A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.

Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rotweilerekben (de gyakran németjuhászokban, kaukázusi juhászokban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.

A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus).

A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is. A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres. A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes. Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.