A német juhászkutyák különleges szaruhártya-betegségét Überreiter írta le. A kórkép lényegét a szaruhártya felületes rétegében képződő sarjszövet, amelybe másodlagosan pigment rakódik le. Az első jelek nagyon enyhék, heveny kötőhártyahurutra jellemzőek. Az állat kerüli az erős fényt, de a látása még jó. A tulajdonosok akkor jelentkeznek a kutyával az állatorvosnál, amikor az már csaknem megvakult. A szaruhártyán a sarjszövet a külső-alsó negyedben kezd kifejlődni, ez a sarjszövet fokozatosan erezetesen átitatódik. A szövetterjedés a szaruhártya közepe, majd az orr irányába terjed, végül befedi az egész szaruhártyát. Az elváltozott területre pigment rakódik le, végül az egész szaruhártya átlátszatlanul elhomályosodik. A betegség oktana még a mai napig sem tisztázott. A probléma nem gyógykezelhető, csak karbantartható. Gondos, naponkénti kezeléssel a látás több éven át megtartható, de a kórjóslat ennek ellenére mindig kétes vagy rossz. A glükokortikoid tartalmú szemcseppeket, illetve szemkenőcsöket az állat élete végéig gondosan alkalmazni kell. Glükokortikoidot, esetleg antibiotikumot injekciós készítmények, illetve szájon át adható készítmények formájában is szükséges lehet adni. Amikor pedig a szaruhártya pigmentációja már látászavart okoz, a felületesen pigmentált réteget műtétileg távolítjuk el, amíg a szaruhártya teljesen átlátszó rétegéig nem érünk. Ezt a műtéti beavatkozást kiújulás esetén esetleg még kétszer-háromszor meg lehet ismételni.

Dr. Horváth Dávid