Magyarországon az utóbbi időben megjelent, de nagyon elterjedt kutyabetegség. A fertőző betegség főleg fiatal kutyákban jelentkezik hasmenés formájában, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek. A fertőződés a bélsárból történik szájon át. A fertőzött állat többnyire 6-9 napig üríti bélsarával a vírust, de nem ritka a hosszan tartó vírusürítés sem. A tünetek a fertőzés után 18-72 órával jelentkeznek. A betegek étvágytalanok, vízszerű, olykor véres hasmenésük van (ez általában kellemetlenül bűzös, sárgásbarna vagy narancssárga), gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezet. A betegek testhőmérséklete normális vagy kissé alacsonyabb. Általában a betegség tünetei, lefolyása enyhébb, mint a parvovírusos bélgyulladásé, de súlyos esetben olykor akár gyors elhullást is előidézhet. A parvovírus bélgyulladással történő társfertőzés esetén a betegség prognózisa rendkívül rossz. Parazitózisok, egyéb betegségek még tovább gyengítik az ellenállóképességet. A kórokozó a bélsárból immunfluoreszcenciás próbával és más módokon kimutatható, illetve kitenyészthető. A gyógyítás a kölyökkutyák melegben tartásából, folyadékpótlásból (vénásan adott infúzió), valamint a hasmenés és a hányás csillapításából áll. A megelőzés céljára inaktivált koronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is rendelkezésre állnak, utóbbiak egyéb antigének mellett koronavírust is tartalmaznak. Ezeknek a vakcináknak a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszeri egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat az anyai immunitás lejártakor javasolt oltani. A vemhes szukákat célszerű a vemhesség alatt félidőben (kb. 30. nap) oltani, így az újszülöttek nagy valószínűséggel védettebbek lesznek a betegség ellen.