A legtöbben általában autóval utaznak együtt kedvencükkel, ezért erről írok legrészletesebben. A macskákkal ellentétben, amelyek szívesebben maradnak a már megszokott környezetükben (macskák a helyhez ragaszkodnak, hazatalálnak messziről is, a kutyák inkább a gazdához ragaszkodnak), a kutyák többsége kifejezetten szeret autózni és élvezi az autózást. Amennyiben állata fél az autótól, lassan hozzá kell szoktatnia ehhez. A kutyának először az álló autóban kell otthon éreznie magát. Amikor a kutya nyugodtan ül, akkor lassan indítsa be a motort. Ha ez a kutyust megijeszti, üljön le mellé, nyugtassa. Ha a kutya félelme eloszlik, akkor tegye meg az első rövid utat. Legjobb, ha ketten viszik a kutyát, ekkor egyikük foglalkozhat a kutyával, a másik a vezetéssel. Ha kutyája gyomra az autózást nehezen bírja és hányingere támad, állatorvosa ad gyógyszert ennek megelőzésére. A legjobban bevált szer a Reisetablette (utazási tabletta), utazás előtt fél órával kell ezt beadni, a hatás kb. 6-10 óráig tart. Minden esetben, ha egyedül indul kutyájával útnak, főképpen, ha hosszabb távot kell megtennie, a kutya helye a hátsó ülésen legyen, és még jobb, ha szájkosarat is ad rá (ez természetesen fajtától is függ). Nagyobb kutyákat könnyen be lehet kötni a speciálisan kutyák számára készült biztonsági övvel. Legjobb, ha a leválasztott hátsó részben szállítja kutyáját. Ezzel elejét veheti olyan baleseteknek, amikor a vezetőnek hirtelen kell fékeznie, vagy más, váratlan esemény (pl. szembejövő gyors autó, stb.) megijeszti a kutyát és a vezető nyakába esik, akaratlanul is megzavarva őt. Utazás közben a kutya szívesen kidugja a fejét a nyitott ablakon, de az állandó menetszél kötőhártya-gyulladást vagy külső hallójárat gyulladást okozhat. Mindezek mellett még az a veszély is fenyeget, hogy az állat megijedhet valamitől és kiugrik az ablakon. Az autóban gyakran utazó kutyának meg kell tanulnia a be- és kiszállást. Azon az ajtón át engedjük közlekedni őket, amelyik a járda felől van. Beszálláskor a kutya legyen mindig az első, utána következzenek a csomagok és a többi utazó. Kiszálláskor mindez fordítva történjen, elsőnek az utazó emberek és a csomagok, legutoljára a kutya hagyja el a kocsit (nehogy a kutya pakolás közben valahova elszökjön). Ha utazás közben kell dolgát végeznie az állatnak, olyan helyre álljon meg, ahol nyugodt körülmények között intézheti el a dolgát, és erre a kis időre is feltétlen tartsa kutyáját pórázon. Közvetlenül az útnak indulás előtt az esetleges rosszullét megelőzése érdekében az a leghelyesebb, ha a kutyának már nem ad enni. Úti elemózsiaként a hosszú utakra vigyen magával gyári kutyatápot, ez könnyen kezelhető és hosszú ideig eláll. A konzerv készételeknek ott veszi igazán nagy hasznát, ahol nem egyszerű friss húsételekhez jutni. Ha ezt elmulasztaná és kénytelen helyben beszerezhető élelmet adni kutyájának, legkevesebb egy hét az az idő, amíg az átszokik a számára szokatlan táplálékra. Különösen tehát külföldi nyaralás alkalmával a legcélszerűbb a kutya megszokott ételeit magával vinnie, így a sok új és szokatlan élmény mellett ezzel legalább nem kell kedvencének megbirkóznia. Fontos, hogy a legrövidebb útra is vigyen magával elegendő friss vizet. Amit mindenképpen magával kell, hogy vigyen: iratok (állatútlevél, esetleg a kutya hajó-, vonat vagy repülőjegye), felszerelés (takaró, póráz, nyakörv otthoni címmel, szájkosár, papírzacskó, kislapát), táplálék (száraztáp, konzervtáp, jutalomfalat, friss víz zárható edényben, etető és itató tál, kanál, konzervnyitó), szórakozás (labda, rágócsont, játékok), ápolás (kefe, fésű, fertőtlenítő szer, kutyasampon).
Az utóbbi időben egyre többen repülnek kutyájukkal együtt külföldre is. Néhány légitársaságnál az öt-hét kilogrammnál nem nehezebb kutyát (a szállítódobozzal együtt) az utastérbe is beengedik. A szállító doboznak az alja nem eresztheti át a vizet, az oldalának és a tetejének azonban légáteresztőnek kell lennie. A doboz maximális mérete általában 45x35x20 cm-es lehet. A nagyobb súlyú kutyák a megfelelő szállítóládában a rakodótérben utazhatnak. Ennek a szállítóládának ütésállónak, légáteresztőnek, az alján vízállónak kell lennie és kilátó ablakkal kell rendelkeznie. Minden esetben lehetőséget kell adnia a kutyájának arra, hogy a repülés alatt felállhasson, megfordulhasson, leülhessen és lefekhessen, egyszóval lehetővé tegyük a viszonylag stresszmentes utazást számukra. A kisméretű, utastérbe is bevihető szállítódobozokat általában a légitársaságoknál is beszerezhetjük, közvetlenül az utazás előtt, de erről természetesen előzetesen érdeklődni kell. A legjobb azonban a szállítóeszközt már több héttel-hónappal az indulás előtt beszerezni, hogy kedvencünk ismerkedhessen vele. A nagyobb kutyák számára megfelelő szállítóládát pedig már feltétlenül otthon készítsük elő. Az alját vízfelszívó alátéttel (pl. törülközővel, vastag lepedővel, nem vízáteresztő kartonnal, stb.) kell beborítani. Tanácsos még a kutya számára megszokott takarót, játékot, stb. is beletenni. A kutyának mindenképpen több napot kell az utazás előtt arra biztosítani, hogy a furcsa, szűk kuckóhoz hozzászokjon. Kis jutalmakkal is meg lehet könnyíteni az első találkozásokat a jövőbeli lakhellyel. Semmi esetre sem szabad kényszert alkalmazni vagy hosszabb időre bezárni a kutyát a szállítóládába. Ezt a stresszt az állat soha többé nem felejti el és a ládába önként biztosan nem lép bele ezután. Közvetlenül az utazás előtt, a repülőtérre való kimenet közben lehetőséget kell adni arra a kutyának, hogy eleget mozogjon és elintézhesse dolgát. A nagyon forró napokon természetesen a repülőtéren még kaphat vizet. Azonban vizes tálat tenni a dobozba nem tanácsos, mert az szinte minden esetben kiborul és a kutya egész idő alatt a vízben fekszik. Természetesen rögtön a megérkezéskor adjunk neki inni!
Külföldre utazás előtt a kutyát be kell oltatni a megfelelő védőoltásokkal (a veszettség és egyéb fertőző betegségek elleni védőoltásoknak 1 hónapnál régebbieknek és természetesen egy éven belülieknek kell lennie), a kutyát meg kell vizsgáltatni állatorvossal (aki azt, hogy kutyája egészséges, fertőző betegségektől mentes, igazolja az állatútlevélbe, ami lehetőleg az utazáshoz számított 1 héten belül történjen). Szerencsére kevés azon országok száma, ahol előírják a kötelező karantént, ami lehetetlenné teszi, hogy kutyáját is magával vigye a nyaralásra. Mindenképpen fontos, hogy ne hagyatkozzon az előző évek tapasztalataira, szabályaira, szokásaira, mert ezek változnak időről-időre. Az éppen aktuális szabályokról kérdezze meg az állatorvost, a fogadó ország rendjéről pedig az illető ország nagykövetségét!

A nyáron általában sok kutya szenved a toklásztól. A toklász főleg a száraz, nyári hónapokban (legjellemzőbben júliusban és augusztusban, de egyéb meleg hónapokban is) gyakori. Ez a kicsi növénydarab tulajdonképpen a gyakori fűféle gyomnövény, az egérárpa kalászának egy része. A meleg nyári hónapokig az egérárpa megnő, kalászosodik, majd a kalásza kiszárad, elkezd szétesni és ennek a kiszáradt kalásznak a részei, a toklászok mindenfelé széthordódnak, mindenre ráakadva, mindenbe beleszúródva elterjednek. A toklászok a hegyükkel képesek mindenbe belefúródni. Amibe pedig már befúródtak (legrosszabb esetben a kutyusok egyes szervei), abban képesek befelé haladni, vándorolni, viszont kifelé haladni vagy kiesni sohasem képesek. Sok kutyus szenved tehát a toklászokkal való találkozástól. Leggyakrabban a hosszú, lógó fülű kutyák fülébe, de ritkábban az álló fülűek külső hallójáratába kerülnek toklászok. Ezen kívül még gyakran a finomabb bőrű szervekbe (pl. a lábujjak között, a hónaljtájékon, a here körül, a péra körül, stb.) is kerülhet toklász, de a legszerencsétlenebb esetekben az orrlukakba, esetleg a szem kötőhártya-zsákjába, a fogínybe is befúródhat ez a képlet.
Ha a fülbe kerül a toklász, friss esetekben hirtelen fájdalmat jeleznek a kutyák, fejüket féloldalt tartják. Később a külső hallójárat gyulladása alakul ki. A toklász szinte pillanatok alatt olyan mélyre juthat a fülben, hogy azt szabad szemmel nem, csak fültükörrel (otoszkóp) láthatjuk. A toklászt haladéktalanul el kell távolítani úgy, hogy az a lehető legkisebb sérülést okozza. Mivel az érdes felületű növényrész felsérti a hallójárat finom hámrétegét, az a későbbiekben gyulladásos lesz, ezért a szennyeződésektől és váladéktól speciális fülmosó folyadékkal tisztítsuk meg a fület. Naponta kétszeri alapos tisztítás után a megfelelő fülcseppel kell kezelni az állatot. Nagyon fontos, hogy mielőbb menjünk állatorvoshoz az ilyen tüneteket látva, nehogy a későbbiekben kialakuló idültté vált külső hallójárat gyulladás miatt operálni kelljen kutyánkat. Ilyenkor fel kell tárni a hallójáratot a dobhártyán túl is. Az így kivarrt hallójárat gyógyulása hosszú időt vesz igénybe, nem beszélve a műtéti kockázatról.
A finomabb bőrű szervekbe került toklász néha nagy távolságokra képes eljutni a bőr alatt, súlyos gyulladást okozva. A toklászt nagyon nehéz megtalálni, az elaltatott állatban pontosan preparálva kell megkeresni a sipolyjárat okozóját. A gyulladás miatt a terület igen vérzékennyé válik. Megelőzésként ajánlatos a lábujjak közötti szőrt egészen rövidre nyírni, hogy a toklász ne tudjon a hosszú szőrszálak között megtapadni és befurakodni a bőrbe.
Hirtelen fellépő és szűnni nem akaró prüszkölés, esetleg egyoldali véres orrfolyás esetében gondolhatunk arra, hogy toklászt szippantott fel kutyánk, amelyet ritka, szerencsés esetben a garaton keresztül lenyelhet. Friss esetben fültükörrel rálelhetünk a toklászra. Szerencsétlen esetekben azonban a toklász olyan mélyen akad el az orrüregben, hogy nem lehet látni, eltávolítása kívülről nem lehetséges. Így az orrüreget fel kell nyitni, az orrcsontot el kell fűrészelni, a gyulladásos orr nyálkahártyájának egy részét ki kell venni. A nehéz műtéten átesett kutyák gyógyulása igen hosszadalmas.
Szintén hirtelen kezdődő egyoldali kötőhártya-gyulladás, amelyet erős hunyorítás, fájdalmasság, sokszor zárt szemrés kísér, mindenképpen a kötőhártya-zsák átvizsgálását indokolja. Bódítás vagy helyi érzéstelenítés után a pislogó-hártya emelésével átvizsgáljuk a kötőhártyazsákot, majd csipesszel kiemeljük a növényrészecskét.

Sajnos gyakori a forró nyári napokon, hogy a kétségbeesett tulajdonosok rohannak az állatorvosokhoz eszméletlen kutyájukkal. Leggyakrabban a tűző napon felhúzott ablakkal parkoló autóban hagyták kedvencüket vagy megfelelő vízfogyasztás biztosítása nélkül futtatták, esetleg más nehéz fizikai munkát végeztettek vele. A kutyák állandó testhőmérsékletű állatok, a normál testhőmérsékletük kb. 38-39°C, ezt az értéket a hőszabályozó központok kontrollálják. Ha a testhőmérséklet kb. 41°C felé emelkedik, a szervezet hőszabályozási lehetőségei kimerülnek. A hőleadás a kutyáknál csak a nyelven és a talppárnák közötti részen lehetséges, bőrükön nincsenek verejtékmirigyek. A kezdetben erős lihegés, majd zihálás (elkékül a nyelv), sokkos állapot, később remegés, görcsök, elesettség, végül ájulás, tudatvesztés és kómás állapot áll be, beavatkozás nélkül elpusztul kedvencünk. A gyógykezelés lényege a hűtött infúziós oldat, vízhajtó és sokktalanító beadása, valamint természetesen az egész test, főleg a fej hűtése. Néhány jó tanács a kánikula idejére: -Soha ne hagyjuk kedvencünket magára gépjárműben, még árnyékban és lehúzott ablaknál sem! Lehetőleg ne is vigyünk magunkkal kutyát a forró napokon, mert ilyenkor egy közlekedési dugó a kutya számára végzetes is lehet! Ha feltétlenül szükséges, akkor inkább kora reggeli és késő esti órákban szállítsuk őket! Semmiképpen ne futtassuk, tréningeztessük kutyánkat nagy melegben! Idős és szívbeteg kutyára különösen vigyázzunk! A déli fekvésű lakásokban húzzuk el a sötétítő függönyt és kapcsoljuk be a ventilátort! Fedjük le a kutyaházat kartonnal! A beton aljzatú, napsütötte kutyaház betonját naponta többször locsoljuk meg!

Kutyánkat általában csak ritkán kell fürdetni, inkább rendszeres szőrkefélésre van szükség. Nyáron azonban sokszor nagy a forróság, könnyebben összepiszkolhatja magát kedvencünk, esetleg csak a játék kedvéért a kutya is a családdal együtt úszik a tóban vagy folyóban. Kutyánk bőrét és szőrét vékony zsírréteg védi a nedvességtől és baktériumoktól, gombáktól. A gyakori samponos fürdetés eltávolítja ezt a védőréteget és korpásodást, viszketegséget okoz. Ha az eb piszkos, többnyire elegendő langyos vízzel (speciális kutyasampont, ne emberi samponokat használjunk) lezuhanyoztatni. Olykor az is megteszi, ha csak a sáros mancsokat öblítjük le. Zuhanyoztatáskor nagyon ügyeljünk arra, hogy ne menjen víz kedvencünk fülébe, ha ez mégis megtörténik, törüljük nyomban szárazra a füleket belülről. Ha a fülkagyló belülről nedvedzik, az külső hallójárat gyulladáshoz vezet. A szemhéjak nedves ronggyal is letörölhetőek. A dús és hosszú szőrű ebek (pl. puli, komondor) nyaranta bizony gyakorta szenvedhetnek a nagy hőségtől, kiváltképpen akkor, ha még hideg éghajlathoz szokott állatokról van szó, már ami eredeti hazájukat illeti (pl. szamojéd, malamut). Így szőrüket a nagy nyári meleg idején rövidre vághatjuk, hogy jobban bírják a viszontagságokat. A hűvösebb őszi napok idejére aztán szőrük visszanő.

Kutyák egészséges táplálásához nemcsak elegendő energia, szénhidrátok, zsírok, fehérjék és aminósavak kellenek, hanem megfelelőnek kell lennie az ásványi anyag-, a nyomelem- és a vitaminellátásnak is.
A legfontosabb ásványi anyagok a kalcium, a foszfor, a kálium, a nátrium, a klór és a magnézium. A nyomelemek közül fontos a vas, a réz, a mangán, a cink, a jód, a szelén és a kobalt. A vitaminok közül lényeges zsírban oldódó vitaminok az A-, a D-, az E- és a K-vitaminok, a vízoldékonyak közül a B-vitaminok és egyéb vízoldékony vitaminféleségek.
A kalcium és a foszfor táplálkozási szerepe szorosan összefügg, a csontok és a fogak szilárdságának biztosítását szolgálják. A kalcium közreműködik a vér alvadásában és az idegi ingerek átvitelében is. A foszfor számos enzimrendszerben van jelen és alkotórésze a szerves foszfátvegyületeknek. A diéták összetételében általában az 1,2-1,4:1 kalcium-foszfor arány a legkedvezőbb.
A kálium magas koncentrációban van jelen a sejtek belsejében, szerepet játszik az idegi ingerületek átvitelében, a folyadék-egyensúly (vízháztartás) fenntartásában, az izmok anyagcsere-tevékenységében. A káliumhiány izomgyengeséget, gyengébb növekedést, szív- és vese-elváltozásokat okoz. Hiánya ritkán fordul elő, mert a táplálékok széles körében van jelen.
A nátrium fontos szerepet játszik a normális élettani funkciók fenntartásában. A kloriddal együtt a nátrium képviseli a testfolyadékoknak a fő elektrolitjait. Mindkét ásványi anyagot rendszerint közönséges konyhasó (nátrium-klorid) formájában adják a táplálékhoz, hiányuk valószínűtlen. Esetleg a gyakran fürösztött vagy úszó kutyáknak kell több konyhasót biztosítani, mert ilyenkor fokozódik a bőrön át leadott elektrolitveszteség. A fölösleges nátriumfelvétel kapcsán magas vérnyomáshoz kapcsolódó káros hatásokat figyeltek meg.
A magnézium a szervezet laza kötőszöveteinek és a csontoknak is alkotórésze. A szív, a vázizmok és az idegszövet normális működése a kalcium és a magnézium közötti megfelelő egyensúly függvénye. Fontos szerepet játszik a magnézium a nátrium és kálium anyagcserében és kulcsszerepe van számos esszenciális enzimreakcióban. A magnéziumhiány izomgyengeséggel, kölyökkutyáknál hasmenéssel, súlyos esetekben tetániás görcsrohamokkal jár. Ez azonban igen ritka.
A vas alkotórésze a vér- és izomfehérjének (hemoglobin és mioglobin), amelyek döntő szerepet játszanak az oxigén szállításában. Fontos alkotórésze számos sejtlégzésben résztvevő enzimnek. A vashiány vérszegénységhez vezet, ami a gyengeség és a fáradékonyság tipikus klinikai képével jár. A vasmérgezés étvágytalansággal és testtömeg csökkenéssel jár.
A réz a biológiai funkciók széles körében játszik szerepet és alkotórésze számos enzimrendszernek. Rézhiány következtében csontrendellenességek is kialakulhatnak. A fölösleges rézetetés is okozhat vérszegénységet. Bedlington-terrier, west highland white terrier és dobermann fajtáknál ismeretes egy olyan rendellenesség, ami toxikus rézszintet eredményez a májban, ez végül májgyulladást és májelégtelenséget idéz elő és a hajlam örökletesnek tűnik.
A mangán számos fém-enzim-rendszert aktivál a szervezetben és ilyen módon számos reakcióban vesz részt. A mangánhiányt rendellenes növekedés és szaporodás, valamint a lipid-anyagcsere zavara jellemzi.
A cink funkciói fontosak az enzimműködéssel és a fehérjeszintézissel kapcsolatos tevékenységekben. A cinkhiány jelei a növekedés lelassulása, az étvágytalanság, a hereelfajulás, a lesoványodás és a bőrelváltozások megjelenése. Már enyhe hiánya is feltűnik azáltal, hogy a bőr vagy a szőr állapotának romlása folytán rontja az állat megjelenését. A bőrmegvastagodások és a szőrhullás főleg a testnyílások táján, az orrháton és a szemek körül jellegzetes.
A jód ismert funkciója a pajzsmirigy-hormonok termelésében való részvétel. A fokozott pajzsmirigy-működés következtében az állat nyaki tájékán elhelyezkedő mirigy megnagyobbodik és földuzzad, ilyen módon létrejön a golyvának nevezett kóros állapot, a jódhiány fő jele. A csökkent pajzsmirigy-tevékenység klinikai tünetei a bőr és a szőrzet rendellenességei, tompaság és aluszékonyság. A nagy jódadagok károsítják a pajzsmirigy-hormonok szintézisét és jód-myxödémát vagy golyvát hozhatnak létre.
A szelén enzimek összetevője. A szelénhiány váz- és szívizom-degenerációt okozhat, a nagy bevitt adagjai erősen toxikusak.
A kobalt a B12-vitamin egyik alkotórésze. A kobaltnak csak akkor van táplálási értéke, ha azt B12-vitamin formájában veszi fel a kutya, ugyanis nem képes kobaltból B12-vitamint szintetizálni. Elégséges vitaminellátás esetén nincs szüksége további kobaltra.
A króm a szénhidrát-anyagcserében játszik szerepet.
A fluor fontos a fogak és a csontok fejlődéséhez, valamint a szaporodásban.
A nikkel a sejtmembrán funkcióiban nélkülözhetetlen.
A molibdén több enzim alkotórésze, szerepet játszik a húgysav anyagcseréjében.
A szilícium funkciója a csontvázfejlődés biztosítása, a kötőszövet képződése és fenntartása.
A vanádium szerepel a növekedésben, a szaporodásban és a zsír-anyagcserében.
Az arzén a növekedésben és a vérképzésben fontos.
Az A-vitamin (retinol) legjobban ismert funkciója a látás élettani funkcióiban nyilvánul meg. Az A-vitamin számos egyéb élettani funkcióban is részt vesz, a hámsejtek normális szaporodásának biztosításában, a fogak és a csontok fejlődésében. A-vitamint a kutya képes béta-karotinból (ami számos zöldség- és gyümölcsféle sárga és vörös festékanyaga) képezni. Az A-vitamin hiánya okozza a szemgolyó kiszáradását, imbolygó járást, a kötőhártya gyulladását, a szaruhártya homályát és kifekélyesedését, bőrelváltozásokat és a hámrétegek (hörgők, légutak, nyálmirigyek, ondóvezetők) rendellenességeit, csontképzési- és idegrendszeri zavarokat, valamint különféle kórokozók iránti fokozott érzékenységet. Az A-vitamin fölöslege csontbetegségeket, fogínygyulladást és végül a fogak elvesztését okozza.
A D-vitamin (kalciferol) legfontosabb funkciója, hogy a vérplazma kalcium- és foszforszintjét a csont normális mineralizálódásához szükséges értékre emelje. Szerepet játszik a kalcium fölszívódásában, jelenléte döntő jelentőségű a csontok növekedése és fejlődése során, azaz fiatal állatokban hiánya angolkórt okoz. A csont sűrűsége csökken, a csöves csontok meghajolhatnak, a csontvégeken a kiszélesedés és a szabálytalan szerkezet a feltűnő. Kutyák képesek a napfény ultraibolya-sugarai segítségével a bőrükben jelenlévő lipidvegyületekből D3-vitamint képezni és ezért kifejlett korban csupán kis mennyiségben igényelnek a táplálékban felvehető D3-vitamint. A D-vitamin fölösleges adagjai is károsan hatnak a kutyákra, a laza kötőszövetek, tüdők, vesék és gyomor nagyfokú elmeszesedését idézik elő. Előfordulhat a fogak és az állkapcsok torzulása is, a különösen nagy adagok fölvétele az állat elhullását okozhatja.
E-vitaminnak (tokoferol) fontos szerepe van a sejtmembránok stabilitásának fenntartásában. E-vitamin hiányának következménye lehet a vázizmok sorvadása, a herék csírahámjának elfajulása, a magzat fejlődésének zavarai és az immunválasz károsodása.
A K-vitaminok (fillokinon, menakinon és menadion) a véralvadásban játszanak szerepet. Az egészséges állatokban a K-vitamin hiánya igen ritka, ugyanis a kutyák a baktériumok által végzett bélbeli szintézise útján biztosítják napi adagjukat.
A B1-vitamin (aneurin, tiamin) koenzim formájában vesz részt a szénhidrát-anyagcserében. Hiánya gyengeséget és neurológiai rendellenességeket okoz, amelyet végül szívelégtelenség miatt az állat elhullása követ. A tiamint a főzés elpusztítja, a nyers halban lévő tiamináz enzimek pedig inaktiválhatják. A kereskedelmi forgalomban lévő tápokhoz földolgozásuk előtt adnak nagy mennyiségű tiamint, ami nagyobb veszteségek esetén is biztosítja a szükségletet. A vitamin toxicitása kicsi.
A B2-vitamin (riboflavin, laktoflavin) is koenzimek alkotásában vesz részt, ezek a sejt növekedésében játszanak szerepet. Hiánya szemelváltozásokat, bőr-rendellenességeket és here elfajulást okoz.
A B5-vitamin (pantoténsav) alkotórésze a koenzim-A-nak, ami a szénhidrátok, zsírok és aminosavak anyagcseréjének nélkülözhetetlen résztvevője. Hiányakor a növekedés lelassul, zsírmáj, gyomor-bélrendszeri zavarok, fekély és szőrhullás alakul ki. A hiányának nagyon kicsi a valószínűsége, mivel igen kiterjedten fordul elő mind az állati, mind a növényi szövetekben.
A niacin (nikotinsav) két fontos koenzimnek alkotórésze, amelyek a főbb tápanyagok hasznosításához szükséges reakciókban vesznek részt. Hiánya kutyában az ún. feketenyelv (Black Tongue ) betegséget idézi elő, ami a pellagrához hasonló tünetekkel jár.
B6-vitamin (piridoxin, adermin) számos enzimrendszer alkotórésze. Hiánya testtömeg-csökkenést, vérzékenységet, bőrgyulladást és szőrhullást okoz.
A H-vitamin (biotin) is koenzimek alkotórésze. A biotinhiány korai fázisaiban hámlással járó bőrgyulladás uralja a klinikai képet. A napi szükségletet azonban fedezi a bélbaktériumok által előállított biotin, hiányának valószínűsége ezért csekély. A tojásfehérjében lévő avidin képes neutralizálni a biotint, ezért a tojást inkább főtten adjuk a kutyáknak.
A folsav (folacin) a DNS-szintézisében szerepet játszó koenzim alkotórésze. A folsavhiány tipikus jele a vérszegénység. Azonban a napi folsavszükséglet legnagyobb részét a bélbeli bakteriális szintézis fedezni tudja.
A B12-vitamin (kobalamin) közreműködik a zsír- és szénhidrát-anyagcserében, valamint az idegszövet egyik alkotórészének előállításában. A B12-vitamin hiány tipikus jelei sokban a foláthiányra emlékeztetnek, ezen kívül jellemző az idegrendszeri károsodás is.
A kolin a sejtmembrán alkotórésze, valamint a szervezet idegrendszeri átvivő anyagának, az acetil-kolinnak az előanyaga. A hiánya okozhatja a vese és a máj funkciózavarát, ami a máj elzsírosodásában jelentkezik.
A C-vitamint (aszkorbinsav) a kutyák glükózból képesek előállítani, ezért a táplálékban nem igénylik. Azonban a csontváz egyes betegségei, mint pl. a hypertrophiás osteodystrophia, a csípőízületi-diszplázia és egyéb kóros állapotok főleg a nagy- vagy óriástestű fajtáknál emlékeztetnek az aszkorbinsav hiányra (skorbut). Egyes emésztőszervi megbetegedésekben adott aszkorbinsav jótékony hatású.

A kutyák napi tápanyag-szükséglete a fontosabb ásványi anyagokból, nyomelemekből és vitaminokból, 1 testtömeg-kilogrammra vonatkoztatva.

Az agarak versenyeztetésének eredete a távoli múltban keresendő. Ezekkel a nyúlánk testű, sebesen vágtázó, vadászó kutyákkal már sok ezer éve vadászik az ember nyúlra, szarvasra és antilopra. A kelták voltak azok, akik először rendeztek agárversenyeket és ezek által váltak népszerűvé az agarak a görög és a római kultúrában is. 1997 után már Magyarországon is rendeznek coursing versenyeket. Érdekes, hogy amerikai tudósok vizsgálatai szerint pozitív összefüggés van az agarak szívnagysága és versenyeredményei között. Az agarak genetikusan nagyobb szívvel születnek. Míg a többi kutyafajtánál a szív csak a testsúly kb. 0,8%-át teszi ki, agaraknál ez az arány kb. 1,2-1,4%. Ennek következtében képesek csaknem 70 km/óra sebességet elérni ezek a kutyafajták. A versenyekkel kapcsolatos fontosabb és gyakoribb állat-egészségügyi problémák a következők:
Külső sérülések, vérzések: különösen gyakori a mancsok párnáin a seb. Az erősen bekoszolódott sebet hideg vízzel mossuk ki, amelyet óvatosan locsolunk a sérült részre. Fertőtlenítsük le a vérző területet. A mancsok sérülésekor tegyünk mindig a lábujjak közé vattapárnákat, hogy nyomáskárosodás ne érje az állatot. Elsősegélyként az összefogott vágásra steril nyomókötést tegyünk rá. Erős vérzés esetén, ha más lehetőségünk nincs, csak maximum 15 percig hagyjunk fel szorítókötést, ugyanis a lekötött szövetek maradandó sérülést szenvedhetnek. A nyomókötés kevésbé veszélyes. Természetesen rögtön állatorvoshoz kell szállítani a sérülteket.
Sportsérülések: leggyakrabban a térdízületben keletkeznek. A hirtelen fellépő fájdalom a későbbiekben enyhülhet annyira, hogy a baleset után csak hónapokkal később sikerül megállapítani. A térdízület két keresztező szalagja közül az első elszakadhat hirtelen ugrás közben, amikor az állat túlsúlya teljesen a hátulsó végtagjaira kerül. A sántaság nem mindig súlyos, mert a szalagszakadása lehet csak részleges, tehát néhány rost még funkcionálhat, de ezek a térdízület stabilizációját már nem biztosítják. A későbbiekben a combcsont térdízületi felülete a lábszárcsont megfelelő ízületi felületéhez képest rendellenes elmozdulást mutat, ami instabilitást eredményez. Egyes esetekben a két ízületi felszín közötti ún. C porcok is leválhatnak, ami tovább növeli az ízület károsodását és a fájdalmasságot is. Esetleg leválhat még a combcsont ízületi felületéről is porcrészlet. Friss esetekben a térdízület duzzadt egy kissé. A kezelést a minél hamarabbi műtéti megoldás jelenti, aminek lényege az eredeti térdszalag pótlása. A beavatkozás után a végtagot nem szükséges rögzíteni, de az állat csak pórázon, lassan és egyenes talajon közlekedhet. Csak kb. 3 hónap után szabad fokozatosan terhelni a végtagot.
Eszméletlen állapot, hőguta: az agárféléknél gyakran fordul elő a malignus hyperthermia (hyperpyrexia), ezek a fajták erre az elváltozásra fokozottan érzékenyek. Az állatorvosok erre az agárféléken történő altatásos beavatkozásoknál is nagyon figyelnek. A hőségben a kutyák vérkeringése összeomolhat, már nem bírnak a lábukon állni, nehezen lélegzenek. Tegyük szabaddá a légutakat (a nyelvet hosszan húzzuk ki a szájból, távolítsuk el a szájüregből az esetleges hányás maradékát), fektessük a kutyát az oldalára. A hőgutától szenvedő kutyát vigyük azonnal hűvös helyre, árnyékba, fröcsköljük le hideg vízzel és tegyünk az egész testére hűvös borogatást. Legyezzünk a kutyához friss levegőt. Az ilyen állapotban lévő kutyát vigyük állatorvoshoz haladéktalanul, aki hideg infúzióval, vízhajtóval és sokktalanítóval próbálja megmenteni kedvencünket.
Mioglobinuria (izomfesték-vizelés): az agarak számára kifejezetten káros, ha a verseny előtti néhány napban nem eddzük őket és a megszokottnál több táplálékot adunk nekik. Ugyanis kialakulhat az igen ritka mioglobinuria nevű betegség, amely a verseny után a következő tünetekkel jár: levertség, bágyadtság, kötött mozgás és a jellemző sötétbarna vizelet. A betegség oka az, hogy a pihentetés alatti időszakban az izmokban felhalmozódó tartalék tápanyag (glikogén) a verseny alatti stresszhatás következményeként ürülő hormonok hatására túl gyorsan bomlik le az izmokban. A nem kellően bemelegített állatokban a hajszálerek megnyílása lassan következik be, ezért nem kapják meg az izmok a lebontáshoz szükséges oxigénmennyiséget, így oxigénhiányos környezetben jelentős mennyiségű tejsav keletkezik. A tejsav felhalmozódásának helyi hatására az izomfehérje károsodása alakul ki, amely az izomrostok megduzzadásával jár. A megnagyobbodott izomrostok összenyomják a vénákat és kapillárisokat. Ezzel fokozódik a helyi vérkeringési elégtelenség, amelynek eredményeképpen a savanyú természetű bomlástermékek elszállítása is késedelmes lesz. Az izomelváltozás okozta fájdalom következtében ugyancsak stresszhatásra ürülő hormonok szabadulnak fel. Ezért még emelkedik a tejsav mennyisége az izmokban. Az egész folyamat végeredményeként az izomsejtek membránjai károsodást szenvednek, így kerül az izomfesték a keringésbe, végül így ürülhet a vizelettel. A betegség korai szakaszában az állatorvos még megmentheti a beteget infúziós és gyógyszeres terápiával, azonban a későbbiek során kezelés nélkül könnyen végzetessé válhat a betegség, az idült veseelégtelenség miatt.
Nem megfelelő táplálás, koprofágia (ürülékevés): aki a kutyájától kiváló sportteljesítményt kíván, adjon neki könnyen emészthető és energiában gazdag, magas zsírtartalmú táplálékot. A folyamatosan sportoló ebek a szükséges energia 70-90%-át zsír-anyagcseréjükből merítik. Hogy ez a zsír kellő módon beépüljön az izmokba, a szöveteknek L-karnitinra van szükségük. A kutyák nem képesek az L-karnitint előállítani, illetve a szervezetben visszatartani, az étellel kell mindig kellő utánpótlást kapniuk. Főleg a friss hús tartalmaz nagy mennyiségben L-karnitint, de egyes kiegészítő tabletták is kaphatók a kereskedelmi forgalomban. Ásványi anyag-, vitamin-, valamint energiahiány esetén jelentkezhet az a jelenség, hogy kutyák saját ürüléküket eszik (koprofágia), így például a csúcsteljesítményt igénylő agarak fanyalodhatnak erre, ha nem kapnak elegendő mennyiségű és minőségű táplálékot.

Közeledik az év vége, az ünnepekkel és a téllel azonban potenciális veszélyforrások is járnak. A legfontosabbakat szedtem össze az alábbi írásomban.
Karácsony: Az ünnepek körül figyelemmel kell lennünk néhány fontos dologra. A karácsonyfát minden esetben ki kell kötni a lakásban, hogy ne borulhasson fel, ha kedvencünk örömében belerohan vagy ha a felakasztott szaloncukrokra támad gusztusa. A kutyák általában arról is meg vannak győződve, hogy a szaloncukor csakis az akasztóval és a papírral együtt finom. A vezetékes karácsonyfaégők esetében a vezeték kiváló játékszere a kutyáknak, imádják elrágni. A 220 Volt a szájban pedig biztos halált jelent. A csillagszórók közül csak olyanokat vegyünk, amelyek biztonságosak, apró csillagokat szórnak, tehát gyorsan elégnek, mielőtt még a szikrák a kutyaszem magasságába érnének. Egyébként tanácsos a fenyőfa feldíszítésekor az otthon lévő állatokat magunk köré gyűjteni, így nyugodtan ismerkedhetnek a fával és a díszekkel. Ezekkel a díszekkel azonban nem játszhatnak, csak szaglászhatják őket.
Ünnepi ínyencségek: A kocsonyából a disznókörmöt tilos odaadni, mert azt egyben nyelik le, ami bélelzáródást okozhat. A csülökcsont fejét ugyancsak nem tanácsos kutyának adni, a bőrkét is csak kis mennyiségben. A bordacsontok (oldalas) beékelődhetnek a felső szájpadlás kétoldali fogai közé. A halat nem igazán szálkázzák ki a kutyák. A sült pulyka combcsontja erősebb, mint a csirkecsont és szálkásan törik, ezt sem tanácsos kutyáknak adni.
Csokoládé: Az ünnepek körül édességekhez is hozzájuthatnak kedvenceink. A bejglitől, szaloncukortól és egyéb édességektől célszerű óvni kutyánkat. A csokoládé és a kakaó pedig akár halálos mérgezést is okozhat nagyobb adagban. A csokoládéban lévő egyik hatóanyag, a teobromin (élénkítőszer) kutyákban már kis adagban is halálos mérgezést okozhat élénkítő és izgató hatása miatt. A keserű csokoládé veszélyesebb, mint a tejcsokoládé: a keserűből egy tábla már halálos lehet egy közepes súlyú kutyának is, míg a tejcsokoládéból kb. 1 kilogrammnyi válik végzetessé, tehát egy 4-5 kg-os kutya számára 20-30 g-nyi csokoládé már nagy mennyiségnek számít. Kis mennyiségű csokoládé hatására a kutya felélénkül, föl-alá rohangál a lakásban, az udvaron, izgatottabb, nyugtalanabb lesz. Nagy mennyiségek hatására idegrendszeri zavarok lépnek fel. A kutyák ilyenkor tűzforróak, testük görcsben van, remegnek és rángatóznak. A kialakult szívritmuszavar válhat végzetessé. A hosszú távon, kis mennyiségekben adott édességek mellékhatása pedig az elhízás.
Szilveszter: A szilveszteri ünneplés hevében sokan a rendeletek ellenére durrogtatnak petárdákat, durrogókat, rakétákat vagy jobb esetben csak a pezsgődugók pukkannak. Kedvenceinket felkészületlenül érik ezek a zajok, a nagy tömeg, ezért reagálásuk kiszámíthatatlan. Néha csak remegve menedéket keresnek, lapulnak, máskor megvadulnak, esetleg támadnak, ez akár az őrjöngésig is fajulhat, esetleg elmenekülve elveszhetnek, elpusztulhatnak, később epilepsziás roham alakulhat ki. Ha csak legkisebb aggálya is van arra, hogy kutyáját megviseli a szilveszteri éjszaka, szerezze be előre azokat a készítményeket (tabletták, paszták), amelyek a kutyák nyugtatására szolgálnak.
Hóevés, mandulagyulladás: Éppúgy, mint a gyerekeknek, sok kutyának is veszélyes szokása, hogy bele-bele kóstol a friss hóba. Ezt a kísértést még a gazda is fokozhatja azzal, hogy hógolyó dobálásával próbálja megfuttatni kedvencét. A hó és a jég miatt a kutyáknak mandula-, torok- és gyomornyálkahártya-gyulladásuk alakulhat ki, ami üveges vagy habos, gyakran sárga hányásban nyilvánul meg. Ha a gyomor már gyulladt, a következő 24 órában ne adjon enni a kutyának és utána is csak diétás kosztot. Természetesen láz, rossz közérzet, véres hányás vagy hasmenés észlelése esetén forduljon kutyájával állatorvoshoz. A mandulák a szájüreg nyirokszervei. Gyulladásuk oka lehet meghűlés, bakteriális vagy vírusos fertőzés. A gyulladás lefolyása lehet elhúzódó vagy heveny. Az elhúzódó vagy gyakran visszatérő eseteknél a gócfertőzés fennmaradása miatt a mandulák műtéti eltávolítása indokolt. A beteg kutyánál ilyenkor étvágytalanság, láz, köhögés, nyálzás, habos hányás tapasztalható. A nyirokcsomók megnagyobbodtak, a toroktájék fájdalmas. A gyógykezelés heveny esetekben a megfelelő tüneti kezelés mellett antibiotikumokkal általában eredményes. Idült esetekben a mandulák műtéti eltávolításával oldhatjuk meg a problémát.
Megfázás: Köhögés, tüsszögés, tiszta vagy sárga orrfolyás léphet fel a megfázás folyamán, amiért többnyire a vírusok és baktériumok a felelősek. Bizonyos tünetek esetén mindenképpen keressük fel az állatorvost: láz, erősebb, sárgás orrfolyás, légzési panaszok vagy erőltetett légzés, rossz közérzet, bágyadtság és étvágytalanság. Két, a kutyákra jellemző fertőző betegség létezik, amely a megfázáshoz hasonló tünetekkel jár: a szopornyica és a kennel-köhögés.
Téli hideg, kihűlés: Az idős kutyáknak gyakran van szükségük hideg elleni védelemre, mert a hőmérséklet szabályozásuk már nem működik tökéletesen. Leginkább a vékony vagy ritka szőrű öreg ebek hűlnek ki nagyon könnyen, főleg ha karcsúak is. Az alattomos kihűlés így gyakran észrevétlen marad. Egyedül a megnövekedett izomtónus, a merevség a feltűnő. Ha a testhőmérséklet 30°C-ig csökken, hamar bekövetkeznek a belső szervek működési zavarai. A leggyakrabban a vese mondja fel a szolgálatot. A máj és a szívizom is igen érzékenyen reagálhat a hideg hatásra. A reumatikus megbetegedések is rosszabbodhatnak a hidegtől. A lehűlt állat gyors felmelegítésével nem lehet mindig megszüntetni a károsodásokat. A heveny vesegyulladás gyakran válik krónikussá, ez pedig halálos is lehet. Tehát nem szégyen télen a kabátka egy gyengébb vagy idősebb kutyának.
Sózott utak: Lehetőleg kerüljük el a sóval felszórt utakat vagy ha ez nem lehetséges, a séta előtt vastagon kenjük be a mancsokat vazelinnel, hogy megelőzzük a talp bőrének berepedezését és távol tartsuk a sót. A berepedezett talppárnákon is szörnyen ég a só és ez végül rosszul gyógyuló sebekhez vezethet. Problémákat okozhatnak még a lábujjak közti szőrbe ragadt apró hógolyók, amik rendkívül kényelmetlenek és fájdalmasak lehetnek. Ezért inkább idejében vágjuk le a lábujjak közti szőrt.

Minden kutya szeret futni, mozogni, ám a sok fajta között vannak olyan típusok, amelyek kifejezetten szánhúzó kutyák. Ők genetikailag kizárólag erre szakosodtak a múlt során, tehát mind testfelépítésükben, mind izomzatukban és viselkedésükben a legalkalmasabbak a szánhúzásra.
Az elmúlt években Magyarországon komoly sérülés vagy a kutya elpusztulása nem fordult elő versenyeken. Néhány dologra azonban célszerű odafigyelni. Nagy melegben (18°C felett) ne dolgoztassuk a kutyákat a hőguta veszélye miatt. A 4, 6, 8 vagy esetleg több kutya biztonságos szállítása speciális boxos utánfutókkal történik, fontos ezeknek a boxoknak a megfelelő mérete és szellőzése. Figyelni kell arra is, ha a boxba ugrik a kutya, nehogy egy rossz mozdulat következtében izomhúzódást vagy szerencsétlenebb esetben szalagszakadást és ficamot szenvedjen. Az óvatosabb hajtók inkább maguk teszik a helyükre a kutyáikat. Az úgynevezett stake-out lánc a startok előtt és után a kutyák kikötésére szolgál. Jó, ha a fogat segítője a kutyák mellett tartózkodik. Előfordult már az is, hogy a kutyák a verseny előtti felfokozott idegállapotukban összeverekedtek vagy lábukat betekerték a láncba. Ez sajnos kisebb-nagyobb sérüléseket eredményezhet, amely meghiúsítja a versenyzést. Figyelni kell a verseny- és az edzőpálya talajának minőségére. A sérült kutyát a futam alatt az erre alkalmas légzőnyílással ellátott betegszállító kutyazsákba kell tenni és ebben szállítani a célba. Soha ne futtassuk kutyánkat aszfalton, murvás vagy sziklás talajon, mert talppárnája megsérül. A jeges vagy érdes, fagyott felületű havon alkalmazzuk a speciális, erre a célra kifejlesztett kutyacipőket. A kutya lába a fogat legérzékenyebb része, a talppárnák sérülése nagyon nehezen gyógyul és az egész versenyszezonra kihathat. Nagyon kell figyelni a kutyák folyadék szükségletének óriási mértékű növekedésére. Az edzések és a versenyek időszakában a folyadék- és energiaigény akár öt-hatszorosa is lehet a passzív időszakban fogyasztott mennyiségnek. Mivel a versenyek általában reggeli starttal indulnak, gyakori probléma, hogy az éjszakai és szállítás alatti mozgáscsökkenés következtében a verseny alatt indul be az aktív bélműködés, amelyet tetéz egy felfokozott idegi állapot, így előfordulhat, hogy a kutya ilyenkor kényszerül székletürítésre. Ezért a futam előtt már soha ne etessük a kutyákat. Hasmenést előidéző ételtől természetesen tartózkodjunk. A verseny alatti felfokozott idegállapotban gyakori, hogy a kutyák ráharapnak saját nyelvükre. Ez súlyos vérzés esetén az adott kutya versenyből való kiesését vonja maga után.

A mai kutyák, akárcsak a mai emberek, hosszabb életűek apáiknál. A kutyák még így is csak ritkán élnek 17 évnél tovább. Ez a kor emberi mértékben 96 évnek felel meg. Az emberi korral való összehasonlításnál a kutya első évét 14, a másodikat 7, és minden további évet 5 évnek számítunk. A nagytermetű kutyák többnyire hamarabb öregednek, mint a törpék. A nagyon kifinomult szervezetű, fajtatiszta egyedek, az elhízásra hajlamos nagy testű kutyák általában rövidebb ideig élnek, mint a kis testű, a nem elhízott vagy a keverék kutyák. Kutyáink életkorát számos külső tényező befolyásolja. A természetellenes tartásmód, a kevés mozgás, a szennyezett levegő, a nem megfelelő táplálék, a stressz, stb. mind-mind egészségrontó tényező. Már a tízen éves kutyák gondozásánál is figyelembe kell vennünk a korukat. Az idős állatnak általában jót tesz, ha vitamint és egyéb kiegészítőket adunk neki. Az elhízás megrövidítheti a kutya életét, szívbetegséghez, májelégtelenséghez, cukorbetegséghez vezethet. Ha a kutya nagyon kövér, az alkalmazandó fogyókúrát mindenképpen beszéljük meg az állatorvossal. Máskor éppen ellenkezőleg a fogyás okoz gondot. A súlycsökkenés gyakori oka a veseelégtelenség, amely folyamatos fehérjevesztéssel jár. A vesék általában az első szervek, amelyeken meglátszanak az öregedés jelei. Gyakran utal a vesebetegségre a fokozott vízivás, amelyet nagy mennyiségű vizeletürítés kísér. Ezért a kutyáknak naponta több ivóvízre van szüksége. Ezáltal a vizeletürítés is fokozott lesz, a kutya rendszerint a lakásban végzi el a dolgát. Az ízületgyulladás különböző formái nem kevés kutyának keserítik meg az életét. Ezekre a betegségekre nincs igazán hatásos gyógymód, esetleg a fájdalmak modern állatgyógyászati fájdalomcsillapítókkal enyhíthetőek, az érintett ízületek mozgékonysága fokozható, a bicegés csökkenthető, a kutya szívesebben fog mozogni. Ha tehát észrevesszük, hogy kutyánk nem úgy fut, mint ahogy szokott, nézessük meg állatorvossal. Nagymértékben enyhíti a fájdalmakat, ha a kövér állatot fogyókúrára fogjuk, ezáltal csökken ugyanis az ízületekre nehezedő súly. Az idős kutyák olykor kellemetlen szagokat árasztanak. Leggyakrabban a leheletük válik bűzössé. Ennek oka az esetek nagy százalékában a fogkövesség, valamint a betegség következtében kialakuló ínygyulladás és fogszuvasodás. Természetesen azonnal állatorvoshoz kell fordulnunk, ha ezt tapasztaljuk. A kellemetlen szagok származhatnak a kutya füléből és a hátsó fertályáról is. Figyelemmel kell követni, hogy a fül nem üszkösödik-e. Az idős kutyák gyakori betegsége a hallás részleges vagy teljes elvesztése. A figyelmetlenség vagy a parancsszavakra történő lelassult reakció gyakran a halláskárosodás első jele. Az időskori süketség gyógyítására nincs lehetőség. Az idős kutyánál a szőrzet általános állapota romlik, jobban korpásodik, a bőr több faggyút termel. A bőr rugalmassága és hőszabályozó képessége csökken (az idősebb kutyák könnyebben megfáznak, ezért télen ruhát is lehet nekik adni), a szőrzet deresedik és megritkul. Ezek a folyamatok együttesen adják az öreg kutyák jellegzetes testszagát. A szag enyhítése érdekében időnként (ne gyakrabban, mint havonta) megfürdethetjük kutyánkat szeléntartalmú samponnal, valamint kiegészítő (yucca pálma és multivitamin tartalmú) tablettákat adhatunk neki. Idős korban renyhévé, szeszélyessé vagy éppen felfokozottá válhat a bélműködés. Legyen gondunk arra, hogy a kutya étrendjében elegendő rost legyen. Ne kapjon túl sok májat és ne adjunk neki csontot (a bélsárrekedés veszélye miatt). A szemlencse is gyakran elhomályosul idősebb korban, ennek eredményeként kékes vagy szürkésfehér homály borítja a szemlencsének azt a részét, amely a pupillán keresztül látható. Az öreg kutya különféle szívbetegségekben szenvedhet. A szívbetegséget a mozgás közbeni gyors elfáradás vagy mély köhögés jelzi, amely főként a reggeli órákban jelentkezik vagy ha a kutya izgatott. Minél idősebb egy kutya, annál nagyobb az esélye, hogy valamilyen daganatos betegség alakul ki nála. Miután ezek a daganatok alattomosan, szinte észrevétlenül alakulnak ki, ajánlatos kedvencünket gyakran megfigyelni illetve megvizsgáltatni, nincsenek-e daganatok a pofáján belül vagy a testén bárhol, például az emlőkön, a bőrön vagy viszonylag gyakoribbak a csontdaganatok is. A szellemi képességekre pedig összességében sajnos az öregkori tompultság jellemző, ami sajátos tünetekben is jelentkezhet: az állat szertelenné, túlságosan falánkká, agresszívvé, morózussá, szófogadatlanná válik. Összességében a kutyák szervezete, szervei az évek folyamán elhasználódnak, tevékenységük zavart szenved, bennük kóros elváltozások, daganatok keletkezhetnek, egyes hormonok, enzimek megfogyatkozhatnak bennük. A biológiai szervezetek öregedését kísérő jelenségek vizsgálatával a gerontológia foglalkozik. Az állatorvos-tudományban manapság egyre nagyobb tért hódító kiváló kiegészítő műszerek és laboratóriumi mérőeszközök segítségével megjelent a geriátriai szűrés lehetősége a kedvenc állatoknál is, amelynek lényege az idősödő kutya teljes vagy majdnem teljes kivizsgálása. Ez magában foglalja a vérvizsgálatot (mennyiségi és minőségi vérkép, biokémia, vértesztek, hormonok, stb.), vizeletvizsgálatot, röntgen-, EKG- és ultrahangvizsgálatot a legfontosabb fizikális vizsgálaton kívül. Ezeket a vizsgálatokat érdemes már a kutya hatéves korától elkezdeni és ajánlatos legalább évente megismételtetni. Az így kapott leletek tájékoztatást adnak az állatorvosnak a kutya általános állapotáról. A vizsgálatok lényege pedig éppen az, hogy így az idejében felfedezett elváltozások gyógyítási kilátásai lényegesen jobbak, mint az elhanyagolt vagy csak későn felfedezett eseteké.

A kutyásoknak illik tudomásul venni, hogy nem mindenki szereti a kutyát, ezért a kutyát úgy illik tartani, hogy az a mások nyugalmát ne zavarja, másokat ne veszélyeztessen. Közterületen illik a kutyát pórázon vezetni. Ezzel megelőzhetőek a szukák tüzelési időszakában a nem kívánt párosodások és viták. Az egymást nem ismerő kanok között a rivalizálásokból verekedés is kialakulhat. Illik a nagyobb testű kutyákat szájkosárral vinni a közterületre, még akkor is, ha az állatok jámbor természetűek. Állatorvosi rendelőbe illik pórázon, szükség esetén szájkosárral vinni a kutyákat. A váróban egyéb kutyák társaságában kedvencünk váratlanul viselkedhet. A szuka kutyákat tartóknak illik a tüzelési időszakban elkerülni a nagy ebforgalmú helyeket, elkerülendő a kanok felesleges izgatását. Ebben az időszakban illik a kanokat is pórázon vezetni. Tüzelő szukával nem illik olyan helyre menni, ahol a tüzeléssel együtt járó vércseppek mások számára zavaróan szennyezhetik a környezetet. Ha a szuka tüzel, illik valamilyen feltörlő eszközzel a vérmaradványokat eltüntetni. Illik sétáink alkalmával kutyaürülék-felszedőtasakot vinni magunkkal, ugyanis még a legneveltebb kutyákkal is előfordul, hogy olyan helyen ürítenek, ahol ezt tilos vagy nem illik. Illik kutyánkat beoltatni minden fertőző betegség ellen évente és féregteleníttetni negyedévente, főleg, ha gyakran megyünk kutyakiállításokra vagy olyan helyekre, ahol sok kutya fordul elő.

A világon az emberek között az allergia a hatodik leggyakoribb betegség. Kutyáknál is nagyon gyakoriak a különböző allergiák során kialakuló viszketéssel járó bőrgyulladások. Nagyon gyakran bolha okozza az allergiát, de nem ritkák az inhalációs (belégzési) allergiák és az ételek által kiváltott allergiák (tápallergia) sem. Egyéb allergiás bőrgyulladások (kontakt-allergia, egyéb rovarok, gyógyszerek, hormonok és baktériumok okozta fokozott érzékenység) sokkal ritkábbak.
A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedeik paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdaállaton, életük nagyobbik részét a környezetben töltik (bolha csak a bolhaekcémás kutyák kb. felén található meg az állatorvosi vizsgálatok során). A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, a vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő nedvező bőrgyulladás és szőrhullás látható, ami szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40%-át egymaga kiteszi. Egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elő bolhaekcéma, az ilyen fajták hajlamosak erre az allergiafajtára: pl. csau-csau, szetterek, foxterrierek, pekingi palotakutya, spánielek, németjuhász, tacskók, stb. Az uszkároknál viszont ritkábban fordul elő ez a probléma.
A fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az első klinikai jelek (az arc, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külső hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1-3 éves kutyákban jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhető legyen, először meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális-bőrpróbák és a vérvétel (allergiatesztek). A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bőrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót. A próba kivitelezéséhez a következőkre van szükségünk: az allergének kivonatait tartósított formában tartalmazó inzulinos fecskendők, borotva, filctoll, a reakciók leolvasásához szükséges speciális vonalzó és zseblámpa. A teszt kivitelezése a következő: a kutyát lefektetjük, a mellkasi részen leborotválunk egy kb. 15x15 cm-es területet, amit megtisztítunk és fertőtlenítünk, megszárítunk, majd filctollal megjelöljük az egyes allergének befecskendezési helyeit (egymástól minimum másfél cm távolságra). Ezután kb. 0,05 ml-t fecskendezünk a bőrbe minden lehetséges allergénből (az egyes allergének kivonatai glicerinnel vagy fenollal vannak tartósítva) inzulinos fecskendővel. Az allergiás reakciók első elbírálási ideje 20 perc a befecskendezés után. A reakciók átmérőjét az előzőleg beadott hisztamin és az allergének oldására használt oldószer által létrehozott göböcskék átmérőjéhez viszonyítjuk (ezt nevezzük alapértéknek). Pozitív a reakció, ha az allergén által képzett göböcske átmérője nagyobb vagy egyenlő, mint az alapérték fele. Ha az allergiás reakció átmérője kisebb, mint az alapérték fele vagy ha a reakció csak átmenetileg mutatkozott, negatív a reakció. Ha egy allergiás reakció az első elbírálás során negatív, két nap múlva újra megvizsgáljuk. Az allergiatesztek elvégzéséhez vért kell venni, ezek nagyon modern diagnosztikai eljárások, amelyeket a különböző ételallergia, kontaktallergia, rovarallergia, atkák, penészgombák, bolhanyál, fák, fűvek, gyomnövények, stb. okozta allegiák kimutatására használhatunk. A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk, szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különböző növények, fű- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fűzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifű. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, kőris, éger, mogyoró, fenyő és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por (lakásban tartott kutyánál), apró penészgombák, lenvászon, gyapot, gyapjú és tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. Érdekes, hogy egyes kutyafajtáknál sokkal gyakoribbak az inhalációs allergiák, mint másoknál: gyakori az előfordulás pl. labradoroknál, foxterriereknél, boxereknél, szettereknél, ritka cocker-spánieleknél és tacskóknál. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50%-át kiteszik.
Az ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bőrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetű viszketéssel járó bőrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a kutyák a táplálék egyes (általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Egyes kutyafajtáknál (labrador, spánielek, skót juhász, törpe schnauzer) gyakrabban fordulnak elő tápallergiák. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntő többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a lélegző rendszerben és a központi idegrendszerben is működészavart, inkább bőrelváltozások, ritkábban emésztőszervi tünetek állnak a kórkép előterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, lábakon és a test hátsó részeken a leggyakoribb. Előfordul még a külső hallójárat gyulladása, bőrkiütések és bőrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bőr elszíneződése, gennyes bőrgyulladás, sömörképződés, stb.) jellemzőek. Az emésztőszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltűnő. A nagyon ritka légzőszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri (fokozott érzékenység és aktivitás) tünetek nem jellemzőek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a kutyát. Ekkor olyan ételeket kap kizárólag, amelyeket még élete során nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, paradicsom, rizs, fehérrépa, lencse és káposzta) és ezért kizárásos alapon nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetőségét, ha másik kutya is van a háznál, azt külön kell választani és külön kell etetni, stb.). Ha azonban a kutyák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12-72 órán belül jelentkezik az ismétlődő vakaródzás. A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszűnte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálék-összetevőre. A leggyakoribb antigén források a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következő táplálékforrások kutyán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz, stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10%-a tartozik ebbe a kategóriába.
Az allergiák kezelésénél természetesen elsődleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetőség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikum terápia is szükséges lehet.

Bár ma már rengeteg helyen publikálunk állatorvosi cikkeket, mégis meglepő módon maradtak olya tévhitek a kutyások körében, amelyeket szeretnék az alábbi írásommal eloszlatni.
-Ha a kutyám először egy korcs kutyától szül kölyköket, akkor utána nem lehetnek fajtatiszta kölykei. Természetesen nem igaz. Ha egy drága fajtatiszta kutyát életében először a legrondább keverék kutya fedezi be, akkor is szülhet a későbbiek során fajtatiszta kölyköket egy fajtatiszta apától. Gondoljon csak bele, ha egy hölgy első gyerekének néger az apja, ezután nem lehet a fehér hölgynek fehér gyereke?
-Először engedem a kutyámat szülni, csak utána vágatom ki. Biológiai és állatorvosi szempontból nem szükséges, hogy az ivartalanítási műtétet megelőzze egy ellés. A kutya viselkedésében sem lesz különbség, ha egy szülés után vagy szülés nélkül ivartalanítjuk. Sőt egyes vélemények szerint a korai ivartalanítás (early spaying) számos előnnyel bír, pl. már öt éve sokat halottam erről a módszerről az Amerikai Egyesült Államokban, amikor a kisállatklinikán nap mint nap hallottam, hogyan beszélte rá az állatorvos a kutyatulajdonosokat erre a beavatkozásra. A módszer hívei szerint a szuka kutyát már négy hónapos kortól lehet ivartalanítani. Szerintük ugyanis az így ivartalanított kutyáknál kevesebb a tejmirigy-daganat, az állat jóval tovább marad játékos, a csontok növekedése időben elhúzódik és az állat várható életkora növekszik.
-Nem engedem kivenni a műtét során a petefészkeket, csak elkötni, mert ez kíméletesebb. Rosszul járna, ugyanis az elkötés súlyosabb szövődményekkel jár, mint a petefészkek eltávolítása. A későbbiek során nagy eséllyel előfordulhat, hogy kutyáját petefészek-ciszta, -gyulladás vagy daganat miatt újra műteni kell. Arról nem is beszélve, hogy az elkötés nem akadályozza a tüzelést.
-Szegény kutyám álterhes, simogatom egy kicsit, majd elmúlik. Ne tegye, ugyanis ha túl sokat törődik az álvemhes kutyával, a tünetek még erősödhetnek is.
-Nem kell féregirtót adni a kutyámnak doktor úr, rendszeresen adok neki fokhagymát. A közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Ez a tévhit valószínűleg onnan ered, hogy a vámpírokat, rossz szellemeket, férgeket fokhagymával próbálták a középkorban elűzni. Megjegyzendő, hogy azokat a kutyákat is kell féreghajtatni negyedévente, amelyeket nem visznek ki a szabadba, ugyanis cipőtalpon, ruhákon, egyéb ragályfogó tárgyakon az ellenálló féregpeték bevihetők a lakásba. Tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.
-Doktor úr! Ne adjon a kutyámnak egyéb oltást, csak a kötelezőt, öreg ez már. Az egy évnél idősebb kutyákat is mindenképpen ajánlatos évente a fertőző betegségek ellen beoltatni (a tíz évnél idősebbeket is!), ugyanis a betegség elleni védő ellenanyagszint lecsökken, és az egy évnél régebben adott vakcina már nem vagy csak nagyon-nagyon csekély mértékben véd a betegség ellen. Még akkor is, ha kutyája állandóan csak lakásban tartózkodik, ugyanis léteznek nagyon ellenálló és ragályos kórokozók.
-Kivárom, amíg letelik az egy év kutyám oltásainak tekintetében, nehogy baja legyen. Nem kell pontosan kivárni az egy évet, a ma használatos oltóanyagok ártalmatlanok, ezért kutyája nincs veszélynek kitéve, ha előbb kapja meg az ismétlő oltásokat.
-Ha szomjaztatják a kutyát, vagy ha nyers húst, illetve követ eszik, akkor veszett lesz. A veszettséget vírus okozza, ami leggyakrabban harapással terjed. A hosszú ideig szomjaztatott kutya is viselkedhet veszett módon, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy kutyánk megveszett. A kőevés nem oka, hanem következménye lehet a veszettségnek, ugyanis a veszett, tudatzavaros állat lenyelhet ehetetlen tárgyakat. Ellentétben más vírusos betegségekkel, a veszettség ragályfogó anyagokkal (pl. nyers hús) nem terjed, mert a vírus nem olyan ellenálló.
-Nem etetem nyers hússal a kutyámat, mert vérengzőbb lesz. Természetesen nincs összefüggés a viselkedés és az etetett étel között, egyes húsokat (pl. csirkefej, -nyak, -láb, -farhát) kaphat esetleg nyersen is kedvencünk, de a sertéshúst és a vadat feltétlenül főzzük meg.
-Nem kövér ez a kutya doktor úr, alig eszik. Amikor meg olyan szépen kér enni, megszakad a szívem, ha nem adok neki. Az elhízásra hajlamos nagy testű kutyák általában rövidebb ideig élnek, mint a kis testű, nem elhízott kutyák. Kutyáink életkorát számos külső tényező befolyásolja. A természetellenes tartásmód, a kevés mozgás, a nem megfelelő táplálék, a stressz, stb. mind-mind egészségrontó tényező. Az elhízás megrövidítheti a kutya életét, szívbetegséghez, májelégtelenséghez, cukorbetegséghez vezethet. Ha a kutya nagyon kövér, az alkalmazandó fogyókúrát mindenképpen beszéljük meg az állatorvossal. Az ízületgyulladás különböző formái nem kevés kutyának keserítik meg az életét. Ezekre a betegségekre nincs igazán hatásos gyógymód, a fájdalmak esetleg modern állatgyógyászati fájdalomcsillapítókkal enyhíthetőek, az érintett ízületek mozgékonysága fokozható, a bicegés csökkenthető, a kutya szívesebben fog mozogni. Nagymértékben enyhíti a fájdalmakat, ha a kövér állatot fogyókúrára fogjuk, ezáltal csökken ugyanis az ízületekre nehezedő súly. A nagyon elhízott kutyáknál heti egy koplaló nap is beiktatható.
-Száraz a kutyám orra, biztos lázas. Csak a 2 perces, digitális hőmérővel végbélben mért testhőmérséklet a mérvadó, nem az, hogy meleg a kutya vagy száraz az orra. Sok probléma, baleset is származott már abból, hogy az óvatlan gazda nagy adagban adott emberi lázcsillapítót lázasnak vélt társának.
-Ne nyomja ki a kutyám bűzmirigyét, mert akkor mindig baj lesz vele. Amíg nincs olyan jel (bőrgyulladás, szőrhullás, a hátsó régió vakarása és nyalása, stb.), addig természetesen nem kell bántani a bűzmirigyeket. De ha szakszerűen végzik a bűzmirigy kiürítését, az nem okoz bajt.
-Már volt többször altatva a kutyám, ezért nem vállalom a műtétet. A ma használatos altatószerek igen biztonságosak, nem terhelik meg a szervezetet, ezért a kutyákat életük során jó néhányszor lehet biztonságosan altatni. Persze a túl gyakori altatásnak, valamint öreg, beteg és elhízott állatok altatásának nagyobb a kockázata.
-A kutya rossz szokása, hogy elássa a csontot és megeszi az ürülékét. A felesleges táplálék elásása a kutyáknál ősi ösztön. Ha azonban ez gyakran ismétlődik, csökkenteni kell az élelemadagot. Az ürülék pedig tartalmaz olyan anyagokat, amely a kutyák számára hasznosítható. Ez a viselkedés hívhatja fel a figyelmet pl. a kutyák rosthiányára.
-Vakaródzik a kutyám doktor úr, adjon valami bolhaellenes szert. Ha egy kutya vakaródzik, annak számos oka lehet (pl. bűzmirigy gyulladása, bélférgesség, külső hallójárat gyulladás, allergia, különféle külső élősködők, gombák, stb.).
-Nyalja a sebét, hogy gyorsabban gyógyuljon. A kutya szájában lévő nyál sok veszélyes sebfertőzést okozó baktériumot tartalmaz. Különösen káros, ha a gyógyuló műtéti seb nyalását nem akadályozzuk meg.
-A sajtetetés miatt a kutya elveszti szaglását. A tévhiedelem valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy finom szimatú nyomozókutyák szaglóteljesítményét valóban ronthatja átmenetileg a sajtetetés.
-A cukoretetés vakságot okoz. A tévhiedelem alapja az, hogy a cukorbetegség bizonyos eseteiben a tünetek között a szemlencse elhomályosodhat (szürke hályog). A cukoretetés szükségtelen ugyan, de vakságot nem okoz.

Itt a tél, még mindig nagy divat a disznóölés, vidékre pedig természetesen kedvenc kutyánkkal utazunk. Bár az esemény tényleg nagyon hangulatos és érdekes, azért felhívom a kutyatartók figyelmét néhány veszélyre. Először is maga a disznóhús is veszélyes lehet: nyersen semmiképpen sem adjuk a kutyának, mert fertőző betegségeket terjeszthet. Itt elsősorban a gyomor- és bélférgek, egyes baktériumok (pl. salmonellosis) és vírusok (pl. Aujeszky-betegség) szerepére kell figyelni. A disznókörmöt tilos odaadni, mert azt egyben nyelik le, ami bélelzáródást okozhat. A csülökcsont fejét ugyancsak nem tanácsos kutyának adni, a bőrkét is csak kis mennyiségben. A bordacsontok (oldalas) beékelődhetnek a felső szájpadlás kétoldali fogai közé. A kisebb csontok pedig szálkásan törhetnek, ezt sem tanácsos kutyáknak adni a bélátfúródás veszélye miatt. Felhívom a figyelmet a környezet veszélyeire is. A disznót perzselik, tehát egy rendetlen, szófogadatlan kutyát távol kell tartani a tűztől, nehogy égési sérülésekkel kelljen állatorvoshoz szaladni azonnal. A környezet pedig ugye télies. Éppúgy, mint a gyerekeknek, sok kutyának is veszélyes szokása, hogy belekóstol a friss hóba. Ezt a kísértést még a gazda is fokozhatja azzal, hogy hógolyó dobálásával próbálja megfuttatni kedvencét. A hó és a jég miatt a kutyáknak mandula-, torok- és gyomornyálkahártya-gyulladásuk alakulhat ki, ami üveges vagy habos, gyakran sárga hányásban nyilvánul meg. Ha a gyomor már gyulladt, a következő 24 órában ne adjon enni a kutyának és utána is csak diétás kosztot. Természetesen láz, rossz közérzet, véres hányás vagy hasmenés észlelése esetén forduljon kutyájával állatorvoshoz. A mandulák a szájüreg nyirokszervei. Gyulladásuk oka lehet meghűlés, bakteriális vagy vírusos fertőzés. A gyulladás lefolyása lehet elhúzódó vagy heveny. Az elhúzódó vagy gyakran visszatérő eseteknél a gócfertőzés fennmaradása miatt a mandulák műtéti eltávolítása indokolt. A beteg kutyánál ilyenkor étvágytalanság, láz, köhögés, nyálzás, habos hányás tapasztalható. A nyirokcsomók megnagyobbodnak, a toroktájék fájdalmas. A gyógykezelés heveny esetekben a megfelelő tüneti kezelés mellett antibiotikumokkal általában eredményes. Idült esetekben a mandulák műtéti eltávolításával oldhatjuk meg a problémát. Köhögés, tüsszögés, tiszta vagy sárga orrfolyás léphet fel a megfázás folyamán, amiért többnyire a vírusok és baktériumok a felelősek. Bizonyos tünetek esetén mindenképpen keressük fel az állatorvost: láz, erősebb, sárgás orrfolyás, légzési panaszok vagy erőltetett légzés, rossz közérzet, bágyadtság és étvágytalanság. Két, a kutyákra jellemző fertőző betegség létezik, amely a megfázáshoz hasonló tünetekkel jár: a szopornyica és a kennel-köhögés. Az idős kutyáknak gyakran van szükségük hideg elleni védelemre, mert a hőmérséklet szabályozásuk már nem működik tökéletesen. Leginkább a vékony vagy ritka szőrű öreg ebek hűlnek ki nagyon könnyen, főleg ha karcsúak is. Az alattomos kihűlés így gyakran észrevétlen marad. Egyedül a megnövekedett izomtónus, a merevség a feltűnő. Ha a testhőmérséklet 30°C-ig csökken, hamar bekövetkeznek a belső szervek működési zavarai. A leggyakrabban a vese mondja fel a szolgálatot. A máj és a szívizom is igen érzékenyen reagálhat a hideg hatásra. A reumatikus megbetegedések is rosszabbodhatnak a hidegtől. A lehűlt állat gyors felmelegítésével nem lehet mindig megszüntetni a károsodásokat. A heveny vesegyulladás gyakran válik krónikussá, ez pedig halálos is lehet. Tehát nem szégyen télen a kabátka a disznóölés alkalmával egy gyengébb vagy idősebb kutyának.

Mivel kedvenceinkkel szinte annyi időt töltünk együtt, mint családtagjainkkal, fontos, hogyan etetjük, tartjuk, ápoljuk és gondozzuk legjobb barátunkat. A kutya táplálása és az ápolás szorosan összefügg egymással. A helyes táplálás és a rendszeres ápolás az alapja a kutya egészségének. Megfelelő táplálásnál kutyánk bundája tömött, csillogó, bőre rugalmas lesz. A száraz, fénytelen, erőteljesen hulló szőrzet viszont annak a jele, hogy a kutyával nem törődnek kellőképpen, nem ápolják rendszeresen. A kutyakozmetikusok a fajták figyelembevételével nyírják, trimmelik és fürdetik az ebeket. Ezeknek a műveleteknek az elősegítéséhez különböző spray-ket is használhatnak, pl. a szőrbontó spray felhasználható az összecsomósodott szőr meglazításához, folyamatos használatával egyszerűsödik a szőrzet gondozása. A nercolaj tartalmú spray-k használatával a száraz, fénytelen szőr selymes fényűvé, rugalmassá válik. A szőrzet ápolásán túl még fontos a rendszeres karomvágás és fogápolás is. A fogkövesség megelőzésének legfontosabb része a fogfelszín tisztán tartása. Célszerű rendszeresen speciális kisállat fogkefékkel és fogpasztákkal szájápolást végezni. A kutya fogpaszták heti két-háromszori használata már bőven kielégítő hatást nyújt. Természetesen a kutya rágjon minél több természetes csontot vagy műcsontot és félévenként állatorvossal ellenőriztessük a fogait. Egyes tápgyártó cégek már fogkövességet megelőző száraz tápokat is gyártanak. A szájszag intenzitásának csökkentésére pedig klorofill és yucca pálma kivonatot tartalmazó tabletták folyamatos szedése ajánlható. Ezek a tabletták ajánlhatóak még az öreg kutyák jellegzetes testszagának enyhítése érdekében, valamint megszüntetik a kutyaürülék és vizelet okozta legmakacsabb szagot is. A kertben tartott kutyáknál jelentősen csökkentik az ürülék növény- (pl. tuják), illetve gyepkárosító hatását. Kutyák leggyakoribb betegségeinek egyike a külső hallójárat bőrének gyulladása. A számukra kifejlesztett fültisztító oldatok kiválóan használhatóak egészséges kutyák fülének időszakonkénti tisztítására. A kutya szagtalanító spray-k hatóanyagai megkötik, közömbösítik a háziállatok tartása során keletkezett kellemetlen szagokat. Szobakutyák tartásánál nagy segítség az alomszagtalanító spray, amelynek hatóanyagai megkötik, közömbösítik a háziállatok almánál keletkezett kellemetlen szagokat. Természetesen ezeken túl is fontos kutyánk egészségét védeni, beoltatni minden fertőző kutyabetegség ellen évente és negyedévente féregteleníttetni.

Számos olyan kutyabetegség van, amelynek a kezelésekor a kozmetikus nagyon hasznosan tudja elősegíteni az állatorvos munkáját és ezáltal a kutya gyógyulását. Elsőként a különböző bőrbetegségeket említhetjük. Kutyáknál gyakran előfordulnak baktériumok okozta gennyes bőrbetegségek, bőrgombásodás, bolhásság, rühösség, szőrtüsző-atkakór, esetleg kullancsosság. A parazitás bőrbántalmak kórokozói lehetnek még szőrtetvek, vérszívó tetvek, esetleg nyáron legyek is. Ezeknél a külsődleges betegségeknél, vagy ha festékkel, ragasztóval, olajjal, stb. kente össze magát a kutya, nagyon nagy segítség, ha a kozmetikus kopaszra nyírja a kezelendő bőrfelületeket, ugyanis az általános kezelés (pl. injekció, tabletta, stb.) mellett nagyon nagy jelentősége van a helyi kezelésnek (pl. oldatok, samponok, ecsetelés, kenőcsök, stb.). A baktériumok okozta gennyes bőrbetegségek esetén antibiotikumokat és gyulladás-gátlókat tartalmazó kenőcsöket kenhetünk a lenyírt bőrfelületre. A gennyes bőrbetegségeknek (pyoderma) három formája van. Az impetigo gennyes, hólyagos bőrgyulladást jelent, fiatal kutyákban fordul elő, később kiütésekké, bőrfekélyekké alakulhatnak a felfakadt hólyagok. Az acne fiatalkori szőrtüsző- és faggyúmirigy-gyulladás, rövid szőrű kutyafajtákban, mint dog, dobermann, boxer, gyakran fordul elő. Főleg a fej csomói jellemzőek, de a folyamat általános tünetekkel, lázzal, elesettséggel, étvágytalansággal is jár. Végül a mélyre terjedő, gennyes bőrgyulladások különböző formákban fordulnak elő: az orrháti pyoderma, a mélyre terjedő pyoderma, a folliculitis, furunculosis, az általános pyoderma, pododermatitis előfordulhat gyakrabban skót juhászban, pointerben, német juhászkutyában, tacskóban, dogban, boxerben. Ezek közül a kórformák közül az első négyre a fejre, hasra lokalizálódó súlyos gyulladásos jelenségek, az általános pyodermára testszerte bőrfekélyek, végül a pododermatitisre a lábak gennyes gyulladása jellemző. A gennyesztő baktériumok okozta bőrgyulladások kezelésekor nagyon nagy szerepe lehet a megfelelően kiválasztott gyógysamponoknak. A gombás bőrbetegségek esetén hasznos a gombairtó-szeres fürdetés, a lekopaszított gombás bőrfelületet pedig kenőccsel vagy oldattal célszerű helyileg kezelni. Súlyos bolhásság esetén a kutyát célszerű megfürdetni valamilyen bolhaellenes samponnal vagy valamilyen külsődleges bolhairtó szerrel lemosásban részesíteni. A rühösség és tetvesség napjainkban már ritkábban fordul elő, de ilyen súlyos külső parazitózisoknál kulcsfontosságú a fürdetés és a lemosás. A szőrtüsző-atkakór esetében a parazitaellenes oldat meghatározott hígításával bedörzsölik a fertőzött bőrfelületeket. A légynyüvesség kóroktanában leggyakrabban szereplő légy hazánkban a pettyes húslégy. Ezek a kb. 1-1,5 cm nagyságú pettyes potrohú legyek főként a nyári nagy melegben (esetleg még szeptemberben és októberben is) lehetnek veszélyesek. Ezek a legyek a lárváikat kutyák testfelületére, sebeibe is rakhatják. Az elváltozások lehetnek a szemben, a fülben, a bőrön, az orrban, a végbélben, a húgyszervekben. A keletkezés módja szerint a légynyüvesség lehet elsődleges (amikor a sértetlen bőrön jön létre a fertőzés) vagy másodlagos (a legyek a bőrön, nyálkahártyán keletkezett sérülésekbe rakják lárváikat. A legyek nőstényei bizonyos ingerek (pl. nem kezelt sérülések, nyári nagy melegben bomló húsrészek és vér, vizelet és bélsár, egyéb külső élősködők vérszívása) hatására a kutyák bőrére, nyálkahártyáira és sebeire rakják lárváikat. Ezeken a helyeken a bőr felpuhul. Az elváltozások először alig észrevehetőek, főleg a hosszúszőrű kutyáknál. A gyorsan növekvő, fehér vagy sárga színű, szelvényezett testű, 1-2 cm-es lárvák sokszor feszülésig kitöltik a sebek alapját és a bőr alatti kötőszövetbe is bepréselődnek. A fejlődő lárvák által kibocsátott szövetoldó enzimek károsítják a szöveteket. Az állatok nyugtalanok, étvágytalanok. A nyüvekkel fertőzött sebeiket rágják, dörzsölik. Súlyosabb esetben szőrhullás, lesoványodás, a gyógykezelés elmaradása esetén esetleg elhullás is lehetséges. A gyógykezelés lényegét a helyileg alkalmazott külső élősködő ellenes készítmények (pl. spray, oldat, fürdetés, stb.). adják. A megelőzés szempontjából fontos a hosszú szőrű kutyák szőrzetének megritkítása, a sebek időben történő ellátása, a kutyaházak talajának szárazon és tisztán tartása.
A külső hallójárat bőrének gyulladása kutyák leggyakoribb betegségeinek egyike. A kutyákat hajlamosítja a betegségre a hallójárat szűk, szőrrel erősen benőtt volta, ezért fordul elő pl. uszkárokban. Hajlamosító ok az is, hogy a nagy, lelógó fülük a külső hallójáratot állandóan takarja, annak szellőzését, mechanikus öntisztulását gátolja, ezért gyakori a betegség spánielekben, bassetekben. Anatómiai hajlamosító ok, hogy a külső hallójárat lefutásában megtörik. A kiváltó okok között szerepelhet a faggyú- és verejtékmirigyek fokozott termelése, a fürdetés vagy úszás után a járatba került víz, ami a váladékot fellazítja, azzal keveredve felgyülemlik. A gyulladás súlyosbodásában az elszaporodó, gennyesztő baktériumok jutnak szerephez. Előidézhetik a betegséget a hallójáratba került idegen tárgyak (pl. toklászok). Mechanikus kiváltó ok lehet a bőr sérülése harapás következtében, a fül állandó rázása, dörzsölése, a túlzásba vitt mechanikus tisztogatás. Okozhatják a gyulladást paraziták, pl. rühatkák, tetvek, gombák. A gyógykezelés lényege itt is a helyi beavatkozás. A kozmetikus a hallójáratot fültisztító folyadékkal kíméletesen, de alaposan kitisztítja. Célszerű az itt lévő, zavaró szőröket kihúzgálni, hogy jobban hozzáférhető legyen a felület. A baktériumok, paraziták (rühatkák, tetvek, stb.) vagy gombák okozta gyulladásokat a kiváltó oknak megfelelően kezeljük, oldatokkal vagy speciális fülcseppekkel. Jótékony gyulladáscsökkentő szer megfelelő viszketésellenes fülcsepp becsöppentése. Gennyesedés esetén speciális antibiotikumos fülcseppeket alkalmazunk.
A kutyák kötőhártya-gyulladása a leggyakoribb szembetegségek egyike. A kutya belső szemzugának tájékán nyálkás, hurutos vagy gennyes váladék jelenhet meg, ez csorgót alkothat (ez különösen a fehér szőrű, kis testű kutyákon, pl. bolognese, havanese, stb. feltűnő). A kozmetikus speciális szemtisztító folyadék felhasználásával távolítja el a váladékot. A szemcseppek, illetve szemkenőcsök használata a kezelés során így sokkal egyszerűbbé válik.
Természetesen az együttdolgozás fordítva is igaz, ha a kozmetikus munkája során olyan elváltozásokkal találkozik (pl. daganat, rejtettheréjűség, hüvelyváladékozás, sérülés, bőrgyulladás, allergia, fogkövesség, a külső hallójárat bőrének gyulladása, szembetegségek, stb.), aminek a haladéktalan gyógykezelését fontosnak tartja, a tulajdonosnak rögtön azt ajánlja, hogy kedvencével keresse fel állatorvosát.
A különböző kozmetikai beavatkozásokat (pl. fürdetés, kopaszra nyírás, stb.) egyes nem hozzászoktatott, agresszív, kezelhetetlen kutyák nem tűrnek, így ezt a legtöbbször csak altatásban lehet elvégezni állatorvos segítségével. Az állatorvos altató injekcióval rövid időn belül olyan védekezésképtelen, bódult állapotba hozza a kutyát, amikor rajta minden beavatkozást kockázatmentesen és nyugodtan el lehet végezni és ez az állapot kb. fél óra hosszáig tart, sőt, ha a szükség úgy kívánja, még meg is hosszabbítható.

Amikor kedvencünk megbetegszik, állatorvosunk megvizsgálja, megpróbálja kideríteni, hogy mi a probléma. A kórhatározás (diagnózis) a betegség felismerését és megnevezését jelenti. A diagnózist a kórelőzményre és főleg a betegvizsgálat adataira támaszkodva, levonva azokból a következtetéseket, szaktudása alapján állítja fel az állatorvos.
-A kórelőzmény a kutya gazdájának közlése az állat betegségének előzményeiről, válaszadás a kórelőzményt felvevő állatorvos kérdéseire. A részletes, tárgyilagos kórelőzmény útba igazítás a további vizsgálatok irányára, megkönnyíti a helyes kórhatározást. A kórelőzmény felvétele az állatorvos részéről nagy szakmai tapasztalatot, a kutyagazdájával bizalmi viszony kialakítását, jó kapcsolatteremtő képességet, emberismeretet, türelmet igényel. Fontos, hogy a tulajdonos az általa megfigyelt jelenségeket spontán, őszintén el tudja mondani. Ezek a kórelőzmény legértékesebb részei. Kérdések feladására szükség van, amelyek rövidek, világosak legyenek, hogy azokra lehetőleg egyértelmű válaszokat lehessen adni. Óvakodni kell viszont a gazda egyoldalú, tendenciózus megjegyzésekkel való befolyásolásától, gondolatmenetének egy irányba szorításától. Nem zárható ki viszont, hogy a tulajdonos valamit tévesen észlelt, csak mások által tapasztaltakat tud kevéssé hiteles módon továbbadni, netán valamit elhallgat, esetleg félrevezetni próbál. Ha a vizsgálat eredményei nem egyeznek a kórelőzménnyel, a későbbiekben ezek lehetőség szerinti tisztázására, vagy ha új ismeretekre tesznek szert, a kórelőzmény kiegészítésére kell sort keríteni (pót-kórelőzmény).
A kórelőzmény a következő részekből áll:
1. A kutya egészségi állapotára, betegségére vonatkozó adatok. A betegség kezdete, a betegségre utaló elváltozások, rendellenességek (panaszok), változások az egészségi állapotban (javulás, romlás), esetleges korábbi megbetegedések.
2. Állatorvosi beavatkozások. Védőoltások (oltási könyv bemutatása), betegségek megállapítása, gyógyszerezés, diagnosztikai/terápiás vizsgálatok, eljárások, műtétek.
3. A kutya környezete. A kutya elesége, ellátása, elhelyezése, tartásának célja, életkörülményei, esetleges társai és azok egészsége, más állatokkal való kapcsolatba kerülése, idegen anyagok (mérgek) felvételének lehetősége, változások (más gazda, költözés, stb.), más környezet (utazás, üdülőhelyen való tartózkodás).
A betegvizsgálatnak számos módszere van:
-Érzékszervi, fizikális módszerek:
-A megtekintés végezhető szabad szemmel, igénybe vehetőek olyan fényforrások, amelyek fénysugarakat vetítenek egy adott helyre (szemtükör, reflektorok). Különleges formája a belső szervek műszerrel való megtekintése.
-Tapintással vizsgáljuk a test felszínét és annak mélyebb részeit, főleg az alaki eltérések, fájdalmasság felismerése céljából. A has mély áttapintásával vemhesség, idegen képletek, daganatok, a hasi szervek alak-, nagyságváltozásai, valamint a hasüregi folyadékgyülem ismerhető fel. Belső tapintást a végbélbe vezetett ujjal végezhetünk.
-A hallgatózás a szívhangokra, valamint a légzési zörejekre fonendoszkóppal történik.
-A kopogtatást kutyán ujjal ujjra végezzük a mellkason vagy a hasfalon, elsősorban a testüregekben lévő kóros tartalom (folyadék, gázok, levegő) kimutatására.
-Szaglással felismerhetjük a szájbűzt, a kutya testének vizeletszagát, az orrváladék, a bőr, a bélsár és a vizelet rendellenes illatát.
-Az általános betegvizsgálathoz tartozik az ún. klinikai alapértékek, a testhőmérséklet, a pulzus, a légzésszám felvétele.
A kutya testhőmérsékletét a végbélbe vezetett digitális orvosi lázmérővel állapítjuk meg, ami fiziológiás körülmények között 38,3-39,0ºC. Lázas a kutya, ha hőmérséklete meghaladja a 39,5°C-t, magas a láz, ha a hőmérő 40,0ºC feletti értéket mutat. Lehet a testhőmérséklet alacsonyabb is a normálisnál, ami a betegség kedvezőtlen kimenetelére utal.
A kutya érverését a comb belső felületén tapintjuk és az normális körülmények között 70-100 (kistestűekben 90-120) percenként, jól kiérezhető, közép könnyen elnyomható, ritmusos. A gyenge és/vagy szapora érverés vérkeringési elégtelenség következménye, szívbetegségekben ezen kívül aritmiás, kihagyó érverés sem ritka.
A légzés percenkénti száma 15-30, ez megtekintéssel, esetleg tapintással vehető fel. A szapora légzés, láz, légzési-vérellátási zavarok, néha agyvelői bántalmak következménye, a nehezített légzés pedig főleg tüdőbetegségek vagy a be- és kilélegzés akadályozottsága miatt fordul elő.
Mindhárom klinikai alapérték fiziológiásnak tekintendő emelkedése tapasztalható azután, hogy a kutya testi megerőltetésnek lett kitéve és izgalom során is. Helyes ezért, hogyha azok megállapítása azután történik, amikor a kutya már megnyugodott, a vizsgálat kezdetén kapott értékek az izgalom következtében magasabbak lehetnek az átlagosnál, még ha ennek egészségkárosodásra utaló oka nincs is.
-A részletes betegvizsgálat kiterjed a kutya minden szervrendszerére, szervére. Különös részletességgel, a kiegészítő diagnosztikai módszerek igénybevételével vizsgáljuk azokat a szerveket, amelyek megbetegedése a kórelőzmény, valamint az általános betegvizsgálat alapján gyanítható vagy valószínűsíthető.
-A klinikai kiegészítő vizsgálatok közé soroljuk a diagnosztikai, kémiai laboratóriumban végzett, valamint a speciális diagnosztikai műszerekkel kivitelezett eljárásokat. A kiegészítő eljárások egy része ma már szinte minden igényesebb betegvizsgálat szerves része, ezeket nevezzük szűrővizsgálatoknak, más részükre ritkábban, csak indokolt esetekben kerül sor.
-A klinikai laboratóriumi tesztek nagy részét rutinszerűen végzik. Ilyen a vizelet-, a vérkép- és a bélsárvizsgálat. Indokolt esetben vérgáz-, -ionkoncentráció-meghatározás, a vérplazmaenzimek és más alkotóelemek (glükóz, kreatinin, karbamid, stb.) mérése, különböző váladékok, punktátumok feldolgozása történik. Ide soroljuk a bakteriológiai és a hisztológiai vizsgálatokat is.
-A fontosabb műszeres kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok a következők: röntgen (Rtg), ultrahang (UH), komputertomográfia (CT), elektrokardiográfia (EKG), fonokardiográfia, elektroencefalográfia (EEG), endoszkópia, vérnyomásmérés, próbacsapolás, szervbiopszia, diagnosztikai laparoszkópia.

A kutyák között is egyre gyakrabban hallunk daganatos megbetegedésekről. A betegségek gyakoribb előfordulását több tényezővel magyarázzák. Szerepet játszik benne kedvenceink átlagos élettartamának növekedése, az állatorvosi diagnosztikai eljárások fejlődése és alkalmazásának elterjedése, valamint a környezetszennyezés civilizációs ártalmai. Mindezek ellenére e betegségcsoportra sem sajátíthatjuk ki a civilizációs jelzőt, hiszen már i. e. 2000-ből találhatunk említést a rákról, sőt a kezeléséről is, ami abban az időben kén és arzén használatát jelentette. Papirusztekercsek szerint a fáraók is ismerték a rákos megbetegedések egyes típusait. A bizánci és az arab orvosok is foglalkoztak a kezeléssel. Azóta számos elmélet és feltevés uralkodott a rák kialakulásával kapcsolatban. Tudjuk-e a rák kialakulásának okát? A XXI. században az emberiség még mindig nem ismeri a rák okait, annak ellenére, hogy több daganat már gyógyítható vagy a megbetegedett kutya élettartama növelhető, sok esetben az életminőség javításával együtt. A rizikófaktorok kiküszöbölésével pedig számos daganat kialakulása elkerülhető. Jellemző azonban az is, hogy a daganatos megbetegedések egyre fiatalabb kutyákban jelentkeznek.
A daganatok keletkezésére több elmélet ismert, ezek egyike a mutációs elmélet, amely szerint a sejtekben olyan mutációk jönnek létre, melynek következménye korlátlan sejtburjánzás. A daganatok a sejtek betegségei. Keletkezésükkor a sejt megváltozik, rendellenesen működik és gyors osztódással, esetleg áttéteket okozva, önmagához hasonlókat hoz létre. A korlátlan növekedéshez, a sejtburjánzás kialakulásához számos elősegítő faktor szükséges. A táplálékkal bejutó anyagok egy része elősegítő jelleggel rendelkezik (pl. túlzott zsiradékbevitel), de természetesen nem egy, a rák kialakulását gátló anyagot tartalmazó tápanyag (pl. rostok, vitaminok, keresztesvirágúak csoportjába tartozó zöldségek) is ismert. Az étrend kiváltó vagy elősegítő jellegét nehéz egzakt módon alátámasztani, hiszen a rosszindulatú daganat kialakulása és felismerése között hosszú idő telhet el, amikor szinte lehetetlen rekonstruálni az étrendet és abból megfelelő következtetéseket levonni. Az önmagukban nem rákkeltő anyagok a szervezetben különböző biokémiai viszonyok mellett azzá válhatnak. Ezért sokszor csak feltételezésekre vagyunk utalva, mégis a szakirodalom alapján kb. 35%-ban kimutatható a táplálkozás szerepe a rosszindulatú daganatok kialakulásában. Emellett (főleg az emésztőrendszeri) a daganatok megelőzésében számos táplálkozási tényező ismert: csökkentett zsiradékbevitel, rostban gazdag táplálék, zöldségek, gyümölcsök bőséges fogyasztása, túlzott fehérjebevitel kerülése, a vörös húsok helyett a fehér húsok (pl. csirke- és halhús) előnyben részesítése. Természetesen a táplálkozás mellett a rák keletkezését kiváltó, vagy elősegítő egyéb tényezőket (pl. vegyi anyagok, a levegőben előforduló rákkeltők, stressz) együttesen kell vizsgálni.
A legtöbb daganat milliárdnyi vagy annál is több sejtből áll össze, mire egyáltalán tudomást szerzünk róla. A daganaton belüli sejtek sok szempontból, pl. jellegzetes alakjuk, növekedési tulajdonságaik, anyagcseréjük tekintetében különböznek a daganaton kívüli normális sejtektől. Sejtek ilyen seregének hirtelen megjelenése olyan tömegmegmozdulásra emlékeztet, mintha ép sejtek milliói egyetlen éjszakán felsorakoztak volna egy daganattömeg élvonalába. A látszat megtévesztő. Egy daganat kialakulása roppant lassú és elhúzódó folyamat. A daganatot alkotó sejtek egyetlen előd egyenes ági leszármazottai, egy olyan távoli ősé, amely éveket élt, mielőtt a daganattömeg léte nyilvánvalóvá vált. Ezen alapító tag, az áruló sejt elhatározta, hogy ezen túl a saját külön útját járja, s a testszövetek egyikében saját növekedési programot indít be. Ezt követően burjánzását nem az őt körülvevő sejtközösség szükségelteti, hanem saját belső menetrendje szabályozza. Tehát nem újoncok millióiról van szó, csupán egyetlen őstől tömegesen elszaporodott, hasonló gondolkozású leszármazottak hatalmas hordájáról. Daganatsejtek milliárdjai regenerált ősük képét öltik. Fittyet hánynak a körülöttük élő szövet és szervezet jólétére. Csakúgy, mint az alapító sejtet, őket is egy program vezérli, a fokozottabb növekedés, önmaguk megsokszorozása, korlátlan terjeszkedés elérése. Az általuk előidézett zűrzavar rávilágít arra, mennyire veszélyes a test bármely sejtjét a függetlenség egyéni mértékével felruházni. Mindazonáltal így vannak az összetett többsejtű organizmusok felépítve. Ha ezt megértjük, rájövünk, hogy a rák nem a modern kor csapása, hanem az őskortól napjainkig az összes többsejtű élőlény által hordozott kockázat. Így hát csoda-e, a szervezet több 100 milliárd sejtjét tekintve, hogy a rák a hosszú élet során gyakran előtör?

Régebben a daganatos betegségek kialakulása a legtöbb esetben a kutyák életének a végét jelentette. Mára ez megváltozott. Egyfelől a tulajdonosok igényei nőttek a kedvenc állatok állategészségügyi ellátásával kapcsolatosan, ugyanakkor az állatorvosi diagnosztikai és terápiás lehetőségek fejlődésével manapság a kutyák egészségügyi ellátásának színvonala is megnőtt. A daganatos megbetegedések diagnózisa gyakran bonyolult feladat. Kicsit könnyebb a helyzet a testfelszín közelében kialakuló daganatok (pl. emlődaganatok, bőrdaganat) esetében. Bonyolult a kórhatározás, ha a daganat a külvilágtól elzártan, a testüregekben (mellüreg, hasüreg, koponya) fejlődik, ilyenkor a kiegészítő vizsgálatok (pl. laboratóriumi vizsgálat, röntgen, ultrahang) kiemelten fontos. A korrekt végső diagnózis kimondásához nem nélkülözhetjük a szövettani vizsgálatokat sem. Ha megvan a diagnózis, az állatorvosnak a tulajdonossal közösen célszerű megállapodni a kezelési stratégia kialakításában. A daganat biológiai sajátosságai és a kórismézés idején bizonyítható anatómiai kiterjedése határozza meg a választandó kezelési módozatokat és azok alkalmazásának sorrendjét. A daganatok kezelésére napjainkban három módszer kínálkozik: a daganat (a daganatos sejt, szövet vagy szerv) eltávolítása, azaz a sebészi kezelés, a daganatos sejt vagy szövet elpusztítása, ez radioterápiával (külső irradiáció, illetve a radioizotópok), vagy kemoterápiával (daganatgátló gyógyszerek) történik, s a tényleges gyógyítás, a daganatos sejt kialakulásának megakadályozása vagy a már kialakult daganatsejt visszaprogramozása, tehát a biológiai daganatterápia. A kezelési módszerek közül a legősibb és kétségtelenül ma is a legeredményesebb a sebészi kezelés, gyakran alkalmazott, de fiatalabb módszer a radio- és a kemoterápia, míg a legfiatalabb, de a legígéretesebb a biológiai daganatterápia. A sebészet és a külső sugárterápia helyi gyógymódok, a daganatkezelés szempontjából távolhatásuk nincs. Ezzel szemben a vérkeringésbe juttatott radioizotópok és a kemoterápeutikumok az egész testre fejtenek ki hatást. Erre akkor van szükség, ha a szervezetben szétszóródott daganatsejteket kell felkeresni és elpusztítani.
-A rosszindulatú daganatok kórlefolyása során a kutyákon leggyakrabban valamilyen sebészeti beavatkozást hajtanak végre. Szerencsés esetekben a varrateltávolítással lezáródik a kezelés, csak időnkénti esetleg ellenőrző vizsgálatokra kell visszavinni kedvencünket. Ha ennek az állapotnak egy kis külalaki hiba (pl. heg vagy szövethiány), esetleg súlyos esetben az egyik végtag amputálása az ára, nem szabad az operációtól visszarettenni.
-A tumoros betegségek egy részében nem az operáció az egyedül javasolható megoldás. Az embereken is alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek legnagyobb része kutyákon is sikerrel bevethető (pl. a vérképző szervek, egyes fej-, nyaki-, végbél és ivarszervek nyílása környezetében fejlődő daganatok). Ezen daganatok esetén gyógyszeres kezeléssel a betegség előnyösen befolyásolható, sokszor teljes mértékben leküzdhető.
-A tumoros megbetegedések másik részénél a sugárterápia lehet a kezelés leghatékonyabb módja. Ez lehet külső sugárforrásból vagy radioaktív gyógyszer adásával végzett kezelés. Mindhárom kezelési forma (sebészi-, kemo-, és sugárterápia) a tumor típusától függően eredményes lehet önmagában, vagy kombinációikban alkalmazva. A kutyákon előforduló sokféle daganatok között léteznek sugárérzékeny és a besugárzásnak ellenálló tumortípusok. A leginkább sugárérzékeny és ezáltal sugárkezeléssel legjobban gyógyítható daganatok a sok osztódó sejtet tartalmazó, ezért gyorsan növekvő, lágyszöveti típusú daganatok. Helyeződésük szerint bármely testtájon előfordulhatnak ezek a daganatok (leggyakrabban pl. a száj- és orrüreg, a nyak, a hasi- és nemi szervek, valamint a csont és vázrendszer daganatait kezeljük eredményesen sugárterápiával). A sugárterápia célja lehet a teljes gyógyulás, a tumormentes állapot elérése, a tumor méretének csökkentése és ezáltal a műtéti megoldás előkészítése, az operáció után az esetlegesen visszamaradó daganat elpusztítása, vagy a más módon nem csillapítható fájdalom csökkentése.

A kutyáinkat nagyon, szinte ösztönösen szeretjük. Azonban nem árt tudományosan belegondolni egy kicsit abba is, hogy magunkkal is jót teszünk, ha állatot tartunk és azt megfelelően gondozzuk. A közelmúltban egyre nagyobb érdeklődés kíséri azokat a kutatásokat, melyek arra próbáltak bizonyítékot találni, hogy az állatokkal való kapcsolatnak szerepe van a testi és lelki egészség megőrzésében.
-Kutatások kimutatták, hogy a kisgyerekek szemében a családi kedvencek (kutyák) olyan szerepet töltenek be, mint a barátok, bizalmasok vagy családtagok. Gyermekeket kérdeztek meg arról, hogy ki mellett éreznék leginkább biztonságban magukat egy sötét utcán. A gyerekek az édesanyjuk és édesapjuk után a kutyájukat jelölték meg, akikkel legszívesebben vannak együtt, ha betegek vagy idegesek. Arra a kérdésre, hogy kihez fordulnának, ha nehéz helyzetekbe kerülnének, a hobbiállatokat a gyerekek minden esetben az első tíz között jelölték meg. A megkérdezettek közül sokan mondták azt is, hogy szüleik, nagyszüleik, tanáraik, legjobb barátaik mellett igazán fontos számukra a hobbiállatuk. A kutatás készítői szerint a gyerekek csaknem annyira stresszes életet élnek, mint szüleik. Az állatok azért fontosak az életükben, mert ők nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerek jó jegyet kapott-e az iskolában, rosszalkodik-e vagy csak rossz napja van. A hobbiállatok mindentől függetlenül, feltétel nélkül és odaadóan szeretik a gyerekeket (gazdáikat) és ezzel segíthetnek abban, hogy a gyerek önbecsülése helyreálljon.
-A legújabb tanulmány szerint pedig erősebb a háziállatos kisiskolások immunrendszere és ezért ritkábban betegszenek meg, így végeredményben sikeresebbek azoknál a gyerekeknél, akiknek nincs háziállatuk.
-Olvashattunk arról, hogy egy érzelmi zavarokkal küszködő gyermeket kezeltek, aki nem volt hajlandó pszichológusával közvetlenül kommunikálni, kizárólag a kutyáján keresztül. Itt a kutyával való kapcsolat nagyban hozzájárult a gyermek fejlődéséhez. Ma már sikeres terápiaként használják beteg gyerekeknél a lovagoltatást és a kutyák simogatását, mert ezek pozitív hatással vannak fejlődésükre és gyógyulásukra.
-Végeztek olyan kutatást is, mely kimutatta, hogy egy évvel egy szívinfarktus után a túlélés esélye nagyobb volt azok körében, akik tartottak háziállatot, mint azok esetében, akiknek nem volt házi kedvencük, függetlenül attól, hogy a szívinfarktus mennyire volt súlyos. Mikor ennek magyarázatát keresték, több tanulmány kimutatta, hogy az állat jelenléte és a vele való kapcsolat pozitív hatással van mind a fizikai és pszichikai stresszre, mind pedig a vérnyomásra. Egy későbbi kutatás jelezte, hogy az állattartók körében kevésbé jelentősek a szívbetegségre hajlamosító kockázati tényezők. A háziállatot nem tartókkal összevetve a hobbiállatot tartók vérnyomása és koleszterin szintje alacsonyabb volt. Ebben szerepet játszik a rendszeres séta, mozgás (kutyasétáltatás), valamint az, hogy az állat megsimogatása, valamint annak látványa, hogy kedvencünk örül a jelenlétünknek, pozitív érzésekkel tölt el bennünket.
-Végeztek egy kutatást, melyben felnőtteket vizsgáltak, akikhez új hobbiállat került. Az állattartók lelkiállapota javult. A kutyatartók önbecsülése nőtt, kevésbé féltek attól, hogy támadás éri őket, és többet mozogtak a kutyasétáltatás miatt. A kutyatulajdonosok apróbb egészségügyi problémái csökkentek. Mivel ez a kutatás új kutya beszerzése utáni változásokat vizsgált, az eredmények azt mutatják, hogy ok-okozati kapcsolat van az állattartás és az egészségi állapot változása között. A lelkiállapot javulását azzal is összefüggésbe hozták, hogy az állattartás felelősséggel jár. Csak akkor vegyünk magunkhoz házi kedvencet, ha pontosan átgondoltuk az ezzel kapcsolatos felelősséget, kötelezettségeket, ha úgy tetszik, terheket is. Legyünk annak tudatában, hogy egy életre választottuk. Távolabbi összefüggések terén még azt is kimutatták, hogy az állattulajdonosok szívesen segítenek embertársaikon és gyakran és szívesen megajándékozzák őket.
-Azok a kutyák, melyeket bizonyos feladatokra, betegek és rászorulók segítésére képeztek ki, szintén sok pozitív testi és lelki hatással vannak a gazdáikra. Egy tanulmány megállapította, hogy kerekesszékhez kötött mozgássérültek önbizalma és lelkiállapota, valamint önállósága nőtt, miután hozzájuk került egy kiképzett kutya.
-Tanulmányozták az állattartás és a stresszre adott reakció kapcsolatát. A kutatás célja annak eldöntése volt, hogy a stressz-helyzetre adott túlzott reakciókat csökkentheti-e egy állat jelenléte. A pszichikai stressz-helyzetben azt tapasztalták, hogy a vérnyomás növekedése és a szívverés gyorsulása sokkal kisebb mértékű volt akkor, ha a társállat jelen volt. Fizikai stressz-helyzetben az egyedül levő személy vérnyomása és szívverése sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint azé, aki egy barátjával vagy a házastársával volt, valamint a társállat jelenléte a kísérlet kezdete előtt mért érték alá süllyesztette a szívverés gyorsaságát, mely így jelentősen különbözött a barát vagy házastárs jelenlétében mért értéktől. Az eredmények egyik magyarázata az lehet, hogy a hobbiállat-tartók nem csak kedvenceikkel, de más emberekkel is jobban tudnak kommunikálni és kapcsolatot tartani. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a hobbiállatok jelenlétekor a kutatásban résztvevő személyek kevésbé hevesen reagálnak a stressz-hatásokra. Ezekből az eredményekből és egyéb felmérésekből még távolabbi megállapításokat is tehetünk: az állattartók sokkal hosszabb ideig, sokkal rendezettebb családi körülmények között sokkal becsületesebben élnek, mint az állatot nem tartó vagy nem szerető emberek. Még azt is felmérték, hogy az állattulajdonosok sokkal kevesebb erőszakos cselekedet vagy a bűncselekményt követnek el.
-Egy tanulmány azt vizsgálta, hogy a hobbiállatok jelenléte milyen hatással van olyan személyek vérnyomására és szívverésére, akik súlyos agykárosodásban szenvedő házastársukat ápolják. Kimutathatóvá vált, hogy a hobbiállatok jelenléte jelentősen csökkenti a stresszre adott reakciókat a mindennapi stressz-helyzetekben. Az eredmények tükrében elmondható, hogy a kutyatartás nagyon jó hatással van azon magas vérnyomásos személyekre, akik rendszeres stressz-helyzetnek vannak kitéve.
A kutyatartás manapság gyakori hobbi és sok szabadidős tevékenység alapját képezi. A mai társadalmakban a kutyatartás legfőbb mozgatórugója a társaság és a barátság, mely egy összetett kapcsolatot feltételez az állat és gazdája között. A kapcsolat, mely a társállat és gazdája között kialakul, az emberi baráti kapcsolatokhoz hasonlítható. Az elmúlt években nagy figyelem kísérte ennek a kutya-ember kapcsolatnak a testi és szellemi egészségre gyakorolt pozitív hatásait és az állatok gyógyító szerepét. Ha betartjuk kedvenceinknél is a táplálási szabályokat és követelményeket, mindig ugyanabban az időben és a fajtájának legmegfelelőbb ételt adjuk, ez elősegíti a legmegfelelőbb időbeosztás kialakítását és frissen tartja a memóriánkat. A kutyát naponta legalább kétszer, ha elfoglaltságunk engedi, többször is el kell vinni sétálni. S ezek a rendszeres séták nemcsak a kutya számára létfontosságúak, de a gazda hasznára is válnak. Ez a rendszeres séta, a mozgás, valamint az, hogy az állat megsimogatása, valamint annak látványa, hogy kedvencünk örül a jelenlétünknek, pozitív érzésekkel tölt el bennünket. A vizsgálatok és tanulmányok szerint ok-okozati kapcsolat van az állattartás és a tulajdonos egészségi állapota között, azaz sokkal hosszabb, boldogabb és egészségesebb életre számíthat az, aki társállatot gondoz.

Bár kedvenceinket nagyon szeretjük, kötődünk hozzájuk, mégis felhívnám a figyelmet arra, hogy a túlzott szeretetnek lehetnek súlyos következményei, mind kedvencünkre, mind önmagunkra nézve.
-A túlzott szeretet káros következményei kedvencünkre nézve:
Van, aki úgy gondolja, hogy kutyája akkor lesz egészséges és tiszta, ha gyakran megfürdeti. Azonban kutyánkat általában csak ritkán kell fürdetni, inkább rendszeres szőrkefélésre van szükség. Kutyánk bőrét és szőrzetét vékony zsírréteg védi a nedvességtől és baktériumoktól, gombáktól. A gyakori samponos fürdetés eltávolítja ezt a védőréteget és korpásodást, viszketegséget okoz. Ha az eb piszkos, többnyire elegendő langyos vízzel lezuhanyoztatni. Tisztításhoz speciális kutyasampont, ne emberi samponokat használjunk. Néha elég, ha csak a sáros mancsokat öblítjük le. Zuhanyoztatáskor ügyeljünk arra, hogy ne menjen víz kedvencünk fülébe, ha ez mégis megtörténik, törüljük nyomban szárazra a füleit belülről. A szemhéjak nedves ronggyal is letörölhetőek.
Az ünnepi ínyencségek is vezethetnek balesethez (pl. Karácsonykor mindenki kedvezni akar kedvencének). A kocsonyából a disznókörmöt tilos odaadni, mert azt egyben nyelik le, ami bélelzáródást okozhat. A csülökcsont fejét ugyancsak nem tanácsos kutyának adni, a bőrkét is csak kis mennyiségben. A bordacsontok (oldalas) beékelődhetnek a felső szájpadlás kétoldali fogai közé. A halat nem igazán szálkázzák ki a kutyák. A sültpulyka combcsontja erősebb, mint a csirkecsont és szálkásan törik, ezt sem tanácsos kutyáknak adni. A bejglitől, szaloncukortól és egyéb édességektől is óvjuk kutyánkat. A csokoládé és a kakaó pedig akár halálos mérgezést is okozhat nagyobb adagban. A csokoládéban lévő egyik hatóanyag kutyákban már kis adagban is halálos mérgezést okozhat élénkítő és izgató hatása miatt. A keserű csokoládé veszélyesebb, mint a tejcsoki. Kis mennyiségű csokoládé hatására a kutya felélénkül, föl-alá rohangál a lakásban, az udvaron, izgatottabb, nyugtalanabb lesz. Nagy mennyiségek hatására idegrendszeri zavarok lépnek fel. A kutyák ilyenkor tűzforróak, testük görcsben van, remegnek és rángatóznak. A kialakult szívritmuszavar válhat végzetessé. A hosszú távon, kis mennyiségekben adott édességek mellékhatása pedig az elhízás, ami megrövidíti a kutya életét, szívbetegséghez, májelégtelenséghez, cukorbetegséghez vezet.
A foglepedék és fogkövesség kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentősen befolyásolják, pl. aki mindig főtt, darabolt, pépesített, leveses ételeket, konzerv tápokat etet kedvencével (szegénynek ne kelljen annyit rágni), ezzel csökkenti a fogfelszín öntisztulásának lehetőségét. A fogkövessé pedig nem csak esztétikai kérdés. Az ilyen állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket nem fogadja el, feltűnő az émelyítően büdös szájszag. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévő nagyszámú baktériumtól könnyen fertőződik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkővel érintkező száj-nyálkahártya fekélyes gyulladása. Súlyos fogkövesség esetén az itt élősködő baktériumok elárasztják a belső szerveket és azok megbetegedését okozzák, valamint a kutya és a gazda mandula- és garatgyulladás veszélyének is ki van téve.
-A túlzott szeretet következményei önmagunkra nézve:
Amennyiben nem oltatjuk be a fertőző betegségek ellen kedvencünket, nem féregteleníttetjük rendszeresen őket és ezek után nem tartjuk meg a szükséges minimális higiéniás rendszabályokat (tehát ölelgetjük, csókolgatjuk őket, velünk alszanak egy ágyban), elkaphatunk tőlük emberre is veszélyes fertőző betegségeket, amiket állatokban előforduló vírusok, baktériumok, gombák és férgek okoznak.
A veszettség vírusos betegség, amely emlősökben a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le. A veszettség típusos lefolyásakor a viselkedés megváltozását követően általában fokozott ingerlékenység, támadó magatartás, majd bénulásos tünetek jelentkeznek, először többnyire az állkapocs- és a szemmozgató izmokban (lógó állkapocs, nyálzás, kancsalság). A csendes veszettség során a kezdeti levertség ingerlékenység nélkül megy át bénulásba. A beteg állatok a garatizmok fájdalmassága miatt általában nem tudnak nyelni (víziszony).
Kutyák leptospirosisának előidézésében baktériumok játszanak szerepet. A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, idősebb kutyákban inkább a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz. A néhány napig tartó magas lázat követően a nyálkahártyák, a hasalji bőr és a combok belső felületének a bőre is sárga, a vizelet barnás színű, a máj és a vese fájdalmas. Súlyosabb esetekben az állatok hánynak, hasmenésük van, a bélsárban vércsíkok láthatóak. Ritkán idegrendszeri tünetek után elhullásban végződhet a betegség. Idősebb kutyákban idült vesegyulladás alakul ki, ilyenkor a kedvetlenség, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés a jellemző. Gyakran ürítenek vizeletet, feszesen, púpos háttal mozognak, a vese fájdalmas. A lehelet bűzös, a száj nyálkahártyáján és a nyelvszélen fekélyek keletkeznek. A veseelégtelenség tüneteit mutató kutyák rendszerint a kezelés ellenére is elhuléanak.
A kullancsok a leggyakoribb terjesztői a baktérium okozta Lyme-kórnak vagy Lyme borreliosisnak, amely elsősorban az ember fertőző betegsége, de a kórokozó iránt az összes melegvérű állat is fogékony. A fertőzött kullancs szúrását követően az állat bőrén a szúrás utáni néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó baktériumok betörtek a véráramba, a beteg lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás is jelentkezhet. A legtöbb kutya sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri- és bőrtünetek is.
A gombás bőrbetegségek beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivő ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipőtalp, stb.) jönnek létre. A bőrelváltozások kialakulását elősegíti a bőr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése. A fertőződés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idő jóval hosszabb is. Fokozott hámlás, pikkelyezés, a szőrszálak letöredezése és kihullása alakul ki (tipikus esetben különböző nagyságú, általában kerek, erősen korpázó, pikkelyező vagy szőrtelen foltok láthatóak). A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bőr erősen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos baktériumok okozta fertőzések következtében gennyes bőrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhető, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszíneződőek, felrostozódnak és morzsalékonyak.
A fonál- és galandférgek kutyáink leggyakrabban előforduló élősködői. Az orsóférgek a vemhes szukák méhlepényén áthatolva, más férgek az anyatejjel fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák elvándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt mérgező anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökállatokban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte-alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.).

Normális körülmények között, amikor a kutyák jól alkalmazkodnak a környezetükhöz és megfelelő módon alakul ki a kapcsolatuk az emberrel, csak ritkán fordulnak elő rendellenességek a viselkedésükben.
-Rendellenes táplálékfelvétel: Kölyökkutyák általános rossz szokása, hogy minden útjukba kerülő tárgyat megrágnak, lenyelnek. Ez a tevékenységük a bútorlábaktól a gumilabdáig, a gazda ruhadarabjaitól a könyvekig mindenre kiterjed. Ez a felfedező viselkedés tulajdonképpen normális, minden lehetőséget meg kell adni a kölyökkutyáknak, hogy kiélhesse rágási szükségleteit. Felnőtt kutyákon ezek a tünetek már valamilyen rendellenességre utalnak. Elég gyakori a bizarr étvágy, pl. a kutya füvet, kavicsot, faforgácsot, földet eszik. Ez a viselkedés valamilyen kóros állapotra (gyomor- vagy bélgyulladás) utal. A helyes módszer a leszoktatás.
-Rendellenes gondoskodás: A vemhesség és a szülés alatt a szukának nyugodt, zavartalan körülményekre van szüksége. A torz anyai viselkedés legszélsőségesebb példája a kannibalizmus. Rendellenes anyai viselkedésnek tekinthető az is, hogy a már elválasztott, de még az alomban tartózkodó kölyköket a szuka elmarja az étel mellől.
-Túlzott gondoskodásra vágyás: A kutya abnormális gondoskodásra vágyó viselkedése gyakran visszavezethető otthoni környezetére. Az agyondédelgetés következtében a kényeztetett kedvenc általában túlzott függőségbe kerül gazdájától, ilyenkor könnyen fölénybe kerülhet a tulajdonossal szemben és túlzott agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal.
-Szexuális rendellenességek: A kutya szexuális viselkedését jelentősen befolyásolják azok a hatások, amelyek a társas érés idején érik. Az agyondédelgetett kutya gyakran képtelen a párzásra. Elég sűrűn előfordul a kutyák önkielégítése is.
-Váratlan pszichés sérülések: Hirtelen túl erős ingerek, váratlan, sokkoló hatású változások a gyengébb idegzetű kutyákban rendellenes viselkedést válthatnak ki, amely állandósulhat. Hangos zajoktól való abnormális félelem, irtózás az autóktól, villamosoktól, szokatlan tárgyaktól, ismeretlen élőlényektől bizarr viselkedést (pl. tömegiszony, abnormális agresszivitás) fejleszthet ki az állatban, ami általában hiányos alkalmazkodóképességre utal. A rendellenes reakciók megszüntetésének módja az újranevelés: a kutyának meg kell tanulnia, hogy a számára félelmetes tárgyak vagy élőlények ártalmatlanok.
-Káros szenvedélyek: Ilyen az abnormális evéskényszer (irigység, féltékenység), a kóros falánkság.
-Lopósság: Ki ne tapasztalta volna, hogy a konyhában a főzéshez kikészített hús vagy az asztalon illatozó csülök eltűnt. A fiatal kutya kíváncsisága hasonlít a gyerekeknek ahhoz a periódusához, amikor mindent meg akarnak fogni, sőt mindent a szájba akarnak venni. Mindezeket a rossz tulajdonságokat meg lehet előzni idejében elkezdett, következetes és türelmes neveléssel, naponta alkalmazott sétával, szabad futással és más kutyákkal való játékkal, valamint szigorú étkezési szabályok megtartásával. A kutyának nincs helye a terített asztalnál és a család étkezéseinél. Viszont mindig azonos időben meg kell, hogy kapja az adagját, nem éhezhet, nem szomjazhat. A leszoktatás nehezebb. Ilyenkor mindig ugyanattól a személytől kell enni kapnia. Legyen néhány olyan játéka, amelyet bármikor kedvére rágcsálhat, de máshoz nyúlnia szigorúan tilos.
-Az infantilis kutya: Azt szokták mondani, hogy a kutya bizonyos értelemben mindig kölyök marad. A túlzott gyámkodás és agyondédelgetés a felnőttkorban teljes önállótlansághoz, egyfajta gyermeki viselkedésforma állandósulásához vezethet, pl. a felnőtt eb nem hajlandó tányérjából vagy a földről enni, csak azt a falatot nyeli le, amit a gazdája felszeletelt és kanállal a szájába gyömöszölt. Idegen kutyákkal szemben félénk, ha találkozik velük az utcán, gazdája mellé vagy mögé húzódik, ott lapul, farkát behúzza és nyüszít. Az infantilis szuka a tüzelési időszakban ijedt, agresszív védekezéssel reagál a kanok közeledési kísérleteire, az infantilis kan bizonytalankodik és a nem megfelelő helyen próbálkozik. A válogatós, finnyás evés ugyancsak infantilis magatartásra vall. A gazdájuktól túlságosan függő, agyonkényeztetett ebek a fájdalomra is fokozottan reagálnak.
-Szobatisztaság: Amennyiben a kutya egyéves korára még mindig nem szobatiszta, az jórészt a gazda hibája, aki nem volt elég következetes az oktatásban vagy túlságosan féltette kedvencét és nem vitte elég gyakran sétálni. Az állat kölyökkorában ébredés, illetve étkezés után végzi el a dolgát. Amikor kedvencünk felébred vagy elfogyasztotta a tálkájába tett ételt, vigyük, vezessük arra a helyre, ahol a dolgát végezheti. Ha lakásban tartjuk a kis jószágot, olyan helyet válasszunk a lakókörnyezetünkben, ahol senkit nem zavar a kutya, másrészt ahonnan egy zacskó segítségével könnyen el tudjuk takarítani az eredményt. Ha nem tudjuk kivinni az utcára sétálni, akkor a lakásban, az erkélyen jelöljünk ki egy kutya WC-t. Figyelembe kell vennünk, hogy kis barátunknak kb. 2 óránként ki kell mennie. Ez irányú szándékát jelzi, csak figyelnünk kell rá, pl. feltűnően szagolgat, keresgél, körbe-körbe jár stb. Ha ezeket a jeleket látjuk, vonjuk el a figyelmét, dicsérjük meg, és nyugodtan, de gyorsan vigyük a kutya WC-re. Ha elkéstünk, rójuk meg finoman, és alapos fertőtlenítsük a területet, hogy a szag ne csábítsa a kutyust újabb vétségre. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a türelem jelentőségét! Az első időszakban igen gyakran történhetnek malőrök, de mindig gondoljuk át, mi lehet az oka. A hely-, ill. szobatisztaságra szoktatásnál nagy jelentősége van az etetésnek! A pontos időpontokhoz kötött táplálkozás maga után vonja a székletürítés rendszerességét.
-Csavargás: Sok oka lehet, főleg az idősebb kutyák vágynak arra, hogy az új gazdájuktól vagy az állatmenhelyről megszökjenek és visszakerüljenek korábbi tulajdonosukhoz, előbbi környezetükbe. A nemi ösztön és a vadászszenvedély is ösztönözhet csavargásra.
-Szüntelen csaholás: Egy-két kutyának megvan az a szokása, hogy holdvilágos éjszakákon órák hosszat vonít. Olykor beválik, ha ezeket abszolút sötét fülkében szállásoljuk el, de még jobb módszernek tekinthető, amikor ablak nélküli vagy elfüggönyözött ablakú helységekbe szoktatjuk, ahol egész éjszaka ég a mesterséges fény.

2004. október elseje óta kutyát, macskát és vadászgörényt nem engednek be állatútlevél nélkül az Európai Unió (EU) tagállamaiba. Az Európai Unió évek óta készült az egységes állatútlevél bevezetésére, a rendelkezés célja a veszettség terjedésének megakadályozása. Egy új uniós jogszabály bevezette az egységes európai állatútlevél (ún. pet passport) fogalmát és használatát és megköveteli az állatok állandó jelölését. Mint ismeretes, az Európai Parlament és a Tanács 998/2003 (EK) számú rendeletében az EU egységes, uniós szintű szabályozást fogadott el a kedvtelésből tartott állatok, azon belül nevezetesen a kutyák, macskák és vadászgörények nem kereskedelmi célú szállítására. A rendelet szerint az ilyen állatokkal utazó tulajdonosok a korábbi tagállami szintű és sokszor egymástól eltérő szabályozás helyett a jövőben az egész EU-ban azonos feltételekkel utazhatnak, továbbá EU-n kívüli országokból is azonos feltételekkel léphetnek be vagy térhetnek onnan vissza. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) az állatútlevél kiállításával, a hozzá kapcsolódó regisztráció vezetésével a legilletékesebbet, a magán-állatorvosok tevékenységét felügyelő Magyar Állatorvosi Kamarát bízta meg. Az útleveleket az állatorvosoktól kérhetik a gazdák. Mindössze a veszettségtől hivatalosan mentes Nagy-Brittaniába, Írországba, Svédországba és Máltára utazók részére élnek továbbra is szigorúbb, speciális követelmények. Az állatútlevél kiváltja az ezekben az országokban egyébként kötelező hat hónapos karantént, azzal a kitétellel, hogy abban szerepelnie kell egy felhatalmazott laboratórium (ún. akkreditált vizsgálóhely) által az állatból vett vérmintából három hónapnál nem régebben végzett, úgynevezett antitest-teszt megfelelő eredményének, amellyel minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az adott állat valóban megkapta a veszettség elleni védőoltását, benne kialakult a betegség elleni védettség. A szabályok szerint, ha az állat nem felel meg az előírásoknak vagy hiányzik az uniós előírások szerinti útlevele, a határőr visszaküldheti az indulási országba, illetőleg a tulajdonos költségén az állat-egészségügyi előírásoknak megfelelő ideig hivatalos felügyelettel elkülönítheti, azaz karanténba zárathatja. Az állatútlevél kiállításához az állatnak egyértelműen azonosíthatónak kell lennie, azaz olvasható tetoválással vagy az állatorvos által a bőr alá ültetett mikrochippel kell rendelkeznie. A határőrnek a tetoválási számot, illetve mikrochip-leolvasóval az elektronikus azonosítót kell ellenőriznie. A tetoválást csak 2011. december 31-ig fogadták el, azóta már a mikrochip a kötelező.
A házi kedvencek általában nem szeretnek utazni. A vasúton, hajón vagy légi úton történő szállításnak szabályai vannak, ehhez alkalmazkodni kell, de az autóútra is célszerű alaposan felkészülni. Nagyobb út előtt ajánlatos megvizsgálni, bírja-e az autózást a kutya, macska vagy a vadászgörény. Vannak higgadt kutyák, amelyek még alszanak is az autóban, de akadnak izgágábbak. Ez utóbbiaknak az indulás előtt érdemes nyugtatót adni. A kutya mindig a hátsó ülésen, esetleg a rakodórészen utazzon. Jó, ha ráccsal vagy hálóval van elválasztva a hátsó rész. A kutyát is le kell kötni valamelyik biztonsági ponthoz.
2013. január 1-től Magyarországon is kötelezővé vált minden 4 hónaposnál idősebb kutya mikrochip általi egyedi megjelölése, a hatályos Kormányrendelet alapján: A 41/2010. (II. 26.) Kormány rendelet 17/B. §-a a következő bekezdéssel egészül ki: „Négy hónaposnál idősebb eb csak mikrochippel megjelölve tartható.” Az állatvédelmi bírság, amelyet az állatvédelmi hatóság ró a hanyag tulajdonosra, 15 ezer forinttól akár több százezer forintig is terjedhet. Csak mikrochippel megjelölt eb oltható veszettség ellen vakcinával.
Miért is hasznos a kutyák egyedi megjelölése? Az állatok egyedi azonosításának ősidőktől fogva elsődleges célja a tulajdonlás jelölése volt. Így vitás esetekben (eltulajdonítás, elkóborlás, elvesztés) bizonyítható a hovatartozás. Segíti a megjelölés még az adatok nyilvántartását (könnyebben lehet egyes egészségügyi adatokhoz hozzáférni). Az egyedi tartós megjelölésnek a legfontosabb követelményei:
-ne legyen hamisítható,
-az állat egész életében működjön és egyértelműen leolvasható legyen,
-felhelyezése ne legyen bonyolult, ne járjon az állat adott testrészének jelentős deformálódásával.
A régebben alkalmazott hagyományos módszerek az említett kritériumokat nem tudták teljesíteni. A különféle nyakörvek, nyakörvre helyezett érmék cserélhetők, levehetők (tehát megváltoztathatóak), a tetoválás az életkor előrehaladásával a pigmentált bőrű állatoknál elhalványul, elmosódik, a növekedés során változó testméretek miatt deformálódik, nehezen leolvashatóvá válik. Az említett hátrányok a mikrochipes elektronikus állatazonosító rendszer segítségével kiküszöbölhetőek.
A mikrochip egy modern eszköz az állatok azonosítására. Nem csak emlősök, hanem egy bizonyos minimális méreten felül minden gerinces állat (tehát halak, kétéltűek, hüllők, madarak is) megjelölésére is használhatjuk. A rendszer egy transzpondert (az állatba behelyezendő jeladó, amely egy antennát és a kódot hordozó mikrochipet tartalmaz, mérete kb. 11 x 2 mm) és egy readert (leolvasót) foglal magában. A leolvasó elektromágneses hullámaival aktiválja a jeladót, amely a kódot sugározza vissza. Az aktiválás kb. 20-50 cm-en belül működik. Ez azért fontos, mert hozzám is sokszor fordulnak állattulajdonosok olyan kéréssel, hogy ültessek be egy jeladót az állatba, amit majd műholdon keresztül lehet követni, így ha pl. kutyájuk elkóborol, akkor méterre pontosan meg lehessen mondani, hogy hol van. Ez a rendszer természetesen még nem működik (gépkocsiknál már igen), mert borzasztóan költséges lenne. A gazdát akkor értesítik, ha megtalálták az elveszett kedvencet és a leolvasóval azonosították az állatot, annak adatai alapján pedig a tulajdonost. A jeladó behelyezése hasonló a vakcinázáshoz, amelyet állatorvos végez. A szövetbarát anyagból készült jeladót megállapodás szerint a baloldalon a nyak bőre alá kell behelyezni. A behelyezés a higiéniai előírások betartásával gyorsan és fájdalommentesen végrehajtható. A behelyezett jeladó láthatatlan, így semmiféle esztétikai következménye nincs, az állatok jól tolerálják, a szövetekben nem vándorol. A mikrochipes állatazonosító rendszerrel egy számítógépes nyilvántartási rendszer valósítható meg, amelynek részei a központi adatbank, az állatorvos és a tulajdonos. Országonként egy központi adatbank működik, ez tárolja a mikrochiphez tartozó állat és állattartó adatait. A mikrochipes rendszer az Európai Unió országaiban és Magyarországon is a legelterjedtebb állatazonosító rendszer (az egyetlen párhuzamosan felépülő európai és magyar állatazonosító rendszer, napjainkban már több millió állatot jelöltek meg ezzel a rendszerrel), ma már rengeteg leolvasó működik az országban (pl. határállomásokon, állategészségügyi állomásokon, menhelyeken, állatorvosoknál, stb.). Ma már Magyarországon is kötelezővé tették a mikrochipes megjelölést, ugyanis megnövekedett a kóbor kutyák száma. A központi adatbank útján a rendszer segít megtalálni és azonosítani az elveszett, ellopott állatokat és segít megakadályozni az illegális állatkísérleteket. Magyarországon a központi adatbank az interneten (www.petvetdata.hu) működik. Ha egy állatorvos behelyez egy jeladót az állatba, akkor rögtön ezután kitölt egy űrlapot az interneten, amelyen szerepelnek a következő adatok: a tulajdonos neve, címe, telefonszáma, mobiltelefon-száma, e mail címe, az állat adatai (faja, fajtája, neme, színe és jegyei, születési ideje, neve, oltásai), a beültető állatorvos adatai, a beültetés ideje, helye és természetesen a vonalkód. Természetesen minden mikrochipnek más és más a vonalkódja, így minden állat egyértelműen azonosítható. Szoktunk még egy vonalkód matricát az állat oltási könyvébe, állatútlevelébe és a törzskönyvére is (fajtatiszta állatok esetében) ragasztani. A hazánkban jelenleg forgalomban lévő összes mikrochip (Indexel, Datamars, Trovan, AEG ID 162, stb.) megfelel az ISO minősítésnek.