipelése, rágcsálása. A kutya minden elképzelhető tárgyat lenyelhet. A nagyobb tárgyak és a homok, talaj gyomorhurutot, gyomorgyulladást tart fönn. A kisebb terjedelmű idegen tárgyak, kavics, labda, textília, műanyag, vadgesztenye a gyomor végső szakaszában ékelődhetnek be, ezáltal elzáródást, tartósan megmaradó hányást okoznak. Az idegen test ritkábban elakadhat a szájüregben, a garatban vagy a nyelőcsőben, ezzel akadályozza a további táplálékfelvételt. Gyakrabban lejut a gyomorba. Itt a gyomorfal irritálása miatt gyakori hányingert és étvágytalanságot okoz. Előfordulhat, hogy sima falú, főleg gumilabda vagy játék baba feje hetekig, hónapokig a gyomorban marad, ha elég nagyméretű ahhoz, hogy a vékonybélbe ne tudjon továbbhaladni és kihányni sem képes a páciens.
Lesoványodás, csökkent étvágy és gyakori hányás gyakori panasz szokott lenni. Ezekben az esetekben csak gyomormetszéssel lehet meggyógyítani a beteget. Általában azonban a gyomor és bélperisztaltika következtében a tárgy folytatja útját a tápcsatornában és a vékonybélbe jut. Ha elég kisméretű, előfordulhat, hogy a végbélből a bélsárral ürül. Ez nagyon szerencsés eset és csak aránylag enyhe panaszokat okoz. Bágyadtság, étvágytalanság, hányás, bélsárürítés hiánya és tapintáskor fájdalmas feszes has jelentkezik. Ezek a klasszikus tünetek. Idült esetekben lesoványodás, leromlás és súlyos kiszáradás is megállapítható.
Amennyiben a legkisebb gyanú merül fel idegen testre és az tapintással nem egyértelmű, úgy báriumszulfát tartalmú röntgenkontraszt anyagot etetünk a beteggel és 12 óra múlva röntgenfelvételt készítünk. Ennyi idő alatt a kontrasztanyagnak akadálytalanul a végbélig kell jutnia. Bármilyen jellegű bélperisztaltikai zavar esetén ez nem történik meg és előbbi bélszakaszokban is találunk röntgenárnyékot. A tapintási lelet vagy a röntgenkép alapján az operáció szükségessége eldönthető. A röntgenárnyékot adó idegen tárgyak natív felvételen is jól felismerhetőek. Esetleg az ultrahangvizsgálatot is igénybe vehetjük a gyomorban lévő idegen tárgyak kimutatására.
A jó általános állapotban lévő betegeknél előzőleg a görcsoldók és bélmozgatók, majd a hánytatás (apomorfin injekció) elősegítheti a gyomor kiürülését. Nagyobb tárgynak a gyomorból hánytatással való eltávolítását a fej előrehúzásával, garatingerléssel kísérelhetjük meg. A konzervatív terápiát csak azokban az esetekben próbálhatjuk meg, amelyekben az idegen tárgy biztosan végig fog haladni és képes lesz a kutya kiüríteni. Ekkor szájon át csak folyadékot, illetve kevés olajat adunk, valamint a végbélen keresztül beöntéssel segítjük az ürítést. Ez azonban rendszerint eredménytelen és az idegen tárgy csak műtéttel távolítható el. Sikeres műtét után a betegek két napig csak napi kétszeri infúziót kapnak és szigorúan tilos enni és inni kapniuk. További két napig csak óránként kevés folyékony táplálékot adhatunk, majd két hétig csak turmixolt ételt ehetnek. Megelőzésre a legjobb, ha kedvencünket már kölyökkortól olyan játékokra szoktatjuk, amelyek ebből a szempontból veszélytelenek. Nem szabad a kutyának játékból kavicsot, gesztenyét, tömör gumilabdát dobálni. A játék után vegyük el előle azokat a tárgyakat, amelyek emészthetetlenek és szétrághatóak

A bélsárpangás (obstipáció) okai a következő csoportokba sorolhatók:
-Nehezen emészthető anyagok: Nagytömegű csont, lerágott fadarabvég, rostos fű kerülhet az emésztőcsőbe. Az etetésre szánt csontokból különösen a csirkecsont veszélyes. Ennek szúrós csontrészei sértik a bél nyálkahártyáját és a bélsárürítést fájdalmassá teszik, ezáltal az állat igyekszik visszatartani az ürítést. Idősebb kutyákban a gyomornedv elválasztása csökkenése, elhízás, bélszűkület elősegíti az emésztetlen csont felhalmozódását a bélüregben. Azokban az állatokban, amelyek gyomor-bél emésztése jó, a csontokból felszívódó szervetlen anyagok a vastagbél nyálkahártyáján kiválasztódhatnak, és következményként olyan tömegű foszforsavas mész (vakolatszerű anyag) halmozódhat fel a vastagbelekben, amely összetömörülve teljesen kitölti a végbelet. Ritkábban a lenyalogatott szőr vagy bélparaziták (orsóférgek) csomósodnak össze a belekben és ez akadályozza a bélsár tovahaladását.
-A medenceüreg beszűkülése: Az angolkór, a medencecsont-törés következményeként kialakuló deformáció, a medenceüregében fejlődő daganat (pl. prosztata), a végbél körüli gátsérv fontos hajlamosító tényező.
-A bélsárürítés fájdalmassága: A végbélnyílás körüli mirigyek eltályogosodása igen gyakori ok. A prosztatagyulladás, prosztata-megnagyobbodás is kiváltó tényező lehet. A hosszú szőrű kutyák végbél körüli szőre hálószerűén összetapadhat, ami akadályozza az ürítést.
-Mozgáshiány, a bélsárürítés rendszertelensége: A ritkán és rövid ideig sétáltatott szobakutyák a bélsarat hosszú időn át visszatartják, ennek következtében a béltartalom annyira besűrűsödik, hogy csak nehezen üríthető ki.
-A gerincvelő ágyék-keresztcsonti szelvényeinek sérülése: A gerincsérv, a gerincvelőburok elcsontosodása, a gerincvelő és a gerincvelőburok gyulladása az idegműködés akadályoztatásával segítheti elő a bélsárpangás kialakulását.
-A végbél körülírt kitágulása ritka kórforma, amely bélsárpangásra is vezethet. Könnyen tapintható.
A tünetek változóak. Feltűnő az enyhébb kiszáradás, a láz, a felhúzott, feszes hasfal. Az étvágytalan állat időnként hány és igen bágyadt. A kötött mozgás, az állat bűzös szaga ugyancsak felhívhatja a figyelmet a betegségre. A röntgenvizsgálati lelet nagyon jellemző. Ritka az egész vastagbél bélsárral való kitöltöttsége.
Gyógykezelés: A kisállatok bélsárpangásának terápiájában a legáltalánosabban használt hashajtó szer a szájon át beadott paraffinolaj. Azonban ez önmagában nem szünteti meg a már tünetekben megnyilvánuló bélsárpangást. A paraffinolaj vagy más, sikamlós folyadék (szappanos meleg víz, Klistier oldat) ömlesztése, ismételt végbélbe juttatása is szükséges. Ezt követően ajánlatos a végbél legvégső részében összesűrűsödött száraz bélsártömeget magfogóval kiszedni. Óvatosan esetleg gumikesztyűs ujjal is segíthetjük a bélsárrögök külvilágra kerülését. Ilyenkor nehéz elkerülni a bélnyálkahártya sérülését.
Megelőzés: Fontos a hajlamosító tényezők kiiktatása. Ha az anatómiai (pl. medenceszűkület) vagy működésbeli rendellenesség (öregkor) következtében jelentkező hajlam nem vagy nehezen szüntethető meg, hetente egyszer-kétszer Mira vizet, bélsarat puhító paraffinolajat keverjünk az eleségbe. A tejszín, a tej, időnként az olajos hal etetése is segíthet.

A végbélelőesés a végbél nyálkahártyájának vagy egész falának kifordulását, kitüremkedését jelenti a végbélnyíláson át. A kifordult részt a végbélzáró izom görcsös összehúzódása a visszacsúszásban meggátolja. Az ily módon kiszorult részlet vérbővé lesz, megduzzad, vérzik, fájdalmas, sőt teljesen el is halhat. Húspiros, nedves, hurkaszerű képződmény kerül ki a végbélnyíláson, mely akár több centiméter hosszú is lehet.
A végbélelőesés lehet valódi, amikor a végbél végső része türemkedik a külvilágra, de hasonló tünetekben nyilvánul meg a vékonybél és a vakbél betüremkedése is, amikor a vékonybél egy része kerül a végbélnyíláson keresztül a külvilágra. A bélelőesést a görcsös bélsárürítés idézi elő. A parvovírus okozta gyomor- és bélgyulladás, a különböző eredetű vastagbélgyulladások, a nagymértékű Trichuris vulpis féregfertőzöttség, idegen test a végbélben tarthatja fenn a görcsös bélürítési ingert.
Gyógyítása a kiváltó ok megszüntetésében, esetleg ismétlődése esetén műtétben áll. Enyhe esetekben minden nehézség nélkül vissza lehet helyezni az előesett belet. Súlyos esetekben az előesett résznek heges zsugorítása vagy teljes eltávolítása válhat szükségessé.